Békésmegyei Közlöny, 1920. január-december (47. évfolyam, 2-104. szám)

1920-01-29 / 9. szám

6 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1919 január 4 . A külpolitikának ma a legfontosabb híre kétségen kivel az, hogy Clemeneau és Poincaré már nem elnökei a francia köztársaságnak A kamara és szenátus tagjaiból álló nemzetgyűlés a Versaillesben tartott jelölőgyűlésen Paul Deschanelt, a kamara jelenlegi elnökét jelölte a köztársasági elnökségre Clemenceau, aki hozzájárult a jelöléshez, nem kapván többséget a jelölő gyűlésen, visszavonult és így Deschinest egyhangúlag a francia köztársaság elnökévé választották. Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy Franciaországban nem politikai vagy más válság okozta ezt a változást, hanem azért történt most az elnökválasztás, mert 1914 ben volt az utolsó választás A francia alkotmány szerint egy-egy elnök megválasztásának az ideje hat esztendő. Így következett most el ez a választás. Clemenceaut a harciassága buktatta meg Clemenceau bukásának okát először is nagyon kifejezett hatalmas egyéniségében kell keresnünk. A köztársaság elnökét megválasztó kongresszusnak az a szempont lebegett szeme előtt, hogy Clemenceaunak ismer harcos egyénisége a köztársasági elnöki székben is befolyást gyakorolna Franciaország külügyi és belügyi politikájának vezetésére minden téren oly mértékben, mint az különben csak monarchiákban szokott megtörténni Clemenceau a francia nemzet leghatalmasabb egyénisége, és ezért aligha tudna megmaradni azok között a keretek között amelyek a köztársaság elnökének működésére nézve kívánatosak s amelyek az államfőtől higgadt tárgyilagosságot és intaktságot követelnek Egyesek úgy vélik, hogy az új köztársasági elnök személyének megválasztásában szerep jutott azoknak a mérsékelt szimpátiáknak is, amiket Deschanel Németország iránt érez Ha ez ugy volna akkor Franciaország külügyi politikájában erős fordulat volna várható. Clemenceau azonban nemcsak a külpoliikában hanem befelé is az erős kéz embere volt s így a Franciaországban hatalmas szociáldemokrata párt köreiben nem éppen a legnagyobb rokonszenvnek örvendett. Kicsoda Paul Desjchanel ? Az újonnan megválasztott köztársasági elnök 60 év körüli lehet. Nagy koncepciójú államférfi. Politikai iránya a mérsékelt republikanizmus Ebben a tekintetben közte és a lelépő Poincare közt úgyszólván semmi különbség Nacionalizmusa sem maradt el a Poincareé mögött Ám temperamentuma sokkal nyugodtabb modora sokkal előkelőbb Eleganciája közmondásos, külseje arisztokratikus Kiváló szónok. Mindezek a tulajdonságok mintegy predesztinálják a reprezentálásra és ezekre vezethető vissza, hogy Deschanel 1894 től kezdve, rövid megszakítással még ma is elnöke a francia kamarának Reprezentabilisabb elnöke még nem volt a francia köztársaságnak. Elnöknek talán sokkal, de sokkal alkalmasabb a féktelen természetű, a mindenen és mindenkin végig gázoló Clemenceaunál Valószínűleg ez az oka, hogy az utóbbi időben a végtelenségig bálványozott és istenített „tigris" sel szemben Deschanelt választották meg Clemenceau az agilitás, a csupa tett, a harc embere nehezen élné bele magát a francia köztársasági elnök ugyancsak passzív szerepébe A francia alkotmány az elnök hatalmát a minimúmia redukálja Feladata: kinevezés aláírás és reprezentálás Clemenceau vagy áttörné a törvényszabta korlátokat vagy lemondana Az ezekkel járó rázkódtatástól akarták a komoly republikánusok az országot megkímélni Deschanel megválasztásával Tegyük még hozzá, hogy az uj elnök, mint elsőrangú szónok és politikai író már régóta tagja a halhatatlanok társaságának, az Academia frangeis- nek. Az uj francia kormány, Franciaország új miniszterelnöke: Millerand. Az új kormány tagjai 14 miniszterből és 9 államtitkárból állanak A névsor a következő: Miniszterelnök és külügyminiszter Millerand igazságügyminiszter Nopitaux, pénzügyminiszter Marsal, kereskedelmi miniszter Isaac, földmivelésügyi miniszter Ricard, közmunkák és szállítások minisztere Le Trockgueur, gyarmatügyi miniszter Safrant, szépművészeti miniszter Hennorat, munkásügyi miniszter Jourdain, közegészségügyi miniszter Breton, felszabadult területek minisztere Ogier, Az új miniszterelnök. Alacsony, zömök termetű széles vállon rövid nyak nagy fejjel, nagy gömbölyű arc okros nagy szemekkel dús rövidre nyirt deres bajusszal Ez Alexandre Millerand külseje. Mint szerény és szegény fiskális politikai karrierjét a szocialista pártban kezdte. A kilencvenes években mint szocialista került be a kamarába Alaposságával, tehetségével, szónoki képességével igen hamar feltűnt Waldeck Rousseau kormányában vállalt először tárcát. A szocialista párt, noha minden erejével támogatta ezt a kormányt, mely a szeparációt írta zászlójára, Millerand miniszterségét ellenezte, úgy, hogy választania kellett a szocialista párt és a miniszteri tárca között Millerand a nagyobbik jót választotta: a miniszteri tárcán ő volt az első szocialista miniszter Franciaországban és ugyancsak ő volt a szocialisták első renegátja A szocialisták szemében gyűlöltebb nincs Franciaországban Nem tartozik politikus semmiféle párthoz vagy csoporthoz. Azt mondja hogy ő ma is a régi. De ez azért nem akadályozta meg, hogy a legutóbbi választáson a reakciós klerikális royalista Baresszel egy listán meg ne választassa magát. Több szociális természetű törvénynek a megalkotója. A mai munkásbiztosítási törvény az ő műve Kiváló szociális alkotás Mint szónok, nem olyan magával ragadó, mint Viviani, nem olyan elbűvölő, mint Briand, de beszédei meggyőző ereje érvei gyönyörű logikája folytán a legelsőrangu szónokok közé számítják 1912 ben mint hadügyminiszter tagja volt a Poincare kormánynak. És pont hét évvel ezelőtt tán éppen kinevezése napján egy csinye miatt csúfosan megbukott A háború kitörésével ugyancsak mint hadügyminiszter tagja volt a Viviani-kormánynak de itt is kudarc kudarc után érte és lemondása itt is bekövetkezett Mit Várhatunk a kormányváltozástól A miniszterelnök kivételével az uj miniszterek legnagyobbrészt ismeretlen, szürke emberek, vagy pedig új szakemberek A kormány karakterét csak Millerand személye adja meg Erősen mérsékelt irányzatot mutat, ami a kamara mai többsége mellett nem is lehet másképpen A novemberi választásokon a nemzeti blokkba tömörült mérekelt republikánusok és konzervatívok jutottak túlsúlyra. kötársasági elnöksége és Millerand Deschanel miniszterelnöksége mellett Franciaország fizikája ugyanaz marad mint volt kül és belpő-Clemenceau alatt, de hogy az eredmény ugyanaz lesz e, nagyon kétes. Különösen a külpolitikában. Millerand ugyan nagyon okos és nagyon ügyes ember, ám presztízse olouja, energiája a Clemenceauét meg sem közelíti Európa külpolitikájában a döntő szó Franciaországé volt, mert a Hvén tigris'' tekintélyével nimbuszával rettenhetetlen és minden akadályt legyőző energiájával úgyszólván az egész világot lenyűgözte és Lloyd George ide, Wilson oda Európa nem bolsevista részében az történt, amit Clemenceau akart Távozásával azért a helyzet alaposan megváltozik Megváltozik Franciaországnak a szövetségesekhez való viszonya. Amit Lloyd George Curzon és Balfour csupa meg nem tagadtak, arra Millerandnak géne böl angolosan gentlamenesen ugyanis nemet fognak mondani. Igaz ugyan, hogy a főkérdés Franciaországra nézve — a német szerződés — el van intézve, életbe is van léptetve. Csakhogy ez még nem minden. A végrehajtásnál felmerülhetnek olyan momentumok melyek a két ország egymáshoz való viszonyát nagyon is befolyásolhatják. Itt van a keleti kérdés a maga szinte megoldhatatlan problémáival, melyben Anglia és Franciaország között egyelőre igen lényeges véleménykülönbség forog fenn. És last not least nem szabad figyelmen kívül hagyni Franciaország gazdasági és pénzügyi helyzetét, melynek szanálása tekintetében, Amerika visszahúzódása következtében, a londoni körök jóakaratára van utalva. Ezek után tehát nem nehéz megjósolni, hogy a külpolitikában ezentúl Anglia fog diktálni. És hogy ez így lesz, nem azon az irányon fog múlni, melyet Millerand, mint miniszterelnök és külügyminiszter követni fog, hanem egyszerűen a helyzet, a körülmények és tények vas logikáján, melytől elődje nem egyszer merész ívben kanyarodott el, amit különös képességeinek köszönhet, a legtöbbször győzelmesen. Ámde egy másik Clemenceau a kiváló emberekben elég gazdag Franciaországban sem akad. Békéscsabai hivatásos művészek hangversenye a Vigadóban. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy állandóan nő a komoly művészet szeretete és értéklése Békéscsabán. Az a közönség, amely vasárnap este színültig megtöltötte a Vigadó nagytermét — remélhetjük mindenkori pártfogója leszen, művészi törekvések boldogulásának Zsille Zsigmond, a jelenleg városunkban levő és a közeli városok művészeinek segítségével művészestét rendezett, amely mint az eredmény mustja, fényesen sikerült Ma már ott írnunk Iiony minden kabaré vagy műkedvelő előadás művészeit. Kétszeresen örültünk, hogy végre egy olyan estélyen lehetünk jelen amely ugy tartalomban, mint kivitelben tényleg művészi volt. Az estét Zsillé felolvasása vezette be, melyben élesen megvonta a határt kultur és kulturátlan ember között mondván : Zerkovitz tetőik s Beethoven nem nyilvánvaló a kulturátlansága Ez a megálapitás odavezet; mutasd meg lakásod, könyvtárad s mond meg mit zenélsz s megmondom a kultur értékedet! Ez nagy vonásokban igy is van s köszönet érte Zsillének, hogy ilyen okosan és tiszteletreméltó nyíltságával ezt ki is mondta. Magam részéről kiegéíteném még, hogy egy ember annyit ér, amennyit az emberi jzellem mérhetetlen kincsesházból önmagáévá tett. Egyszóval nem elég olvasni, zenélni hanem át is kell élni amit olvastunk és zenéltünk, hogy legbensőbb meggyőződéssel lehessünk egy átlag feletti kultúrának a küzdő harcosai. Boldog ürömmel hallottuk Fetter Irén üde, erőteljesen csengő tiszta hangját. Gyönyörűen énekelt s igen helyesen mindegyik zene^ érző művét az eredeti nyelven. Farkas Imre, Dienzel, Kurucz dalait már ismételve hallom — ugy látszhatna mintha nem is volna más magyar dal költő Én azonban ismerek egyet aki mind a háromnál kiválóbb : Makray Ajánlom figyelmébe minden Lászlónak hivják, magyar énekesnőnek. Anhauer Ottó tudása javát adta Mozart és Thomas csodaszép kettősében Berentés Lajost ismeri jól városunk kulturközönsége. a szerepléssel ujabb dicsőséget szerzett aki ezzel magának különösen szépen szavalta a „Vén cigányt". Ady Endre és Debreczeny Miklós költeményeinek előadása zavartalan műélvezetet szerzett Itt kell megemlékeznem Debreczeny Miklósról Már régebb idő óta figyelemmel kisérem költői fejlődését s fokozott örömmel látom, hogy ez a fiatalember rohamlépésekkel halad teljes művészi kifejlés felé A bátor rabszolga — uj hang, uj formában azt hiszem a legjobb mit olvasi, tam Debreczenytől Engel Iván és Pongrácz Gézáról kell szólanom. Hogy minő kulturértéket jelentenek városunknak , ezt csak az tudhatja kellőképen értékelni, akit a sors arra ítélt, hogy zenekultúrát akarjon termteni ebben a porral, vagy sárral, nyári kolbásszal, búzával s egyébb földi jóval megáldott városban Kettőjük közül Engel az eredetibb Pongrácz az alkalmazkodóbb tehetség, az előbbinek játéka drámai az utóbbinak lírai karakterű Pongrácz a H-moll ballada gyönyörű előadásával ragyogtatta kitűnő képességeit. E mű különben is egyike a legszebb balladáknak mit csak zongorára írtak — a csodás Dante szinfónikus Paulo francesko jelenetét juttatja eszünkbe A Nocturno ellenben Liszt ama darabjai közzül való, amely eltekintve egypár „Wagneri" modulációjától, annak a nagyközönségnek való, amelyet a mesterségbeli ügyeskedés köt le leginkább. Engel Iván gyönyörűen játszotta Dohnányi Es«moll rapszódiáját és Cho» pin B-moll skerzóját, mindkét műelőadás tökéletes volt Csodálatos ennél a fiatalembernél a drámai erő s okos öntudatosság, amellyel érvényre juttatja az illető zenemű szépségeit Ráadásul rendkívül bájos saját szerzeményű bölcsődalát játszotta. Az est fénypontja azonban Mozart isteni szépségű D dúr négykezes szonátájának előadása volt Ez az a muzsika, amely elvonatkoztatva minden esetlegestől, csupán saját benső értéke által örökre maradandó lesz. A két fiatal művész tökéletes előadással juttatta érvényre ezen zenemű minden rejtett szépségét. Az est résztvevői és létrehozói azzal a tudattal távozhattak az előadásról hogy sikerült nekik Békéscsaba város átlag feletti kultúrájának alapozásához hozzájárulni. Dr. Südy.