Békésmegyei Közlöny, 1899. július-december (26. évfolyam, 53-76. szám)
1899-08-03 / 62. szám
Délelőtt tizenegy órakor kezdődött meg a díszgyűlés. Az egyesület tagjai, a vendégek, fehérruhás leányok sorfala mellett tértek isten hajlékába. Igen sokan vettek részt az ünnepélyen. Zsúfolásig megtöltve a kicsiny templomot. Békésről Popovits Szilveszter főszolgabíró Hajnal István dr., Endrődről Gróf Béla prépost volt jelen. Itt láttuk Hoyos grófot, báró Fehérváry Celestine úrnőt, a berényi társadalom színe-javat; a karzaton a berényi testületek küldöttségei zászlóik alatt vettek részt; az elhangzott preludium után mindenki ajkán zengzetesen, fölszállva az égi trónus felé, a magyarok istenéhez, fölfakadt a nemzeti hymnus ünnepi éneke Majd Lukács György dr. főispán ünnepi csöndben mondotta el fényes beszédet, mely főleg a pesti vendégeket lepte meg, a kik még nem ismerték főispánunknak szónoki nagy tehetségét és azt a választékos gondot, mely minden alkalmi beszédét oly szépen jellemzi. Beszéde vége így hangzik : Petőfi szelleme, tekints reánk ! lm, itt, az örök Isten szent hajlékában a hazfófiai érzés tüzével lelkünkben ígérjük mi mind s velünk mindazok, a kiket kép-Útközben egy lélekkel sem találkoztam észrevétlenül értem a kert kerítése alá, mely mögött a Laura által jelzett lugasból elébb tompa s érhetetlen szavakat, azután a következő felkiáltást hallam : „imádott Laurám, szeretem !" Fejem szédült, szivem megszűnt dobogni, " félig eszméletlenül kukucskáltam be a sövény nyilásán a lugasba s képzeld mit láttam? „0" az „aranyos angyal", aki csak pár héttel előbb monda, hogy csak engem szeret, egy ízléstelenül öltözött, bajusz és szakáltalan tacskó karjai közzé omlott ! — Elég volt . . . Szeretem volna a föld alá sülyedni szégyenemben. Eszeveszettként rohantam az első állomásra vissza s most itthon vagyok. Hanem azt a nevetést, mely távozásomkor a tacskó és volt ideálom ajkairól hallatszott, nem tudom feledni, nem tudom érteni . . . Üldöz, mint a lelkiismeret- mardosás s fülembe cseng szüntelen ! Oh minek is van a sziv s a szívben szerelem ! ? Miért is van angyalarca a daemonoknak ? Ne készíttesd a frakkod ... ne készittes semmit. Agglegény maradok Hajlak meg megsiratatlanul. Ne legyen résztvevő arc halálos ágyamnál ! Apropos : halálos ágy. Ha olvasod a lapokban, hogy vizbe ugrottam, nagyon ne dudálkozz rajta, van okom reá, mert gyűlölök és szeretek se két érzelem meg bomlasztja az agyat, megtöri a szivet... Szerencsétlen barátod Aladár. Oláh Györgyöt és a vármegye alispánját a megyéből való távollétük, előbbit betegség tartotta vissza a megjelenéstől. Mikor az érkező vendégek félkörben elhelyezkedtek a főispán körül, Horváth János bizottsági elnök fogadta az érkezőket szivélyes szavakkal, kifejezést adva annak a hazafias örömnek, mely Berényben birtokába veszi a sziveket, hogy a békésmegyei közmivelődési egylet kegyeletei ünnepélyét ebben a községben rendezi és hogy ez alkalomból, a nagy czólokra hivatott egyesületnek vezetőihez s tagjaihoz szerencséje van, — a kiket magyaros istenhozottal fogad. A lelkes éljenzés csillapultával Lukács főispán szólott, már itt a küszöbön igaz szívbeli köszönetet tolmácsolva a berényiek iránt, kik oly hazafias lelkesedéssel valósították meg a kegyeletes czélt, mely a közmivelődési egylet kebelében fogantatott és a melynek alakot is adnak. Szívélyesen viszonozza az isten hozottat, sikert kívánva az ünnepnek ; a derék berényiekkel kezet fog. Ezután szép bevonuló következett elől száz lovas banderista fegyelmezett csapatban, árvalány hajas pörge kalapjaik alól, a napbarnított délczeg alakok igen jól festöttek. A főispánt, egyesületi elnököt négy lovas hintó vitte házigazdájához, Jeszenszky Károly lelkészhez, kinek vendégszeretetét élvezte. A többi vendégeket is magánházaknál szállásolták el. A pesti vonattal megérkezett a Petőfi társaság küldöttje Abafi Aigner Lajos, Clai Vilmos, a Budapesti Újságíró Egyesületnek küldöttje, Mérő Károly, a Telefon Hírmondó igazgatója. Ezeket a vendégeket Bertóthy Károly vezetésével bizottság várta a vasútnál. A rendezőség a szűk terepviszonyok mellett is kitűnően tartotta fönn a rendet. Az utczákon hullámzott a közönség és csak igen kis részben fért be a templomba. A díszgyülés, viselünk, vármegyénk társadalmának minden tagozata, vallás- és fajkülömbség nélkül, ígérjük, hogy a hazát ugy fogjuk szeretni mindig, a mint Te tetted. Hogy a hazáért alkotni, fáradni, küzdeni fogunk. Te szavadnak lángját oltottad a szivekbe, hypnofizáltad népedet, a lelkesedés tüzét gerjesztetted a nemzet minden igaz fia kebelében. Mi mindnyájan a foglalkozásnak azon a terén, amelyet a Gondviselés és viszonyaink nekünk kijelölnek, közpályán és magánéletben, társadalomban és családban, egyenkint és összesen, szivünkkel, lelkünkkel, eszünkkel, vérünkkel fogjuk szolgálni mindig ezt a szent hazát, utolsó lehelletünkig. „Ugy legyen !" Egy félénk, önkénytelen éljen csapódott fel a templom kárpitja felé, de aztán, mikor az „ugy legyen" elhangzott, elementáris erővel nyilatkozásra hívta az érzelemtől megtelt sziveket. Hatalmas éljen szállt az ég felé s ez a templomi tömegkiáltás bizonnyal kedves volt Istennek, hiszen refrén volt az az ünnepi beszéd szárnyaló fogadalmára : a szent hazának boldogságáért való „ugy legyen!" Az emlékbeszéd. Ezután Jeszenszky Károly ág. ev. lelkész kezdett nagy szorgalomra, mély tanultságra és az adatgyűjtő szenvedélyességére valló beszédbe azé az adatgyűjtőébe, kinek a kicsiny részletek is tetszenek, ha felölök, mint az apró mozaikokból megkonstruálhatja a hangulatot és az egész művészi képet. A szorgalmas búvár ugy a többször tárgyalt herényi látogatásokról egész új részleteket talált, adatait emelkedő szónoki forma közzé helyezte Gazdag retorikai képek mellett a szürke részletek is fényesekké váltak A lelkész féltékenyen óvta a szentelt helyet, hogy a pórias, a szürke, hétköznapias és máj a kedélynek csillogás se sértse a hely fönséget. Egy helyen, a gyomai bíró és Petőfi eseténél mégis derültség terjengett, melyet a betániai szókép visszavezetett ünnepi áhítatos hangulatba. A beszéd szépségének méltatására elég legyen annyi, hogy a Petőfi-társaság küldöttje, maga is a Petőfi irodalom adatgyűjtője, frappírozva meg volt lepetve annyi ismeretlen adat közlésére és a sokak között is melegen gratulált a szónoknak, aki a mezőberényi tartózkodás bőséges ismertetése mellett Petőfinek irodalmi nagyságát is teljes egészében és nagy szerencsével méltatta. A beszéd nagy tetszést keltett. A beszéd közepét egy két incidens zavarta meg. Egy leányka a tikkasztó hőségben elájult s halott halványan vonaglott. Belenczéressi M. József karján vitte ki a gyermeket a hol a levegőn újra magához tért. De perczek teltek el, míg a közönség újra türelmessé lett, mert sokan, akik a jelenetet nem látták, nagyobb bajt sejtettek. Az emléktábla leleplezése. Dél elmúlt, midőn a menet megindult a régi Petrich, most Berényi házhoz. Szürke felhők kavarogtak az égen, a szél porfelhőt tánczoltatott ; igy kezdett belé a berényi, ezen alkalomra ad hoc összeverődött iparos dalarda az éneklésbe, a rossz idő is indisponált, de főleg az, hogy nem szabad négyes karoknak ad hoc összeverődni, hanem rendszeresen kell az énektanulásnak időt szentelni, — így történt az, hogy ezt az éneklést nem mélta hatjuk. Az utolsó akkordra lehullott a lepel a háztól, hol Petőfi utolsó, rapszodikus költeményét, a „Szörnyű időket" írta. Az emléktábla egy méter magas, 85 cm. széles, vörös márványlap, felső baloldalán Petőfit portrajtzerű hűséggel ábrázoló művészi bronz relitffel, a relief alatt következő felirattal: Petőfi! innen ragadott a végzet Harczok terén keresni dicsőséget, Innen távozva ért utói halálod, S leltél halálban halhatatlanságot! Kegyeletül 1899. évi julius 30 án Békésvármegye közművelődési egyesülete. A fenti poétikus szöveget Somló Sándor írta. A remek négy sor mindent kifejez és fölöslegessé tesz minden egyéb magyarázatot. Az emléktábla készítője Kallós Ede, aki feladatát igazán művészi becsvággyal, önzetlenséggel és szeretettel végezte. Ezután állott fel Szabolcska Mihály, hogy a Petőfi ünnepély során költőink nemes versenyéből bízvást szélsőt saját költeményét elszavalja. A ki elolvassa mai létczánk elején szegyönyörü költeményét, a magyar ódaköltess ennek ezt a gyöngyét, mely bekerül az antológiákba, az iskolakönyvekbe és hirdeti Szabolcska költészetének nagyságát, igazat fog adni nekünk abban, hogy Szanapra írott költeménnyel A közlakoma. Háromszázan jöttek össze a „Magyar Király" nagytermében közeledve, ahol már akkor a budapesti honvédzenekar, a híres Bakó karnagy vezetésével hangszerelt. Az asztalok fején Lukács főispán, jobbján a Petőfi-társaságg, biljao Horváth János rendező-bizottsági elnök foglaltak helyet. Az első pohárköszöntőt, mély és nagy hatást keltve, Lukács főispán mondotta arra a királyra, akit az Isten is nagyon szeret, mert nagyon sokat meglátogat. A beszédre, a honvédzenekar a hymnust instruilta s a közönség ugy a beszéde, mint a hymnust állva hallgatta végig. Sűrűn következtek aztán a pohárköszöntők. Jeszenszky Károly nagy tetszést keltő beszédben a vármegye főispánját élteti, ki a köz- és társadalmi munkásságnak minden vonalán első a tevékenységben, Bertóthy Károly elegáns szónoki formában a Petőfi-társaságért iszik; Abafi Lajos Békésvármegye közönségét élteti s indítványozza, hogy Jókait táviratilag üdvözöljék. Kovács László dr. szép beszédben a sajtó munkásságát méltatja s üriti poharát a sajtó jelenlevő képviselőire. Mazor Elemér dr. nagy hatást keltő dikcziójában a nőket s ezek között Berény szülöttét a Jókai ihletett múzsája interpretatorát, Halmy Margitot élteti. Olah Vilmos, a kinek thémáját előtte szóló elvette, a honvédségre emeli poharát és a katonai zenekarra, mely ítt a hazafias érzésnek oly pregnánsan ad kifejezést. A beszéd lelkes tetszést keltett. Rezey Sylvius az oláh nemzetiségű, de utolsó idegszálláig magyar érzésü kir. tanfelügyelő Szabó Jeskát, a mai napnak ragyogó poétáját, benne a magyar irodalom reményét köszönti és élteti. Beischradt Márton a vendégekre mond tetszést keltő beszédet. Popovics Szilveszter szép beszéde a magyarul érző nemzetiségek jóvoltára szól. Ezután várakozást keltve állott fel Szabolcska. Az a kép, mely a tanfelügyelő ajkáról imént elhangzott, mely őt, a törpét, Petőfihez, a nagyhoz, hasonította, eszébe juttat egy dedós mesét A kisdedóvodában is úgy tanítják: „Az oroszlán is macska, Csakhogy kissé nagyobbacska!" Azért. Petőfihez való hasonlítás ne legyen. Ügyes fordulattal az ifjúságot élteti, mely ha egyszer jön a szó, hogy „mindnyájunknak ott kell lenni !" ott lesz ts meg fog tudni halni a hazáért Stein Mór szép beszédben az ifjúság nevében élteti Lukács György drt., az ifjúságnak vezérét a mi mugyetikben. Horváth János Bodoky Zoltán arra emeli poharát, a ki a vármegye képviseleteken van jelen. Berényi Arnin Jeszenszky Károly is mond szép no.ierköszöntőt Kohn Davia a mai nap négy funkcionáriusát Jeszenszky Károlyt, a legmagyarabb érzésű prot ielkészt, TanDay Halmi Margit művésznőt, Kallós Ede szobrászt és Somló kossorus bolcskíhoz e egy versenytársa sem ért föl, sőt nem is . kóífchutu atg. Szabolcska csengő ezertlik öltfitélen. Végül Jeszenszky Pali kitűnően akcentuálva, volt tolmácsa a s bemutatja a Mezőberényből Petőfit Lezengő poezisánek és hatása nagy, emlékezetes, feledhetetlen volt. A kik érte ünnepelték, ezek sorában elsőül Lukács főispán, azok szemében láthatta a költő, hogy költeménye mily nagy hatást keltett. A közönség háromszor belekezdve újra üdvözölte költőjét, aki ily szépen tud áldozni Petőfi szellemének Sok időbe tellett, a mikor elült az éljenzés és Tarnayné Halmy Margit, a debreceni színtársulat taarja szavalta stylszerü görög kosztümben, fején diadémmel, Jókai Apotheodiát. A költemény mély hatást tett a szivekre. Bájos interpretátora lelkesen, szépen adta elő a nehéz, a szónoklásra kissé alkalmatlan müvet. Ezek Most a koszorúk átadása következett sorában Békésvármegye nevében Bodoky Zoltán dr. tette le koszorúját a megye kék-fehér színeivel. Mezőberény nemzeti szinü koszorúját Mucsi Mihály h. főjegyző adta át. Abafi Aigner Lajos szép koszorút helyezett le a Petőfitársaság nevében, mint a társulat tagja és küldöttje; Horváth János a helyi rendezőség babérkoszorúját adta át néhány lendületes szóval. Stein Mór a békési fiatalság nevében szólott és hosszabb beszédben a fiatalság költőjét, Petőfit dicsőítette. Clair Vamos a budapesti újságírók egyesületének raját, ezt a legremekebb ,koszorut ko?zo helyezte el a táblán. A remek koszorú Gara Antónia műkertészetében készült. A koszorúk átadása után György dr. a községi bíróhoz Lukács Szekeres Andráshoz intézte szavait, felkérve, hogy vegye gondozásába az emléktáblát, mire a bíró így válaszolt: „Méltóságos főispán ur! Én ezt a táblát átveszem, gondozom és szükség esetén vigyázok rá, megőrzöm. „Éljenzés hangzott fel erre az egyszerű beszédre. gesvárra szállító fuvarost, a kinek egészségeért iszik. Chokár Pál emberségesen kihörpintette borát. A világban magas ember nagy érdeklődés tárgya volt. Ugyancsak Mező Sándor is Vésztőről, aki gyalog jön az ünnepélyre, mert ő Segesváron együtt harcolt a költővel. Még felolvasták a mai napra érkezett telegrammokat: Barabás Béla és Tallián Bála együttes telegrammot küldöttek 03 pedig ezt: „Segesvári csatatérről küldjük hazafias üdvözletünket ; innen indult Petőfi lánglelke a hallhatlanságba. A szabadság szeretete innen virágozzék a szívben." Fábry Sándor dr. a lit pán sürgönye „igy szól: A mai szép ünnepélyre hazafiúi érzülettel köszöntöm Mezőberény lelkes közönségét és a közmivelődési egyesületet". Üdvözlő sürgönyt küldött még Bihály berényi kereskedő, ki most Barlangligeten időzik. A társaság Jókainak és a segesvári ünnepélyen jelenlevő Bartók Lajosnak sürgönyt küldött. — a katonazenekar az egész ebéd során magyar dalokat, többször a Rákóczyt nagy hatás mellett adta elő; a közönség lelkesen megtapsolta őket szép játékukért. Délután séta-hangverseny volt, a szavallatok elmaradtak. Csabán, Csabán a Nemzeti Szövetség, különösen támogattatva a hölgybizottság részéről,— vette kezébe a kegyeletes, irodalmi ünnep rendezését. Az ünneplés színhelye a Széchenyi-kert volt, melynek árnyas fasorai alá több ezer számban gyűlt össze a közönség Testületileg vonultak föl a dalárda, a polgári- és iparos olvasókör, a Nemzeti Szövetség hölgy bizottsága élén Fejér Béláné és Friedmann Mórió alelnökökkel Az ünnepélynek gyönyörű és sokat ígérő programutja volt. A dalárda pompás összetanultsággal hazafias preludiumával Mosonyi „Szentelt hantok" czimü szép művel bevezette hallgatóit az ünnepi hangulatba. Ez követte Beliczey Géza, a Nemzeti Szövetség társelnökének megnyitó beszéde. A beszéd lelkes hódolat volt Petőfi költészete iránt, hatásosan fejtegette a nap fordulatának a gyászát s azt a kötelességet, mely a lángzavú költővel szemben a magyar társadalomra hárul. Szónok beszédét igaz hórbeli lelkesedéssel adta elő s a midőn befejezte, lelkesen megéljenezték és szónoki sikerét sokan üdvözölték. Majoros József, a Rudolf-gymnasium magyar irodalmának tanára szeretettel rajzolta meg a szabadság, szerelem költőjének tündöklő alakját. Kitűnő tárgyismerettel világosan konstruált egységes képet a költőről, emelkedett stylusával pedig ünnepi hangulatban tartotta hallgatóit Hogy a sikerült, szép beszédet zajos tapsok közben fejezte be a szónok, — kell-e mondanunk? Most Leszich Endre állott fel a pódiumra s a Jókai „Apothezis"-at szavalta el. A kitűnő előadó hatalmas hangja mintha imaként fordult volna az ég karpitja felé s lent megdobogtatta a sziveket. Sűrű, szűnni nem akaró éljenzésbe vegyült az utolsó szó, melylyel Leszich szavallatát befejezte. Ezután Kemény Mihály, Csaba egykori társadalmának lelkes vezéralakja, vendégként közvetetlen visszaemlékezéseket mondott a nagy költőről, kivel együtt járt iskolába. Sok irodalomtörténeti ferdítést kellő világitásba helyezett és Petőfiről sok uj adatot is közölt. Igy a többek között elbeszélte, hogy a kis aszódi gymnazistáknak, mint az éretlen gyermekkornak általán, naiv kedvtelése az antiszemitizmus volt. És ők, az aszódi kis diákok erőtlen tréfaként egy, az aszódi utcákon végigmenő lakodalmi menetet megállították és botránkoztattak. De Petőfi az éretlen diákcsínyben nemcsak hogy belé nem elegyedett, hanem társait letiltotta és letorkolta. Helyreigazította azt az adatot is, mely Pető aszódi szerelmére vonatkozik. Két éves kis leányka volt az a csöppség akkor, mivel Petőfi állítólag levelezett. Ez az állítás tehát revtdes. A közönség érdeklődéssel fogadta az emlékezéseket s végül a veteránt lelkes eljeneivel tüntette ki Majd Urszinyi Pál joghallgató szavalta el Petőfinek „Egy gondolat bánt engemet" szomorú próféciáját s Bielek Dezső mondott nagysikerű záróbeszédet. Ritka szónoki erővel és szabatossággal, az ünnepi érzésnek megtartására hívta föl a közönségét, aztán bensőséggel, áhítattal, melynek szárnyaló, lelkes szavai a régi trón zsámolyánál bizonynyal meghallgatásra találtak, — fordult a magyarok Istenéhez, hogy válságos időkre adjon isten újra Petőfit nemzetének. A dalárda éneke fejezte be a szépen sikerült ünnepélyt. Az ünneplés alatt több ezer példányban Petőfi öt költeményét tartalmazó külön lapot osztatott ki a Nemzeti Szövetség társadalmi szakosztálya.