Belügyi Közlöny, 1999 (10. évfolyam, 20-25. szám)

1999-10-18 / 20. szám

20. szám BELÜGYI KÖZLÖNY 1499 szolgáló űrlapot — amely vízzel lemoshatatlanul tartal­mazza az elhunyt nevét, születési dátumát, halála helyét és idejét —, és azt a halott két végtagjára rögzíti. A halottvizs­gálatot végző orvos biztosítja az űrlapot, amit az esetleges kórbonctani vizsgálat során sem szabad eltávolítani. 2. § (1) Ha a halál a) egészségügyi intézményben vagy egészségügyi intéz­ménybe (intézményből) történő szállítás közben követke­zett be, a halottvizsgálatot a beteget ellátó vagy felvételére illetékes, illetőleg a beteget elbocsátó fekvőbeteg-osztály, vagy járóbeteg-ellátó egység orvosa, vagy az intézet veze­tője által e feladattal megbízott orvos, ügyeleti időben az ügyeleti szolgálatot ellátó orvos, b) mentőszolgáltató mentőfeladatot teljesítő járművén következett be, a halál bekövetkezésének tényét a mentő­egység orvosa vagy a mentőtiszt állapítja meg, a halott­vizsgálat további teendőit a mentőorvos, ennek hiányában — a mentőtiszt döntése szerint — a halál helye szerint illetékes háziorvos, illetve ezen szolgálat ügyeletes orvosa vagy a halál helyéhez legközelebb eső, patológiai osztállyal rendelkező fekvőbeteg-gyógyintézet orvosa, c) fegyveres erő vagy rendvédelmi szerv felügyelete alá tartozó területen, épületben, zárt alakulaton belül követ­kezett be, a halottvizsgálatot a fegyveres erő, illetve a rendvédelmi szerv egészségügyi szolgálatának orvosa, ha az nem áll rendelkezésre, a halál helye szerint illetékes háziorvos, illetve ezen szolgálat ügyeletes orvosa, d) közterületen, járművön — ide nem értve az a)—b) pont szerinti esetet — vagy egyéb helyen következett be, a halál bekövetkezését a haláleset helyszínére, illetve a holt­testnek a járműről való leemelése helyére a legrövidebb időn belül hívható orvos állapítja meg, ezt követően a halottvizsgálat további teendőit a halál helye szerint ille­tékes háziorvos, illetve ezen szolgálat ügyeletes orvosa végzi. ii) Halva születés (késői magzati halálozás) esetén a halottvizsgálatot a szülést levezető orvos, ennek hiányá­ban a halottvizsgálatra — az (1) bekezdésben foglaltak szerint — illetékes orvos végzi. 3.§ (1) Amennyiben a halottvizsgálatot végző orvos megál­lapítása szerint a halott teste orvosi szempontból alkalmas arra, hogy oktatás és kutatás, egyéb gyógyító célú felhasz­nálás, illetve átültetés céljából történő szerv-, szöveteltá­volításra kerüljön sor, az orvosnak meg kell győződnie arról, hogy az elhunytnál lévő, személyazonosításra szol­gáló iratok között található-e nyilatkozat, amellyel a holt­testéből történő szerv-, szöveteltávolítást megtiltotta. Ha a hozzátartozó birtokában van az elhunytnak a testéből történő szerv- és szövetátültetést megtiltó nyilatkozata, azt bemutatja a halottvizsgálatot végző orvosnak. (2) A tiltakozó nyilatkozat meglétét vagy hiányát a ha­lottvizsgálatot végző orvos feltünteti a halottvizsgálati bi­zonyítvány „megjegyzés” rovatában. 4. § (1) A gyermeket — a fogantatástól eltelt időtartamtól függetlenül—élveszülöttnek kell tekinteni, ha az anya testé­től történt elválasztása után az életnek bármilyen jelét adta. (2) Halva születettnek (késői magzati halottnak) kell a magzatot tekinteni, ha 24 hétnél hosszabb ideig volt az anya méhében, és az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta. Ha a magzat kora nem állapítható meg, a halva születés meghatározásának alapja a magzat 500 grammot elérő testtömege vagy 30 cm-t elérő testhossza. (3) Vetélést (korai, illetve középidős magzati halált) kell megállapítani, ha a magzat az anya testétől történt elválasztás után az élet semmilyen jelét nem adta, és 24 hé­tig vagy annál rövidebb ideig volt az anya méhében, illetve, ha a magzat kora nem állapítható meg, és testtömege az 500 grammot, testhossza a 30 cm-t nem érte el. Ilyen eset­ben halottvizsgálati bizonyítványt nem kell kiállítani. (4) Ikerszülés esetén nem lehet vetélést megállapítani, ha legalább az egyik magzat élve született. A halottvizsgálati bizonyítvány 5. § (1) A halottvizsgálati bizonyítvány 1—20. és a perinatá­­lis halottvizsgálati bizonyítvány 1—19. pontjait a halott­vizsgálatot végző orvos tölti ki. (2) Rendkívüli halál esetén a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálati bizonyítvány megfelelő rovatában rögzíti a hatósági eljárás kezdeményezésének okát. (3) A halálokokra vonatkozó megállapításokat, vala­mint az eltemetésre engedélyezett időt a halottvizsgálati bizonyítványba a) a halottvizsgálatot végző orvos a halottvizsgálattal egyidejűleg vagy legkésőbb az azt követő munkanapon jegyzi be, ha a rendelkezésre álló adatokból megalapozot­tan lehet következtetni a halált okozó betegségre, illetőleg az adatok a betegséget és a beteg megfelelő orvosi ellátását egyértelműen igazolják és kórbonctani vizsgálat elvégzése egyéb ok miatt sem szükséges; b) a patológiai osztály szakorvosa jegyzi be, ha az Eütv. 219. §-ában foglaltaknak megfelelően kórbonctani vizsgá­latra kerül sor, illetőleg ha a kórbonctani vizsgálat elvég­zését mellőzték; c) a hatósági, illetve igazságügyi orvosi boncolást végző orvos jegyzi be, ha az Eütv. 218. §-a szerint hatósági bon­colásra kerül sor.

Next