Békésmegyei Közlöny, 1910. július-december (37. évfolyam, 53-104. szám)
1910-07-03 / 53. szám
Békéscsaba, 1910. XXXVI-ik évfolyam, 53-ik szám. Vasárnap, július 3. BEKESMENT POLITIKAI LAP Telefonszám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EKOFIZETÉSI DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre 8 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefonszám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Deficit. Békéscsaba, julius 2. Munkában a parlament. S első dolga az ország pénzügyi helyzetének lehető szanálása. Nehéz munka s kellemetlen. A mult, mint sötét árnyék vonul fel s minduntalan hátráltatja komoly munkát. Csak most derült ki, a hogy minő kevés hozzáértéssel, vagy talán kiszámított taktikával állították be a kiadásokat s minő lelkiismeretlenül számították ki az ország jövedelmeit, hogy az a budget beállításakor felesleggel zárult s a zárószámadások elkészítésénél pedig a deficit s méghozzá nagy deficit sötét rémét ásta ki immár elfelejtett sírjából. Tehát deficittel zárul a koalíciós uralom mérlege. A befejezés tehát méltó az egész színjátékhoz, melynek egy gyönyörű nyitánya van csupán, de a többi része egy csúf, disszonáns cáoszban végződött, mely a szerzőnek semmi dicsőséget sem hozott. Ha a kocsi felborult, akkor sok volt a kerék, ez már régi példabeszéd s a bukott koalíciónak szemére vetni könnyű az elmultakat. Da mi nem ebből a szempontból indulunk ki. Mi nem mérlegeljük pártok szerint a történteket, hanem vizsgáljuk mikroszkóppal a cselekedeteket, minden melléktekintet nélkül s csak az igazság szemüvegét tesszük kissé rövidlátó látószerveinkre. Sem rózsaszínű, sem szürke üveget nem használunk, hanem a kristályosan átlátszó s mindent való színében és nagyságában feltüntető műszert. S ennek a sem nem nagyobbító, sem nem kisebbítő műszernek használatánál a kristálytiszta igazságot látjuk, melyet semmi meghamisítani nem tud, de nem is hamisíthat, mert csakis az igazság felfedése lehet hasznára az országnak. S most az uj uralomnak kell majd azt a szemetet kisepernie, melyet az az uralom hagyott hátra, amely uralom kezdetben egy uj független Magyarország perspektíváját rajzolta ki olyan fényesre, hogy még a mi szemünk is könybelábbadt annak káprázatos ragyogásától. S helyre legénynek kell lennie majd annak a pénzügyminiszternek, aki az évek óta hetven milliós deficittel dolgozó, százmilliós függő adósággal terhelt, teljesen kiürült állampénztárnak libilis mérlegét ismét olyan biztos alapokra tudja majd mint a minő biztos és szilárd helyezni, alapokon állott ennek a dicstelen s rövid uralomnak elöbe. Szinte azt a benyomást kelti az elmentek kormányzása, mintha azok vagy egy örökkévalóságra rendezkedtek volna be, vagy pedig XIV.-ik Lajos francia királynak hires mottóját követték volna : — Aprez mei la deluche! Utánam a vízözön. S csakugyan a milliós hiányok vizözöne jelzi azt az űrt, melyet a nemzet lelkében a kirablott ideálok hátrahagytak s melyeket betölteni immár az uj uralomnak, az uj regiemnek lesz kellemetlen feladata. A leghumorosabb lesz azonban az, ha a letűnt rendszer még parlamentbe jutott hívei támadni fogják az új pénzügyminiszternek arra való törekvését, mellyel az általuk teremtett deficit eltüntetésén fáradozik majd. Ők lesznek a leghangosabb támadói annak a politikának, mely a magyar állam hitelének emelésére a deficit kiküszöbölését tartja majd első kötelességnek s ők lesznek majd azok, kik minden praktikával hátráltatják, hogy saját baklövéseiket s könnyelmű gazdálkodásuk szomorú eredményeit orvosolják. Rövidesen sor kerül ezekre a témákra s akkor majd nem mulasztjuk el a magyar közönség figyelmét ezekre a körülményekre felhívni s rámutatni arra a lehetetlen állapotra, hogy akadtak az országban olyan politikusok is, mikor az új emberek a régiek bűneit igyekeznek megvezekelni, ebben a vezeklésben éppen azok akadályozzák, akik tulajdonképen az áldatlan helyzet előidézői, megteremtői voltak. Hadd lássa az ország, hogy kikben reménykedett s kiket gondolt az uj független és szabad Magyarország megteremtőinek. Békésmegyei Közlöny tárcája: Ha letérdelhetnék . . . Ha letérdelhetnék imádkozni melléd S szép kacsád szelíden ősz fejemre tennéd, Hogyha szólnál hozzám lágyan, csengő Ahogy megszólalnál, [hangon, Ne is többet annál, Elég volna, hogy szivemből minden bú kihaljon. Csodatevő áldás a te pillantásod, Amellyel az átkot gyönyörré varázslod, Ok, de ha nincs szived, hogy számomra A nagy irgalomból, //usson Tagadó szavadból. Elég csak egy lehellet is, hogy halálra sújtson ! Somlyó Sándor: A békési ev. egyházmegye közgyűlése. Gádoros egyházközség óhajtotta saját kebelében vendégül látni a békési egyházmegye kiküldötteit. Ennek az óhajtásnak eleget tett az egyházmegye elnöksége, midőn az ez évi rendes közgyűlést Gádorosra hívta össze június 28-ára, keddre. Már a közgyűlést megelőző napon élénkség verte fel a népes falu csendjét. Az iskolaszék 27-én délelőtt tartotta ülését az állami iskola tágas termében. Itt beszámolt a négy körlelkész a tanügyi eredményekről, melyek örvendetes előmenetelről tanúskodnak. Az iskolaszék, tekintettel az iskolák szaporodására, szükségét látja még egy körlelkészség létesítését, mihez másnap a közgyűlés hozzájárult. Eszerint az egyházmegye a következő öt körlelkészségre, vagy dékánátusra osztatik fel: 1. Szarvas városi; 2. Szarvas-kondorosi, melybe a szarvasi tanyai iskolák és a kondorosi iskolák tartoznak, összesen 24 iskola; 3.az orosházi belső kör 19 iskolával; 4. az Orosháza vidéke kör, végre 5. a tótkomlósi kör Csorvás egyházközséggel. Freitág János felmentését kéri a körlelkészi tisztségtől s igy az uj körlelkészi állásra, valamint a lemondó körlelkész helyéba Csermák Elemér szentetornyai és Hrdlicska Lajos tótkomlósi lelkészek ajánltatnak az iskolaszék részéről. A Zsedényi-féle jutalomdíjért Sass János, Brózik Károly, Rohoska Béla, Gyuris Mátyás és Bodnár Endre pályáznak. Elsőül Sass János, a második helyen Brózik Károly, majd Bodnár Endre ajánltatnak. Este 6 órakor előértekezlet volt a községháza tanácstermében, melyen a közgyűlés tárgysorozata került első megbeszélés alá. Kedden reggel 8 órakor kezdetét vette a gyámintézeti istentisztelet. Az egyházi beszédet Csermák Elemér szentetornyai lelkész tartotta, adakozásra buzdítva a híveket. Szép beszédét szónoki hévvel adta elő s a közönség teljes figyelemmel hallgatta az ifjú lelkész tartalmas beszédét. Az egyházmegyei gyámintézet ez évben 100 koronát meghaladó összeggel többet gyűjtött a mult évi összegnél. A gyámintézeti istentisztelet utáni offertórium összege 48 kor. A közgyűlés 9 óra után vette kezdetét a templomban. Haviár Dániel egyházmegyei felügyelő szép beszédben üdvözölte az egyházmegye követeit, ismertette a tárgysorozat nevezetesebb pontjait, felhívta a figyelmet az egyházi élet terén olyan jelenségekre, melyek az egyház összes tagjait kötelezik az éber őrködésre, felkéri az esperest évi jelentésének megtételére s a közgyűlést megnyitja. A jegyzői kar nevében Keviczky László, egyházmegyei jegyző jelenti, hogy a megbízó levelek rendben találtattak, mire az elnök a közgyűlést megalakultnak nyilvánítja. Veres József esperes tartalmas évi jelentésben számol be az elmúlt évi eseményekről, változásokról. Sajnálattal emlékezik meg arról, hogy a legutóbbi trónbeszéd már megsemmisíti az 1848 XXI.-c.-nek folyamatban levő végrehajtását, holott még nagyon sok a kivánni való a viszonosság és vallási Hervadt virágok. írta ; Jean Relbrach. Midőn a színházból kilépett, a csillárok fényében egy női szithuet vonta magára Jacques Gréses figyelmét . . . Ezek a válak ... ez az arcél . . . ő volna ? S egyszerre eszébe ötlött ifjúságának egy bájos kalandja . . . Orvosnövendék korában, — egy egész évig tartott . . . Charlotte — a bájos tizennyolc éves, hamvas arcú, kecses kis Charlotte, — akinek a nevetése ugy hangzott, mint egy ezüst csengettyű, — s a csókja friss barack-illatu volt . . . A fiatal nő is visszafordult és pillantásaik találkoztak. — Charlotte ! — kiáltá Jacques és feléje nyujtá a kezét. — Igen, az ösmert édes arc, a régi mosolygó ajkak . . . — Te ... te ... ! — lihegte a nő, midőn a meglepetésből magához tért. — Hát Párisban vagy ? — Csak néhány napra. És te ? Egyedül vagy ? — Egészen egyedül. zünk. — Megszöktetlek. Együtt vacsorá-A bérkocsiban rövid csókot váltottak. Majd a restaurant kis külön szobájában elragadva nézték egymást. — Ó —r szólt Chai lőtte, — rögtön megismertele. . Nem változtál . . . — Te sem. — De igen — kicsit meghíztam. Végre is az idővel minden megváltozik... Öt év — gondold csak el . . . öt év nagy idő ... A bajuszod is megnőtt ! — Mindjárt meglássuk ! — Ó nem szégyenlenélek megcsókolni téged .... Apró emlékeket elevenítettek fel s újra felhangzott Charlotte régi, ezüstös nevetése. — Ó emlékszel ? — Igen . . . igen . . . A vasárnapi kirándulásokra . . . — Mikor a vonatot mindig lekéstük . . . — S a mama este megvert, mert este későn mentem haza . . . — Mikor otthon azt hazudtad, hogy az üzletben éjjeli munkád van és nálam maradtál ? — Ó, milyen jó volt az akkor ! — És most ? . . . mit csinálsz ? .. . még mindig az üzletben vagy ? Charlotte arca elborult és nem felelt. Jacquesnek pedig egyszerre eszébe tűnt a kissé kiáltó öltözék s a csillogó ékszerek. — Boltot nyitottál magad is ? . . . vagy férjhez mentél talán, ... mi mondd . . . meséld el. Charlotte Jacques vállára rejtette arcát. — Nem . . . nem akarom, hogy haragudj rám . . . — Kis bolond, miért haragudnám ? — Ó jól tudod ! De azért hidd el, mindig rád gondoltam, — akkor is . .. Jacques szive összeszorult. De a gyöngén hozzásimuló üde, fiatal test hozzásimulása felébresztette a régi édes emlékeket és csókjaival fojtotta el a kis piros szájra törő szavakat : — Hallgas, — semmit se akarok tudni! — Az elsőt, tudod... sose feledjük ! — sóhajtá Charlotte. Jacques a csókokat nem találta többé barackizünek s kissé hátrahajolt. — Tudod, mikor elmentél . . . — folytatá a leány. — Nem mentem el, — hiszen itt vagyok, — szakítá félbe kétségbeesetten Jacques. De Charlotte nyelvét a pezsgő már megoldotta. — Azzal, amit itt hagytál, nem sokra juthattam ... Az üzletből is annyiszor kimaradtam miattad, hogy a főnököm elbocsátott . . . Hiába kerestem új helyet . . . Jacques most már a legrosszabbtól tartott. Ez a kifestett száj, — ez a bódító, erős parfüm . . . — Uj viszonyt kezdettél ? volt — Ó, de nem soká tartott. Öreg .... — Ah! és aztán . . . — Aztán, — mit akarsz ? Az ember ugy él, — ahogy tud ! Egy hölgy vett pártfogásába . . . Magához vett, — megösmertetett urakkal ... ó de csak addig maradtam nála, amíg annyi pénzt összeszedtem, hogy önállósíthassam magam . — És . . . sikerült ? — Látod! És elébe tartotta gyűrűktől csillogó kezét. Majd Jacques hangjától nyugtalanítva : — Haragszol, hogy mindezt elmondom ? — Ó, nem ! A keserű mosoly azonban meghazudtolta e választ. — Mi bajod ? — aggódott Charlotte. — De . . . semmi. De igen ! Látom ! Ugye megmondtam ! Miért akartad, hogy beszéljek . .. Végre is, — nem az én hibám ... Ha tudnád, min mentem keresztül . . . — Nem ... ne folytasd ! Érezték, hogy tátongó ür támadt közöttük. És Jacques szive az egykori birtoklás özönében vérzett. Felháborodás, — szánalom — és önvád dult a lelkében. — Ah! szegény kicsike! — sóhajtá. Charlotte szeméből pedig egy könycsepp gördült alá. De idegesen szólt: — Nem — nem igaz ! nem sírok. S friss púdert hintett arcára s szemeit tágra nyitotta : — Ugye nem sírtam ? ... nem látszik a szememen ? Kis csend állott be, — tompa, szomorú, fájdalmas csend. Jacqus csengetett, kifizette a számlát. Charotte kalapját tűzte fel a tükör előtt. Arca méltatlankodást és büszkeséget fejezett ki. S mialatt keztyüjét felhúzta, kissé keserűen mosolygott, majd felvetette a fejét, s erőltetett, könnyed kedvességgel, kezet nyújtó Jacquesnak. — Örülök, hogy viszont láthattalak! — Én is! — felelé ostobán Jacques.