Békésmegyei Közlöny, 1909. január-június (36. évfolyam, 1-51. szám)

1909-01-03 / 1. szám

Békéscs­aba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 1-so szám. Vasárnap, január 3. Telefon­szim : 7. Szr­kesztőség : Főtér, 8/6. szán­ház, hova a lap szellemi részét illető zs­em­ények küldendők. Kéziratok, nem ad­niriik i­ iuia. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES POLITIKÁT LAP 4 m - ckc Megjelenik hetenkint kétszer. Vasárnap és csütörtökön ElsŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évne averen belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon­szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési díj készpénzzel­­ helyben fizetendő. X­ YILTTER-ben egy sor közlési díja 50 fillér A tomagsztrájk kudarca. 2é­*évcsaba, január 2. A magya­országi szociáldemokrata­j­árt a búc­­z6 é­­v utolsó napján Bud­apestet töm­egsz­i­.: proklamált. A szociáldemo­kraták a;­ legkedveltebb fenyegetési témájuk ez. Ezzel rémitik a polgári táradalmat. Pedig ezt a fenyegetést"csak erejiknek túlbecsülése adhatja szájukba Mert a magyar mun­kásságnak csak körülbelül 15-20 százaléka tartozi a vörös lobogó had­seregéhez, amellyel pedig általános sztrájkot rendelt Magyarországon, a lehetetlensége közé tartozik, íme, most leigazolódott ez a tétel. A csütörtöki tömegsztrájk óriási ku­darccal végződöt. A papírforma nem vált be. Az erdmény : fiaskó az ő részükre és taulság a félrevezetett munkásságnak. . vezetői: ezúttal ön­magukat is megvesztették. Meggon­dolatlanul mente bele a dologba, hir­telen fellobban igaztalan szenvedé­lyüknek engedv és nem vetve számot a körülményeid. Így történt aztán a szocialista vérektől nem­ is remélt az az eset, hoy a főváros rengeteg munkásseregébe alig nyolc-tízezeren szüntették be a munkát. Ismételten sbizonyosodott tehát, hogy a szociálitás jelenlegi formá­jában nem él képes. Mert nálunk nincs virágzó tejipar és ennek foly­tán ugy a mukás, mint a munka­adó élete nem egyéb tenpdésnél. Mindegyikök ollhet, ha mindennapi megélhetésük btosítva van. Itt tehát nem fejlődhetik a hatalmas küzdelem, melynek két hatosa: egyik tiszen a nagy anyagi hátéddel küzdő, rende­zett viszonyok között élő, azaz kitar­tóan küzdő munkásság, a másikon pedig a tőke millióit összehalmozó, független spekuláció. Nálunk akár munkás, akár munka­adó egyaránt koldus, akinek minden fillére, idejének minden percére szük­sége van. És ilyen körülmények között a munkásság vezetői mégsem a gazda­sági, hanem politikai okokból nyúlnak a harc legerősebb fegyveréhez, a tö­megsztrájkhoz. Teszik pedig ezt azért, mert az ő vágyuk és törekvésük nem azonos a munkásságéval, nekik anyagi gondjuk immár nincs, hanem annál mohóbban replés után. törtetnek a politikai szó-Hiszen a most lefolyt részleges sztrájk alkalmával is látható volt, hogy még az a munkások is, akik részt vettek benne, kedvetlenül, húzódva tették ezt. Javarészük nem is értette, miről van szó. Reggel azzal a tudattal indultak el onnan hazulról, hogy szor­gos munkában fogják eltölteni a na­pot és mire munkájuk helyére értek, egyszerűen csak hazaküldték azzal, hogy nem szabad dolgozni, nem engedi a bizalmi férfit. Lehetetlen föl nem ten­nünk, hogy ez eljárásra a munkások­ban fel ne forrt volna az önérzet, ami­kor őket így, a terror fegyvereivel kény­szerítik arra, hogy mások akaratának engedelmeskedjenek. És ha mindezek ellenére akadt is néhány ezer munkás, akik engedelmeskedtek a vezérek pa­rancsszavainak, azok bizonyosan utol­jára tették ezt s a legközelebbi sztrájk­tüntetés még ennyi eredmén­nyel sem fog járni. A tömegsztrájk fegyver, félelmes fegyver ott, ahol kifejlett, hatalmas munkásszervezetek vannak, mint pél­dául Németországon. De csakis a leg­végső esetben szabad hozzányúlni. Né­hány pökhendi, törtető hadvezérnek sem a nagyközönséget, sem a szorgalmas és tisztességes munkásságot nem sza­bad sem akaratában, sem kényelmében megzavarni. A k­udarc különben akkor is bekö­vetkezett volna, ha komolyabb ok bírta volna rá a munkásság vezéreit a tüntetés proklamálására. Egy nap nem elegendő arra, hogy egy olyan tömeget egységes cselekedetre lehessen bírni, mint amilyen egy nagy város munkássága. A katonaság minden­esetre fegyelmezettebb akármelyik szo­ciáldemokrata tábornál és még a ka­tonai mozgósítás is sokkal több időt vesz igénybe, mint amennyi idő alatt a tömegsztrájkot akarták keresztülhaj­tani. Az előrelátás igen csekély mér­tékével rendelkezhetnek azok az urak, akik a munkásság tetteit irányítani akarják, ha még"erre sem "gondoltak. A kudarc enyhítésére azt mondják, hogy tulajdonképen főpróbát akartak rendezni. Noh­at a főpróba ilyen ros­­szul sikerült, nem lesz tanácsos az előadást megkockáztatni, mert tapsok helyett nagyon könnyen kacagás és fütty hangozhatnék fel utána. A budapesti munkásság nagyon helyesen cselekedett, amikor a tünte­téstől távol tartotta magát. Zata ellen úgyszólván országszerte nagy a felháborodás. Ez a lakbérszabályzat a helyi lakásviszonyoknak olyan nagy­mértékű negligálásával készült, hogy magyarázatot adni nem is lehet más­sal, mint a magyar közélet régi rákfe­néjével, a protekcióval. Nem is lehet másképen megérteni, hogy nagy befo­lyású politikusok városai és községei, miért grasszálnak előkelő helyeken és nagy népességű, drága, de kisebb kali­berű képviselők városai miért szorulnak annyira hátra? Az ország nagy­városai közül ed­dig Debrecen, Arad, Nagyvárad és Pécs tisztviselő kara adott hangot elégedet­lenségének. I­e csaknem mindenütt ész­lelhető bizonyos mértékű forrongás. A tisztviselők anyagi érdekeinek súlyos megnyirbálását jelenti az a néhány száz korona, melyet a degradáció útján el­veszítenek. Vasárnap délelőtt Gyula tisztviselői tartanak értekezletet, hogy tiltakozza­nak a sérelmes új lakbérszabályzat el­len. Gyula ugyanis, mint már régebben megírtuk, az V. lakbérosztályba került, tehát egy sorba sok csip-csup községgel, amelyeknek tisztviselői olyan magas lakbérről nem is álmodhatnak, mint a­milyet Gyulán kell kiizzadni a szegény családos tisztviselőknek. A gyulaiakat különösen az keseríti el, hogy vele min­denképen egyenlő, vagy­ kedvezőbb la­kásviszonyok­k­al rendelkező városok, mint Kaposvár, magasabb osztályokba, a III., sőt II. fokozatba kerültek.A vasárnapi értekezleten tárgya­lásra kerül az a memorandum, melyet dr. D­a­i­m­e­r Sándor vármegyei fő­jegyző készített és melyet valószínűleg küldöttség útján, a pénzügyminiszter A gyulai tisztviselők az uj lakbérszabályzat ellen. Az állami és közigazgatási tisztvise­lőknek most kibocsátott lakbérszabály­ Békésmegyei K­özlöny teája. A tükör. És szólt a lány — Ugy­e szép vagok, Szép a szemem,a barna hajam, Mandulafa-virát az arcom, Csöppentett vér piros ajakam . . . A fogam fehér Vanása Sok legény szív írját b­egássa, Jönnek elébem hnyörögve M­a én kacagva bámulom magam A tükörbe ... a ükörbe . . . — Uraféltő, szeimes asszony Gúnyolja a babaás vállam. Ahol megyek, arrrre lépek Vágyódó sóhaj­t, utánam. Van, akit hajt, krgetve, űzve A forró vér pokena, tűzbe, S tikkadt ajakka hull le a földre, Míg én kacagva ámulom magam A tükörbe ... a tkörbe . . .­­­!- Azt szeretem ok, aki hódol, Akit perzsel a lelem lángja, Aki lélekzetfojtva­ áll meg Ha csak ruhám segélyét látja. Ez a fehér arc, ez a kék szem, Piros ajkam övé elszen, S várom vad ujjomsba törve, És belenézek egy nő százszor is A tükörbe ... a tüörbe . .. II. Nagy ház a fegyház. Kőből a fala. Onnan ki könnyen a sóhaj se jön . . . Elfulad a sok rabasszony szava S megfagy az álma a hideg kövön . .. Nagy ház a fegyház . . . Csöndes udvarán körbesétál a rab asszonycsapat. Apró, esetlen lépteik nyomán Lassú ütembe kongnak a falak . . . Legvégül fehér, szomorú leány. Elfödi halvány arcát a kendő. . . Megy, imbolyogva a többi után, Mint egy magános, elszakadt felhő. .. És összesúgnak a rabasszonyok : — Az a nagy népség, az ejtette meg... Szépség, becsület, örök harcosok S győzött a szépség a másik felett. . . És összesúg a rab asszonycsapat: — A tükör volt szegénynek mindene. Az arany háló nyakába szakadt, Hiú volt, szép volt, elszédült bele . . . Nagy ház a fegyház. Kőből a fala. Onnan ki könnyen a sóhaj se jön . . . Elfulad a sok rabasszony szava S megfagy az álma a hideg kövön . . . in. Négy év után ... Az anyja háza . . . génytelen, csöndes és meghitt, rosszú, szomorú négy év óta n­em láttak itt nevetni senkit. . . iabe' most is minden a régi . .­­' (ít a kis asztal, itt a székek. A szőnyegen száraz, zöld pora Egy eltiport rózsalevélnek .. . Szembe', a falon, ugy mint régen,­­ Fényes tükör csillan elébe. És most, először négy év óta Reápillant, remegve, félve . . . Megvonaglik, reszket az ajka Mintha a föld is inogna vele. A biztató, csábító tükör... 5 négy év óta nem nézett bele. . . Sápadt arcát meg se ismeri, Az arc, ez a szem nem az övé. . . Incselkedő, dús barna haja Nem így omlott homloka fölé. Válla fehér volt, a szeme kék. .. Tekintete üde és tiszta, Ez a tükör a pillantását Mosolyogva ragyogta vissza. . .. Két szemét lassan beborítja Széles, szürke, homályos fátyol ... Szivéből fakadt ki a szája, Akar­tlan, csak ugy magától . . . Fehér ajkát véresre marja Míg a szótlan fájdalom kitör . . . Szembe vele, virágos falon, Gúnyos arccal villog a tükör. Kató József: Asszonyok.­ ­ A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — . Irta : Fehér Jenő. (Saskőy és Csorbay Ákos a Grand­ Hotel terraszán ülnek, amelyből gyönyörű kilátás nyílik az Adriára. Távolabb, egy kis kerek asztalnál, rózsás arcú fiatal­­ hölgy nézegeti az illusztrált lapokat. Mellette egy idősebb nő, aki minduntalan szeméhez emeli a lorgnettejét s azon keresztül figyeli a járókelőket.) Saskőy (Csorbayhoz): Gyönyörű fia­tal teremtés ! Vajjon ki lehet ? Csorbay: Hornau báróné az édes­anyjával. Tegnapelőtt érkeztek. Saskőy: Már ezt is tudod ? Valóban, kalapot kell emelnem a talentumod fölött. Hozzád képest rettenetesen ügyetlen vagyok. Érzem, hogy asszonyi dolgok­­­ban mily parányivá törpülök mellet­­ ted. Hiába, én már sohase fogom ezt megtanulni. Ehhez invenció kell, tehet­ség, ihlet, találékonyság, ötlet és tudom is én mi minden ... Csorbay Ca szemére csipteti a mo­nokliját): Pedig a dolog fölötte egy­szerű. Amikor őnagyságáék a hajón meg­érkeztek, véletlenül a Strand-on sétál­tam. Ők egyenesen a szállóba siettek ... Saskőy : Melyikbe ? Csorbay : a villa Rivá-ba. A pod­gyás­szal lassam kullogott utánunk a b­érszolga. Egyszerűen megkérdeztem tőle, hogy kinek viszi a podgyászt. Saskőy : Nagyszerű ! Bámulatos ! És meddig maradtak itt ? Csorbay: Mindössze két hétig. Ezt a bejelentő­ lapból tudom­­ság ! Saskőy : Órási! Mennyi találékony­ Csorbay : De most ne kérdezz töb­bet, mert máris észrevették, hogy róluk beszéltünk. Saskőy : Nem baj. Hadd tudják meg, hogy fölkeltették az érdeklődésünket.^ Si­ofín emeli az vágyat és • testsúlyt, megszűnte • Wl gést, vála dékot, éjjeli szadást.—­Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza » ellen nimUlan tanár orvos által naponta ajánlva. Jj* Minthogy értéktelen utánzatokat­­ kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe* eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Cie. B&sel (Svájc.) 9? Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakba* 1 Ára üvegenként 4 — korona, n

Next