Filatéliai Szemle, 1980 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
net és elismerés gondos munkájukért. A kiállított gyűjtemények szakmai értékelése külön tanulmányt érdemel. Most csak megemlítünk néhány anyagot, amelyek vagy különlegességükkel, vagy kidolgozásuk szépségével, vagy éppen azzal tűntek ki, hogy már-már feledésbe menő gyűjtési ágat tártak a nézők elé. A már említett kubai gyűjteményeken túl, különlegesnek mondható az óceánjárók postája, a szovjet sarkkutatás levelei, Fiume (ma Rijeka) hely- és postatörténete, s az amerikai gyermekvárosok levéltárai. A kidolgozás szépségére a gyógynövények gyűjteményét, vagy a festmény carte maximumnak bármelyik anyagát említhetnénk. Szólnunk kell a ritkasága folytán említésre méltó és eddig kiállításon itthon nem is szerepelt, olyan okmánybélyeggyűjtemény bemutatásáról is, amelynek három darabja, egy korábbi bécsi szereplésen igencsak felkeltette az osztrák gyűjtők figyelmét: Lombard-Velence, múlt századi osztrák tartomány, egészen példamutató módon feldolgozott okmánybélyegeinek teljes gyűjteményéről szóltunk. A régebben kedvelt gyűjtési ágak felelevenítésére példának említhetjük a magyar városok illetékbélyegeinek, vagy a századforduló levéltárainak gyűjteményét, amelyekről azt hihettük eddig, már lassan feledésbe merültek. Megtalálhattuk a kiállításon a legújabb idők gépi bérmentesítésének feldolgozásait is, sőt olyan gyűjteményt is, amit a hibás lenyomatokból álított össze gyűjtője. Volt gyűjtemény a Nobel-díjasokról, a magyar— szovjet barátságról, a vasút fejlődéséről, sőt a jövő évi moszkvai olimpiáról is. Helyet kapott a növény- és természetvédelem, az eszperantó és a labdarúgás is. Sajnos a magyar ajánlási tagjegyek beígért, szakszerű fedolgozásukat bemutató gyűjtemény nem érkezett meg, viszont volt olyan, amely a postai nyomtatványok két fajtáját, a csomagszállítókat és a postautalványokat dolgozta fel, úttörően, sikerrel. És még nem szóltunk a szakosztály legeredményesebb csoportjának gyűjteményeiről, amelyek között pedig nem egy, nemzetközi sikerrel is dicsekedhet. Azok a már említett carte maximum gyűjtemények ezek, amelyek pár hete az olaszországi imolai kiállításon szereztek igen szép helyezéseket. Ez a különleges gyűjtési ág merőben eltér a bélyeggyűjtési elvektől és szokásoktól, mert olyan bélyeges levelezőlapokból állítják össze, amelyeken a bélyeg a képes oldalon van és azonos ábrát mutat, sőt a rajta levő bélyegzésnek is az ábrázolt tárgyra kell vonatkoznia. A CM- gyűjtemények zöme festményeket mutat be, s ezek közül szépségével kiemelkedik a Michelangelo műveit ismertető anyag. De látni virágokat és állatokat, valamint egyes országokat tárgyaló-bemutató gyűjteményt is. Nagy közönségsikerük volt, nem is véletlenül. A kiállítás megnyitására összegyűlt közönséget a vendéglátó egyetem rektora, dr. Cselőtei László akadémikus, országgyűlési képviselő üdvözölte, majd a rendező szakosztály elnöke, dr. Mocsáry László, a MABÉOSZ elnökségének tagja tartott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy a most megnyitásra kerülő kiállítás kiemelkedő rendezvény. Kiemelkedő nemcsak a reprezentatív környezetben való megrendezéséért, impozáns nagyságáért, hanem azért is, mert az általunk gondozott filatélia majdnem minden ágazata bemutatkozik értékeivel; mert lehetőséget ad a gyűjtőknek a tanulásra, az önképzésre, az itteni személyes tapasztalatok, a szervezett formában biztosított szaktanácsadáson keresztül. Ez már a negyedik országos nagy kiállítása a Parafilatéliai Szakosztálynak, de első olyan rendezvénye, amely konkrét célt jelölt meg a kiállítók számára. Először mutatkozik be vidéken, és kapott otthont hazánk egyik legszebb városában, Gödöllőn. Ez a kiállítás nemcsak szigorúan vett specializált szakmai bemutató akart lenni, hanem a lehető legteljesebb egészként kívánja tükrözni — a bélyeggel és a bélyeghez szorosan kapcsolódó szakosított filatéliai dokumentumok stb. sorával, a bélyeggyűjtési rendszerek színes változatosságát. Ezután a jelenlevők — akiknek soraiban a kubai nagykövetség kultúrattaséján kívül láthattuk az egyetem és a város szerveinek, társadalmi szervezeteinek, a város környéki üzemeknek, a MABÉOSZ-nak és a Magyar Postának képviselőit — megtekinthették a kiállítást. A látnivalók közötti eligazodást segítette az egyetem nyomdájában készült ízléses katalógus, amelynek címlapját a kiállítást befogadó főépület rézkarcnyomata ékesíti. Szintén a házinyomda munkáját dicséri a kiállítás emléklapjának és a gyűjtemények helyezéseit igazoló okleveleknek a kivitelezése. A bíráló bizottság másnap értékelte a versenyosztályban bemutatott gyűjteményeket, melyek közül aranyéremmel hármat (dr. Balogh Elemér, dr. Flederer István és Mártha Endrénél tüntetett ki. Aranyozott ezüstérmet 6, ezüstözött bronzérmet 10, bronzérmet 19, oklevelet 7 gyűjtemény kapott. A mindenkori parafilatéliai kiállítások örökös vándordíját, a szakosztály alapító elnökéről elnevezett „Gerő György"-serleget, a kiállítás „legparafilatéliaibb” gyűjteményéért dr. Balogh Elemér kapta. További 14 gyűjtő pedig a bőkezű felajánlások révén értékes tiszteletdíjban részesült, helyezése mellé. A megnyitóról távozók közül többen elismerően nyilatkoztak a látottakról, s külön említették a kiállítás szépségét is. Ez a dicséret viszont az egyetem kertészetét illeti. A krónikás, befejezésül, a nem parafilatelista látogatók köszönetét és elismerését szeretné még tolmácsolni, mert meggyőződése, hogy a kiállítás — bármilyen nagy munka lehetett is — minden fáradozást megérhetett a szervezőknek, kiállítóknak és látogatóknak egyaránt, mert jól sikerült hírverése volt a filatéliának általában, a parafilatéliának különösen. Annyira, hogy ezúttal ne is firtassuk, mi is hát a különbség a két fogalomkör tartalma és lényege között. Úgy lehet, hogy semmi. Zboray Béla eMLÉKLAP A IV. ORSZÁGOS PARAFILATELIA! KIÁLLÍTÁS TSZTELETÉRE MAGYAR POSTA MAGYAR BÉLYEGGYŰJTŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE Gödöllő 1979. november 16-25.