Bélyegvilág, 2005 (58. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-01 / 1. szám

2005/1 BÉLYEGVILÁG - diffllal­og@Mfe 1­ ELSOldal Az új esztendő küszöbén 2004-ben Magyarország történelme egyik jelentős ál­lomásához érkezett, amikor csatlakoztunk az európai né­pek közösségéhez, amely két változást is hozott bélyeg­­gyűjtőink életében. Az egyik, hogy szinte észrevétlenül megváltoztak a külföldi bélyeget gyűjtők és vásárlók lehetőségei a postai és a határon átmenő forgalomban. Bizony több esetben is tapasztaltuk, hogy akár hivatalosan (a szövetségünkön keresztül), akár magánúton (direkt a címzetthez) küldött, bélyeggel teli borítékok először pénzügyi (vám) ellenőr­zésre kerültek. Ez már a múlté. A jelen helyzetben külföl­di cserék már szabadon folyhatnak a világ legtöbb orszá­gával. Bízom abban, hogy ez a lehetőség újból fellendíti a cserekapcsolatokat, és gazdagítja gyűjteményeinket. A másik változást már kevesebben élik át közülünk, nevezetesen csak azok, akik a szövetség nevében a gyűj­teményeket a nemzetközi kiállításokra szállítják. Komisz­­szerjeink az elmúlt években szinte minden esetben órákat vártak a határállomásokon kifele és visszafele is, az elő­zőleg már Budapesten vámkezelt kiállítási bőröndökkel, hogy a várva-várt stempliket megkapják „ata camet” ok­mányainkra. Hány esetben kellett a legmagasabb diplo­máciai eszközökhöz is folyamodnia szövetségünknek, ha egy-egy magyarországi kiállításra a külföldi gyűjtemé­nyeket a komisszerek nem „előírás-szerű” okmányokkal hozták. Ennek is már a legtöbb esetben vége. Természete­sen ez szövetségünk költségvetésében is kedvezően fog megmutatkozni, ugyanis ezeknek az előzetes okmányok­nak a beszerzése több tízezer, néha a százezer forintot is meghaladta. Eseményekben gazdag volt az elmúlt esztendő, gon­doljunk csak a „királynék városában”, Veszprémben meg­rendezett 77. Bélyegnapi kiállításunkra, amelyre már az európai közösségbe újonnan belépő nemzetek kiállítói közül többet meghívhattunk. Nemrég beszámoltunk a Jászberényben megrendezett ifjúsági kiállításunkról is, amely reális keresztmetszetét adta jelenlegi ifjúsági ered­ményeinknek, illetve lehetőségeinknek. Ezeken felül még számos vidéki közösség is rendezett kiállítást, melyeknek szintén jelentős hatása van tagságunkra. Eredményeink mellett önkritikusan szólnunk kell ne­hézségeinkről is. Az egyik legsúlyosabb a taglétszámunk rohamos csökkenése. Nem látom értelmét a 70-es, 80-as évek gigantikus, 200 000 fős taglétszáma emlegetésének, helyette inkább az utóbbi évekre tekintsünk. 2000 év vé­gén még 16 393 fő szervezett gyűjtő tartozott szövetsé­günkhöz, ez a létszám most, négy évvel később 9100- valahány főre csökkent. Ez azt jelenti, hogy évente kb. 1800 főt veszítünk, és ha ez a létszámcsökkenés a követ­kező években is ilyen mérvű lesz, akkor lassan ismerni fogjuk egymást személyesen is Nyíregyházától Szombat­helyig. Ez persze önmagában nem lenne baj, csupán a tíz­ezres struktúrához tartozó szervezetünk további fenntar­tása párezer fős taglétszámmal már nem megy. Azaz a szolgáltatás színvonalát kellene csökkenteni, ami aztán újabb létszámcsökkenést generálna. Emiatt a következő évek legfontosabb feladata ennek a tendenciának a meg­állítása, ami csak úgy valósulhat meg, hogy új tagokat kell beszerveznünk a tagságunk életkorából törvénysze­­rűleg következő természetes fogyás ellensúlyozására. Hogyan tudunk új tagokat beszervezni? Erre csupán egy módszer kínálkozik, az hogy klubfoglalkozásainkon programot biztosítunk a résztvevőknek gyűjtemény­bemutatók, cserefüzet-forgalmazás, szakmai előadások, kiállítások, cserenapok szervezésével. Már több éve bizo­nyított tény, hogy ahol ez működik, ott a közi taglétszám nem csökken, ott pedig, ahol a bélyeggyűjtés csupán az új­donságok borítékokban való kiosztására korlátozódik, ott az a szervezet lassan elhal. A 70-es években a több­ száz fős úgynevezett „városi” körökből sorra váltak le a kisebb satelit-körök egy-egy vállalat, vagy intézmény keretei kö­zött. Most ennek a folyamatnak az ellenkezőjére van szük­ség: egy-egy város, vagy megyeszékhely filatelistáinak össze kell fogniuk a túlélés érdekében és a 6-8-10 fős kö­röknek be kell olvadniuk a nagyobb körökbe. Tudom, hogy ez sok esetben előjogok megszűnésével is jár, de ezt az áldozatot meg kell hozni, másrészt a privilégiumok okos szervezéssel átörökíthetőek. Az így kialakuló erő­sebb, nagyobb körök fogják csak túlélni az elkövetkező éveket és bázisai lesznek a klubéletnek. A taglétszám csökkenéséből kifolyólag szervezetünk pénzügyileg is nehéz döntések előtt áll. Gondoljuk csak végig a példa kedvéért, hogy egy 1000 fős létszámhiány az elmaradt tagdíjak, emlékév-értékesítések, támogatá­sok, újság-előfizetés, bélyegterjesztési jutalékcsökkenés stb. miatt a szövetség költségvetésében kb. 3-4 millió Ft bevételkiesést okoz. A kiadások pedig rajtunk kívülálló okok miatt egyre csak nőnek, illetve sok esetben függet­lenek a taglétszámtól (pl. ilyen a székház fenntartásának legtöbb költsége). Ebben az esetben az elnökségnek olyan drasztikus intézkedéseket kell hoznia, amelyekre pár éve még nem is gondoltunk. Természetesen az ilyen döntések meghozatala nem népszerű feladat. Meg kell találni a szö­vetségi küldöttekkel együtt azt a mértéket, amely a fenti célok megvalósítása érdekében még a tagság számára is elfogadható mértékű (pl. tagdíjemelésben), de meg kell hozni azokat a döntéseket is, melyek a szövetség struktu­rális átalakítását szolgálják. Higgyék el, nem egyszerű feladat, és aki úgy érzi, hogy jobban tudja ezeket a folyamatokat vezérelni, azt kérjük, hogy jelentkezzen. Munka és feladat van elég. Aki viszont ezekre önként nem jelentkezik, attól azt kérjük, hogy az „oldalvonalról” való beszólásaival ne nehezítse azok helyzetét, akik tenni akarnak ezért a közösségért. Ennek jegyében, az elnökség és a magam nevében kí­vánok Önöknek és filatelista közösségünknek jó erőt és egészséget az újévben, sok érdekes szerzeményt gyűjte­ményük gyarapítására, és közös tevékenységet szeretett hobbink fenntartása érdekében! Az elnökség nevében: Czirók Dénes elnökségi tag

Next