Békésmegyei Közlöny, 1878. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1878-02-14 / 13. szám
V. évfolyam. 1878. BÉKÉSMEGYEI Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi lap. Megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. 13. szám. Szerkesztőség P.-Csaba, február 14-én. Egyes számára 10 kr. kapható Biener B. urnál B.-Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. urnál és a nyomdában, vidéken minden postahivatalnál 5 kres postautalványnyal. Kéziratok nem adatnak vissza. és lciad.ó-lxiva,tal Vasut-utcza, közbirtokossági épület. A konferenczia. —a— Rövid idő leforyása alatt ez már a második nemzetközi conferenczia, mely hivatva van a végeldöntés stádiumába jutott keleti kérdés utolsó végérvényességű elintézését eszközölni. Az utóbbi konstantinápolyi értekezlet bár nem épen ily végzetes, de hasonlag válságos auspicziumok közt indult meg, s bár több kilátással a békés megoldásra, háborúra vezetett, Vajh ki fog most a napirenden levő, a nagyhatalmasságokat közvetlenül, érzékenyen érintő nagyfontosságú kérdések csendes megfejtésében hinni? Mi, kik a békét őszintén óhajtjuk, nem; Andrássy, ki a drinápolyi békeföltételeket máris, hivatalosan elvetette, még kevésbé. A diplomaták, kik diplomácziai okmányaikkal a legkényesebb természetű dolgok fölött is oly ügyesen,simulékonyan s szőrmentén tudnak különben átcsúszni, rendszerint nem tudnak kapacitálni a szóbeli tárgyalásoknál, és mindig szerfölött idegeseknek bizonyultak. Nincs okunk tehát kétségben lenni az iránt, hogy az Andrássy által kezdeményezett, s Bécsben minden valószínűség szerint már a legközelebbi idő alatt összeülendő konferenczia háborút vonand maga után. A Konstantinápolyba már bevonult diadalittas oroszok bizonyára nem lesznek hajlandók hagyományos politikájuk érvényesítéséről most, a legkedvezőbb pillanatban, a gyámoltalanságáról eklatáns bizonyítékot nyújtott Európa szép szemeiért lemondani! Midőn az értekezleten egy állig fölfegyverzett arrogáns és telhetetlen nagy hatalmasság vindikálta magának a döntő szót, békés megoldásról szó sem lehet. Oroszország tudvalevőleg csak annyiban tartja Európa szentesítő szavát jogosult .... azaz jobban mondva megengedhetőnek, amennyiben azok nem terjeszkednek ki az aláírt békepraeliminálék bírálására. Szerinte Európának csak jóváhagyási szerepe lehet, ellenkező esetben kész lévén tömérdek véráldozatába került sikereinek értékesítését szükség esetén fegyveres erővel is keresztül vinni. Mindezzel Oroszország, a győztes, azt akarja elérni, nehogy Angliának eszébe jusson a Dardanellák megnyitását orosz hadihajók előtt ellenezni, és másrészt nehogy monarchiánk képviselője bátorságot vegyen magának Bulgária évekig tartandó katonai occupátiójára vetőt kiáltani. Minthogy pedig, különösen ez utóbbi, a velejáró nemzetiségi intriguák miatt monarchiánkra nézve semmiféle körülmények közt megengedhető nem leszen, aztán állithatjuk, hogy igy e conferenczia is, elődje példájára háborúval fog végződni. Oroszország t. i. a conferenczia méltányos értelmű határozatait visszautasítja, a mire azután nem marad egyéb hátra, mint — ahogy előre látni lehetett — fegyverrel védeni meg érdekeinket. De ekkor legalább velünk lesz Európa! Budapest, febr. 7. Fővárosi dolgok. (Vége.) tákolt Egy felvonásban ha 3—4 jelenést összeugyanannyit a második és harmadik felvonásban. De meséi fűzött összefüggést hiában keresünk — bizonyítványt nyújtanak itt népszínművei mint: „A pók," „Zsandár", „Vereshaju" s mint a ,,Csirkefogó," melyek mind a lomtárban hevernek. Jól jegyzi meg egyik lapunk, hogy Lukácsi megtehetné azt a tréfát, hogy darabját ketté hasítva egymásután adatná elő. Igy meglehet jobban tetszene. A darab meséjével hosszasabban nem akarunk foglalkozni, nehogy — a népszínmű szavaival — a közönség csömört kapjon. Egyik színikritikus úgy nyilatkozott, hogy Soldosné nagy tehetségével való visszaélés volt a pénteki előadás. Bármily szépen, odaadólag énekelt vagy 25-ször a jeles művésznő és bájosan játszott, a darabot nem tudta megmenteni. A darab röviden az, hogy egy férjhez menni vágyó özvegy leánya kedvesébe szerelmes lesz, ez a főmese, a másik az, hogy egy szép mosóleányt elcsábítanak (S >1dosné) s a faképnél hagyják, míg végre türelmes imádója megmenti a gyalázattól. (igazi jó lélek.) A darab tehát az epizodikus nagyképű imádottól kapja czimét ,,A csirkefogó" a főváros nyelvén. Tessék, mit mondjunk róla dicsérni valót, alapeszme, kidolgozás, igazság, élet, cselekvény, szóvíd, psychologiai képtelenségekből van összevissza ragasztva. No hogyha Lukácsy így ír, most tegye le pennáját, mert úgy látszik belébolondult már, legalább egy évig pihentesse tollát, mert most meg van zavarodva. Miféle ész Soldosnóval huszonöt dalt énekeltetni, mintha ezzel nagyon is takarni lehetne a nagy hibákat! A közönség is megelégelte a sok dalt, amit soha nem szokott tenni, de ezúttal tökéletesen belekábult. Tömegesen hagyták ott a színházat. Azt hisszük, hogy a „Csirkefogó" „örökre," életfogytig lezáratott a lomtáiba. Lukácsynak ajánlatos most nem irni semmit, minden jó ízlésű ember ezt tanácsolja. A népszínművek írása nem gombatermés ?!... De Erkel elég is volt. A nemzeti színházban minap Ferencz kitűnő dalművét operát adták elő új szereposztással, „Bánk bán" Melindát (Balázsné Bognár Vilma helyett) Nagyné Benza Ida énekelte kevés sikerrel. Az énekesnő szép koloratúrával bír, nem tagadhatjuk művészi játékát, énekét a szenvedélyesebb mozzanatokban, mely gyújtott, különösen az első felvonás fináléjában, a másodikban pedig, „ölj mag ,ej»g§,ua. Bánk" gyönyörű részlete, a 3-dikban az őrülési jelenet, de mégis e lyrikus szerep — némely részletekben nem való Bunza Idának. Inkább nézzük Balázsnét bár mindkettő kissé kövér. Ellinger szépen énekelt, lassan halad ő is, de nem sokáig tart már. Nincsen többé Moháczy bácsi! Olyan név volt ez Budapesten, melyet mindenki ismert. Az egész országban mindenki hallhatott róla. Csak 6 , 3 mázsa volt, vastag alakjához az úristen vékony hangot adott, még ezzel a hanggal is szegény Moháczy báczi csak sejpitve tudott beszélni. Mindig ugyanazon egy attila és magyar nadrágban járkált. Rendesen vagy a „kis pipá"-ban, ha tél volt a „három huszárban", ha zöld idény a császárfürdőben ült mindig pipázgatva. Egyszer ült életében komfortáblban, de azt is megbánta, mert kevésbé maradt, hogy örökre benne nem rekedt. Egyszer a Hajnik Pál temetésére jött haza. Sokan voltak. Moháczy báczi hátra maradott, s mire kiért, csak egy Komfortablet ü SÍ Agarszón-lakás. (Vége.) Íme! pajtások rontanak a lakásba, harsányan köszöntenek, mialatt levetik magukat a puha íauteuillbe, aztán rágyújtanak a kínált szivarból, s az egyik hegy izzó homlokát fehér kendőjével letörölje, egy székre veti kalapját, a másik meg egyátalán megfeledkezik kaczkiásan félrevágott czilinderéről, s az illatos füst gombolyagjai közül, melyeket mohón ereget, nagy dolgokat beszél ügyeiről, terveiről és hódításairól. — Barátom egy pohár vizet! szólal meg az izzadt homlokú. A vendéglátó Házigazda csudálkozó pillantással felel magas igényű vendége kívánságára. Garszón-lakásban egy pohár vizet! ez egy kissé bajos dolog. — Barátom igyál ebből a cseresznyeléből, kínálja vissza; vizzel bizony nem szolgálhatok, mert nincs, magam pedig csak nem mehetek a szomszédba vízért. Gombosné csak reggel s este jár betakarítani, most pedig másokra mos, vagy épen a piaczon jár, hogy férjének a ki mesterember, s lennt az udvarban van a műhelye, az ebédre vásárolja be a szükségeseket. Egy pohár vizet, egy országért sem. De ott van a zamatos cseresznyelé, s a mi garszón-barátunk vendégei oltják vele a szomjukat, úgy ahogy tudják. A garszón-embert lakása, legyen ez bármily szép és elegáns, nem csalogatja haza, s senki sem kérdi hogy hol járt? Pedig mily jól esnék neki, ha valaki üdvözölné odahaza. De a falak némák. Még egérczinczogás se feledteti a magányt. Mit is csinálna a szegény egérke garszón-lakásban !" A késői órákban hazavetődött férjnek mily más az élete, szepegve s óvatosan lép ugyan lakába, s ha mégis pirongatja az asszonyka, nem veszi tőle zokon, hisz jó szívből tette. S a kibékülés jó házastársak közt csaknem kimaradhatatlan, mert a kibékülés mindig kellemes érzelem. Az asszonyka, ha haraggal feküdt is le, reggelre mégis megengesztelődik, hisz a jó asszony sokat megbocsát ám, sokat felejt, s talán meg is csókolja ráadásul javíthatlan életpárját! Az árva garszónnak nincs is kivel kibékülnie. Késő esti órákban tér meg lakásába. Nyikorog a zár mikor hazajön, a neszfogó szőnyegeken végig botorkál. Talán víg kompánia köréből szabadult meg, mert magában valamelyik operetté egy félig-meddig elferdített áriáját dúdolgatja. Egy kósza székbe botlik bele — félretolja lábával, s keresi a gyufát. Könnyen rátalál, már ebben mester, s a sötétbeni tapogatás közben annyira finomította tapintását, hogy a gyufatartó helyett csak nagy ritkán téveszti tele az ujját a tintatartóba. Ég a gyertya. A „Békésmegyei Közlöny" (melynek ára, csillag alatt megjegyezve, egy évre csak 6 frt, s elkelne még vagy 500 előfizető) regeli száma összehajtva hever az asztalon, s garszón-barátunk kibontja, s könnyedén futja át. Ah! tehát Kálmán csakugyan eljegyezte a kedves kis Mariskát. Brávó fia, okosabb vagy nálamnál. A szomszéd házát meg eladják. Bizony ez baj. A pápa megint beteg. Szegény! Lefekszik. Az ágy melletti szekrényről elővesz egy könyvet, melyben éppen Benedek Aladár verseire talál, olvas és szerencsésen elalszik. A gyertya meg szép csendesen ég reggelig. A redők közt pedig egy vékony pislogó világosság s ha az éjjeli őr elmegy a ház előtt, elgondolja dereng, magá ti