Békésmegyei Közlöny, 1882. január-december (9. évfolyam, 1-144. szám)

1882-01-01 / 1. szám

B.-Csaba, 1882. IX. évfolyam, 1. szám. Vasárnap, januári BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, Cféliven és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 8 frt Fél évre .4 Évnegyedre . . 2 ., Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler 'enég írées, Prága, Budapesten, Nóne'szág és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZÓ GYULA. SZSRKGSATOSÍId SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számit his, hová a lap szellemi és anyagi részét illető, lain-lea közle aényt czimezni Kérünk. Kéziratok nem ír !ttunk, vissza-Egyes sz*m iím 10 kr. A. keddi számára 5 kr. Kapható Klein Ödön könyvárus urnái és a nyomdában Hirdetések jártányois^rbs vétetnek fel. „Nyilztér"-ben egy sor"közi dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Klein Ödön urnál és Biener B. ur nagytőzsdéjében, de Povázsay László úr nyomdájában is foci Ittik el előfizetések és hirdetések, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánnyal. Előfizetési felhivás > mi m Ifflli II -ii mh W palitikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap IX-ílik, 18S2-iií évi folyamára. Megjelenik 8-szor hetenként : vasiillip, kell (féliven) és csütörtökön. "mj$ Lapunk előfizetési dija, a totemes előállítási kiadások folytán, s különösen, hogy folyton azon helyzetben legyünk a nagy költséggel járó eredeti táviratokat közölhetni, léilli Csekélységei felelreltetik és 1882-dik évi január 1-jétől a következő leend helyben házhoz hordássá, vagy postán bérmentesen küldve az előfizetési összeg : Egy évre .... 8 frt. Félévre . . . . . 4 „ Negyedévre . . 3 v ^ ""•"•Egyífltfei^ f? *". . . 8ö u.r*. Az előfizetési díj ezen felemelése daczára, lapunk aránylag igen olcsó marad, mert oly vidéki lapos előfizetési díja is rendszerint 6 frt, melyek nem is politikaiak, eredeti táviratokat nem közölnek és mégis csak egyszer jelennek meg hetenként. Egy háromszor megjelenő vidéki lapnak előfizetési díja, tekintve azon szűk kört, melyből előfizetői kerülnek, nem lehet olcsóbb a írtnál, hacsak a kiadó magát anyagilag tönkre nem akarja tenni. Reméljük tehát, hogy előfizetőink nem fognak elidegenedni tőlünk azért, mert évnegyedenként 50 krral emelnünk kellett az előfizetési díjat. Előfizetni lehet : B.Csabán a kiadóhivatalban (Apponyi-utcza 89. szám), Klein Ödön úr csabai könyvkereskedésében a nyomdában és Biener B ur fótőzsdéjében; vidékei bármely postahivatalnál postautalványnyal. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel, B.Csabán a kiadóhivatalban, a nyomdában és Klein Ödön ur könyvkereskedésében. A fővárosban Goldberger A. V. és Jaulus Gyula(Husenstein és Vogler) uraknál. Figyelmeztetjük a közönséget, hogy jövő évi január hó elsejétől fogva, mindennemű árverési hivatalos hirdetésnek, az új végrehajtási törvény értelmében a helyi lapokban kell közzététetni, e tekintetben tehát lapunk újévtől kezdve a hivatalos „Budapesti Közlönyt" pótolandja. B.-Csaba, 1881. évi dúczemberhóban. A M d&dekivift&iö. Uj év napján. — Nem obligát us évi gratulaoztot akarunk szélnek veszteni * ifkaiakban, hanem a hirlapiró komoly kötelességét illijtve, visszapillantást akarunk tenni a lezajlott év kiváló eseményeire, a megyénkben nyilvánult nevezetesebb társadalmi mozzanatokra. Az elmúlt évben két súlyos csapás érte megyénket. Egyike, a gyermekek közt dühöngő vörhenyjárvány, mely Csabán, Gryomán, Szarvason, Orosházán Kígyóson és Gyulán még most is szedi áldozatait; a második az eddiginél is szokatlanabb mérvben pusztult árviz. Az előbbem megtanított bennünket arra: „ az, mi utóvégre is első, mert az élet függ tőle, a közegészségügy, a létező jó törvény daczára, még parlagon hever nálunk; hogy akkor kiáltunk tüzet, mikor házunk már lángokban áll s mikor már késő a segély, de a bajt csirájában, óvrendszabályok által elfojtani , ahol vagy nem értünk, vagy nem fogjuk fel a dolgot kellő komolysággal. Ennek a megyében legalább ezer gyermek élete adta meg az árát. A második csapás, az árviz, félig-meddig tönkretette megyénk egyik virágzó magyar községét, Körös-Tarcsát. Szépen gyűltek be azonban a segélypénzek s a Körös-Tarcsa vizkárosult lakosainak felsegélyezésére B.-Csabán rendezett bazárünnepély eredménye eltörülhetlen betűkkel leend felirva megyénk történetében. Hányadom van Körös-Tarcsa újjáépítésének ügye, nem tudjuk, de ismerve megyénk főintézőinek nemes intenczióját , bizton remélhetjük, hogy Phoenixként fog az elpusztult község romjaiból kikelni. Ha semmi sem, hát ez árvíz meggyőzhette megyénk közönségét arról, hogy kormányunknál és gyorsan segit a hol kell s ha nem is közvetleteremt elő semmiből önálló hadsereget és önálló pénzügyet : ezen ez idő szerint elérhetlen politikai utópiáktól eltekintve, atyai gondoskodással viseltetik a nép iránt s bizton remélhetjük, hogy kormányunk és szeretett A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRMÁJA IDisznótor. [Tárczao.sevegós.) Nem elég, hogy ugy is az alvilági, vonal alatti birodalomban rontjuk a levegőt, de már egész a disznótorig sülyedtünk, — ugy fogja egyik-másik nyájas és szakértő olvasó mondani, ki annyira „táviroll-hegyire" ismeri a tárgyat, melyet tárczacsevegésünk czimül visel, hogy egyátalán nem kiván belőle. Valósággal nem tehetünk róla. Már negyedik hónapja, hogy az unalmas őszi és téli esték köszöntöttek be a megyébe, s a legkisebb társadalmi mozgalom legparányibb unalma sem érinti az egyhangú kiszáradt lelket; a legcsekélyebb szórakozás jótékony élettől napja sem zavarja társadalmi lethargiánk sötétbe borult éjszakáját. Tessék azután másról írni mint a disznótorról, mikor ez az egyetlen társadalmi mozzanat, mely ez idő szerint képes a rokonérzelmü kebleket a különféle hurkák, kolbászok, fehér pecsenyék és egyéb disznóságok parfömnél kellemesebb illatárja köré egy kis lelkes murka gyűjteni ! Mi bizonyára jobban szeretnénk theá táncz vagy irodalmi estélyekről írni. De mit tehetünk mi róla, ha bennünket ez idő szerint csak a kolbász és hurka tud barátságosan össze Jrozni ? Alig hisszük, hogy egész megyénkben léteznék tíz család is, ahol _jour fix"-ek tartatnának. Pedig ily társadalmi összejöveteknek, hol majd az egyik, majd a másik művelt háznál összegyűlnek a jó barátok, az intelligenczia zöme, ezeknek meg van a maguk közművelődési haszna, eredménye. A nagy bálokat, nyilvános tánczvigalmakat részünkről gyűlöljük, mert ezek a hiúság vásárjai; a felesleges pénzköltekezés, pazarlás fényesen diszitett barlangjai; a családipák erszényeit legbiztosabban meglapitó gutát s legfeljebb az u. n. „bálkirálynéknak" használnak, kik ez úton férjre tesznek szert. A művelt családoknál tartatni szokott théa- vagy tánczestélyek azonban, hol a nők egyszerű kartonöltözetben, a férfiak pedig legfeljebb tisztességes fekete kabátban jelenhetnek meg: hivatva vannak arra, hogy közpotjai és iskolái legyenek a szellemes, szivet és ízlést javító társalgásnak; ezek azon gyűlhelyek, hol legkellemesebben lehetne eszmét cserélni az irodalom, művészet és politika vonzóbb napi eseményei fölött. Megyénk közönsége e tekintetben tulságig reális és mégsem gyakorlatilag számító, mert a takarékosság, a realizmus szempontjából véve is, jobb húsz privát összejövetel, mely sok családnak száz forintjába kerül, mint egy elitbil, mely egy családnak sokszor 2 —800 valódi magyar-osztrák floresába van. „Ha már pénzt költök, legalább legyen valami nézni és mutatni való," mondja egyik-másik, de mint láthatunk vagy mutathatunk egy szerény kis theaestélynél ? Ez tehát nem ér semmit." Bizony nem ugy van az. Amottt csak bámulhatunk s tefeljebb megbámultatunk, de lényegileg mégis szörnyen unatkozunk, míg emitt tanulunk és taníthatunk, s közvetve használhatunk a könyv- és zeneirodalomnak, mert tehén estélyeknél fel is lehet olvasni valamit az irodalom jobb, újabb termékeiből, egy jobb ujságczikket, el lehet játszani valamit zongorán vagy hegedűn az újabb és jobb zene köréből. Első pillanatra tán furcsának tetszik, de bővebb gondolkozás után sokan igazat fognak adni nekünk, ha azt mondjuk, hogy nálunk részben azért is pang a nemzeti irodalom, mert kivéve a fővárosi társadalmi köröket, a vidéken csak ritkán vannak oly családias társadalmi összejövetelek, hol szavalni, felolvasni, zenélni szoktak. A vidéken mindezekért disznótorokkal kárpótoljuk magunkat. A disznótoros művelődési, irodalmi ki- vagy behatásáról hallgat a krónika, de azért ennek is megvannak a maga, ha nem is szin- de étvágy-emelő, érdekes és „vonzó" mozzanatai. Hogy rendszeresen tárgyaljuk a felvetett themát, hát két főosztályba kell soroznunk a disznótorokat. Az első osztályhoz tartozik a földművesek disznótora, a másodikhoz a nadrágos embereké. A földművesek disznótora pótolja az aristokráczia báljait, és kiegészíti a fosztokák rendeltetését. Az a legény, ki a fosztokán nem tudott szert tenni élete párjára: a disznótoron okvetlenül hurkára, akarjuk mondani hurokra kerül. S a tapasztalás bizonyítja, hogy míg a fosztokán kötött szerelmi frigy foszlik mint a toll, addig a disznótoron tett első szemérmetes szivvallomás, állhatatos mint a kemény kolbász, s ellentáll az idők viharának, mint a jól kifüstölt sonka ; a kolbász és tormás virsli vadszárnyai alatt tett hűségeskü, elválaszthatlan, soha szét nem hulló hurkalánczokkal köti egymással össze az egymásért teremtett hű sziveket s a törvénykezési krónika bizonyítja, hogy az ily alkalommal kötött eljegyzésekből eredt házasságok közt legritkábban fordul elő válóper. (Folyt. köv.)