Békésmegyei Közlöny, 1905. január-június (32. évfolyam, 1-64. szám)
1905-01-05 / 2. szám
XXXII évfolyam Békéscsaba, 1905. Csütörtök, január hó 5 én 2 szám. BEKESM KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. ^pi^dtec-Telefon-szám 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kéziratok nem adatnak vissza. I megjelenik hetenként kétszer : vasárnap és csütörtökön. EKOFIZETÉSI DIJ: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Egyes szám 16 fillér. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Felelős szerkesztő : MAROS GYÖRGY Segédszerkesztő : PALATINUS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF Kiadóhivatal , Telefonszám Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő, nyilt térben egy sor közlési díja 50 fillér. Feloszlatták a Házat. Békéscsaba, jan. 4. Alea jacta est! Végleg. A magyar törvényhozást a tegnapi napon az ülésszak befejezése előtt feloszlatták. És most már jönnek az új választások. Ezt most már kézzelfoghatóan kénytelenek hinni a legoptimistább optimisták is. A törvénytelen új esztendő harmadik napján oszlatták fel a magyar parlamentet, mely az utóbbi évek alatt annyi küzdelemmel teljes vihart állott ki. Jelentős dátum ez a magyar politika történetében, elentős, mert a kormány elnöke ekkor jelentette be törvényhozó testü ernek, hogy a király a az országgyűlést lezárja és talán már holnap megjelennek a hivatalos lapban az országgyűlés feloszlatására és az új választások kiírására vonatkozó királyi rendelete'. Ez a tény, mint tudvalevő, azért nevezetes, mert eddigelég sohasem foryult elő, hogy a király ex-lexben, iát oly időben, amikor költségvetés vagy indemnitás nincs, feloszlatta volna a képviselőházat és a kormány uj választásokat rendelt volna el. Ebből az albamból aztán akadtak i '17-es 1. -vénynek magyarázó, akik a Ház feloslatását ex-lexbsn es ujisztások e'rendelését alkotmángellenes cselekedetnek minősitik s mint ilyen, szerintük beleütközik a királyi eskübe. A kormány és tábora ezzel szemben ellentétes igazságot hirdet és így minden intézkedéséért vállalja a felelősséget, ámbár itt az ellenzék ismét amellett argumentál, hogy a királyi eskü nem sorozható azok közé, amikért a kormány felelősséget vállalhat. Az ellenzékiek emez álláspontjuknak kifejezést is adtak a keddi ülésen, amelyen hangsúlyozták, hogy ilyen körülmények között a 67-iki kiegyezés érvénytelenné válik, tehát új kiegyezést kell kötni. De egy más, nagyjelentőségű eseménye is volt az utolsó ülés napjának, egy olyan eseménye, amely az új képviselőház alakulására mindenesetre jelentős befolyást fog gyakorolni. Ez az esemény a negyvennyolcasok táborának nem remélt módon való megnövekedése. A Kossuth, Apponyi és Ugron párt fuzionált, a magyar képviselőház három tekintélyes pártja összeolvadt, hogy egyesült erővel induljon harcba a kormány ellen. Apponyi Albert tehát, aki pártjával három évtizeden át a kiegyezés és a 67-es alap hívei voltak, átalakultak a perszonálunió híveivé és ezáltal az Ugrón párttal megnövekedve, elvátatlan létjogosultságot kölcsönöztek Kossuth pártnak, amely ennél nagyobb a sikert 48 óta nem aratott. De hogy tényleg mennyiben lesz ezen fuzionálásnak kihatása a jövő politikai helyzetének alakulására, azt ezúttal megállapítani teljes lehetetlenség. Mert most a közeli napokban meginduló választásokon kívül semmi sem bizonyos. A választások kimeneteléről, eshetőségéről szólani pedig éppoly korai, mint a majdan összedőt Ház munkaképességéről. Az utóbbi napok politikai eseményeiről különben a következőkben számol be fővárosi levelezőnk : Békésflegyei Közlöny tárcája, Hangulat, Mosolygó, tiszta, szép derűs napok, A szivemre vágyat csókoltatok, S az ábrándok suhogó szárnyain Egekig szálltak föl a vágyaim. Ködfátyolos, borús, téli napok, Vágyat, hitet, mindent kioltatok, Arra taníttok ifjúságom árán , Hogy kell majd élni egyedül, árván . . . Kató József: Az ellenzéki pártok egyesülésa. Nevezetes és mozgalmas napja volt ma a magyar politikai életnek: ma ment végbe a nemzeti pártnak és az Ugron-csoportnak egyesülése a Kossuthpárttal olyan ünnepélyes, megható jelenetek között, amilyenre az újabbkori politikai életben szinte alig van példa. A fúzió, amit néhány héttel ezelőtt még hihetetlennek tartott a legoptimistább politikus is, megtörtént. A nemzeti párt délután 4 órakor utolsó értekezletére gyűlt össze, melyen a párt 14 tagja személyesen megjelent, 4 pedig levélben fejezte ki hozzájárulását az egyesüléshez. Gulner Gyula, a most már megszűnt nemzeti párt elnöke nyitotta meg az értekezletet. Apponyi Albert gróf hosszasan fejtegeti az okokat, amelyek őt és vele együtt a pártot arra kényszerítik, hogy beleolvadjanak a függetlenségi és 48-as Kossuth-pártba. Beszédet mondott még Andrássy Tivadar gróf, Zichy Jenő gróf. Károlyi István gróf és végül Apponyi Alber gróf formálisan is kimondta az egyesülést, s azután az egész párt a függetlenségi párt küldöttségével átvonult a Kossuth párt helyiségébe, ahol az örömtől, meghatottságtól áthatott jelenetek játszódtak le. Hasonló ünnepélyességgel folyt le az Ugron párt beolvadása is a Kossuth pártba. A csabai kaszinó új otthona. A legnagyobb magyar ,Széchenyi István gróf adta ki a jelszót, hogy a magyar nemzeti társadalom, egyesületek, körök, kaszinók útján tömörüljön hatékonyabb erőkifejtésre. A kiadott jelszó hálás talajt talált az ország közvéleményében. Egymás után keletkeztek a körök, kaszinók, így Csabán 1855. évben alakult meg a „Casinó egyesület", mely így jövő évben fogja megérni fenállásának félévszázados évfordulóját. A lefolyt öt évtized alatt sokszor hasznos szolgálatot tett e Kaszinó Csaba társadalmának, s mindig jelentős fiépet játszott Csaba közéletében. Tagjai között ott láttuk a csabai társak összes számottevő tényezőit. Sokfős eszme indult ki a kaszinób kn, melylyel a nemzeti közmivelődés, a hzafias közérzet ápolása és fejlesztésén ujabb és ujabb kautélákhoz jutott Virágzott is a kaszinói élet; fioláinak száma folytonosan gyarapodotkintélyes alapítványokat tett jótéko ... -hazafias célok támogatására; köny messze földön hires gazdagságáról, jai a mindennapi összejöveteleken n< szórakozások közben nem egy f . ••1-1 községi és vármegyei közügyet mozdítottak elő. Mignem a mult évtized elején lett a hanyatlás korszaka, mely kissen a kilencvenes évek közepén él; legnagyobb mélységét. A kaszinóinak létszáma 160 180-ról 100-ra, apadt; az egyesület anyagi forrásai csappantak, s a megfogyatkozott jédelmi források az egyesületi élet egykori élénkségét teljesen megbénít<ük." A hanyatlás e szomorú napjait is kaszinó vezető elemei keresve ment az eszközök után, hogy azokba a kass, az élet egykori élénkséget, intin Kását elevenítsék, de ezeket az eszközt megszerezni nem sikerült. Az a legnagyobb baj, hogy a kass a célnak meg nem felelő mai helyiségeiben anyagi forrásainak korlátoltsága miatt nem tud oly kényelmet biztosítani, mely mellett a napi elfoglaltság után szórakozni vágyó tagok a családias nyugalom kiegészítő részét feltalálhatnának. A Dárdahalom regéje* írta : Bércssy Gyula Szélcsöndes alkonyban, midőn sápadt fény dereng a láthatáron s a kelő hold sugár szövetei érkeznek le a földre, titokzatosan sugó-búgó nádasok, buzogányos, hosszan ingó sás között, alig egy fél lépésnyi csapáson halad egy ifjú. Erőteljes, szép szál legény, bátor és harcias. Szabályos szép fejét világos szög (barna) hajkorona borítja, le egész a váláig. Sötét pej mént vezet kantárszáron maga után. Jobb kezében dsidát tart, oldalán bárd függ. Nesztelenül surran tova a keskeny csapáson, mintha lopni menne. A hullámzó nádtenger szélén halk csobogás hallik és egy fényes ezüst szalag vágja ketté a csapást. A szelid holdfénytől beezüstözött szalag méltóságteljesen hömpölygő Grissía (Kö a rözs) volt. Itt meg áll az ifju. Lovát egy terebélyes fa oldalához kötvén, leült a buja pázsitra. Fejét tenyerébe hajtva, mély gondolatokba merült. Egy álomkép lebegett előtte szün* Mutatvány szerzőnek legközelebb megjelenő "földi Regék" című művéből. Jelenül. Egy karcsú, aranyhajú tündér, szebb mint a napsugár, szebb mint a menny. Hétszernél többet nem hanyatlott le a nap izzó korongja Agahyrsia rengeteg fái mögött, mikor először látta, ott a Grissia túlsó partján. Csillagsugáros, holdvilágos est volt. Az ifju, a Grissia parti Thaifaliai kelta törzs választott vezérének, Amfernek daliás fia, Dagobert kémszemlén járt a határon, a lassan folyó szőke Grissia partján, mert atyja, Amfer, rosszat álmodott, mint mondá, vad lódobogást, fegyverzörejt hallott és vért . . . piros kelta vért látott álmában. A határra érve, valami különös neszt hall és figyel. A túlsó partról, Agathyrsia rengetegeiből — ezüstös hangon bánatos melódiáju dalt hozott a gyenge esti szellő s e dal a szive mélyéig hatott. Szövege idegen szó volt, azt nem értette, de a hang ... a melódia ... Ah! azt minden ifju sziv megérti rögtön s tud:% hogy az szerelemről szól. A dal elhalt, de kibontakozott az erdő mélyéből egy varázslattal teljes káprázatos tünemény. Hófehér paripa mellett lépkedett egy gyönyörű nőalak, melynél szebbet még kelta szem nem látott. Dagobert meghúzódott egy ezredéves tölgy mögé, szent áhítattal csüngött a jelenségen, még moccanni sem mert, félt, hogy a káprázat eltűnik legott. Midőn a tündér a Grissiához ért, melynek sással benőtt partja a holdas éjszakában ugy hullámzott, mint tündérország ringó arany tava, paripája kantárát szabadon hagyó, maga pedig óvatosan leereszté angyali testét takaró fehér leplet, mire az istenek legszebb alkotása, maga a menyorság tűnt elő, hogy néhány pillantás multán a bársonysima csobogó hűs habok ölelő karjába vesse magát. . Dagobert megkövülten állt. Torkára nem jött hang, izmaiba erő. Tévelyeg szemekkel bámult bele a Grissia irigylendő tükrébe. A tündér pedig egy parti fűz lombkoronájába kapaszkodva, kéjesen himbálta magát a szelid hullámokban és gyönyörittasan szívta be a virágzománcos nyár leheletét. Agathyrsia rengeteg erdejének mélyében pedig, mint tündérek hivó kürtje, megszólal a bölönbika, — ez a csalóka kis madár, — mely orrát a vizbe dugva, ugy körtül, mintha tülköt fújnának valahol. A csábos tündér — Xénia, — az Agathyrs törzs szemefénye, miként a zerge, — egy ugrással a parton termett, s fehér leplet magára öltve, hófehér ménjére vetvén magát, egy pillanat alatt eltűnt a fák között. Dagobert maga maradt. Lázasan lüktető fejében az erek csaknem szétpattantak, szivében remény, lelkében csüggedés. Hallotta hirét a vitéz Agathyrs törzs szokásainak. Náluk a nő közös tulajdon, mindnyájuké, de épen ezért idegen férfi szem meg ne lássa, idegen férfiajk ne csókolja s ha mégis akadna vakmerő, az meghal, száz halállal, ha kell, a nővel együtt. Kegyelem nincs számára, talán még fenn az égben sem. De a szerelem, ez a hatalmas érzés nyugodni nem hagyja, búsan oldá el lovát s lehajtott fővel indult hazafelé, atyjának számot adni, hogy a határon nincs veszély . . . Pedig dehogy nem volt. Több és nagyobb, mint valaha; de ezt lázasan égő ajkán ki nem eresztette, hisz' amit kivánt, amit gondolt, az maga volt a kárhozat, maga a halál. De azért másnap este ismét elment oda, hogy láthassa őt. Egy hétig járta a kárhozat útját, de a hetedik estén a szív lett az az ész felett, midőn lovát a fatörzshöz kötő, gondterhelt szép fejét búsan hajtá le tengerébe. Ajkai mozogtak, lázban égő szemei feltekintettek az égbolt csillagos táblájára s esdve kérte a fénylő csillagokat, segítsenek kitépni szivéből ezt a szerelmet s ha majd a földben szerelmi kínjai közt sehol sem talál nyugvó helyet, fogadják be őt Mertek 1 birodalmukba. A csillagok azonban nem segítettek rajta, mert egyszerre csak felugrott a fűből. Lovát eloldá s nekivágott az ezüst hullámú Grissiának. A túlsó partra érve, ahol a lombok intve csalogatnak, egy bokor tövében húzódott meg lovával együtt. Egyszerre ismét hallik a bűbájos dal. A fák összesúgnak, s a bokor kéjtől rezzen össze. Újra megjelenik a látomány. A Grissia partjára érve, lova kantárszárát eleresztvén, épen fehér leplet akará leoldani, midőn egy párducszökéssel mellette terem, Dagobert ölbe kapva, lovára ül s neki vág a széles Grissiának. A leány kétségbeesetten sikolt s a magára maradt fehér paripa rémes nyerítéssel verte fel Agathyrsia rengetegének csöndjét. A madarak ijedten rebbentek fel a fákról s a hold gyászba borulva bujt el egy széles, fekete felhőfoszlány mögött. És mintha minden fűben élet volna, az erdő megmozdul. Minden bokor egy harcost terem, ki lovon, ki gyalog fut az elhaló hang irányában. Elől egy ősz levente. Haját a szél úgy lobogtatja, miként egy harci zászlót s utána az Agathyrs törzs minden fegyverfogható férfia. Hogyne, hisz' a törzs legdrágább kincsét, mindnyájuk szemefényét, a fehér arcú, bíbor ajkú Xéniát rabolta el a vakmerő Kelta, amiért száz halállal kell bűnhődnie. Ezalatt Dagobert fut, miként a szélvész. Szemei imádattal függnek szerelmesen. Agyában őrült gondolatok jártak haláltáncot. Forró ajkát Xénia bíbor ajkára tapasztva, lázasan suttogja : egy — Én édes szerelmem ... jő , kárhozz el velem . tehetetlen, elalélt, így futnak őr hamban, elől kettős teherrel a kt nyomában az egész Agathyrs !' Egyszerre kimerül a ni' már nem tud futni. Ekkor T öleli a leányt, ezer csókká'r elmesét, de odaért a. vé'