Filatéliai Szemle, 1980 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

net és elismerés gon­dos munkájukért. A kiállított gyűjte­mények szakmai ér­tékelése külön tanul­mányt érdemel. Most csak megemlítünk néhány anyagot, amelyek vagy külön­legességükkel, vagy kidolgozásuk szépsé­gével, vagy éppen azzal tűntek ki, hogy már-már feledésbe menő gyűjtési ágat tártak a nézők elé. A már említett ku­bai gyűjteményeken túl, különlegesnek mondható az óceán­járók postája, a szov­jet sarkkutatás leve­lei, Fiume (ma Rije­ka) hely- és postatör­ténete, s az amerikai gyermekvárosok le­véltárai. A kidolgo­zás szépségére a gyógynövények gyűj­teményét, vagy a festmény carte ma­ximumnak bárme­lyik anyagát említ­hetnénk. Szólnunk kell a ritkasága folytán em­lítésre méltó és ed­dig kiállításon itthon nem is szerepelt, olyan okmánybélyeg­­gyűjtemény bemuta­tásáról is, amelynek három darabja, egy korábbi bécsi szerep­lésen igencsak felkel­tette az osztrák gyűj­tők figyelmét: Lom­­bard-Velence, múlt századi osztrák tarto­mány, egészen példa­mutató módon feldol­gozott okmánybélye­geinek teljes gyűjte­ményéről szóltunk. A régebben kedvelt gyűjtési ágak felele­venítésére példának említhetjük a ma­gyar városok illeték­­bélyegeinek, vagy a századforduló levél­tárainak gyűjtemé­nyét, amelyekről azt hihettük eddig, már lassan feledésbe me­rültek. Megtalálhattuk a kiállításon a legújabb idők gépi bérmente­sítésének feldolgozá­sait is, sőt olyan gyűjteményt is, amit a hibás lenyomatok­ból ál­ított össze gyűjtője. Volt gyűjte­mény a Nobel-díja­­sokról, a magyar— szovjet barátságról, a vasút fejlődéséről, sőt a jövő évi moszkvai olimpiáról is. Helyet kapott a növény- és természetvédelem, az eszperantó és a lab­darúgás is. Sajnos a magyar ajánlási tag­jegyek beígért, szak­szerű f­edolgozásukat bemutató gyűjtemény nem érkezett meg, viszont volt olyan, amely a postai nyomta­tványok két fajtáját, a csomag­szállítókat és a pos­tautalványokat dol­gozta fel, úttörően, sikerrel. És még nem szól­tunk a szakosztály legeredményesebb csoportjának gyűjte­ményeiről, amelyek között pedig nem egy, nemzetközi si­kerrel is dicsekedhet. Azok a már említett carte maximum gyűjtemények ezek, amelyek pár hete az olaszországi imolai kiállításon szereztek igen szép helyezése­ket. Ez a különleges gyűjtési ág merőben eltér a bélyeggyűjté­si elvektől és szoká­soktól, mert olyan bélyeges levelezőla­pokból állítják össze, amelyeken a bélyeg a képes oldalon van és azonos ábrát mutat, sőt a rajta levő bé­lyegzésnek is az áb­rázolt tárgyra kell vonatkoznia. A CM- gyűjtemények zöme festményeket mutat be, s ezek közül szép­ségével kiemelkedik a Michelangelo mű­veit ismertető anyag. De látni virágokat és állatokat, valamint egyes országokat tár­gyaló-bemutató gyűj­teményt is. Nagy kö­zönségsikerük volt, nem is véletlenül. A kiállítás megnyi­tására összegyűlt kö­zönséget a vendég­látó egyetem rekto­ra, dr. Cselőtei Lász­ló akadémikus, or­szággyűlési képviselő üdvözölte, majd a rendező szakosztály elnöke, dr. Mocsáry László, a MABÉOSZ elnökségének tagja tartott ünnepi beszé­det. Hangsúlyozta, hogy a most megnyi­tásra kerülő kiállítás kiemelkedő rendez­vény. Kiemelkedő nem­csak a reprezentatív környezetben való megrendezéséért, im­pozáns nagyságáért, hanem azért is, mert az általunk gondozott filatélia majdnem minden ágazata be­mutatkozik értékei­vel; mert lehetőséget ad a gyűjtőknek a tanulásra, az önkép­zésre, az itteni sze­mélyes tapasztalatok, a szervezett formá­ban biztosított szak­­tanácsadáson keresz­tül. Ez már a negye­dik országos nagy ki­állítása a Parafilaté­­liai Szakosztálynak, de első olyan rendez­vénye, amely konkrét célt jelölt meg a ki­állítók számára. Elő­ször mutatkozik be vidéken, és kapott otthont hazánk egyik legszebb városában, Gödöllőn. Ez a kiál­lítás nemcsak szigo­rúan vett specializált szakmai bemutató akart lenni, hanem a lehető legteljesebb egészként kívánja tükrözni — a bélyeg­gel és a bélyeghez szorosan kapcsolódó szakosított filatéliai dokumentumok stb. sorával, a bélyeg­gyűjtési rendszerek színes változatossá­gát. Ezután a jelenle­vők — akiknek sorai­ban a kubai nagykö­vetség kultúrattasé­­ján kívül láthattuk az egyetem és a vá­ros szerveinek, társa­dalmi szervezeteinek, a város környéki üzemeknek, a MA­­BÉOSZ-nak és a Ma­gyar Postának képvi­selőit — megtekint­hették a kiállítást. A látnivalók közötti el­igazodást segítette az egyetem nyomdájá­ban készült ízléses katalógus, amelynek címlapját a kiállítást befogadó főépület rézkarcnyomata éke­síti. Szintén a házi­nyomda munkáját dicséri a kiállítás em­léklapjának és a gyűjtemények helye­zéseit igazoló okleve­leknek a kivitelezé­se. A bíráló bizottság másnap értékelte a versenyosztályban bemutatott gyűjtemé­nyeket, melyek kö­zül aranyéremmel hármat (dr. Balogh Elemér, dr. Flederer István és Mártha Endrénél tüntetett ki. Aranyozott ezüst­érmet 6, ezüstözött bronzérmet 10, bronz­érmet 19, oklevelet 7 gyűjtemény kapott. A mindenkori pa­­rafilatéliai kiállítások örökös vándordíját, a szakosztály alapító elnökéről elnevezett „Gerő György"-serle­­get, a kiállítás „leg­­parafilatéliaibb” gyűjteményéért dr. Balogh Elemér kap­ta. További 14 gyűj­tő pedig a bőkezű felajánlások révén értékes tiszteletdíj­ban részesült, helye­zése mellé. A megnyitóról tá­vozók közül többen elismerően nyilatkoz­tak a látottakról, s külön említették a kiállítás szépségét is. Ez a dicséret viszont az egyetem kertésze­tét illeti. A krónikás, befeje­zésül, a nem parafi­­latelista látogatók köszönetét és elisme­rését szeretné még tolmácsolni, mert meggyőződése, hogy a kiállítás — bármilyen nagy munka lehetett is — minden fárado­zást megérhetett a szervezőknek, kiállí­tóknak és látogatók­nak egyaránt, mert jól sikerült hírverése volt a filatéliának ál­talában, a parafilaté­­liának különösen. Annyira, hogy ez­úttal ne is firtassuk, mi is hát a különb­ség a két fogalomkör tartalma és lényege között. Úgy lehet, hogy semmi. Zboray Béla eMLÉKLAP A IV. ORSZÁGOS PARAFILATELIA! KIÁLLÍTÁS T­SZTELETÉRE MAGYAR POSTA MAGYAR BÉLYEGGYŰJTŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Gödöllő 1979. november 16-25.

Next