Békésmegyei Közlöny, 1884. október-december (11. évfolyam, 82-100. szám)
1884-10-12 / 82. szám
B.-Csabán, 1884. XL évfolyam, 83. szám. Csütörtök október hó 12-én BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI 11 J helyben házhoz, borítva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ &0 kr. Lapunk számára hirdetése , felvételére fel van jogositva : HAASENSTELN ÓS VOULEK czég, Bécs, Prága, Budapesten, Németország és Svájcz minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. ECiadóhivatal: Kishid-utcza 988. sz. ház, Povázsa, Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. jEgyes számára 10 kr. Kapható Povázsay Testvérek nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyi 111 év"-ben egy sor közlési díja 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyolc díjában, és Biener B. ur nagytőzsdéjében, ugyanitt hirdetések is elfogadtatnak: vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánnyal. Előfizetési felhívás a n a XI-ik évfolyamának IV- ill. negyedére. Előfizetési dij . . . . I frt 50 kr. B.-Csabán szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala, a A mai csabai kiállítás. — 1.— Ma nyílnak meg a b.-csabai vigadó termei a békésmegyei gazdasági egylet által rendezett gyümölcs -termény- és háziiparkiállitás folytán ott elhelyezett tárgyak megszemlélésére. Ott hol rendesen frakkos-klakkos arszlánok gyakorolják a táncz művészetét, bájos és legbájosabb, fényes öltözékü kisasszonyokkal, ott tehát, hol máskor a megyei társadalom elveket keres és talál, ott ma a földművelő fáradságával, arcza verejtékével előhozott termények, a háziasszonyoknak a varrógép vagy szövőszéknél való ernyedetlen türelmet igénylő kitartása által nyert iparczikkek, a munka gyümölcsei mondanak istenhozottat a vendégeknek. Ugy van jól. Legyen mulatság, de ott hol az van, legyen előbb munka is, mert csak ezután édes igazán a nyugalom, a szórakozás. Ott fog tündökölni ma mint „bálkirálynő" a vigadó termében a zamatos, nemesített szőlő és „udvarhölgyei," a finom körték, almák stb. a maguk természetadta fejlettjükben selyem-, bársony- és moár-antik ruha nélkül. Ott lesz a disznós, a fénypont, a gyönyörűből gyönyörűbb bútordarabokban, a háziipar kitűnő példányaiban. Hogy ha megyénkben, mint paraxellence földmivelő megyében a gyümölcs és kivált a terménykiállitás sikerül, azon nem lesz csodálni való, hisz nem elősször történik, s remélhetőleg nem is utoljára, hogy gazdasági egyletünk a föld adományai kiváló példányainak ily kiállításra való egybegyűjtése által oktatólag és példaadólag hat a földművelés észszerűbb és jövedelmezőbb gyakorlására, és habár ezt sem sokaljuk sohasem, és itt is mindig áldást kívánunk az intézőkre, mégis ez alkalommal különös fontosságát a mai kiállításnak a háziipar termékeinek bemutatásában leljük. Tudjuk ugyanis mindnyájan, hogy ha a kasza-kapa pihen, mily tétlen életet él Magyarország egy nagy részében a földmives nép, mert nem ért a csekélynek látszó dolgokból munka és jövedelemforrást teremteni magának, mert nem űz háziipart. A swarczwaldi paraszt órákat készít és egyes vidékek ott ezrekre menő forgalmat csinálnak. Olaszország sok vidékén az állatok elhunyt beleiből húrokat csinálnak, mely munka jövedelméből sok száz család megél. Nálunk sokkal több kiaknázható nyersanyag állna rendelkezésére a népnek, de a háziipar mégis csak csecsemő korát éli, s a sok isten áldása parlagon hever, mert hát ha a szükséges nyári munkát elvégeztük, inkább ott kell a korcsmákban vagy népkörökben politizálni, az ország sorsát rendezni. Annál örvendetesebb jelenség, hogy nálunk Békésmegyében a komoly munka nemcsak nyáron a mezőn, de otthon a házi tűzhelynél is serényen folyik, s hogy különösen Csabán a háziipar legszebbik és legnemesebb ágainak egyike, a házi szövészet és kelmekószitás néhány év óta egy-két kitűnő gazdasszonyunk vezetése és példaadása mellett alig remélt virágzásnak indult, ugy hogy ma alkalmunk leend a csabai vigadó termében oly, az aesthetika, a finomabb ízlésnek és egyszersmind czélszerűségnek is megfelelő háziiparczikkeket látni, melyek bármely nagyforgalmú híres gyárnak is becsületére válnának. Üdvözöljük tehát a mai megyei háziipar szép előrehaladását tanúsítani hivatott kiállítását és habár sikerét kétségtelennek tartjuk, azt óhajtjuk, hogy a jó és szépnél ne legyen megállapodás, hanem mindig „előre," legyen a jelszó, hogy még szebbet és jobbat is teremtsünk. — A pozsonyi marhavész, A „Wiener Ztt." mai száma közli, hogy az alsó-ausztriai, valamint a morvaországi helytartóság rendeletei, vonatkozólag a Pozsony megyéből szintúgy az Erdélyből szállítandó marhákra, hatályon kívül helyeztetnek, miután a Bruckban megejtett hivatalos vizsgálat nyomán kiderült, hogy a marhavésznek ott semmi nyoma sem volt. Ennélfogva a magyarországi marhaszállítmányok ismét akadálytalanul mehetnek osztrák területre. — A felirati vita a képviselőházban. A kormánypárt illetőleg a képviselőházi többség felirati javaslata már a közelebbi napokban fog előterjesztetni. Az ellenzék s az antiszemita felirati javaslatokat, a felirati vita alkalmával az egyes vezérszónokok mutatják be. * Starcsevics megrendszabályozása. A horvát kormány el van határozva véget vetni azoknak a botrányos jeleneteknek, melyeket Starcsevics Dávid 1 minduntalan Erre vonatkozólag a következőket írják Zágrábból előidéz. Arról szó sincs, hogy Starcsevics Dávid meg fogja akadályozni a tartománygyűlés tárgyalásait. A nemzeti párt nem fogja a házszabályokat módosítani, ha annak szüksége nem fog fennforogni, de hozzá fog látni az első kényszeradta alkalommal, az első botrányos jelenet után. És hozzá fog látni oly módon, mely azok ismétlését abszolúte ki fogja zárni. Be fogja hozni nemcsak a kloture-t, de fel is fogja ruházni az elnököt oly messzeható teljhatalommal, hogy az egyes képviselő kizáratása többé vita tárgyává sem fog tétetni. Egy szóval meg fogja kísérteni a végső eszközt is hatalma megszilárdítására, mely végre is bárhogy tekintsük a dolgot, egyértelmű a Horvát- és Magyarország közötti békés viszonnyal.u PolitifeL&i Ilire Is.. * Párizs, okt. 10. „Tempsu egy brüszeli levele szerint az afrikai kérdések rendezése végett november végén Berlinben értekezlet fog tartatni, melyben Francziaország, Angolország, Portugália, Spanyolország, Amerika, Németalföld és Belgium lesznek képviselve. A tanácskozás tárgya német-franczia megegyezés nyomán a Kongó és Nigeren folytatandó szabad kereskedés megvédése, a még el nem foglalt területek elfoglalási jogának meghatározása, és a Duna bizottsághoz hasonló nemzetközi bizottság kiküldése lenne. * A fanczia-khinai háború. A franczia csapatok úgy a szárazon, mint vízen erősen szorongatják a khinaiakat. Ha-Noiból érkezett távirat szerint 600 franczia katona, a tüzérség és három ágyú naszád által támogatva hat órai harczban, mely a Locnan folyó partján folyt le, teljesen megverte a khinai csapatokat. A francziák közül egy százados és három közkatona elesett, egy hadnagy és 19 katona megsebesült. A francziák folytatják az előnyomulást. Más részről Shang-Haiból jelentik, hogy Tam-Sui városát és kikötőjét a francziák október 2-án kezdték lövetni; a lövetés még október 6-án is tartott. Valamennyi erőd romban hever. A lövegek az európaiak által lakott házakat is érték, a lakok azonban nem szenvedtek sérülést. A khinaiak erősen elsánczolt állásokban védik magukat. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TAM0A14. Regényirodalmunk és az olvasók. Hogy mi indít bennünket e párhuzam felállítására ? A felelet egyszerű. Most kaptuk a Regényvilág" negyedik évfolyamának utolsó számával egyszersmind az ötödik évfolyam első számát, melynek gazdag tartalma meglep már csak azért is, hogy pályafutása ötödik évének elején sokkal jobb erőben van, mint valaha volt. Végignézzük az első négy évfolyam tartalomjegyzékét, és a vaskos kötetekben oly bő tárháza nyílik a jobbnál jobb, eredeti és fordított műveknek, hogy el sem tudjuk képzelni, mit csinált az a sok jeles toll addig, míg a Regényvilág hasábjain működési tere nem nyílt. A múzsa hallgatott, mert szavát nem akarták érteni. Kinek lett volna kedve írni, amidőn nem volt, ki művét kiadja? Ki vállalkozott volna egy eredeti magyar regény kiadására, midőn nem volt, ki azt megvegye. Nem szegények lettek volna olvasóink, hogy könyvre épen mintha oly nem jutott nekik, . . . hanem másutt a baj. Minden jobb háznál tarka gyűjteményét találjuk annak, mit a kül- és belföld csecsebecsékben termel, csak könyvek nincsenek. Az asztalon hever ugyan néhány diszkötés, némi tartalommal is, képgyűjtemény, imitt-amott egyik másik újdonság, mely sem jó, sem rosz, hanem hát divatos — és ezzel a ház szellemi kincsei ki vannak merítve. De nem! A ház úrnőjének hálószobájában, a szeményen néhány jelesebb mű fekszik, de oly állapotban, hogy csak a legnagyobb türelemnek köszönheti, hogy a hölgy előkelő szobájában, a legtisztább és legfinomabb holmi között, selyem és bársony között heverhet. Rossz könyvek, piszkos olvasmány, amit ily finom hölgynél fel sem tételeztünk volna. Nem a tartalomról van itt szó, mint valószínűleg Jókai, Mikszáth, Tolnai, Beniczkyné, egy más jelesebb irónínok műve — piszkos csak kívülről. A kölcsönkönyvtárak példányai. Persze sok mindenféle társaságban megfordultak már. De hát olcsó és ugyanaz a hölgy, ki kesztyűért évenként két-háromszáz forintot költ, fukar mintegy uzsorás, midőn könyvekről van szó. Nem, mintha nem volna a legbuzgóbb olvasó, de úgy vélekedik, mire való a kölcsönkönyvtár, ha magunk is megvisszík a könyveket? És mire való a könyv, ha egyszer átolvastuk? Kidobot pénz! — Ez utóbbi nyilatkozat még azt a gyanút is ébreszti bennünk, hogy az olvasónő szívesebben foglalkozik oly könyvvel, mely egyszerű átolvasás után teljesen elveszti értékét, így persze érthetővé válik a könyv tábláján látható mindenféle zsír, viaszk, dohánypecsét ... és csak épen hölgyünk demokratikus érzelmeinek örvendünk, ki a szakácsuékkal és más hasonló foglalkozású egyénekkel egy és ugyanazon tálból veszi szellemi táplálékát. A kölcsönzött könyv ritkán van oly külső mezben, mint amilyennek azt kívánnánk, hacsak nem egészen új. Minél érdekesebb valamely könyv belső tartalma, annál tisztátlanabb külseje és igen gyakran ép azon a lapon, melyen valami paradicsomi jelenet játszódik le, oly nyom pompázik, melynek titokzatos eredete épenséggel nem egyezik a költő aesthetikai intenczióival. (Folyt. köv.)