Békésmegyei Közlöny, 1881. január-december (8. évfolyam, 1-156. szám)
1881-01-01 / 1. szám
B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 1. szám. Szombat, januárhó 1-érí. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY: Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. . 11 • i •! i i i. i " yb . Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési (lij . helyben biánhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 60 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Hausenstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái. • Hirdetések jutányos áron,vétetnek fel. , rJíyisztérben egy sor közlési dija 25 kr. « — Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árgrád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Uj-év napján. ** Mult és jövő kapcsa: a jelen. E mondat igazsága az uj-év napján nyeri leghatályosabb kifejezését. Évezredes tradicziók e naphoz fűzik az elmúlt események komoly mérlegelését és a messze jövőre vetett aspirácziók alapjának megvetését. Hidja ez eszményeknek, melyen minden élőlénynek keresztül kell mennie. Azok, kik az életet újévi ajándéknak tekintik, melyet dinom-dánomok közt, kényük-kedvük adtán elpazarolhatnak, azok léha szívvel, üres agygyal, nyeglén fütyörészve haladnak e hidon át: de azok kiket egy eszme, egy öntudatos czél vezet, kik az emberi létben egy hivatás komoly gondjait látják: megállnak itt egy pillanatra, s mig tekintetük a bizonytalan jövő kétes esélyein tétováz, addig az örök éber elme a múltba repíti sugar ít, hogy lezajlott események tengeréből a tapasztalás gyöngy a szemeit felszedve, vértezetten haladhassanak a lét ezer viszályoktól átszőtt ösvényein. A pénzintézetek, gyárak és kereskedők ilyenkor készítik ama számtani mérleget, mely vagyonuk állását és kereskedelmök forgását latolja s a vállalkozási szellem e napon lép az uj cselekvés terére. Különösen a nyilvánosság emberének s a közügy őrének, a publiczistának kötelessége e napon komoly számot vetni a viszonyokkal. Az ő mérlegét a kusza események gyakran alig áttekinthető tömkelegéből kell felállítani. Nehéz, küzdelmes munka, mely súlyos próbára teszi az elmét s a munkaviharok csíráit hordja méhében. Hírlapírói feladatunkhoz híven, mi is komoly pillantást akarunk megyénknek az elmúlt évbeni eseményeire kritikai szemmel vetni s azokat nagyobb vonásaiban vissztükrözni. , Nem hagyhatjuk említetlenül, — * bár lapunk akkori számaiban részletesen emlékeztünk meg róla. az események nem voltak nagyszabásúak, de azt örömmel konstatálhatjuk, hogy a békés fejlődés félremagyarázhatlan jellegét viselték magukon. A békés megyei gazdasági egylet, rövid, de tettekben — sőt túlzás nélkül mondhatjuk: kivívott sikerekben — dús múltjához híven az elmúlt évben is fényesen igazolta mindazon reményeket, melyeket az alapitók hozzája kötöttek. Népünk nagy többsége kizárólagosan földmiveléssel foglalkozván, nevezett egyletnek törekvése oda irányult, hogy egyik legfontosabb mezőgadasági tényező: a gazdasági gépek iránt felkeltse és lehetőleg fejlessze értékét. E czélból szeptember havában egy gazdasági gép-kiállitást rendezett, melyen nemcsak hazánk, de a messze külföld legnevesebb czégjei is képviselve voltak. Örömmel láttuk akkor és tapasztaltuk azóta, hogy mily közvetlen eredményű volt e kiállítás. Földmivelő gazdáink maguk vásároltak kisebb gazdasági gépeket és azon üdvös irány észlelhető, hogy néhányan közülük — csoportonként — társulattá alakulva nagyobb gazdazág gépek beszerzését is czélozzák. Felesleges dolgi^ lívelnénk, lift ímány nagy horderejét széles magyarázatokkal Víva kisérnénk, mely az elpazarolt munkaerőnek tekintélyes részét van hivatva megtakarítani. Ugyanott Göndöcs Benedek úr az okszerű méhészet országos hirü harczosa, ezen eddig megyénkben parlagon heverő s úgyszólván az ő kezdeményezése folytán lendületet nyert gazdasági ágat is képviseltette. — A köznép feszült érdeklődéssel szemlélte e kiállítást és remélhető, hogy ezen nagy hasznokat hajtó és aránytalanul csekély kiadásokat igénylő gazdasági ág is művelésnek fog örvendeni. « — hogy Párisból is érkeztek Békés megyében termelt mézre jelentékeny megrendelések, — büszke jelenségét képezvén e tény e téreni haladásunknak. Nem csekélyebb mértékben kell elismeréssel lennünk a megyei régész- és művelődéstörténelmi társulat működése iránt. Megtartott vándorgyűléseivel — a kellemest a hasznossal összekötve — a társadalom azon rétegébe is elhinté a törekvési ösztönt, mely eddig teljesen idegen voltattól s melyet minden kulturális eszmétől a tudathmság chinai faj választá el, mert még a földműves nép is érdeklődik ez egylet iránt. A megyei műfelőcés-történelem majdani megirója feljegyezheti, hogy nálunk már igen tekintélyes azon föl)fSWvel(^k * száma, — kik megyei hírlapokat járatnak s azokat szorgalmasan olvasgatják. ; ^ E tény pedig semmi krcl&illést nem tűr. Ha tehát számot* vetünk azon filozofiai mondással, hogy a természetben ugrás rímesen; ha elgondoljuk, hogy a haladás prodesznssa mily törvéntelen alkulályokba ütközik ; ha megyénk mai közgazdasági viszonyait a még csak egy évtized előttiekkel is összehasonlítjuk: a közügy barátjai benső nyugalommal tölthetik el az ujév ünnepét. Volt alkalmunk a mult év folyamán a megyének mint hatóságnak működését esetről esetre részletesen ecsetelni; itt is csak röviden örvendetes haladást konstatálhatunk. Sajnálattal csupán azt jegyezzük meg, hogy ama nemes törekvése a törvényi hatóságnak, miszerint Wenckheim Bélának közadakozás útján szobrot emeltet, megérthetlen közöny miatt hajótörést szenvedett. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Franczia kalendáriumélczek. Újévi tárcza. Esztendő után egy esztendő lejára. Uj év hurczolkodott a másik nyakára. Arany János. Boldog uj esztendőt kivárunk! „Jól van, jól !" — fogják önök — kedves olvasóim — mondani ,hisz már annyi gratuláns teve „hódoló tiszteletét," hogy orczánk és zsebünk csak úgy izzad bele." A mi meginterdievált zsebünk teljesen méltányolni tudja az önök zsebein ejtett sebeket és pedig annál inkább, mert e sebek ujak. Hisz csak az imént ment el, mély hajlongások közepette a kémények érdemes seprője, a levelek ügyes hordója, a sürgönyök futó szaladása, dugva tömhetetlen zsebeibe a bankók különféle nótáit. Még ott hever az asztalon egy csomó ki nem fizetett kontó, mindmegannyi nihilista merénylet ah! nem az orosz czár, hanem érzékeny zsebünk vérszegény szive ellen irányozva. Ohl legyenek meggyőződve, kedves olvasóink, hogy mi nem csak újévi örömeikben, hanem ujév fájdalmaikban is őszinte részt veszünk. Goethe, a hiblajai mézzel kent édes szájú dallos, egyik költeményében a legelegikusabb hangon zeng az újévről. Elmondja, hogy míg a boldog ifjút a természet pazar kézzel áldja meg a földi javak minden újévi ajándékaival, addig ugyanaz a természet, mely jósága mellett uzsoráskodni is szokott, az öregeknek minden újévkor benyújtja hosszú számláját, — súly, hurut, csúz és köszvény alakjában, visszaexequálva a tőkét járulékai és perköltségeivel egyetemben. Node mi, — kiknek kevésbbé klaszikus vér csörgedez ereiben, — nem akarjuk olvasóink gyomrát ily komoly elmélkedésekkel terhelni. Ez hátrányára volna az emésztésnek s ez ismét az étvágynak. Már pedig, hogy az étvágy a test lelkiismerete, azt az id. Dumastól tanultuk meg. Van egy elhanyagolt irodalmi termék, mely bár évhosszat a legfontosabb felvilágosításokkal lát el bennünket, mindenki által fitymáltatik. A kalendáriumokat értjük. — Valljuk meg, hogy az igazságtalanság tőlünk. Mi magunk is „Irodalmi" rovatunkban egy egyszerű ,megjelent"-tel térünk felette napirendre. Ma azonban újév napja van és mindenkinek elégtételt kívánunk szolgáltatni, még az annyira profanált kalendáriumi vicczeknek is. A mi naptáraink, szó a mi szó, élczeikkel nem igen brillíroznak és az ökör szelid nyugalmával azokon az élezeken kérődznek, melyek már az élczlapokban való megjelenésükkor emészthetetleneknek bizonyultak. — Csaknem közmondásossá vált, hogy ócska, mint a kalendáriumi vicet. Nem úgy Parisban. Az ott megjelenő naptári életek valódi franczia szellemtől vannak áthatva és azért a közönség által mohón olvastatnak. Persze, a franczia urak nem igen szégyenlősek , de bármily mocsárba is vezessenek bennünket, parfüm-illatot érzünk és mérgüknek is olyan édes czukros íze van, így az ő naptári életeik is. Ha azokat valaki egy párisi hölgynek komolyan elmondaná, ajtót mutatna neki, míg életalakba burkolva ő kacsag rajta a legszeretetreméltóbban. A leghelyesebb fogalmat az által vélünk ezekről nyújtani, ha néhányat idézünk. Egy kissé talán „túlszabadelvüek," sikamlósak s jó magyar erkölcsünk bizonyára sanda szemmel nézné sőt mi a világért leírni nem mernők, ha oly igen szellemdusak és finomak nem volnának. Lássuk csak a legújabban megjelentek közül például az „Almanach des Parisiennea"-t: „Hát édes feleségem, semmit sem tehetek-e, hogy unalmadat elűzzem ?" — mondá egy férj roszkedvű fiatal nejének. „De igen." „Nos, kérlek ?• „Menj — sétálni." Álarczos bálon egy ifjú erősen udvarol hölgyének. „De kérem" — mondá — „egy vacsora még nem kötelez semmire." „Oh kérem! én nem fogadok el alamizsnákat." Az „Almanach du Charivari" hatalmasan szatirizálja a reporterek tudósitási hajhászatát és oly lap alakulásáról beszél, mely majdan a történendőket előre mondja meg. Ez a „jövő" lapja tudatja a közönséggel, hogy mindenki ki egy történendő eseményt mond meg neki : ingyenpéldányt kap, éspedig egy tolvajlási eseményért 3 hóra, egy politikai újdonságért 6 hóra, egy szépen sikerült rablógyilkossági rémtörténetért vagy valami hatalmas botrányért egész évre. Ennek folytán e lap szerkesztőségében a következő jelenetek fordulnak elő: Egy angol belép :