Belkereskedelem, 1955 (4. évfolyam, 1-23. szám)

1955-01-01 / 1. szám

védelmi kategóriák szerinti vizsgálata, egy-egy adott áru forgalombahozatala előtt végzett piackutatás, a tájigények és helyi fogyasztási szokások regisztrálása, a kereskedelmi eladók tapasztalatainak meghallgatása és figyelembe vétele, levelezőhálózat szervezése, anké­tok, divatbemutatók tartása stb. A kereslet és piackutatás tudományos megalapozá­sához elmélyült elemző munka, új módszerek kidolgo­zása, egyes áruféleségekre vagy egyes területek szo­kásaira, igényeire, hagyományaira vonatkozó mono­gráfiák egész sora szükséges. Kereskedelem és ipar együttműködésének célja: a szükségletek kielégítése Az ipar és a kereskedelem kapcsolatainak helyes kialakítása az új szakasz legfontosabb kérdései közé tartozik. A helyes kapcsolati formák megtalálása ér­dekében nem érhetjük be általános megállapításokkal, hanem a gazdasági élet folyamatainak, eseményeinek, működéseinek, összefüggés-törvényeinek és az egész gazdasági mechanizmusnak mélyreható elemzésére van szükség. A túlzott iparosítás időszakában egyes gazdasági, de különösen ipari vezetők abból a tételből, hogy a termelés meghatározza az elosztás, a csere és a fo­gyasztás jellegét is, olyan következtetést vontak le, mintha nem a termelés lenne a fogyasztásért, hanem megfordítva. Világos, hogy a lakosság szükségletei ki­elégítésének lehetősége a termelőerők fejlettségének színvonalától függ, hogy a kereskedelemnek számol­nia kell a termelés lehetőségeivel, de ezek figyelembe­vétele mellett elhatározó módon kell befolyásolnia az ipari termelést, mennyiség, minőség és választék szempontjából egyaránt. A kereskedelem és ipar kapcsolatában nem fölé-, vagy alárendeltségi viszonyról van szó, hanem a két népgazdasági ág harmonikus összeműködéséről, az adott cél, a szükségletek kielégítése érdekében. A kereskedelem és ipar közötti kapcsolatok a gya­korlati életben gazdasági intézkedések, viszonyok és folyamatok egész rendszerét jelentik. Ezen intézkedé­sek, viszonyok és folyamatok összessége jelenti a gazdasági mechanizmust. A feladat: befolyásolni az ipari termelést Minden kereskedelem gazdaságtani tankönyvben, jegyzetben szerepel az a megállapítás, az a követel­mény, hogy „a kereskedelemnek állandóan több és jobb áru termelésére kell serkentenie, ösztönöznie az ipart“. Mai előadásomban, néhány megelőző írásomban kissé határozottabban fogalmaztam meg ezt a követel­ményt: „a kereskedelemnek elhatározó módon kell be­folyásolni az ipari termelést mennyiség, minőség és választék szempontjából.“ A követelmény feltétlen helyes. Nyilvánvaló azon­ban, hogy ösztönözni, serkenteni, elhatározó módon be­folyásolni bizonyos eszközök segítségével lehetséges. A gyakorlat azt bizonyította be, hogy nem elég a kapcsolatnak csak az utasításszerű terveken keresztül való biztosítása, mert a tervek csak akkor valósulnak meg, ha azokat komplex szervezeti intézkedésekkel és megfelelő „nem adminisztratív“ jellegű eszközökkel is alátámasztjuk. Emellett nem célunk, hogy minden cikkre kiterjesszük a tervezést, mindent központilag határozzunk meg és hogy a teaszűrő, a dugóhúzó, vagy a patkósarok termelése ügyében rendszeresen minisz­tertanácsi határozatot kelljen hozni. Nyilvánvaló, hogy a tervutasítások és határozatok mellett szükség van a gazdasági viszonyok, körülmé­nyek és folyamatok, tehát a gazdasági mechanizmus olyan átalakítására, hogy az üzemek érdekeltek legye­nek a kereskedelmi, a lakossági igények kielégítésé­ben.­ ­ Több jogot a kereskedelemnek. Miért nem hajlandó az ipar egyes fogyasztási cik­keket gyártani? Az esetek egy részében az üzem szempontjából többé-kevésbé objektív körülményekkel találjuk szembe magunkat: nincs elegendő nyersanya­ga, nem elég a kapacitása, az üzem kapacitása maxi­málisan igénybe van véve egyéb cikkek előállítására stb. Más esetekben azonban kifejezetten arról van szó, hogy az érdekeltség, a gazdasági mechanizmus más irányba húz, mint a tervutasítás. A megrendelő, tehát a kereskedelem kezébe több közvetlenül felhasználható gazdasági eszközt kell adni és a fogyasztási cikkek gyártását sokkal inkább az ér­dekeltségre alapozni, szabadabban, közvetlenebbül, az érdekelt gazdasági szervezetek nagyobb önállósága ré­vén kell megszervezni. Bizonyos gyorsan amortizálódó, hamar visszatérülő ipari beruházások vagy hitelek eldöntését a kereske­delemre kell bízni, meg kell engedni, hogy új cikkek­re, hiánycikkekre adhasson a kereskedelem forgalmi­­adó-kedvezményt — évi meghatározott keretben — úgy, hogy az egyes esetek szükségességét a kereskede­lem döntse el, az új, vagy rendkívül fontos és terven felül előállított, majd értékesített áruféleségek révén elért nyereségtöbblet egy részét az érdekelt kereske­­delmi vállalat adja át a termelő vállalatnak, a cél­­támogatási alapból premizálhassuk a kiváló minőséget előállító ipari vállalatokat, a szokásos költségektől el­térő plus ráfordítások megtérítése céljából. Eredmé­nyesnek bizonyult az a rendszer, hogy a kereskedelem­nek jogot adtak az iparvállalatok vonatkozásában pré­miumemelési, illetve megvonási javaslatra. A túlzott centralizálás következményei A kereskedelem és ipar kapcsolata, de a lakosság igényeinek jobb kielégítése szempontjából is fontos kérdés a fogyasztási iparágak szervezete, felépítése és nagyobb érdekeltségei az iparnak­ elhelyezkedése a nyersanyagtermelő bázisokhoz és a fogyasztási körzetekhez képest. A túlzott iparosítási időszakban mondvacsinált elméletek alapján százával szüntettek meg középüzemeket, rontották ezáltal a mi­nőséget, csökkentették a választékot és növelték a szál­lítást. A jelenlegi helyzetben a legtöbb szállítást az ipar végzi és a nagykereskedelem fizeti. Az ipar tehát gyakorlatilag érdektelen a helyes ipartelepítési politika megvalósításában. Hozzávetőleges becslés szerint a sü­tőiparban­ évi 25—30 millió forinttal többet fizetnek szállításra a szükségesnél. Fejlődésünk jelenlegi szakában, amikor még a kis­­árutermelő egyéni, gazdaságok jelentik a parasztság zömét és adják a mezőgazdasági termelés legnagyobb részét, a mezőgazdaság fejlesztéséne­k, a munkás-pa­raszt szövetség megszilárdításának fő eszköze a piaci kapcsolatok szélesítése. A piaci kapcsolatok szélesítésének minden felté­tele megvan, hiszen a mezőgazdaság támogatása és ösztönzése nyomán a termelés emelkedik, a begyűjtési kötelezettség változatlan, illetve csökken­, a parasztság tehát elegendő áruval rendelkezik a piaci kapcsolatok, a termelők és fogyasztók közvetlen kapcsolatának szé­lesítéséhez. Földm­­vesszövetkezeti mozgalmunk további fejlődéséért A piaci kapcsolatok szélesítésével összefüggő kér­dések is szükségessé teszik földművesszövetkezeti mozgalmunk helyzetének átfogó felülvizsgálását és a­­további fejlődés irányelveinek meghatározását. A földművesszövetkezet a dolgozó parasztság, a mezőgazdasági termelők demokratikus alapelveken fel­épülő szabad társulása, szövetkezése, termékeik közös értékesítésére, szükségleteik kielégítéséhez szükséges áruk közös beszerzésére.

Next