Filatéliai Szemle, 1989 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Boldog új évet kívánok. Az az új esztendő köszöntött ránk, amelyben a magyar bélyeggyűjtés 138 éves, és a magyar szervezett bélyeggyűjtés 114 éves. Honnan számítva? Hazánkban - Budapesten és az erdélyi iparvidéken — feltehetően már 1850-ben, kezdeti formájában jelen volt a bélyeggyűjtés. Aztán Budapesten, 1874- ben megalakult az Első Magyar Philatelista Egyesület. Innen, hogy ők az első magyar bélyeggyűjtők, és az első magyar szervezett bélyeggyűjtők - a mi hazai filatelista előzményeink, őseink. Együvé tartozunk. Boldog új évet kívánok minden magyar bélyeggyűjtőnek, és minden magyar szervezett bélyeggyűjtőnek. Bálint Sándor, az azóta már klaszszikussá vált néprajztudósunk írta, 1943-ban az újév napjáról: „Egész kenyér kerül az asztalra, hogy ínséget ne lássanak." Nehéz idők jártak akkor, nagy szükség volt az újévi kívánságokra, hogy teljesüljenek. Tegyünk mi is, most egy egész kenyeret az aztalunkra. Röntgenezzük át. Lássuk - nagy vonalakban -, mi kelt meg benne. Először is azt kell látnunk, hogy filatelista szervezetünk már több mint 35 éves. Felnőtt tehát. Tudnia kell a saját lábán megállni és járni. Ami a mai magyar társadalomban mindenre vonatkozik, és mindenki számára kötelező parancsolat. A saját lábán megállni és a saját lábán járni, ez a Mabéosz számára azt jelenti, hogy szervezetileg most már alkalmassá válik a bélyeggyűjtés mai kihívásainak hatékony felvállalására. Ehhez megvannak a szervezeti lehetőségek, de csak akkor, ha élünk is velük. Nem szabad azt gondolni, hogy a megújulás csupa új dolgot követel. Azt is. De lehetünk konzervatívok is, ha olyan régi dologra akadunk, amit butaság lenne nem konzerválni. Mutassunk rá a múltra, arra, hogy régen a nagy egységükben azonos érdeklődésűek miként tagolódtak az érdeklődésük sajátosságai szerint szerveződő külön-külön kisebb egységekre. Egyegy cserkészcsapat más volt, ha egy gimnáziumhoz tartozott, és más, ha egy parochushoz. Az iparosegyesület más volt a nagyközségben, és más, ha rendezett tanácsú városban működött. Egy-egy kaszinó más volt Budapesten, más volt vidéken, és más volt a Dunántúlon, más volt az Alföldön. Más volt a tartalom. Más volt az arculat. Más volt a hangulat. Más volt. Együtt mégis egy nagy egységet alkotott. Őszintén kívánom, tudjunk tanulni, hasznosítani - napjainkhoz igazodva - mindebből. Másodszor pedig azt kell látnunk, ami a bélyeggyűjtőt elsősorban érdekli. Ugye, kitalálták, mi ez? A bélyeggyűjtés. Ami persze, modernizálódhat, kiegészítődhet. De az alapja még nagyon sokáig — a bélyeg marad. A bélyeg útja — esetünkben — a bélyeggyűjtőhöz vezet. A bélyeggyűjtő keze a bélyegért nyúl. Ezért abban a jelképes új évi egész kenyérben az asztalon, benne van a magyar bélyegkibocsátás és a bélyegpiac is. Mit várhatunk tőlük? A reformgazdaságban a Magyar Posta a bélyegkibocsátást feladatszerűen vállalati tevékenységnek, üzleti vállalkozásnak fogja fel. Mondván: „Lehetünk mi jó barátok, de az üzlet az üzlet!" Ez tény. Ezzel számolni kell. A számításokat keresztülhúzza a magyar bélyegpiac valóságtávoli helyzete, amelyben a piac igazi törvényei működésképtelenek, a piaci viszonyok nem konzekvensek, mert ezt produkálta négy évtized. A józan ítélőképességű bélyeggyűjtők és a korrekt bélyegkereskedők óhajtják a változást, ami a tisztulással azonos. A kufárok ragaszkodnak a zavaroshoz. Őszintén kívánom, váljanak realitásokká a legmerészebb álmok is, amelyeket a gyűjteménygyarapító bélyeggyűjtők és a korrekt bélyegkereskedők, valóságelemekből építkezve, álmodnak. És, hogy el ne felejtsem: őszintén kívánom, hogy a bélyegújdonságokra érzékenyen reagáló, vágyó magyar bélyeggyűjtők és a magyar bélyegkibocsátás — az érdekek indokoltan kölcsönös figyelembevételével — kerüljenek közelebb egymáshoz. Bizonyára nem a fakarikának kívánom, legyen vaskarika. Viszont harmadiknak is kell lennie, amit meglátunk, mint a mesében. Legyen ez az, hogy az álmoknak, és közöttük az új évi jókívánságoknak is van egy alapvető, makacs tulajdonsága. Csak akkor válnak valóra, ha valóra váltják őket. Ebben mindenkinek megvan a maga része. Megvan a saját szerepünk, feladatunk. Az aktivitásunkat ne várjuk másoktól. A közös aktivitás azonban erősebb. A Filatéliai Szemle meg kívánja adni ehhez a terepet, lehetőséget. Legyen a Filatéliai Szemle a jövőben ne kizárólag a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének alapja. Legyen a Filatéliai Szemle a jövőben a magyar bélyeggyűjtők lapja. Ez a javaslat többünktől származik, a Mabéosz elnöke is egyetért vele. Időszerűsége nehezen vitatható. Legyen ez az esztendő, ebben is, a megújulások igazi ideje. Hadd kívánjak még egyszer — és most már nagy hangsúllyal — mindannyiunknak, aktivitásban gazdag, ezért igazán boldog új évet. Közösen, még egy kívánságban is, többek vagyunk. Az clÍc-IívíÍck sün icoüt 'ne vowjuJC nrnnSü GQT& Deliiiónsi A Postamúzeum tulajdona ~f{ SzbriC. Széljegyzet