Békésmegyei Hirlap, 1934. július-szeptember (14. évfolyam, 144-219. szám)

1934-09-01 / 195. szám

2 Békesmegyei Hírlap II. csoport: Horváth Péter Gyula, Csicsery Pál Szarvas, vitéz Mészáros János Körös­­ladány, Bohus János Békés­csaba. III. csoport: Csonka Péter Gyula, Kovács István Endrőd, Bolla Mihály Orosháza, Cs. Nagy Imre Szeghalom. IV. csoport: Kovács Pál Bé­késcsaba, Winter József Mező­­berény, vitéz Molnár Mihály Gyulavári, Tildy Zoltán Szeg­halom. V. csoport: Veress András Békéscsaba, M. Kempf József Gyula, Csizmadia András Oros­háza, Grammling Alajos Új­kígyós. Póttagok: I. csoport: Polányi István Endrőd, Nagy András Újkígyós, II. csoport: Timár István Endrőd, Arany Tóth József Orosháza. III. csoport: Bohus M. And­rás Békéscsaba, Kesjár János Mezőmegyer. IV. csoport: Metz József, Gyula, Lehóczki Pál Tótkomlós. V. csoport: Cs. Nagy László Gyoma, Schultz József Mező­­berény. A választások eredményének kihirdetése után Tildy Zoltán szólalt fel és mutatott rá arra, hogy a mezőgazdasági bizott­ságnak kötelessége a magyar mezőgazdák érdekeit megvé­deni. Az ügyek tárgyalásánál sohasem szabad, hogy politikai indítóokok szerepet játszanak, vagy hogy politikai meggyőző­dés korlátot állítson a tagok közé. Kijelentette, hogy a me­zőgazdasági kamarával nem volt a múltban megelégedve, mert nem képviselte elég eré­lyesen a magyar mezőgazdák érdekeit. Reméli, hogy a jövő­ben nagyobb eréllyel fog harcba­­szállni a gazdák érdekeiért.­­A Békésmegyei Hírlap mun­katársától.­ Néhány nappal ez­előtt egy medgyesegyházi ke­rékgyártó kereste fel Zrínyi ucca 9 szám alatti házában Riberszki István 52 éves megyesegyházi gazdát, akinek az udvarán több hatalmas törzsű nyárfa zöldell. A ke­rékgyártó ajánlatot tett a gaz­dának arra, hogy jó áron haj­landó megvenni az egyik fát, amelynek törzse alkalmasnak is mutatkozott arra, hogy szer­számfának felhasználják. Ribeiszki először vonakodott eladni a fát, amelyet mintegy száz évvel ezelőtt nagyapja ül­tetett az udvarban és amely­hez hasonló az egész környé­ken nem volt. Addig-addig alkudozott a kerékgyártó, míg végre sikerült az üzletetet megkötni azzal, hogy a fát Ribeiszki kivágja és haza­szállítja a kerékgyártónak. Megállapodtak a vételárban is úgyhogy végredményben a gazda jó vásárt csinált. Pénteken kora reggel látott hozzá Ribeiszki, hogy a hatal­mas törzsű nyárfát kivágja. A munkához két napszámost is fogadott fel, akikkel együtt m­ár Tildy felszólalása után Ko­vács Pál elnök köszönetet mon­dott a mezőgazdasági bizott­sági tagoknak megválasztásáért, majd az ülést a déli órákban berekesztette, kora reggel hozzáfogott a fa kivágásához. Reggel fél 7 óra körül már majdnem keresztül volt vágva a fa törzse, amikor nagy reccsenés hallatszott és a fa dőlni kezdett. A fa közelé­ben tartózkodó két munkás menekülni kezdett. Későbben vette észre a készülő veszedel­met Riberszki István, aki szin­tén futva igyekezett elmene­külni, azonban ez nem sikerült, mert a többmázsa súlyú fatörzs rázuhant a fejére. A szerencsét­len gazda eszméletlenül, vérző fejjel esett össze. Nagy nehezen sikerült a gazdát kiszabadítani a fatörzs alól. "­Orvoshoz vitték hozzátartozói Riberszki Istvánt, akit azután behoztak életveszélyes állapo­tára való tekintettel a gyulai kórházba. A gyulai kórházban az orvo­sok megvizsgálták a szeren­csétlen embert és megállapí­tották, hogy a hatalmas, több­mázsa súlyú fatörzs betörte a koponyáját és agyvérzést idé­zett elő. Megpróbálták ugyan a sze­rencsétlen gazdát megmenteni az életnek, azonban minden kísérlet hiábavalónak bizonyult. — Aranyérnél ás az ezzel járó béldugulás, végbélberepedés, kdéc, terhes vizelési inger, májduzzadtság, derékfájás, megszorulás, szívdobogás és szédülés! rohamok esetén a ter­mészetes „Ferenc József“ keserű­­víz használata csakhamar kellemes megkönnyebbülést eredményez. Riberszki István délelőtt 9 óra tájban anélkül, hogy eszmé­letét egy pillanatra is vissza­nyerte volna, meghalt. A gyulai kórházból a halá­los végű szerencsétlenséget be­jelentették a gyulai ügyészség­nek, amely elrendelte Ribeiszki István holttestének felboncolá­sát. Értesülésünk szerint a nyo­mozás megállapította, hogy a halálos végű szerencsétlenség­ért senkit sem terhel felelős­ség, mert a fa vágását maga a szerencsétlen gazda végezte. Halálra zúzott a kidöntött fa egy medgyesegyházi gazdát. A gyulai kórházban halt bele sérülésibe a szerencsétlen ember. AZ IDŐ. Változó felhőzet. Több helyen, főleg nyugaton eső, esetleg zi­vatar. A hőmérséklet alig vál­tozik. ÉRTESÍTÉS: Tiszt­elettel értesítem t. vevőimet, hogy hentesáru üzletemet szeptember 1-től Báró Wenck­heim Béla ucca 8. szám alól Városház ucca 4. szám alá heheztem át. További szíves p­ártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel PUCZKÓ JÓZSEF 67 hentes 5 1 .4 PETŐFI SÁNDOR GYULÁN. Észrevételek a „Békésiben megjelent ” közleményre. írta: Dr. Berényi Ármin. Már csak azért is elfogadhatóbb, mert a kocsitörés teljes részletes­séggel leírja s az eként több he­lyen megrongált kocsi oly hamaro­san, mint Or­aí jelzi, kijavítható nem is volt s miután az Erdélybe indulás nemcsak Oriaí, de Egressy előadásából kitünőleg is reggelizési időtájban történt, ez is arra mutat, hogy a kocsitörés és Erdélybe in­dulás közé — úgy mint Baráth Ferenc is megjegyzi — egy nap esett s eként a megkísérelt és meg­történt elutazásra vonatkozólag az öreg Petk­es Sámuel adatai álla­­pítandók meg olyanoknak, mint amelyek a megtörtént tényeknek megfelelnek. Rendkívül jelentős körülményül emelem ki azt is, hogy Petőfinek a Bonyhayval való Gyulára terve­zett útjáról s ennek a Zoltán fiúcska nyugtalan alvása okából történt elmaradásáról, az elutazásról köz­vetlen tudomás alapján leírást adó egyik tanú sem tesz említést, még kevésbbé tesz ezek közül bármelyik is még csak legtávolabbi olyan célzást is, melynek alapján a Bonyhay-féle adat és az erdélyi útirány összefüggésbe lenne hoz­ható. Én magam is diákkoromban az esetet nővéremtől hallottam az öreg Petries Sámuel-féle változat szerint elbeszélni azzal, hogy neki ezt eképpen Bonyhay Benjámin mon­dotta el, pedig nővérem nem is­merte sem Egressy naplóját, se nem olvasta Petries Sámuel fel­jegyzéseit, sem pedig a „Vasárnapi Újság "-beli Orlai-féle közlést. Maga Bonyhay fent emlitett 1881. évbeli „Vasárnapi Újság"-beli köz­leményében, melynek alant közölt („Petőfi — írja Bonyhay — amint azt a ma is életben levő Csipkár Pál itteni szücsmester nekem be­szélte, őt, mint ki jó lovával fu­varba szokott járni, előtte való nap magához hivatván, vele 10 forint­ban megalkudott, hogy őket va­sárnap Padnáig vigye, mivel úgy gondolta, hogy Arad felé az út még szabad Erdélybe. Aznap este későn, már lefekvéskor két úriember kért Csipkárnál szállást, kiben ő éppen Egressyt és Kiss Sándor ezredest gyanítja. S midőn Csipkár útra készen fölszerszámo­­zott lovaival az Orlay-háznál meg­jelent, hogy Petőfiéket az egyezés szerint Radnára vigye Petőfi az udvarra kimenve mondá neki, hogy most már nem Radnára, hanem Váradra akar menni, mire Csipkár a radnai útra kialkudott 10 frt. fuvarért szintén késznek nyilatko­zott. Erre Petőfi azzal küldé a fu­varost nőmhöz, hogy bőrös ekhós kocsinkat kérje el az utra s abba fogjon be. Ez meg is történt s Petőfi egész kis családjával a ké­nyelmes kocsiba betelepedett. A malom omen azonban nem maradt el. Csipkár lovai nem lévén az ekhós kocsihoz szokva, megbokro­sodtak s mielőtt Csipkár felülhetett s a gyeplőt kezébe vehette volna, a kocsit úgy neki vitték a kapu­félfának, hogy egyik lőcse eltörött s a kovács által kellett megvasal­­tatni. Azután is az Egressyék ko­csija után csak nagy vigyázva tud­tak elindulni­) részéről cikkíró hallgat­ó azt adja elő, hogy Csipkár Páltól hallotta, miszerin­­t Petőfi az elindulás és elutazás előtti napon, tehát július 17-én fogadta meg Radnára (vagyis Arad felé) való vitelére s ugyancsak ezen napra teszi azt is, hogy egy kis levélkében tudtára adta kisfia előző éjjeli nyugtalanul alvását s attól való félelmét, hogy még rosszabbul lehet s ezért letett a Gyulára uta­zásról. Itt azon talányszerü dolog előtt állunk, hogyha julius 17-én Petőfi a jelzett aggodalomban volt s emiatt Gyulára nem mert távozni s ezt Bonyhaynak megírta, mégis miért fogadta meg Csipkárt (a Bonyhay-féle reprodukció szerint) ugyan a napon arra, hogy fiával együtt őket másnap a sokkal mes­­­szebb fekvő Radnára vigye, vagy ha a Zoltán fiúcskának a 17-iki nap folyamán állapota oly aggály­­mentesre javult, hogy vele a Rad­nára való utazás is megkockáztat­ható volt, miért nem tudatta ezt Bonyhayval azzal, hogy idő, illetve napközben Mezőberénynek csalá­dostól való elhagyását határozta el (s így már ezért sem megy Gyu­lára.) (Folytatjuk.)

Next