Békésmegyei Közlöny, 1904. július-december (31. évfolyam, 54-104. szám)

1904-07-03 / 54. szám

asárnap, julius ^ POLITIKAI LAP. efl Jenik hetenként kétszer: vasárnap és csütörtökön. JK : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér Előfizetni bármikor lehet, évnegyedén belül is. Laptulajdonos: SZIHBISZKY JÓZSEF.J >4. szám. Kiadóhivatal. Telefon szám 7 Fő-tér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij szpénzzel helyben fizetendő. Nyilttér-ben. egy sor közlési dija 50 fii. Felelős szerkesztő: MAROS GYÖRGY. Telefon-szám 7. Sze. Fő-tér, 876. számú ház, részét illető közlemények küldte. Kéziratok nem adatnak viasza- Iparosok szövetkezése. Csabán a héten egy iparos hitelszövetkezet alakult. Ennek a szövetkezet megalakulásának ötletéből kívánkoznak tollunkra az alábbi sorok. Általánosan tudott doog, hogy a magyar kisiparosság helyzetét ezer és ezer baj teszi mindinkább válságosabbá. Ezeket, s mindig szaporodó bajokat tárgyaltuk már többször, mint kellett volna és mégis ott vagyunk jóformán, ahol a mádi. Ezerser megjelöltük azokat a kívánságokat, melyek teljesítését az államtól, a társadalomtól és egyéb tényezőktől vártunk. E várakozás és e kívánságok hangoztatása mellett azonban van még tér, ahol az ^k is sokat segíthetnek helyreez a tér: a szövetkezés, ^szet örök törvénye, hogy '^mben az erősebb győz, 1 is. így van ez "7- nélkül levő >1 hatálytalan nagy tőfölosz Val, de nyokc ^aros .. De ha e példánál maradva, több rőzse van egymás mellett, akkor már nehezebb a csomóval elbánni. A különkülön gyönge szálak együtt erősek lesznek, mert egymást erősítik. Alkalmazhatjuk ezt, mint ahogy szerdán Csabán el is hangzott a mi iparosainkra is. A széttagoltan, külön küzdő iparosság, ha összetart, együtt egy hatalmas szervezetet teremt, mely hasznára válik mindegyik résztvevőnek. Az is tudott dolog, hogy minden, ami szép, ami jó és hasznos, mind a társulás révén keletkezett. Maga az állami élet is társulás eredménye, mert az egy haza polgárai közösen tartanak véderőt, teremtenek gát, létesítenek kulturális közbiztonsáintézményeket stb. Az ilyen társulás helyén való az iparnál is, mert így a közös érdekek sokkalta hamarabb és eredményesebben kielégítést nyerhetnek. És ezt nemcsak a tőkének birtokosai tehetik sikerrel, mint ahogy látjuk, miként létesülnek nagy vállalatok a részvénytársulatok kezében, hanem sikerrel járhat a társulás a kisemberek közt is, mikor a sok kis erő közös célra tömörül. Nézzük csak a hatalmas iparral rendelkező Németországot, ahol mintegy 4000 iparos szövetkezet van már és ahol a híres és fejlett német e szövetkezetek a melegágyai. iparnak Helyesen gondolkodott és cseleedett tehát a csabai ipartestület, amint megalakította kebelében az ipari itelszövetkezetet. Helyesen gondolkott, mikor úgy gondolkozott, hogy iparosainknak sem szabad elmaradni ezen, ha a jövő alakulásáról komolyan gondolkozunk. Nem szabad parlagon hevertetni az őserőt, mely a szövetkezésben rejlik, nem szabad pedig különösen akkor, mikor a szövetkezésnek legfőbb követelménye, a kedvező tér, a megfelelő jó talaj megvan. Csabán pedig ez a fő feltétel megvan, csak elég akaraterővel és munkakedvvel rendelkezzék az új szövetkezet, a remélt eredmény nem marad el. Ugy legyen ! Politika. - Levél, fővárosi munkatársunktól. - Budapest, július 2. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, mondja a közmondás. És tagadhatatlan, hogy van ebben igazság, így van ez a politika ördögmalmában, vagy mondjuk, boszorkány konyháján is. Csakhogy ott nagyon ritkán van szélcsend, természetes tehát, hogy csendesen zörög a haraszt. Kedvez ennek az úgyszólván örökös mozgásnak a sajtó, persze a fővárosi, mely két hét óta egyebet sem tesz, mint minisztereket meneszt, akik eddig még legalább nyugodtan pihennek bársonyszékeikben. Legtöbb esetben nyári kacsavadászat szokott ez lenni, a nagy „hirtelenségben." Hogy most tények-e ezek a minisztermenesztések, azt majd szintén csak a jövő fogja bebizonyítani. Az első legalább, a Lukács miniszter menesztése, hamarosan csütörtököt mondott. A második, a P 1ószé, eddig erősen tartja magát. Azt írják róla a fővárosi lapok : „sohasem tartozott az önérzetesebb miniszterek közé; maradt, mert meghagyták, nem pedig, mert marasztalták. Akárhányszor alkudoztak a feje fölött és ő csendesen türte." Azt írják továbbá Plószról a fővárosi lapok: „Most azonban bárhogy cáfolgassák is, az ő ideje is elérkezett. A vasutasok fölmentését ő fog megfizetni. Plósz Sándor volt ugyanis az, aki a kormányt ebbe a fiaskóba belevitte, kijelentvén a miniszterelnöknek, hogy a vasutas közhivatalnok és üldözhető. A mindent tudni vélők már az utóddal is tisztában vannak : Szivák Imre lenne az új igazságügy miniszter. Még messze jár a miniszteri bársonyszéktől, de már ellene is van kifogása a fővárosi sajtónak, melynek egyik előkelő orgánuma így zárja be minisztermenesztésről irt kesergőjét : „Elhanyagolt igazságügyünk megérett a Plósz Sándor bukására, de utána friss szellemű, ambiciózus ember kell, aki ne legyen olyan csendes, mint Plósz, de azért tudósabb is lehetne Sziváknál." * E hét a Zichy grófokra, illetőleg a néppártra terelte a politikai világ figyelmét. Zichy János gróf, a néppárt volt elnöke Lakompabócson mondott beszámolóján kiemelte, hogy a néppárt revizionális programját hivatalosan sohasem fejtette ki, állást tehát a revízió mérvét és mikéntjét illetőleg a párt nem is fogadhatott el, azonban a nemes gróf a felekezetnélküliség lehetőségének megszüntetését feltétlenül követeli, a zsidó vallás recepciójáról szóló törvény revízióját, illetőleg a recepció visszaszívását a maga részéről is közjogi lehetetlenségnek tartja és mint ilyet, soha nem is szorgalmazná. Zichy Aladár gróf, a néppárt jelenlegi elnöke, szentpéteri beszámolójában válaszolt előde kijelentéseire. A fenti programot még megtoldotta azzal a kijelentéssel, hogy a néppárt legfőbb feladata immár az egyház 1840. táján már mindenfelé kérdezőstek, előhivták a legöregebb csabai emket s tőlük tudakolták, kik jöttek előelső lakosokul a mai Csaba helyére ? an jöttek ? miért jöttek ? s hogyan jött emberek tudósításait azután " történetirója a nagyér"Mta össze a követbának har. i. három ifö u. m. sty'e—el 'és teni viviék dre és maiara-igazga' 'rtek, hogy beérlezendő letelepedhessély meg adaorlat is biztoa hirrel a fennt Iföldre s a jövő fg jött le mintátság. A hol akkor még erdő ípedtek, aztán a zhelyeik kiméretlakott magyarok szebb, erősebb magyarok fajrokonaik Dzra, Grerlára és Bé-18-ik év tavaszán a ik Csaba t figyra becsüljük azt az kérdezősködésben nyilege hajdana I- 143. és Béijdanáról és mostani állapovának, nagyra becsüljük kivált a feljegyző történetírónak fáradozását, tiszteljük az 1840-ben élő csabai öregek tanúskodását is, de nem fogadhatjuk el. A történetíró teljességgel nem hibás azért, mert helytelen adatokat nyújtottak át neki, a felhívott öreg emberek sem tehettek róla, hogy emlékező tehetségük nem ért fel egészen Békéscsaba megtelepítéséig, mert hisz egy ember emlékezete legfeljebbb három emberöltőre, 90 évre terjedhet. De az bizonyos, hogy a Csaba megtelepítéséről szóló 1840-diki hagyomány az egykorú 1717—35 iki hivatalos adatok, összeírások és tudósítások világánál ugy szétfoszlik, eltűnik, mint a téli hó a tavaszi nap tüzes sugaránál. Nem is egyébért említettük fel és bocsájtottuk előre ezt az 1840 iki hagyományt, mint csak azért, mert az ellentétek világosabbá teszik az igazságot. Békéscsaba telepítésének története is világosabb, ha az egykorú adatokból összeszedett valót a hagyománnyal szembeállítjuk. Nemcsak most, hanem régi időben is gyűlöletes dolog volt az adóösszeírás. De hiába, nem menekülhetett meg tőle sem a mai, sem a régi halandó. Békéscsaba lakosai is mindég belekerültek az adóösszeírásokba s ez összeírások részint a megyei levéltárban, részint a gyulai uradalomnak azon levéltárában, a mely most Budapesten a gróf Károlyi levéltárban „Harruckern levelek" név alatt van elhelyezve, mai napig is megvannak. A négy lerégibbet, az 1717-ikit, az 1720. juniusit, 1720. novemberit és az 1723. októberit vesszük kutatásaink biztos alapjaiul. Ha ez összeírásokat végig olvassuk, mindjárt látjuk, hogy a hagyomány az első telepítők és települők nevére nézve szörnyen tévedett, mert sem az 1717-iki, sem az 1720-iki összeírásokban Duna, Szekerka és Valent nevezetű családok nem fordulnak elő. A Valent is Szekerka családról biztos, hogy csak 1724-ben vagy 1723. október után, tehát hét évvel a megtelepülés után jött le Csabára. A Duna névhez hasonló Dolna, vagy Doon család egyik tagja Pál itt lakott ugyan már 1718-ban, de nyomorult, szegény zsellér volt. Mé 1723-ban is, egyetlen egy tehénkéjén kivül semmije, még csak egy sertése sem volt az 1723-iki októberi összeírás szerint. Ilyen emberről még csak gondolni sem lehet, hogy oda állhatott volna a szegedi kincstári jószágigazgató elé s tőle falutelepítésre engedélyt kérhetett volna. A másik nagy tévedése a hagyománynak az, hogy Csaba megtelepítése egyszerre, egy évben történt. Az összeírásokból világosan kétségbevonhatatlanul látszik a fokozatos fejlődés. Hiszen pl. 1720. juniusban Csabán még csak 56 családot írtak össze, de még ez év őszén 30 új család érkezett s köztük számosan olyanok, a kik mai napig állandó lakosaik lettek Csabának. 1722 és 1723-ban ismét 50 család telepedett le itt! Mivel tehát az 1840-iki hagyomány teljesen megbízhatatlan, másunnan, az egykorú tudósításokból és összeírásokból kell megállapítanunk Békéscsaba telepítésének történetét. Először is meg kell állapítanunk, melyik évben kezdődött a telepépítés, más szóval, melyik év tekintendő a mai Békéscsaba megalakulása évének ? Mint láttuk, Haan határozottan 1718-ra teszi Csaba megtelepítését, ellenben az 1740—60 táján író Markovics Mátyás szarvasi ev. pap orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál meditis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a A gyógyszertárakban üvegenkint 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva: F. Hoffman-San Roche & Co. vegyészeti gyár Basel (Svájc).