Belügyi Közlöny, 1927

1927-01-23 / 4. szám

A m. kir. belügyminiszternek 64.399/1926. B. M. számú körrendelete. A községi (városi) mérnökök magángyakorlata. (Valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének (Budapest székesfőváros pol­gármesterének is). A Mérnöki Rendtartásról szóló 1923 : XVII. t­c. a régebbi állapottal szemben mérnököket és mérnökhelyetteseket különböztet meg. önálló magángyakorlat folytatására és mérnöki kamarai tagságra csak azok a mérnökök (mérnök, építészmérnök, gépészmérnök, vegyészmérnök, bánya­mérnök, kohómérnök, erdőmérnök, közgazdasági mérnök) jogosultak, akik a mérnöki oklevél megszerzése után 3 évi gyakorlatot folytattak. A mérnöki kamara tagjai közé is — eltekintve az átmeneti intézkedésektől — csak ezek vehetők fel. Mindaddig, amíg az oki. mérnök a 3 évi gyakorlatot meg nem szerezte, csak mérnökhelyettes, aki ön­álló munka végzésére, helyesebben ön­álló magángyakorlat folytatására nem jogosult. Tudomásomra jutott, hogy a törvény intézkedéseivel szemben némelyik köz­ség olyan mérnököt is alkalmazott, aki magánmérnöki önálló gyakorlat folyta­tására nem volna jogosult, mert az elő­írt 3 éves gyakorlatot nem szerezte meg. Sőt jóváhagyott! A szabályrendeleteik alapján községek nemcsak megengedik, hanem a magángyakorlat folytatására, illetve bizonyos minimális díj lefizetése mellett magánmunkálatok elvégzésére kötelezik is mérnökeiket. Ennek követ­keztében egészen kezdő gyakorlat nél­küli mérnökök kamarai tagsággal ren­delkező és sokkal nagyobb gyakorlati tudással bíró mérnökök felett gyakorol­nak felügyeleti jogkört, végeznek a község (város) részére fontos mérnöki munkákat, amelyek gyakorlati szaktu­dást igényelnek, és végül törvénybe üt­köző módon folytatnak magángyakorla­tot, mert a hivatkozott t.­c. 3. §-a sze­rint magángyakorlatot csak az a mér­nök folytathat, akit a mérnöki kamara tagjai sorába felvett. Hogy a törvény rendelkezéseinek ér­vényt szerezzek, a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértőleg felhívom Alispán (Polgármester) Urat, intéz­kedjék, hogy a községi (városi) mérnöki állások betöltésénél csak olyan pályázó jelöltessék, aki a mérnöki kamara tagja, vagy amennyiben az illető községi (vá­rosi) mérnöknek magángyakorlatot folytatni nem szükséges és kamarai tag­­ lenni nem kíván, az illető mérnök­em­in­­den körülmények között olyan legyen, aki a kamarai tagságra érett, tehát mi­előtt községi (városi) mérnökké meg­választatott, legalább 3 évi előzetes, tényleges, a kamarai szempontoknak is megfelelő mérnöki gyakorlatot igazol. A községi mérnökök ügyével kapcso­latban az 1923 : XVII. t.-c. 29. §-ának a közalkalmazásban lévő mérnökök ösz­szeférhetetlenségi esetére vonatkozó rendelkezésére is fel kell hívnom Alis­pán (Polgármester) Úr figyelmét. Állandó panaszok tárgya ugyanis, hogy a városi és községi mérnökök fi­gyelmen kívül hagyják a törvény azon rendelkezését (1923 : XVII. t.-c 29. §.), hogy közalkalmazásban álló mérnök nem vállalhat megbízást olyan magán­munkára, amelynek megbírálására vagy tárgyalására az a hivatal illetékes, amelyhez ő tartozik. A törvény ezen

Next