Belügyi Közlöny, 1990 (1. évfolyam, 7-12. szám)

1990-04-13 / 7. szám

7. szám BELÜGYI KÖZLÖNY 4. a kiskorú intézeti nevelésbe vételét elrendelő, illető­leg az intézeti nevelés megszüntetése iránti kérelmet el­utasító határozat. A bíróság az államigazgatási szerv hatá­rozatát megváltoztathatja.” Dr. Szűrös Mátyás s. k., Dr. Fodor István s. k., a Köztársaság ideiglenes elnöke az Országgyűlés megbízott elnöke A Minisztertanács 25/1990. (II. 13.) MT rendelete a közgyógyellátásáról 1.§ (1) A közgyógyellátásra jogosult térítésmentesen része­sül gyógyszerben és gyógyászati segédeszközben. (2) A közgyógyellátásra jogosult: a) az ideiglenesen beutalt, az intézeti elhelyezett, az in­­tézeti­ és az állami nevelt kiskorú, b) a rendszeres szociális segélyben részesülő, c) a pénzellátásban részesülő hadigondozott, d) a sorkatonai családi segélyben részesülő, e) a központi szociális segélyben részesülő, f) a rokkantsági járadékos, g) aki I—II. csoportbeli rokkantság alapján részesül nyugellátásban, illetve baleseti nyugellátásban, h) aki után szülője vagy eltartója magasabb összegű családi pótlékban részesül. (3) Közgyógyellátásra való jogosultsága méltányosság­ból megállapítható a nem kielégítő egészségi állapotú és rossz szociális helyzetben lévők közül elsősorban annak, aki: a) a nyugdíjkorhatárnál magasabb életkorú, b) jövedelme a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem éri el, c) három vagy több kiskorú gyermekét nevelő nagycsa­ládos, és gyógyszer- vagy gyógyászati segédeszköz költsége olyan magas, hogy azt saját, vagy egy háztartásban élő gyermek­ei egészségi állapota miatt megélhetése tartós veszélyezte­tése nélkül viselni nem képes. (4) Közgyógyellátásra jogosult a (2) bekezdés b)—e) pontjaiban felsorolt személlyel együttélő házastárs, élet­társ és kiskorú gyermek is. 2. § (1) A közgyógyellátásra jogosító igazolványt (a további­akban: igazolvány) a jogosult [1. § (2)—(4) bek.] állandó lakóhelye szerint illetékes községi, nagyközségi tanács vég­rehajtó bizottságának egységes szakigazgatási szerve, ille­tőleg a városi megyei városi, fővárosi kerületi tanács vég­rehajtó bizottsága szociálpolitikai feladatokat ellátó szak­­igazgatási szerve (a továbbiakban: szakigazgatási szerv) ál­lítja ki. (2) Az igazolvány kiállítása feltételeinek fennállásáról a szakigazgatási szervet az 1. § (2) bekezdésének f), g), h) pontjában meghatározott jogosultság esetén a járadék, a nyugellátás, illetőleg a családi pótlék folyósítása tárgyában döntő társadalombiztosítási szerv (a munkáltatónál mű­ködő társadalombiztosítási kifizetőhely) az 1. § (3) bekez­désében említett esetekben pedig — az egészségi állapot és a gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz költségének hozzávetőleges megjelölésével — a közgyógyellátásra jo­gosult körzeti­ vagy kezelő orvosa értesíti. 3. § (1) Az 1. § (2) és (4) bekezdése alapján kiállított igazol­vány határozatlan időre szól, a jogosultság megszűnéséig, és visszavonásig érvényes; a szakigazgatási szerv azt hiva­talból állítja ki. (2) Az 1. § (3) bekezdése alapján kiállított igazolvány határozott időre, de legfeljebb három évre szól. Az igazol­ványt a közgyógyellátást igénylő kérelmére, vagy hivatal­ból állítják ki. 4. § (1) A jogosult az igazolványt köteles bemutatni körze­ti- vagy kezelőorvosának, aki a vényen feltünteti az igazol­vány sorszámát. A sorszám nélküli vény térítésmentesen nem váltható be. (2) A közgyógyellátás körében kiállított vény jogszerűsé­gét és hitelességét a társadalombiztosítási szerv ellenőrzi. 5. § (1) A szakigazgatási szerv a közgyógyellátásra jogosul­takról nyilvántartást vezet. A nyilvántartásnak tartalmaz­nia kell a jogosult nevét, lakcímét, személyi számát, a jo­gosultság jogcímét és az igazolvány sorszámát. (2) A jogosult 8 napon belül köteles bejelenteni a szak­­igazgatási szervnek az igazolvány kiállítása okinak meg­szűnését. (3) A szakigazgatási szerv évente ellenőrzi az igazolvány kiállítása okának fennállását. (4) A szakigazgatási szerv az igazolványt visszavonja, ha hiányoznak a kiállításának feltételei. 6. § (1) A közgyógyellátásra jogosult részére orvosi vényen rendelt gyógyszer és gyógyászati segédeszköz költsége a társadalombiztosítási szervet terheli. (2) A méltányossági alapon kiállított érvényes igazolvány után a szakigazgatási szerv az igazolvány kiállítását követő hónap 1. napjától a visszavonást követő hónap 1. napjáig terjedő időre a társadalombiztosítási szervnek térítést fizet. A térítés összege a befizetés időpontjában érvényes rend­szeres szociális segély legmagasabb egy havi összegének 50%­­a. A térítést az érvényes igazolványok után félévente július 15-ig, illetőleg a tárgyévet követő év január 15-ig kell a társa­dalombiztosítás megyei szervének átutalni. 7. § (1) A szakigazgatási szerv közgyógyellátásra jogosító igazolvány-nyomtatvánnyal való ellátásáról a megyei tár­sadalombiztosítási igazgatóság gondoskodik. (2) A közgyógyellátásra jogosító igazolvány mintáját a rendelet melléklete tartalmazza. 189

Next