Békésmegyei Közlöny, 1924. április-június (51. évfolyam, 65-136. szám)

1924-04-18 / 80. szám

Békéscsaba, 1924 április 18 Péntek 51-ik­ évfolyam, 80-ik szám BEEESH KÖZLÖNY Politikai napilap XUimxeteeS díjak : Helyben és vidékre postán küldve : negyedévre 55.000 korona. Egy hónapra 18000 korona. Példányonként 800 korona. Főszerkesztő : Dr Gyöngyösi János. Felelős szerkesztő : P.­Horváth Rezső. TelefonBEá­m : 7 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Békéscsabán, II. ker. Ferencz József­ tér 20. sz. — Hirdetés díjszabás szerint. A gyűlölet likvidálása Apponyi Albertnek a nemzet­gyűlésen elhangzott az a nagyje­lentőségű beszéde, amelyet a sza­nálási javaslatok vitája során mondott, a budapesti nyomdász­kizárás miatt nem láthatott világot. Ezt a jelentőségében nap-és bizonyára hatásaiban is egyaránt nagyfontosságú beszédet az a kö­rülmény is érdekessé teszi, hogy Apponyi mondta el, az a politikus, aki még nemrégiben is reakciós­nak és konzervatívnek mondotta magát és aki valamikor éppen azoknak az ellensége volt, amely táborhoz ma számítja magát . . . A beszéd legjellemzőbb részlete így hangzik: Meg kell teremteni a magyar nemzet erkölcsi összefogásához a kellő atmoszférát. Nem elég tap­solni és helyeselni kijelentésemre, hanem cselekedni is kell. A forra­dalmat nem tudtuk eléggé likvi­dálni és érzelmi relációkba sod­ródtunk. Ebből valahogy ki kell jutnunk. Társadalmi béke kell, de amikor ezt a szót kimondjuk, ne mutasson mindenki a másikra. Mélyen sajnálom, hogy a régebbi nemzetgyűlés nem honorálta a ja­vaslatot, hogy közös közgazdasági tanácsot alakítsanak, amelyben minden réteg helyet foglalhat. Ilyen intézmények összefogásra bírnák a társadalmat. Helyre kell állítani a szociális viszonyokat is. Nem akarok kiterjeszkedni egyes konkrét esetekre, mert arra nem érzem magam kompetensnek, de az a megjegyzésem van, hogy sokkal mélyebben kellene tanul­mányozni a társadalmi differen­ciákat, mert nem fogadhatom el azt, hogy aki a maga igazát látja, egyszerűen eltávolíthatja a másik kategóriát. Úgy képzelem a szo­ciális viszonyok szanálását, hogy előbb a gyűlöletet kell eltávolí­tani. Egyszer már üljünk össze és hozzunk egyezségre minden pro­blémát. A nemzeti egységnek még egy előfeltétele van, az, hogy minden mellékgondolat nélkül a demokratikus politika útjára tér­jünk. Beszéljünk világosan. Vass József népjóléti miniszter a demo­kráciáról beszélt, de kijelentette, hogy feltétlenül szakítanunk kell az általános titkos választójoggal. Az a demokrácia, amelyről miniszterelnök beszélt, az is csak a egy igen kezes bárány. Ahogyan ragaszkodnunk kell a régi szabad­ságunkhoz, vágyainkhoz és a negyvennyolcas eszmékhez, épp­­ ugy le kell rázni magunkról azokat kényelmes hagyományokat, amelyek rosszak és nem felelnek meg a mai szellemnek. Ha mi benne maradunk ezekben a ké­nyelmes hagyományokban, elzár­juk magunk elől a fejlődést és a hialadást. EGYES SZÁM ARA Újra nyomdásssstrájk tört ki Budapest, ápr. 17. A nyomdászok szakszervezete a legutóbb lefolyt nyomdászkizá­rásból kifolyóan tárgyalásokat foly­tatott a főnökegyesülettel, amelyek azonban eredményre nem vezet­tek. A munkások ma délelőtt egy nyomtatott megállapodással léptek fel munkaadóiknál, követve an­nak azonnali elfogadását. Ez az ultimátumjellegű követelés nem annyira anyagi, mint elvi vonat­kozásai miatt teljesíthetetlen volt. A munka a legtöbb üzemben már a délelőtt folyamán megszűnt. Azok a lapok, amelyek a kizárás dacára is az elmúlt napokban megjelentek, állítólag ezúttal is meg fognak jelenni. A szakszerve­zetek és munkások állásfoglalása ezúttal teljesen egységes. Újabb értesülésünk szerint nyomdászok követelései elől az­­ összes nyomdavállalatok elzárkóz­tak, csupán a Stádium-nyomda — amely a Szózat és A Nép la­pokat adja ki — kötött külön megállapodást a Ebben az üzemben munkásokkal­ zavartalanul folyik a munka, míg másutt az összes lapszedők sztrájkolnak. Bethlen megvédelmezte a szanálási javaslatokat A nemzetgyűlésen az egész napot Bethlen beszéde töltötte be Budapest, ápr. 17. A nemzetgyűlés mai ülésén Bethlen István miniszterelnök szó­lal fel: — Legyen szabad nekem az általános vita befejezése alapján reflektálnom azokra, amik ellen­­­zéki oldalról felhozattak. Bíráltak javaslatát külpolitikai, alkot­mányjogi, belpolitikai és pénzügyi szempontból. Találkoztunk min­denféle váddal. Ma Magyarország, mikor kölcsönt kért a külföldtől, nem kerülhette el és nem kerül­het el bizonyos beavatkozást raj­tunk kívül álló tényezőktől. Ami külpolitikai helyzetünk fel­fogását illeti, azt legjobban fejti ki külön meggyőződésem szerint Apponyi akkor, mikor azt mondta, hogy ő a mai helyzetet és az ese­ményeket, valamint akciónknak gyümölcsét a szőnyegen levő tör­vényjavaslatokat két erőforrás ere­dőjének tekinti. Az egyik azon hatalmaknak törekvése, hogy Kö­zépeurópában új konszolidáció alakuljon, újból előállíttassék gazdasági és pénzügyi egyensúly­a és ezáltal a reparációs kérdések fokozatos félretevése Európának újból a békét adják. Evvel szem­ben állottak azok a törekvések, melyek nem tudván megfeledkezni a múltról, a maguk részéről ego­isztikus törekvéseiket tovább foly­tatják és mindent elkövetnek, hogy Középeurópában a reparáció kér­désével és ennek segélyével a helyzet szanálását lehetetlenné tegyék. Andrássy ezt úgy fejtette ki, hogy mi nagy bizalmatlanság­gal állottunk szemben az egész vonalon és ennek szerzeménye az az eredmény, mellyel önmaga részéről nincs megelégedve. Én azt hiszem, kötelessége a kor­mánynak, hogy rámutasson, hogy kontroll nélkül tényleg nem tudunk kölcsönt szerezni. Mi volt a helyzet, amellyel meg kellett küzdeni a kormánynak, hogy a szanálási akciót sikerrel akarta véghezvinni ? Összehason­lítások történnek itt Ausztriával, Bulgáriával, Németországgal. Az Ausztriával való összehasonlítás nagyon nehéz, mert Magyarország esélyei sokkal rosszabbak voltak e tekintetben, mint Ausztriáé. Mi­kor mi kimentünk, mindenek előtt azzal az érvvel állottunk szemben, hogy Magyarország gazdag nyers­termelő ország, más, mint Ausztria. Mi képesek vagyunk önmagunkat ellátni. Fizethetünk reparációt s ha momentán kellemetlen hely­zetben vagyunk is, túl fogunk rajta esni és akkor a tőlünk kö­vetelt jóvátételt meg tudjuk fizetni. Amikor méltányosságot kértünk, még nagyobb nehézségek mutat­koztak politikai téren, mert itt a legnagyobb bizalmatlansággal ál­lottunk szemben. Még­pedig azért, mert Magyarországot a külföldön nemzeti érzéstől fűtött országnak tekintik. Ismerik Magyarország ka­tonai és egyéb teljesítményeit a háború alatt és ennek tében sokkal nagyobb következ­bizalmat­lansággal viseltetnek velünk szem­ben, mint Ausztriával szemben. Ezért természetesen más a politi­kai irány Magyarországgal szem­ben. A harmadik nehézség, mel­­lyel szembenállottunk, Franciaor­szágnak az a félelme, hogy a magyarországi reparációs kérdés­nek ilyen vagy amolyan elintézé­sével egy prejudicium teremtetnék a német kérdés elintézésére­ a Ma­gyarország helyzetét hasonlónak tekintették Németország helyzeté­hez külpolitikai szempontból és ezért féltek az esetleges prejudi­ciumtól. Úgy láttuk, hogy itt veszíteni való időnk nincs, a reparációs kér­dések elodázására irányuló régi politikánk tovább nem folytatható, mert féltünk, hogy Magyarország terhére kirovandó összegnek igen magas összegben való megálla­pítására vezethet s ha ezt nem fizetjük pontosan, szankciók kö­vetkeznek. Egy­ második Ruhr-politi­kától kellett félnünk. Ennek követ­keztében nem várhattunk s meg­indítottuk azt a külpolitikai akciót, mely egy év leforgása alatt sikerre vezetett. Egyfelől elintéztük a repa­rációs kérdést 20 évre, másfelől 200 millió aranykorona kölcsönt szereztünk. Nem mi vetettük fel a reparációs kérdést az által, hogy kölcsönt kértünk. Aki ismerte akkor a barátok nélküli súlyos nemzetközi helyzetünket, az tudja, hogy csak ellenségeink voltak, akik egy középeurópai Ruhr-politika felé igyekeztek haladni. Hogy más út nem maradt számunkra, úgy könnyelműség lett volna, ha meg nem indítjuk az akciót. Mi nem a kisantantnál kértünk, vagy kunyeráltunk abból a célból, hogy kölcsönt kapjunk. A kölcsön kérdéséről a kisantantnál nem is direkt a magyar kormány tárgyalt, hanem a nagyhatalmak genfi kép­viselője és a népszövetség. Mi a kisantantnál csak a rendes kér­désekre nézve tárgyaltunk és lé­tesítettünk megegyezéseket. Azt válaszolhatnám Andrássynak vád­jaival szemben, hogy forduljon az ellenzék másik oldalához, amely viszont eddig a szememre vetette, hogy miért nem a kisantanthoz fordultunk közvetlenül a kölcsön kérdésében. Nem áll az, hogy önérzetünket, lelki függetlenségün­ket bárkivel szemben csorbítani engedtük volna, vagy mintha le­mondtunk volna a trianoni szer­ződésben számunkra biztosított jogokról. Nemcsak, hogy teljesen szabad kezünk van e tekintetben, hanem érdekeinket minden eset­ben úgy, mint eddig, teljes mér­tékben igyekszünk megóvni. 100 takarékkorona lyoma 116 papirkorona, ma­ ária-Zürichben a magyar koronát 75-el jegyezték. Budapest, ápr. 17. Az ország­szerte megtartott KANSz gyűlések­hez ujabban a kalocsai és eszter­gomi csatlakozott. Mindkét gyűlés a KANSz memorandumával fog­lalkozott és a kormány által terve­zett fizetésrendezés helyett KANSz memorandumában foglalt a tervezetet tette magáévá, értesítette a miniszterelnököt, Erről a pénzügyminisztert és a nemzet­gyűlést. A gyűlések a vasúti ked­vezmények megvonása miatt tilta­koztak. Olcsó harisnya, kertyfi, kötöttáru T­e­s­c­h­e­r Imrénél, Andrássy­ ut 2­5 ^^ 77 m­nsz újabb tiltakozó gyűlései

Next