Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1878-05-16 / 39. szám

V. évfolyam, 1878.­­ 39. szám. B.-Csaba, május 16-án. • ¥ • • •• BÉKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi­ lap. Megjelenik­ hetenként kétszer : vasárnap é­s csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bér­mentve küldve, egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Kéziratok nem adatnak vissza. kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Szerkesztőség és Egyes szám­ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.­Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. Nyilttér­-ben egy sor közlési dija 26 kr. Előfizethetni helyben a kiadó­hivatalban, Biener B. ur­nál és a nyomdában, vidéken minde­n postahivatalnál 5 kres postautal­ványny­al. U.­S­it.­An­­drás, május 12. (K.) A törvényhozás egyre-másra annyi tör­vényt hozott már, hogy szinte fuldoklunk bele. És mégis nemzetgazdászatilag fontos több ügy nincs törvény által szabályozva. Ilyen a befásítás ügye, s ilyen a halászat. Ezen hiányokon segítendő, az egyes megye­hatóságok szabályrendeleteket hoztak, s így ná­lunk is tettek kísérletet, a megye befásítását elő­mozdítandó oly szabályrendelettel, mely gyakor­latilag eredményre nem vezetett. Ha jól tudjuk, a törvényhatóság tárgyalta is a közel­múltban ezen impracticus szabályrendeletet, s küldött is ki bizottságot czélszerű módosítására. Hogy men­­nyire haladt ezen ügy, mit határozott a bizottság, nem tudjuk, de kívánatosnak tartanak minél előbb végmegállapodásra jutni, mert az idő nem vár, és ismét egy év fog elrepülni eredmény nélkül. Részünkről azon meggyőződésnek adunk kifeje­zést, hogyha fentartatik továbbra is azon intéz­kedés, hogy a tulajdonosok legyenek kötelesek az utak szegélyeit fákkal beültetni, szélt­­ érni sohasem fogunk. Az utak befásitására a közsé­gek köteleztessenek, s végrehajtással a szolgabi­rák bízassanak meg azon kijelentéssel, hogy mennyiben a nép indolentiája tapasztalható a fák­­ iránt, a kiültetett fák őrzésére — addig legalább, mig azok megemberkednek — a községek ren­des csőszt tartsanak. Most sajnosan győződhetett meg mindenki arról, miként a nép még nem tudja felfogni s átérezni egész teljében azon üdvös és nemes, az állati életre ép ugy, mint a vegetatióra jótékonyan kiható intézkedés hatását, mely a befásitással jár, sőt némi ellenszenvvel viseltetik iránta, mert embertelen dühhel tördeli, kihúzogatja még az oly gyenge csemetéket is, melyeknek hasznát nem veheti. Itt tehát éber felvigyázat és szigor szükséges, hogy czélt érhes­sünk. Ezért tehát a befásitást egészen a hatósá­gokra kell bízni. * A német császárnak gratulálnak Európa uralkodó házai. Örömüket fejezik ki, hogy az agg uralkodó sze­rencsésen megmenekült a veszélyből, melyben élete for­gott a politikai fanatismus őrült ténye miatt. S ez alka­lommal a népek egyetértenek a koronás főknél. Örven­denek, hogy nem sikerült a bűntett, mely egy nagy nép fejedelmének élete ellen irányult. A közerkölcs és a po­litikai morál menekült érzékeny csapástól, s Németor­szág egy szerencsétlenségtől. A közérzület, s a politikai életben való törvényes fejlődés lett megkímélve egy saj­nos rázkódástól. a „Kéim Közlöny" tárczája. Omazta Szilárd halálára. Csabán, 1878. máj. 14-én. Derült égről villámcsapás , fájdalmas elszakadás Ne fejezd be még a régit .... Ne távozzál, maradj még itt! Ha elszakadnak az ágtól Mit várhatnak a világtól, Kiket az ég véled áldott . . . . ? Boldogítsd még kis családod! Légy tovább is „szilárd" férfi, Ki szikla, ha villám éri, És a tenger bármint zajlik, Megtörik, de meg nem hajlik. Valld tovább is azt az elvet, Melyet mostan annyi el­vet, Ne engedd szomorú vesztét, Hirdesd a szép, szabad eszmét. Szelidlelkü barát, rokon Maradj ölelő karokon, Ne távozzál, és ne hagyd itt­hon szerető tiszttársaid. Az aradi ügyvédi kamara kérvénye az or­szággyűléshez. (Folyt.) II. Mi a fennálló ügyvédi rendtartás egyes fogyatkozásait, méltánytalan intézkedéseit illeti: első helyen áll azon sérelmes intézkedés, hogy a megbízó bármely perczben vonhatja vissza meg­hatalmazását, az ügyvédnek pedig nincs megadva a jog, hogy a meghatalmazás visszavonásáig fel­merült kiadásait és költségeit a megbízója részére behajtott pénzből vi­ssz­at­arthassa. — Ez­?rl intéz­kedés által az ügyvéd e szerint egy már befeje­zett, szorgalma és költekezése folytán megnyert ügyben is köteles a félnek összes iratait, pénzét kiadni, nem állván jogában kimutatható készki­adásai és teljesített munkája biztosítására semmit sem visszatartani, mi sok esetben az ügyvédnek érzékeny és igazságtalan megkárosítását vonja maga után, mint ez például egy miniszteri rendelet a 8932/74 folytán a b.-csabai járásbíróság utján számú végzéssel bírói kézhez letett ös­szegnél történt, hol az ügyvéd megbízójának egy más hitelezője, addig mig ügyvéd és meg­bízó közt a per folyt, bíróilag lefoglalta a letétet mely részére a 6809/76 számú végzéssel ki is utalványoztatok, mivel sehol sincs törvényileg kimondva, hogy az ügyvédnek elsőbbségi zálog joga van költségei és munkadíja erejéig az általa behajtott pénzeken. Bizonyos, hogy számos ily eset fordul elő és mit használ hogy végre is megnyeri az ügyvéd a pert, ha azután ütheti adósa nyomát, ki gondoskodik arról, hogy rajta mit se lehessen megvenni, hisz a törvény csak a megbízó jogát védi de nem a megbízott ügyvédét s mig a kereskedőnek a keresk. törvény 309. és 310-dik §-a értelmében joga van hitelezőjének ingóságait, ennek akarata ellenére is, zálogként visszatartani, a váltótörvény a váltótulajdonosnak hasonló jogot ad, sőt mig a törvény csődesetek­ben a legutolsó cselédnek is bérét biztosítja, addig az ügyvéd, ki nemcsak munkáját, de sok esetben készpénzét is koczkáztatja, e tekintetben minden jogoltalom nélkül áll. Azt hozhatják fel, hogy ha az ügyvédnek törvényileg megadatik a jog, hogy megbízója be­hajtott pénzéből az illető munkadíjak és készki­adások fejében levonásokat tehessen, ez sok vissza­élésre adhatna alkalmat, mert akkor sok ügyvéd valami jogalapot, czim­et formálna magának mely­nél fogva levonásokat, visszatartásokat tehetne. Habár egyes kivételes esetek miatt az egész ügyvédi kart sújtani nem lehetne, de hogy még ezen kivételek is lehetetlenné váljanak, hogy mind­két fél igazságos érdeke, az ügyvédé, a megbízóé is, megavassék, illetve, hogy az ügyvéd megkapja díjait, ha azok nekik törvényileg megítéltetnek, és hogy a megbízó el ne veszítse pénzét, ha az ügyvéd keresetétől jogérvényesen elmozdíttatik, az ügyvédi rendtartás 60 §-át következő új be­kezdéssel javasoljuk megtoldani: „Az ügyvéd fel van jogosítva a fele részére behajtott értékből az ez ellenében bíróilag meg­állapított, vagy az ellenfél ellenében megítélt költ­ségeket feltétlenül levonni. Egyéb munkadíjai és készkiadásaira nézve tartozik a megbízó féllel összeszámolni és ha ez vagy az összeszámolást megtagadja, vagy a követelt többlet levonásába bele nem egyezik és a költségjegyzék valódiságát el nem ismeri, az ügyvéd jogosítva van követe­lését levonásba helyezni, de tartozik az illető ér­téket azonnal bírói kézhez letenni, és költségjegy­zékét az illetékes bíróság előtt 30 nap alatt ér­vényesíteni. Az ily módon bírói kézhez letett ös­­szegre az ügyvédet törvényes zálogjog illeti." Nem akarjuk bővebben fejtegetni azt, hogy e jogoltalom az ügyvédet méltán megilleti, mert Ne­­e szegény magyar hazát, Mert még az is számolna rád, Ki védi meg, ha vész nyargal, Amint ti védtétek karddal.­ . . Könyü­nk ha föld mind felissza, Hiába mind, nem jő vissza, Szilárdnak csak emléke lett . . . Ha férfiú .... Isten veled!!! Eerdtfgl­ Lajos. Andalusiai csevegések. Irta: Eckstein Ernő. Fordította: Aradi József. (Folytatás.) Lassan vándorolunk a gomelek meredek utczáján, átlépjük V. Károly hatalmas bazaltkapuját. Valóságos varázsvadon nyilik meg ittas szemeink előtt, a faóriások sudarai susogva lengenek a szélben, jobbra s balra széles folyásban csörög a hegyi ér a völgybe; a rózsa- és borostyán-bokrozatokból, melyek tíz lábnyi magasságban ruházzák körül a hatalmas törzse­ket, ujjongó madárdal cseng. — Mindinkább tovább ha­ladunk fel, s egy márvány szökőkúthoz érünk, melynek jéghideg sugara legyező pálmaként emelkedik égnek a vizből. Köröskörül minden rege, álom, fata morgana. Susog, énekel és forr mint valami ezer csalogató hang; a legpompásabb, a legfűszeresebb levegő játs­sza körül halántékunkat; a legkéjesebb szürkület üdíti fel nyuga­lomra vágyó szemünket, s ha időről-időre megnyílik jobbra a sűrűn összekuszált őserdő, a leggyönyörűbb ki­látást élvezzük Granadára, a generáli­sára és az örökké szűzies Sierra Nevada hóborított csúcsaira. És most áthaladunk az igazság kapuján, s legalább az oroszlán­udvarba vezetjük az olvasót, mert a legjobb akarat mellett sem vagyunk képesek folytonosan körül­­kalandozni az Alhambrát, anélkül, hogy át ne lépnék küszöböt. A S­ila de las Hermanasban, az egész palota leg­ragyogóbb termeinek egyikében van egy felirat, mely a patis de los leones szépségét a következő szavakkal ecseteli: „A kéj­ek kertje vagyok, összeállítva minden szép­ségből." „Kecset és kedvességet raktak le bennem." „Van egy pompás termem, melynek kezdete s vége mintegy kristályból való." „Semmi sem múlja fel ékességeimnek ragyogó el­ágazásait." „A hold­fényre nézve utánam áll, azért kedvencz is vagyok tehát minden szép nőnek." „Ha a nap pályáján megállana, az nem lenne csoda, mert azért történnék ez, hogy lássa tisztaságomat." „Az égbolt körei mellettem felhőktől elborítva lát­szanak. "

Next