Békésmegyei Közlöny, 1884. október-december (11. évfolyam, 82-100. szám)

1884-10-12 / 82. szám

B.-Csabán, 1884. XL évfolyam, 8­3. szám. Csütörtök október h­ó 12-én BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI 1­1 J helyben házhoz, b­orítv­a vagy postán bérmentve küldve : Egész évre . 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ &0 kr. Lapunk számára hirdetése , felvételére fel van jogositva : HAASENSTELN ÓS VOULEK czég, Bécs, Prága, Budapesten, Né­metország és Svájcz minden fővárosaiban. Szerkesztőség : APPONYI-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi részét illető minden közleményt czimezni kérünk. ECiadóh­ivatal: Kishid-utcza 988. sz. ház, Povázsa­, Testvérek nyomdája. Kéziratok nem adatnak vissza. jEgyes szám­ára 10 kr. Kapható Povázsay Testvérek nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „N­y­i 111 é­v"-ben egy sor közlési díja 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, Povázsay Testvérek nyolc díjában, és Biener B. ur nagytőzsdéjében, ugyanitt hirdetések is el­fogadtatnak: vidéken a postahivata­loknál 5 kros postautalvánnyal. E­lőfizetési felhívás a n a XI-ik évfolyamának IV- ill. n­egyedére. Előfizetési dij . . . . I frt 50 kr. B.-Csabán szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala, a A m­ai csabai kiállítás. — 1.— Ma nyílnak meg a b.-csabai vigadó term­ei a békésmegyei gazdasági egylet által rendezett gyümölcs -termény- és háziiparkiállitás folytán ott elhelyezett tárgyak megszemlélésére. Ott hol rendesen frakkos-klakkos arszlánok gyako­rolják a táncz művészetét, bájos és legbájosabb, fényes öltözékü kisasszonyokkal, ott tehát, hol máskor a megyei társadalom elveket keres és talál, ott ma a földművelő fáradságával, arcza verejtékével előhozott termények, a házi­asszonyoknak a varrógép vagy szövőszéknél való ernyedetlen türelmet igénylő kitartása által nyert ipar­czikkek, a munka gyümölcsei mondanak istenhozottat a vendégeknek. Ugy van jól. Legyen mulatság, de ott hol az van, legyen előbb munka is, mert csak ezután édes igazán a nyugalom, a szórakozás. Ott fog tündökölni ma mint „bálkirálynő" a vigadó termében a zamatos, nemesített szőlő és „udvarhölgyei," a finom körték, almák stb. a maguk természetadta fejlett­jükben selyem-, bársony- és moár-antik ruha nélkül. Ott lesz a diszn­ós, a fénypont, a gyönyörűből­ gyönyö­rűbb bútordarabokban, a háziipar kitűnő példányaiban. Hogy ha megyénkben, mint par­axellence földmivelő megyében a gyümölcs és kivált a terménykiállitás sike­rül, azon nem lesz csodálni való, hisz nem elősször tör­ténik, s remélhetőleg nem is utoljára, hogy gazdasági egyletünk a föld adományai kiváló példányainak ily ki­állításra való egybegyűjtése által oktatólag és példa­adólag hat a földművelés észszerűbb és jövedelmezőbb gyakorlására, és habár ezt sem sokaljuk sohasem, és itt is mindig áldást kívánunk az intézőkre, mégis ez alka­lommal különös fontosságát a mai kiállításnak a házi­ipar termékeinek bemutatásában leljük. Tudjuk ugyanis mindnyájan, hogy ha a kasza-kapa pi­hen, mily tétlen életet él Magyarország egy nagy ré­szében a földmives nép, mert nem ért a csekélynek látszó dolgokból munka és jövedelemforrást teremteni magának, mert nem űz háziipart. A­ swarczwaldi paraszt órákat készít és egyes vidékek ott ezrekre menő for­galmat csinálnak. Olaszország sok vidékén az állatok elhunyt beleiből húrokat csinálnak, mely munk­a jöve­delméből sok száz család megél. Nálunk sokkal több ki­aknázható nyers­anyag állna rendelkezésére a népnek, de a háziipar mégis csak csecsemő korát éli, s a sok isten áldása parlagon hever, mert­ hát ha a szükséges nyári munkát elvégeztük, inkább ott kell a korcsmákban vagy népkörökben politizálni, az ország sorsát rendezni. Annál örvendetesebb jelenség, hogy nálunk Békés­megyében a komoly munka nemcsak nyáron a mezőn, de otthon a házi tűzhelynél is serényen folyik, s hogy különösen Csabán a háziipar legszebbik és legnemesebb ágainak egyike, a házi szövészet és kelmekószitás néhány év óta egy-két kitűnő gazdasszonyunk vezetése és pél­daadása mellett alig remélt virágzásnak indult, ugy hogy ma alkalmunk leend a csabai vigadó termében oly, az aesthetika, a finomabb ízlésnek és egyszersmind czélsze­rűségnek is megfelelő háziiparczikkeket látni, melyek bármely nagyforgalmú híres gyárnak is becsületére válnának. Üdvözöljük tehát a mai megyei háziipar szép elő­rehaladását tanúsítani hivatott kiállítását és habár sike­rét kétségtelennek tartjuk, azt óhajtjuk, hogy a jó és szépnél ne legyen megállapodás, hanem mindig „előre," legyen a jelszó, hogy még szebbet és jobbat is teremtsünk. — A pozsonyi marhavész, A „Wiener Ztt." mai száma közli, hogy az alsó-ausztriai, valamint a morvaországi helytartóság rendeletei, vonatkozólag a Pozsony megyéből szintúgy az Erdélyből szállítandó marhákra, hatályon kí­vül helyeztetnek, miután a Bruckban megejtett hivatalos vizsgálat nyomán kiderült, hogy a marhavésznek ott semmi nyoma sem volt. Ennélfogva a magyarországi marhaszál­lítmányok ismét akadálytalanul mehetnek osztrák területre. — A felirati vita a képviselőházban. A kormánypárt illetőleg a képviselőházi többség felirati javaslata már a közelebbi napokban fog előterjesztetni. Az ellenzék s az an­tiszemita felirati javaslatokat, a felirati vita alkalmával az egyes vezérszónokok mutatják be. * Starcsevics megrendszabályozása. A horvát kormány el van határozva véget vetni azoknak a botrányos jelene­teknek, melyeket Starcsevics Dávid 1 minduntalan Erre vonatkozólag a következőket írják Zágrábból előidéz. Arról szó sincs, hogy Starcsevics Dávid meg fogja akadályozni a tartomány­gyűlés tárgyalásait. A nemzeti párt nem fogja a házszabályokat módosítani, ha annak szüksége nem fog fennforogni, de hozzá fog látni az első kényszeradta al­kalommal, az első botrányos jelenet után. És hozzá fog látni oly módon, mely azok ismétlését abszolúte ki fogja zárni. Be fogja hozni nemcsak a kloture-t, de fel is fogja ruházni az elnököt oly messzeható teljhatalommal, hogy az egyes képviselő kizáratása többé vita tárgyává sem fog tétetni. Egy szóval meg fogja kísérteni a végső eszközt is hatalma megszilárdítására, mely végre is bárhogy tekint­sük a dolgot, egyértelmű a Horvát- és Magyarország közötti békés viszon­nyal.u PolitifeL&i Ilire Is.. * Párizs, okt. 10.­­ „Tempsu egy brüszeli levele szerint az afrikai kérdések rendezése végett november végén Berlinben értekezlet fog tartatni, melyben Francziaország, Angolország, Portugália, Spanyolország, Amerika, Németal­föld és Belgium lesznek képviselve. A tanácskozás tárgya német-franczia megegyezés nyomán a Kongó és Nigeren folytatandó szabad kereskedés megvédése, a még el nem foglalt területek elfoglalási jogának meghatározása, és a Duna bizottsághoz hasonló nemzetközi bizottság kiküldése lenne. * A fanczia-khinai háború. A franczia csapatok úgy a szára­zon, mint vízen erősen szorongatják a khinaiakat. Ha-No­iból érkezett távirat szerint 600 franczia katona, a tüzér­ség és három ágyú naszád által támogatva hat órai harcz­ban, mely a Locnan folyó partján folyt le, teljesen meg­verte a khinai csapatokat. A francziák közül egy száza­dos és három közkatona elesett, egy hadnagy és 19 ka­tona megsebesült. A francziák folytatják az előnyomulást.­­ Más részről Sh­ang-Haiból jelentik, hogy Tam-Sui vá­rosát és kikötőjét a f­rancziák október 2-án kezdték lövet­ni; a lövetés még október 6-án is tartott. Valamennyi erőd romban hever. A lövegek az európaiak által lakott házakat is érték, a lakok azonban nem szenvedtek sérülést. A khinaiak erősen elsánczolt állásokban védik magukat.­­ A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TAM0A14. Regényirodalmunk és az olvasók. Hogy mi indít bennünket e párhuzam felállítására ? A felelet egyszerű. Most kaptuk a­­ Regényvilág" negyedik év­folyamának utolsó számával egyszersmind az ötödik évfolyam első számát, melynek gazdag tartalma meglep már csak azért is, hogy pályafutása ötödik évének elején sokkal jobb erőben van, mint valaha volt. Végig­nézzük az első négy évfolyam tar­talomjegyzékét, és a vaskos kötetekben oly bő tárháza nyílik a jobbnál jobb, eredeti és fordított műveknek, hogy el sem tudjuk képzelni, mit csinált az a sok jeles toll addig, míg a Regényvilág hasábjain működési tere nem nyílt. A múzsa hallgatott, mert szavát nem akarták érteni. Kinek lett volna kedve írni, a­midőn nem volt, ki művét ki­adja? Ki vállalkozott volna egy eredeti magyar regény kiadá­sára, midőn nem volt, ki azt megvegye. Nem szegények lettek volna olvasóink, hogy könyvre épen minth­a oly nem ju­tott nekik, . . . hanem másutt a baj. Minden jobb háznál tarka gyűjteményét találjuk annak, mit a kül- és belföld csecsebecsékben termel, csak könyvek nincsenek. Az asztalon hever ugyan néhány diszkötés, némi tartalommal is, képgyűjtemény, imitt-amott egyik másik új­donság, mely sem jó, sem rosz, hanem hát divatos — és ez­zel a ház szellemi kincsei ki vannak merítve. De nem! A ház úrnőjének hálószobájában, a s­zem­ényen néhány jelesebb mű fekszik, de oly állapotban, hogy csak a legnagyobb türelemnek köszönheti, hogy a hölgy előkelő szobájában, a legtisztább és legfinomabb holmi között, selyem és bársony között heverhet. Rossz könyvek, piszkos olvasmány, a­mit ily finom hölgynél fel sem tételeztünk volna. Nem a tar­talomról van itt szó, mint valószínűleg Jókai, Mikszáth, Tol­nai, Beniczkyné, egy más jelesebb irónínok műve — piszkos csak kívülről. A kölcsönkönyvtárak példányai. Persze sok min­denféle társaságban megfordultak már. De hát olcsó és ugyan­az a hölgy, ki kesztyűért évenként két-háromszáz forintot költ, fukar mintegy uzsorás, midőn könyvekről van szó. Nem, mintha nem volna a legbuzgóbb olvasó, de úgy vélekedik, mire való a kölcsönkönyvtár, ha magunk is m­egv­isszí­k a köny­veket? És mire való a könyv, ha egyszer átolvastuk? Kidobot pénz! — Ez utóbbi nyilatkozat még azt a gyanút is ébreszti bennünk, hogy az olvasónő szívesebben foglalkozik oly könyv­vel, mely egyszerű átolvasás után teljesen elvesz­ti értékét, így persze érthetővé válik a könyv tábláján látható mindenféle zsír, viaszk, dohánypecsét ... és csak épen hölgyünk demokrati­kus érzelmeinek örvendünk, ki a szakácsuékkal és más hasonló foglalkozású egyénekkel egy és ugyanazon tálból veszi szellemi táplálékát. A kölcsönzött könyv ritkán van oly külső mezben, mint a­milyennek azt kívánnánk, hacsak nem egészen új. Minél érde­kesebb valamely könyv belső tartalma, annál tisztátlanabb kül­seje és igen gyakran ép azon a lapon, melyen valami para­dicsomi jelenet játszódik le, oly nyom pompázik, melynek titokzatos eredete épenséggel nem egyezik a költő aesthetikai intenczióival. (Folyt. köv.)

Next