Békésmegyei Hirlap, 1934. július-szeptember (14. évfolyam, 144-219. szám)
1934-09-01 / 195. szám
2 Békesmegyei Hírlap II. csoport: Horváth Péter Gyula, Csicsery Pál Szarvas, vitéz Mészáros János Körösladány, Bohus János Békéscsaba. III. csoport: Csonka Péter Gyula, Kovács István Endrőd, Bolla Mihály Orosháza, Cs. Nagy Imre Szeghalom. IV. csoport: Kovács Pál Békéscsaba, Winter József Mezőberény, vitéz Molnár Mihály Gyulavári, Tildy Zoltán Szeghalom. V. csoport: Veress András Békéscsaba, M. Kempf József Gyula, Csizmadia András Orosháza, Grammling Alajos Újkígyós. Póttagok: I. csoport: Polányi István Endrőd, Nagy András Újkígyós, II. csoport: Timár István Endrőd, Arany Tóth József Orosháza. III. csoport: Bohus M. András Békéscsaba, Kesjár János Mezőmegyer. IV. csoport: Metz József, Gyula, Lehóczki Pál Tótkomlós. V. csoport: Cs. Nagy László Gyoma, Schultz József Mezőberény. A választások eredményének kihirdetése után Tildy Zoltán szólalt fel és mutatott rá arra, hogy a mezőgazdasági bizottságnak kötelessége a magyar mezőgazdák érdekeit megvédeni. Az ügyek tárgyalásánál sohasem szabad, hogy politikai indítóokok szerepet játszanak, vagy hogy politikai meggyőződés korlátot állítson a tagok közé. Kijelentette, hogy a mezőgazdasági kamarával nem volt a múltban megelégedve, mert nem képviselte elég erélyesen a magyar mezőgazdák érdekeit. Reméli, hogy a jövőben nagyobb eréllyel fog harcbaszállni a gazdák érdekeiért.A Békésmegyei Hírlap munkatársától. Néhány nappal ezelőtt egy medgyesegyházi kerékgyártó kereste fel Zrínyi ucca 9 szám alatti házában Riberszki István 52 éves megyesegyházi gazdát, akinek az udvarán több hatalmas törzsű nyárfa zöldell. A kerékgyártó ajánlatot tett a gazdának arra, hogy jó áron hajlandó megvenni az egyik fát, amelynek törzse alkalmasnak is mutatkozott arra, hogy szerszámfának felhasználják. Ribeiszki először vonakodott eladni a fát, amelyet mintegy száz évvel ezelőtt nagyapja ültetett az udvarban és amelyhez hasonló az egész környéken nem volt. Addig-addig alkudozott a kerékgyártó, míg végre sikerült az üzletetet megkötni azzal, hogy a fát Ribeiszki kivágja és hazaszállítja a kerékgyártónak. Megállapodtak a vételárban is úgyhogy végredményben a gazda jó vásárt csinált. Pénteken kora reggel látott hozzá Ribeiszki, hogy a hatalmas törzsű nyárfát kivágja. A munkához két napszámost is fogadott fel, akikkel együtt már Tildy felszólalása után Kovács Pál elnök köszönetet mondott a mezőgazdasági bizottsági tagoknak megválasztásáért, majd az ülést a déli órákban berekesztette, kora reggel hozzáfogott a fa kivágásához. Reggel fél 7 óra körül már majdnem keresztül volt vágva a fa törzse, amikor nagy reccsenés hallatszott és a fa dőlni kezdett. A fa közelében tartózkodó két munkás menekülni kezdett. Későbben vette észre a készülő veszedelmet Riberszki István, aki szintén futva igyekezett elmenekülni, azonban ez nem sikerült, mert a többmázsa súlyú fatörzs rázuhant a fejére. A szerencsétlen gazda eszméletlenül, vérző fejjel esett össze. Nagy nehezen sikerült a gazdát kiszabadítani a fatörzs alól. "Orvoshoz vitték hozzátartozói Riberszki Istvánt, akit azután behoztak életveszélyes állapotára való tekintettel a gyulai kórházba. A gyulai kórházban az orvosok megvizsgálták a szerencsétlen embert és megállapították, hogy a hatalmas, többmázsa súlyú fatörzs betörte a koponyáját és agyvérzést idézett elő. Megpróbálták ugyan a szerencsétlen gazdát megmenteni az életnek, azonban minden kísérlet hiábavalónak bizonyult. — Aranyérnél ás az ezzel járó béldugulás, végbélberepedés, kdéc, terhes vizelési inger, májduzzadtság, derékfájás, megszorulás, szívdobogás és szédülés! rohamok esetén a természetes „Ferenc József“ keserűvíz használata csakhamar kellemes megkönnyebbülést eredményez. Riberszki István délelőtt 9 óra tájban anélkül, hogy eszméletét egy pillanatra is visszanyerte volna, meghalt. A gyulai kórházból a halálos végű szerencsétlenséget bejelentették a gyulai ügyészségnek, amely elrendelte Ribeiszki István holttestének felboncolását. Értesülésünk szerint a nyomozás megállapította, hogy a halálos végű szerencsétlenségért senkit sem terhel felelősség, mert a fa vágását maga a szerencsétlen gazda végezte. Halálra zúzott a kidöntött fa egy medgyesegyházi gazdát. A gyulai kórházban halt bele sérülésibe a szerencsétlen ember. AZ IDŐ. Változó felhőzet. Több helyen, főleg nyugaton eső, esetleg zivatar. A hőmérséklet alig változik. ÉRTESÍTÉS: Tisztelettel értesítem t. vevőimet, hogy hentesáru üzletemet szeptember 1-től Báró Wenckheim Béla ucca 8. szám alól Városház ucca 4. szám alá heheztem át. További szíves pártfogást kérve, vagyok kiváló tisztelettel PUCZKÓ JÓZSEF 67 hentes 5 1 .4 PETŐFI SÁNDOR GYULÁN. Észrevételek a „Békésiben megjelent ” közleményre. írta: Dr. Berényi Ármin. Már csak azért is elfogadhatóbb, mert a kocsitörés teljes részletességgel leírja s az eként több helyen megrongált kocsi oly hamarosan, mint Oraí jelzi, kijavítható nem is volt s miután az Erdélybe indulás nemcsak Oriaí, de Egressy előadásából kitünőleg is reggelizési időtájban történt, ez is arra mutat, hogy a kocsitörés és Erdélybe indulás közé — úgy mint Baráth Ferenc is megjegyzi — egy nap esett s eként a megkísérelt és megtörtént elutazásra vonatkozólag az öreg Petkes Sámuel adatai állapítandók meg olyanoknak, mint amelyek a megtörtént tényeknek megfelelnek. Rendkívül jelentős körülményül emelem ki azt is, hogy Petőfinek a Bonyhayval való Gyulára tervezett útjáról s ennek a Zoltán fiúcska nyugtalan alvása okából történt elmaradásáról, az elutazásról közvetlen tudomás alapján leírást adó egyik tanú sem tesz említést, még kevésbbé tesz ezek közül bármelyik is még csak legtávolabbi olyan célzást is, melynek alapján a Bonyhay-féle adat és az erdélyi útirány összefüggésbe lenne hozható. Én magam is diákkoromban az esetet nővéremtől hallottam az öreg Petries Sámuel-féle változat szerint elbeszélni azzal, hogy neki ezt eképpen Bonyhay Benjámin mondotta el, pedig nővérem nem ismerte sem Egressy naplóját, se nem olvasta Petries Sámuel feljegyzéseit, sem pedig a „Vasárnapi Újság "-beli Orlai-féle közlést. Maga Bonyhay fent emlitett 1881. évbeli „Vasárnapi Újság"-beli közleményében, melynek alant közölt („Petőfi — írja Bonyhay — amint azt a ma is életben levő Csipkár Pál itteni szücsmester nekem beszélte, őt, mint ki jó lovával fuvarba szokott járni, előtte való nap magához hivatván, vele 10 forintban megalkudott, hogy őket vasárnap Padnáig vigye, mivel úgy gondolta, hogy Arad felé az út még szabad Erdélybe. Aznap este későn, már lefekvéskor két úriember kért Csipkárnál szállást, kiben ő éppen Egressyt és Kiss Sándor ezredest gyanítja. S midőn Csipkár útra készen fölszerszámozott lovaival az Orlay-háznál megjelent, hogy Petőfiéket az egyezés szerint Radnára vigye Petőfi az udvarra kimenve mondá neki, hogy most már nem Radnára, hanem Váradra akar menni, mire Csipkár a radnai útra kialkudott 10 frt. fuvarért szintén késznek nyilatkozott. Erre Petőfi azzal küldé a fuvarost nőmhöz, hogy bőrös ekhós kocsinkat kérje el az utra s abba fogjon be. Ez meg is történt s Petőfi egész kis családjával a kényelmes kocsiba betelepedett. A malom omen azonban nem maradt el. Csipkár lovai nem lévén az ekhós kocsihoz szokva, megbokrosodtak s mielőtt Csipkár felülhetett s a gyeplőt kezébe vehette volna, a kocsit úgy neki vitték a kapufélfának, hogy egyik lőcse eltörött s a kovács által kellett megvasaltatni. Azután is az Egressyék kocsija után csak nagy vigyázva tudtak elindulni) részéről cikkíró hallgató azt adja elő, hogy Csipkár Páltól hallotta, miszerint Petőfi az elindulás és elutazás előtti napon, tehát július 17-én fogadta meg Radnára (vagyis Arad felé) való vitelére s ugyancsak ezen napra teszi azt is, hogy egy kis levélkében tudtára adta kisfia előző éjjeli nyugtalanul alvását s attól való félelmét, hogy még rosszabbul lehet s ezért letett a Gyulára utazásról. Itt azon talányszerü dolog előtt állunk, hogyha julius 17-én Petőfi a jelzett aggodalomban volt s emiatt Gyulára nem mert távozni s ezt Bonyhaynak megírta, mégis miért fogadta meg Csipkárt (a Bonyhay-féle reprodukció szerint) ugyan a napon arra, hogy fiával együtt őket másnap a sokkal messzebb fekvő Radnára vigye, vagy ha a Zoltán fiúcskának a 17-iki nap folyamán állapota oly aggálymentesre javult, hogy vele a Radnára való utazás is megkockáztatható volt, miért nem tudatta ezt Bonyhayval azzal, hogy idő, illetve napközben Mezőberénynek családostól való elhagyását határozta el (s így már ezért sem megy Gyulára.) (Folytatjuk.)