Filatéliai Szemle, 1987 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

Veszélyes hamisítványok Levélhamisítvány! Megjelenésük óta napjainkig a ha­misítók paradicsoma volt és maradt az 1919-es ún. „megszállási” és helyi ki­adások felülnyomott bélyegei, de nem kerülték el sorsukat az 1945-ös helyi kiadások sem, így az abonyi, székely­udvarhelyi, zilahi és egyéb felülnyomá­sok, de a nyíregyházi és beszterce­­naszódi önálló bélyegek sem. A valódi bélyegek megismeréséhez, kiváló útmutatásokat találunk magas felkészültségű filatelisták tollából a Philatelica című folyóirat számaiban, valamint a Filatéliai Szemlében. Az utóbbi időben azonban egyre több küldeményhamisítvány kerül elő, mindkét időszakból. Gyűjtői szempont­ból veszélyességük annál inkább figye­lemreméltó, mivel a levélhamisítványok­hoz legtöbb esetben valódi bélyeget használnak fel és a postai kezelési jegyeket (postabélyegző, cenzúrabé­lyegző stb.) hamisítják a mai korsze­rű másolási lehetőségek alkalmazásá­val a megtévesztésig jó utánzatokat előállítva. A valóban futott küldemé­nyek, mind a helyi kiadásokkal, mind a megszállási bélyegekkel bérmente­sítve ritkaságuknál fogva nagy ke­resettségnek örvendenek, ezért magas áron cserélnek gazdát. Igen fontos, hogy megszerzésük előtt körültekintő alapos vizsgálatnak vessük alá, illet­ve esetenként szakértő véleményét kér­jük ki. Nemrégiben módom volt megvizsgál­ni egy eladásra felkínált 1945-ös nagy­váradi helyi kiadású bélyeggel bér­mentesített levélhamisítványt. Tanulság­ként közlöm a vizsgálat összegzését, hogy mennyire fontos a részletes elem­zés egy-egy ritka objektum megszer­zése előtt. A 195x128 mm fekvő téglalap ala­kú, krém színű szabványboríték jobb felső sarkában, enyhén (kb 10%) jobb­ra dőlő TP/18 filléres (alapbélyeg: Patrona Hungáriáé MBA 752 sz.) Nagy­váradon 1945-ben felülnyomott bé­lyeg található. A felülnyomás valódi, a bélyegkép középvonalától 2,1 mm-re jobbra eltolódik. (1. sz. ábra) A bélyeg kopott, erősen áztatott be­nyomást kelt, a­lsó vízszintes fogazatá­nak jelentékeny része hiányzik, vagy alig észlelhető. Mikroszkóp alatt vizsgálva a bélyeg jobb oldali függőleges, bal oldali alsó sarok környékén, valamint a bal ol­dali függőleges fogazat felső részén a fogazatok íveiben és közvetlenül mellette a levél borítékon szintetikus aromás hígítású ragasztóanyagra uta­ló nyomokat találni. Ez a bal oldali alsó saroknál a borítéktól enyhén el­álló bélyeg hátlapján is megtalálha­tó. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egy valódi bélyegző nélküli áz­tatott bélyeget az eredeti ragasztó hiányában idegen ragasztóanyaggal rögzítették a borítékhoz. A szintetikus ragasztótól származó ragasztónyomok kis folt formájában megtalálhatók a bélyegképen is. Vizsgálólámpa alatt a bélyegkép fo­gazathoz közel eső egyenes részein foltszerűen eltérő színképet mutat, amely a ragasztóanyagnak a papír rostjaiba való beszívódására utal. (2. sz. ábra) A bélyegen és a levélborítékon sze­replő ORADEA 3. - 1945 FEB 3 - NAGYVÁRAD 3­43 mm átmérőjű két­körös, dátumállíthatós kisegítő gumibé­lyegző erősen deformált, rongálódott képet mutat. Színe szürkésfekete pos­tai bélyegzőfestékre utal. Az ilyen típusú kisegítő bélyegzőket 1945 április végén már a román Nagy­váradi Postaigazgatóság gyártatta le és csak román bélyegek érvénytele­nítésére használták, tehát semmiképpen nem szerepelhet február 3-i dátummal nagyváradi felülnyomott bélyegeken. Összehasonlításképpen bemutatok egy nagyváradi román távirati lapon szereplő, az olajos bélyegzőfestéktől azonos fokon deformálódott 1945. jú­lius 12-én használt valódi ORADEA 3. bélyegzőt. Feltehetően ilyen állapotú bélyegzőről készítették a hamis öntő­formát. Egyértelműen elkülöníthető az öntőformán készített korrigáló javítá­sok, valamint az utólag már a bé­lyegre elhelyezett hamis bélyegző egyes részletein végzett apró utólagos res­taurálások, így az ORADEA szó R be­tűjének jobb oldali függőleges szárá­nak középtáján közvetlenül a fogazat­nál, valamint a bélyeg bal felső sar­kán áthaladó bélyegzőrészletben, ide­gen fekete festékanyagtól származó be­avatkozás látható. A bélyeg fogazata mellett lévő idegen ragasztóanyag fe­lületén áthaladó bélyegző is egyértel­műen bizonyítja a bélyegző utólagos elhelyezését. (3. ábra) A boríték hátoldalán található szov­jet címeres katonai cenzúrabélyegző, melyet kizárólag csak román távirato­kon használtak (az eredeti a kivága­ton látható) szintén jól sikerült hami­sítvány. (3., 4. ábra) A boríték címzettje a Magyar Vö­röskereszt Tudakozó Irodája a bélyeg­zőn szereplő időben 1945. február 3- án, még nem székelt a Szentkirályi utca 7. szám alatt, ide csak április elején költözött. A hamisítók kellő is­meret hiányában ezt a nem helytálló címzést írták, erősen vizezett tintával a borítékra. összegezve: egy igen veszélyes le­vélhamisítvánnyal állunk szemben, amely a gyűjtők megtévesztésére készült. Ve­szélyessége azért nagy, mert magas szinten hamisították a postai és cenzú­rabélyegzőket és a valódiság látsza­tát hangsúlyozva eredeti felülnyomású bélyeget használtak, kihasználva az ilyen jellegű valódi küldemények ritka­ságát és keresettségét. Voloncs Gábor 1. ábra 2. ábra

Next