Békésmegyei Hirlap, 1933. január-március (13. évfolyam, 1-73. szám)

1933-02-11 / 34. szám

4 I­R­Á­LYV FILMSZÍNHÁZ £ 1933. évi február hó 9-én és 10-én Csütörtökön és Pénteken délután 4, negyed 7 és este fél 9 órakor — HANGOS MŰSOR! — Csak 16 éven felülieknek ! A világsikert aratott Marocco Sanghai Express népszerű hősnője Mariene Ditrich szenzációs hangos filmje A SZŐKE VÉNUSZ Egy n­agy szerelem története 9 felvonásban MEGELŐZŐLEG: Paramount Hangos Híradó (A világ szeme és fele) a legújabb események hangos felvételeivel és Rothenburg város Paramount kulturfilm 1 felv. Ezen műsorra bérletszel­vények nem érvényesek ! — FILLÉRES — — HELYÁRA KI — BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Kiadó lakás Part­ utca 3a számú háromszobás, konyhás lakás hozzávaló mellék­helyiséggel kiadó: 355 5-3 A terménytőzsdéről: Búza 76-os . . .14.70-15.00 „ 77-es . . .14 90—15.30 „ 78 as . . .15.15—15.45 „ 7- es . . .15 30-15.70 „ 80-as . . .15.45—15.00 Rozs új . . . . 6 80- 6 90 Tak.árpa, 1. rendű, 9.15— 9.40 Zab.................... 9.00- 9.25 Tengeri .... 700- 7­10 Korpa................... 6.25- 6­35 Búza júniusra—.— Árak Budapestre 100 kg.-ként értendők. Budapesti sertésvásár: Az árak a következőkép alakultak: Könnyű T8-82 Nehéz 00 - 88—90 Békésmegyei Hírlap politikai napilap. Felelős kiadó: Schmidt Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyula, Br. Wenckheim Béla­ utca 9 szám. Telefon 10 szám. Előfizetési ára : egy hónapra 1­50 pengő, negyedévre 4­50 pengő. Hirdetések díjszabás szerint előre fizetendők. Nyomja és kiadja a Kultúra részvény­­társaság Gyulán. kötözött függő ágyába feküdjék. A tenger sötétjét, a tenger zú­gását akarta volna látni, hallani és élvezni . Blandraía és a nádor addig addig beszéltek hozzá, míg végre megengedte, hogy ágyába vigyék. A reggel már Velencében virradt reá. A nádor a nagy kanális partján bérelt lakást s oda szállí­totta betegét. Mariska ablaka a sima nagy tengerre nyílott, melynek lá­tóhatára megint csak a tengerrel ölelkező égboltozat volt. Lidia hűségesen szolgálta Mariskát. Reggel ő öltöztette s ugyancsak ő fektette az ágyba. A nádor nagyon meg volt vele elégedve. Mindjárt az első napokban, ahogy Velencébe érkeztek, a híres velencei mozaik­gyárak egyikéből aranyba foglalt mozaik karperecet hozott neki. — Látom, szólt a nádor Lídiához, hogy nagyon szereti kezeit ápolni. Fogadja hűségének jutalmául ezt a csekélységet, fehér karjaira szépen fog illeni. — Hűsége jutalmául ? suttogta magában Lidia. A cseléd hűségének értette a nádor, pedig másképpen is hű vagyok hozzá. Fenhangon azonban így szólt: — Kötelességet teljesítek, kegyelmes nádor. Mariska különben is oly áldott jó beteg, hogy lehetetlen őt nem szeretni. — Lássa, ugye, jó teremtés, mondá a nádor elégedetten. No csak ápolja hűségesen tovább, miénk lesz az érdem és di­csőség, ha meggyógyul. — A kegyelmes ur nagyon szereti Mariskát, ugy­e? kérdé Lidia s szemei majdnem könybe lábbadtak. — Nagyon szeretem, felelte a nádor és figyelmesen ránézett Lídiára. De miért kérdi ezt olyan szomorú hangon ! — Mert sajnálom kegyedet. — Engem? szólt Thurzó nádor megütközve. Miért sajnál engem ? (Folyt. köv.) 66 Szombat, 1933 február 11 GYULÁTÓL—GYULÁIG A FÖLDTEKÉN KERESZTÜL-KASUL­ PR­ATTIN­GER FERENC RIPORTSOROZATA. IX. A méltóságteljes ünneplések zárultával most aztán meg kell állani. — Hogy van Jóska, hogy van János bácsi... A Rá­kóczi és Kossuth, a Verhovay és a többi magyar egyletek neveihez fűződő testvérsegitő társulások egyik-másik­ veze­tője. — Ez aztán bankettbeszéd volt... — Hol van a dalárda, most már énekeljen valami kurucnótát... — Szerkesztő úr, baj, ha maga beszél, ezt meg lehet hallani még a konyhában is !. .. — Mit szól ehhez, mit szól ahhoz ? — Gyerünk el már mihozzánk, van jó borom és majd megmondom, amit itt akartam mondani a banketten, de már annyi volt a szónok, hogy rám nem került a sor... Azt is írja be az újságba, mert nem az a fontos, hogy va­laki elmond valamit és nem hallják, hanem hogy mi fekszik az ember szivén ... Az ember szivén pedig az fekszik, hogy jó az igy, jó magyar emberek között, de vissza kell menni a szerkesz­tőségbe és megírni, hogy mi is volt itt ma este. És bizony az ember sokszor nem a kötelesség szavára hallgat, de a szívére, amelynek jól esik az Amerikába sza­kadt, magyarnak maradt egyszerű ember keserveivel a maga szomorúságát megmérni és legalább abban találni meg­nyugvást, hogy annak az embernek, aki Ford, vagy a többi gyár hívó szavára kell hallgatnia, már reggel ötkor veszi a batyut és megy, hogy eg­gyel szaporítsa a százezrek szá­mát, akik a kapun a kenyérért be akarnak menni. És mindezen áldozatot vagy jókedvet, amíg tart, az amerikai magyar közélet emberei, kicsinyek és nagyobbak,, az amerikai magyarság oltárára helyezik azzal, hogy meg­hosszabbítsák a magyarság életét Amerikában. * Most jön a rutinmunkája a szerkesztőnek. Kattog a gép, mert éhesen várja már a Linotyp, a szedőgép, egy pár magyar nyomdásznak a kenyere. Az embernek sokszor eszébe jut, hogy vájjon mi az igaz? Azért dolgozik-e a közéleti ember, mert meg akar élni, vagy pedig azért, mert szereti saját, annak minden igazát a mérhetetlen igazságokkal szemben. Vajjon azért van e Amerikában, mert szereti azt az Amerikát, amelynek csak addig jó, amíg ruganyosak az izmai, amíg él, amíg termelni tud, vagy azért, mert ülik a fogadott hazát sze­retni, úgy, mint egy mostohát akkor, amikor az ember az édesanyát már úgyis elvesztette ? Millió gondolat varriáció között a kötelesség diktál . . . Dolgo­zi ... Mi a cél ? Az amerikai magyarság létének az érdeke, az egyetemes magyarság fájdalmán való enyhítés azzal az injekcióval, amit az amerikai magyarság olyan sokszor adott az óhaza magyarságának. * Mintha Amerikában minden üzem azt kattogná, hogy DOLGOZNI... És az ember vagy a gyalupadnál, vagy a szerkesztő­ségi asztalnál, vagy a szénbányákban, vagy a vasutak üze­meinél, vagy az izzasztó, izzó kohók mellett, de mindenütt érzi a tempót, hogy „dolgozni“ . . . * Nézzünk bele egy amerikai magyar szerkesztőség üzemébe. A napilapok szerkesztőségeiben öttől­ tíz ember dol­gozik. Teleírják a nagy papirlepedőket. De amig az írás az olvasó kezébe kerül, a szerkesztőségi embernek sok­ mindenen kell „keresztülesni“. Olvasnia kell az amerikai lapokat. Angolul kell tudnia. Hátha valamit felfedez az amerikai lapok oldalhalmazai között, ami érdekelheti a magyar olvasót. Állandóan tájákoznia kell az „óhaza“ eseményeiről. Megyénkénti híreket hozni. A világpolitikai konstelláció sem mellékes. (Folytatjuk.)

Next