Békésvármegye, 1901 (1. évfolyam, 1-36. szám)
1901-04-27 / 1. szám
2 Munkatársaink névsora és önzetlen buzgólkodása biztosítja, hogy lapunk tartalmas, változatos és egyedül a közérdeket szolgáló lesz ; a közjóért és igazságért nemesen érző közönséget pedig kérjük, hogy támogatásával biztosítsa lapunk fennállását. Gyula, 1901. ápril 27. A szerkesztőség. Előfizetési felhívás. A kiadóhivatal az előfizetésre felhívást hirdet. A lap előfizetési ára házhoz szállítva, vagy vidéken postán elküldve egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyedévre 2 korona, egyes szám ára 20 fillér. Az előfizetőket kérjük arra, hogy a júliusi negyedig tehát május és junius hóra terjedő előfizetés fejében mivel ez csak csonka negyed év csak 1 korona 60 fillért szíveskedjenek beküldeni. Gyulán, 1901. április 26. Tisztelettel: a kiadóhivatal. BÉKÉSVÁRMEGYE, Gyula, 1901. április 27-én A szoczialismus lényege és törekvései. — írta: dr. Fábry Sándor. — I. A szoczialismus a jelen század problémája. A czivilizált világrészek összes munkásait foglalkoztató társadalmi mozgalom. Egy uj forradalomnak veti ez elő árnyékát, mely immár nem egy nemzet szűk határok közt lefolyó harcza lesz a politikai jogok kivívásáért, hanem — a nemzetközi válaszfalak leomlásával — egy világrész egyesült proletárjainak véres küzdelme a gazdaságilag kiváltságosak ellen. A szoczializmussal akként foglalkozni, hogy annak jogos törekvései a fennálló államrend által békés úton megvalósíttassanak, nemcsak állami, hanem társadalmi kötelesség is. Bölcs előrelátás : minden megrázkódtatás lehető elkerülésével, s ha kell, a viszonyok szükséges átalakításával békés uton megteremteni azt a minden osztály számára igazságosabb és kielégítőbb állapotot, melyet különben az élet folytonosan átalakító hullámzása később szükségszerűleg, de káros túlkapásaival együtt hoz majd felszínre. Foglalkozik is újabban a szoczializmussal a politikai hatalom, a társadalom, a tudomány, a szépirodalom és képzőművészet, foglalkozik azzal, mondhatni a társadalom minden tagja, a közérdekű megbeszélések állandó thémája, s a szoczializmus valódi lényegével a nagyközönség részéről mégis kevesen vannak tisztában. Mi is a szocziálizmus tulajdonképen ? A társadalom IV-ik osztályának a plebs, a proletárok, a napi keresményük után élő munkások millióinak elégületlensége, s ez elégületlenség megnyilatkozása a szoczializmus formájában. A sorsával való elégületlenség az ember természetében rejlik. Velünk született sajátosságunk ez. Természeti törvény szerint működő ösztön, a teremtéssel együtt adva a mindenható által az emberiségnek, hogy a szellemi, anyagi, társadalmi fejlődés éltető, mozgató ereje legyen. Rugója ez törekvéseinknek, mely ösztönöz, s ha kell, kényszerít bennünket tenni, alkotni, hogy a kedvezőtlenebb helyzetből felküzdjük magunkat a kedvezőbbe. Ha azonban az ember helyzete természetellenes, akként, hogy sorsa emberietlenül mostoha, az ezen igaztalan helyzetből fakadt elégületlenség már nem a kiválásra ösztönöz, nem munkakedvet ad, nem a velünk született törvény szerint nyilvánul, vagyis nem alkot, nem emel, hanem rombol, mint a folyásában visszatartott folyamok árja, mely gátjain túl kicsap. Az egyénnek e jellemvonása az egyének tömegében, az osztályokban is ugyanazon törvény szerint nyilvánul. Vájjon a szoczializmus a létért való küzdelem ily nyomasztó helyzetéből származik-e? Vajjon igaz-e az a jajszó, mely a munkások tömegéből országokon át végig felhangzik, — vajjon jogosult-e az izgatott panasz, a tág határú mozgolódás ? Minden időben volt osztályharcz. Az emberiség történelmének minden korszakában és minden népénél meg-megnyilvánult egy-egy érdekcsoport elégületlensége, csak az elégületlenség megnyilatkozási formája volt más-más, amint az egyes korszakokban más-más alapon fejlődött ki egyes néposztályok kedvezőtlen anyagi, társadalmi, vagy politikai helyzete, s a mint más-más követelmények megvalósításával vélték az elnyomottak sorsuk javítását elősegíteni. — Rómában a plebeiusok küzdelme a patríciusok ellen , a rabszolgák lázadása Spartacussal a polgárság ellen, a XIII. igyekezett kitörülni a typikus vonásokat, ma is a magyarság főfészke az alföld. Történelme szervesen összefüggő egészet képez és részekre alig osztható. A helytörténetek, a megyék és városok monográfiája csak egy szem története a lánczban, mely átöleli a tért és időt s épen ezért, mint minden mezején a történelemnek, itt is ajánlatos és czélszerűbb az egységes történelem. A 90-es évek iránya, mely felfogta és átértette a modern haladást, a specialisták számára nyitott teret: a társadalmi és tudományos élet minden terén csak azok számára biztosit fényes jövőt, kik megszűntek a polihisztorok eszméit ápolni; a fog- és gégeorvos, a korok és helyek történetírói jobban fognak ezért élni, mint a medicus, universalis, a világtörténetíró. Épen mert a munkamegosztás ilyen alakja alaposabb és minden tekintetben tökéletesebb eredményre vezet, ma mintegy erkölcsi törvénnyé lett megirni a megyék és városok történelmét és azon épitni fel a nemzet egységes múltjának kritikai méltatását. S mikor megannyi vidék és város hazafias buzgalommal igyekezett összehordani múltjának emlékeit, mikor a könyv- és levéltárak egy csapásra nyíltak meg országszerte Békés vármegye is közéjük állott és ma múltunkhoz méltó kézikönyv áll rendelkezésünkre. Átlapozzuk nemcsak ezt, hanem az alföld többi megyéjének és városának történelmét is és azt látjuk, hogy a külön helyi történelem csak egyes események és jellemek kiemelése a háttér szövevényei közül, mely az egész síkság történelmét képezi. Kiszakított kép ez, melyet a szülőföld iránti tisztelet és szeretet alkotott meg, de czélja nem immanens, hanem hogy mint rész pillére legyen az összeség, a nemzet, az egész, az alföld történelmének. Békés vármegye fekvésénél fogva nem támaszkodik oly szorosan jelentős földrajzi pontra, mely a hadi népeknek bármikor pihenőül vagy védelem gyanánt szolgált volna s épen mert benn fekvő része a nagy magyar síkságnak, történelme más mint átmeneti nem lehet. De mégis voltak korok, melyekben szerencsés fordulatok jelentőséget adtak neki. Mikor az uj földesur, Maróthy a Körös kanyarulatánál várat építve messze vidék urává tette Gyulát, mikor Hollós Mátyás sietve gyarapította a korona birtok erejét, mely már fejedelmi személyeknek lesz pihenője s előkészíti legnevezetesebb korszakára: a megye nemsokára mint végvidék élet-halál tusára kel a pogánnyal, mely azonban nem talál gátat a síkon és csakhamar a Mátráig terjeszti határait Bukása az eddig felhalmozott erők kiegyenlítését hozza maga után és természetszerűleg száll emlékeire az iszlám árnyéka: a feledés. Mikor a kihalt puszták betelepítését vették czélba, a Maróthy által kiemelt pont újra magához ragadja elvesztett szerepét és a nemzetiségek szerencsés elhelyezkedése és közös munkája biztos jövőjét alapítják meg a vármegyének. Ugyanezt a négy momentumot több-kevesebb módosulásban megtaláljuk a környékbeli vármegyéknél is, kivéve épen Bihart, melynek szerencsés földrajzi fekvése sokkal jelentősebb és marandóbb szerepet biztosított, mint nekünk. Beigazolva látjuk állításunkat, hogy a síkság történelme egységes és szerves egészet képez, hogy részeinek történelme csak átmeneti. Békés vármegye sohasem érte volna el oly hatásos vibrációját a mozgató erőknek, ha körösei mellett fix pontot nem keresett és nem talált volna hatalmának, ha a természet nem állította volna két nép csatái közé, hogy kiszakítsa az átmeneti élet egyhangúságából, mely természetszerűleg körülvette. Egyes emberek igyekezete vagy a környezet alakulása tették jelentőssé a síkon vármegyénket s hogy ez időszakokban s a restaurátiótól állandóan sikerült megtartani a niveaut, melyet hosszú küzdelmekben tett magáévá, azt a magyar faj szívós kitartásának, a puszták erős konzervativizmusának kell tulajdonítanunk. * * * *