Békésmegyei Közlöny, 1897. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)

1897-07-01 / 52. szám

XXIV. évfolyam. B.-Csaba, 1897. Csütörtök, julius hó 1-én, 52. szám. BERESMEGYEI KOZSONT POLITIKAI es VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség : Appo yi utcza 891/4 sz. (Zzsilinszky-féle ház) fc -va a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre 6 forint. — Fél évre 3 forint. — Negyed évre 1 frt 60 kr. Egyes szám ara 8 Kr. Előfizethetni: helyben a kiadóhivatalban, vidéken a posta utján utalványon. Előfizetni bármikor lehet, évnegyeden belül is. Hirdetéseket lapunk számára elfogad bármely jónevü fővárosi és külfföldi hirdetési iroda. Kiadóhivatal: Apponyi-utcza 891/4 sz. (Zsilinszky-féle ház hova a küldemények és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Közvélemény az iskola-ügy mellett. A ki a magyar közélet petyhüdt ábrázatát nézi, midőn körében a nép­nevelés kérdését feszegetik , annak szive, ha szive szerint nemzeti köz­ügynek tartja a közmivelődést — el­szorul a lagymatag föllendülésre, mely nem mérhető össze a nemzeti újra­ébredés élénk közszellemével, lelke­sedésével a népnevelés ügye mellett. A kérdést fölvetni igen aktuális ma. Csak tessék vis­szagondolni az imént lefolyt iskolai vizsgákra ! Mi­lyen másként folytak le ezelőtt három évtizeddel az iskolai vizsgák ! Akkor széles rétegben hevültek a kedélyek a népnevelés ügyéért, míg most na­gyon sok hajlandó lesz olvasóink kö­zül is fölvetni a kérdést: ugyan hagy­janak békét az iskolával ! Az iskola is olyan szükséges, mint a levegő, de ugyan kinek jutott eszébe közvé­leményt csinálni a­­ jó levegő mellett. Eltekintve, hogy nem is olyan ab­szurdum a kérdés, mert a modern Babylonokban a jó levegőért millió és millió alaptőkével társulatok alakul­nak, a hasonlat, a­mivel egyenes le­torkolás van szándékolva, amúgy is teljesen sántít. A jó levegőt Isten adja, a jó iskola az emberek intézménye. Amazt okos tényezőkkel állandósít­hatjuk, ezt csak állandó érdeklődéssel tarthatjuk fönn. ha Mert nagy ábrándozás föltenni, hogy meg van az iskola, ha működik benne tanító és járnak bele kek, akkor minden meg van. gyerme-Nincs meg semmi ! A jó iskolaügyet a tár­sadalom melege létesiti ; ideig-óráig a tanító lelkiismerete szerint virágzik az iskolaügy, de lelket, szellemi tar­talmat és tökéletességet az iskolaügy­nek a társadalom ad. Csak egy kis körültekintést kell tennünk. Nálunk és a közel vidéken átlag melyik legintenzívebb hatásában? Ugyebár az, mely iskolánk felé a leg­nagyobb szeretettel, vagy mondjuk érdeklődéssel fordul a társadalom. És ez természetes. Az iskolában nem folyik hürö­munka. Nincs olyan hatályos iskolai ellenőrzés, mely csak megközelítené azt a szellemi sarkantyút, a­mit a közérdeklődés kölcsönöz az iskolai munkának. És ennek a közérdeklő­désnek éppenséggel nem szabad ki­merülni az iskola látványos dolgai, ünnepélyes látogatásával. Abban a vá­rosban, községben van legfejlettebb tanügy, a­mely városban a tanítók társadalmi pozícziójukért nem küzde­nek többé, mert azt állásából folyólag megadták neki. Miután megc­áfolh­a­tatlanul áll a tétel, hogy a­milyen a tanító, olyan az iskola : törekednünk kell arra, hogy tanítóink a keserű­ségnek minél kevesebb érzését vigyék az iskolába. Pedig a keserűség jelentkezhet vagy abban, hogy munkája bérét si­lány anachronizmussal mérik, pedig bibliai czitátum, hogy minden munkás méltó az ő bérére ; — de nyilatkozik abban, hogy az osztályharczban ko­lériák, klikkes uri társadalom bizo­nyos törvényt állit föl az ő­ tisztes sze­génységének és intelligenciáját érvé­nyesíteni nem engedi. Ugyan gondoljuk meg, micsoda munkát várhatunk attól, ki lelkében keseregve, jogos resignáczióban megy az iskolába. Hisz ha a kérdés erkölcsi nagy igazságtalansága nem követelné is, ha az emberi jog nem parancsolná, már azért is meg kellene becsülni a társadalomnak a tanító személyét, mert kezébe adjuk a legdrágább kincset és ha önérzetét, becsvágyát türi, csak gyermekeink lelki nem emel­kiképzé­sén állottunk rut bosszút. Érdeklődni kell tehát az iskola­ügyért. A Röck Szilárdok a társada­lom legnagyobb emberei, mint voltak annak idején a pietisták, kik a leg­szebb pályákat, az emberi egyéni bol­dogulást hagyták oda, hogy tanítóvá legyenek. A társadalom érdeklődése olyan az iskolaügynek, mint a növénynek a harmat, felüdül tőle, frisebbé lesz, becsvágya növekszik, boldog generáció, hol a társadalom még nem fordult el az iskolától. Pedig egyre pang az érdeklődés. Az iskolaszéki tagság terhes nobile officium lesz, arra nehezebben kapni itt-ott arra való embert, mint a takarék­pénztári igazgatósági tagságra, mert amazzal fájdalom csak munka jár, de jutalék nem. Korunk szörnyű utilitarismusa áll be az iskola ellenségének. Közvizs­gáink érdeklődés nélkül lefolyó év­záró alakiságok kezdenek lenni. Egy pár ember kötelességből végig robotol, de belső szükségből való szeretetből senki. A tanítóság úgyszólván a magyar társadalomtól elszigetelten vívja az ország második meghódítását. Ne essék kiáltó szó gyanánt: csi­náljunk iskolaügyeinknek közvéle­ményt, hiszen éppen ez a tér az, a­hol sok a teendő. „Bék­ésmegyei Közlöny"tárcája. A kakuk... Kakukmadár szállott a fára . . . Mi éppen a ház előtt ülünk. A vad szellő sűrű indája Hűs árnyat terjesztett felénk. Átöleltél és játszadozva Csalogattál vigan kedvesem, S én megkérdem a jósmadártól: „Mondd, meddig él kedvesem ?" A kakuk kezdett kiabálni, Tán százat is szólt, úgy lehet, S én újra kérdem : „Felelj arra, Hogy meddig szeret engemet ?•­ A kakuk ismét megszólalt, de csak egy-két hangot hallatott. Aztán elszállt. S te sírva mondád : „Ne hidd, a kakuk hazudott!" Aztán esküdtél mindenekre, Hogy a szerelmed végtelen. Előbb meghalsz, mint az megszűnnék, S hogy rám gondolsz szüntelen. Most, hogy férjed karjába nyugszol, Ki mindenről tán nem tudott, Jut-e eszedbe olykor-olykor. Hogy nem a kakuk hazudott? E. M. regélő. A politikai helyzet. — A „Békésm. Közlöny" fővárosi tudósítójától. — A szerelem szerepe az állami h­áztartásban — Egy kis csevegés. — — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárczája. — Nincs nevets­égesebb annál, mint mi­kor né mely nagyképű, pápaszemmel fel­fegyverzett vén ludas, olyan fitymálólag s megvetőleg beszél a szerelemről, mint olyan érzésről, melynek semmi jogosult­sága nincsen. Ah ! mi az a szerelem ? O­tobaság, gyengeség, mely talán meg bocsátható egy egy deáknak, de komoly embernek nem való. Lehet, hogy igaza van, de én mégis azt hiszem, ember, abban hogy az a nagy tudománya a korban, mikor Petőfi szavaival élve, még nem volt „felnyer­gelve pápaszemmel orra" másként gon­dolkoznék s más színben látná a dolgo­kat, ha kölcsönvett szemei helyett a sa­ját szemeivel nézné azokat. Hogy jogosult e a szerelem a filozófia szempontjából, azt nem kutatom, az nem tartozik reáa­. Van e jövője a nemzet­gazdászatban, azt döntse el Kautz Gyula Lesz-e szerepe az elektro­technikában, annak megállapítása Edison feladata, de hogy az állampolitikában és különösen az állami háztartásban nagy és fontos szerepet játszik, azt e czikkecske során lesz szerencsém kimutatni. Példul milyen briliáns üzletet csi­nált az állam Apponyi Albert szerelmé­ből ' Csak egyedül az 1700 sürgöny, mely 1 jel menyegzője napján tisztelői felke­resték, ezreket hajtott a távirda intéz­ménynek és ha ehhez hozzáves­szük azon jövedelmet, melyet az ezen alka­lomból keletkezett levélváltás az állam­nak bélyegekben vülne ki, melynek hozott, oly összeg ke­segélyével Csaba vá­rosa patronátusa jogának annyi vajúdá­son átment kérdését könnyen megold­hatta volna. Ha Apponyi véletlenül nem ellenzéki, hanem kormánypárti képviselő, bizonyára ott di.»zelegne mellén az az ordó, mely őt a posta- és lávirdaforgalom emelése körül s­erz­ett érdemeiért nagyon is meg­illeti. De A­pponyi nem biu, nem ambi­ciózus em­bir, a ki ilyen magas kitün­tetésekért megelégszik rajorg, hamm szennyísgében azzal az arsDjos élő ke­reszttel, m­ely m­arczius 1-je óta kiblét disziti. De ez egy sporadikus eset, mely csak a momentán határai van az állami háztartás mérlegére, de állandó egyen­súlyban nem ezek tartják. Ismeretes az a szenvedély, mel­lyel a szerelmesek és jegyesek általában a levélírást űzik. Csak a legszerényebb szerelmes elégszik meg azzal, ha naponta csak egyszer ír és csak egy levelet kap. Itt egy különös tünemén­nyel állunk szemben . Ugyanis az orvosság szakadatlan használat alatt hatását veszti; a gyo­mor megelégli, megunja, ha naponta a ugyan­azzal a tápszerrel tartják ; a szem legszebb kép iránt is közönyös lesz, ha folyton látja : csak a szerelmes dacol ez általános természeti törvén­nyel. A szerelmesben a kedvese levelei után való vágy abban az arányban nő, a­melyben e vágy kielégítést nyer. Az emberben a levélcsömör­­ csak a házasság után tör ki. Ha a pénzügyminiszter a szerelmes levelek után befolyt bélyeg jövedelmet külön választatná az üzleti levelek utáni jövedelemtől, arra a tapasztalatra jutna, hogy ez amazét nagyon meghaladja és ez elég ok lehetne egy hivatása magas­latán álló kormánynak arra, hogy a meddő kereskedelmi és vám­politika he­lyett inkább a szerelmi politikát dédel­gesse és a szerelmeseket vezményekben részesítse. bizonyos ked­ve a szerelem nemcsak ily közvet­lenül gyakorolja jövedelmező hatását az állami háztartásra. Történik az közvetve az iparfejlesztés útján is. Ki nem ismerné például a nyakkendő kultuszt, melyet a szerelem teremtett? Alig van a férfi ruha­ipar terén oly cikk, mely akkora forgalmat tüntetne fel, mint a nyakkendő. Ismertem egy fiatal em­bert, a­kinek az volt sz­imbicziója, hogy mindennap más-más nyakkendővel mutassa be ma­gát imádottjának. Kevés m­athematikai tudom­án­nyal ki lehetne számítani, hogy mennyire emeli az ily szerelem a nyak­kendő­ipart s azzal — a harmadik otz­letek óta nem írtam már önöknek politikai levelet. Az ok nyilvánvaló : nem volt miről. A politikai élet semmi újat föl nem vet, ugyan mit lehetne írni ér­dekeset az obstrukcióról, az obstruálók fehér egyenruháiról, az obstruáltak izza­dásairól ? A minden dolgában okosan élő S­z­i­l­á­g­y­i csinálja legjobban : há­rom szabad napot biztosított magának, ez alatt Berzeviczy és Láng bele­tanulhatnak az elnökösködésbe. Az obstrukcziót azonban nem sza­bad kicsinyleni. Lehet állítani, hogy szörnyű fegyver, a parlamentizmusnak kerékkötője, de hogy Bánffynak kelle­metlenkedik s pozícióját veszélyezteti, az nyilvánvaló. Nem maga az obstrukció, hanem az idő, melyből kevés vagyon s éppen az a baj, hogy a törvényhozás elé sürgős posta­munkák tétettek: a cu­korprémiumról való törvényjavaslatot el kell készíteni két hónapon belül, mert ha nem, rést ütünk a kiegyezési javas­latokon. A fehér egyenruhás obstruálók pedig el vannak­­ tökélve az egyébként egy nap alatt elvégezhető törvényjavas­latot is két hónapig kibeszélni, ha a törvényhozás a bűnvádi törvényjavaslat 16. §-át el nem ejti. Közbeesőleg a legradikálisabb Justhcis­ta beleegyeznék valami szelid kompro­tálvú kereseti adót. Nagy szerencse az illetőkre, hogy az ily szerelem nem tart évekig, hanem rendesen halálát leli­k a házasságban, mert különben előbb­utóbb egy, nem kevésbé veszélyes bajba, a csődbe sodorná. De ne higgjék kérem, hogy csak a boldog szerelem ilyen jövedelmező az államra nézve; a szerencsétlen szerelem még többet hajt az állam konyhájára. Lássunk csak egy példát: Kozákfi fülig szerelmes Mákony Pet­ronellába, de Petronella, daczára fiatal­ságának, a pápaszemes filozófus pártján van , tagadja a szerelmet. Kozákfi le van sújtva, kétségbeesésében, kérem ne ijed­jenek meg, nem a revolverhez fordul, hanem Salamonhoz. Salamon érzékeny, lágy szivü ember. Hogyne segítene a szegény fiún ? Hiszen ő is volt valami­kor fiatal, ösmeri ő ezt az állapotot, de ösmeri annak az orvosságát is.­­Csak tegnap kapott egy szállítmányt az Érmellékről. Olyan finom bukéja van, akár egy L. Elegante thea rózsának. És nem drága. Literje csak 1 frt 20 kr. Sze­relmes embernek, kivált ha uz, csak nem adhat csabai vinkót ? Azt is tudja Sala­mon, hogy a bor ízét nagyon fokozza a jó zene. Isteni dolog is az, mikor az em­ber fülébe húzzák a legkedvesebb nótá­ját, például azt a nótát, melynek hang­jai mellett tekintett be először kedvesé­nek ultramarin kék szemébe, azokba a szemekbe, melyek feltárják előtte a pa­radicsom minden rejtélyes üdvösségét, annak a paradicsomnak, mely a biblia, paradicsomtól csak abban különbözik, hogy ebből teljesen ki van zárva a kigyó. Salamon csak biztatja pártfogoltját: ne féljen, nem lesz, nem maradhat ez mindég igy ! . . . Ki fog gyógyulni, be kell állani a fordulatnak. És Salamon­nak igaza volt. Egy év alatt beállott a fordulat: Kozákfi minden vagyona el­úszott és az állam fogyasztási adó, bé­lyegek és átiratási illetékek czimén egy egész kis vagyonhoz jutott. Ez a nyitja

Next