Bélyegvilág, 2006 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2006-01-01 / 1. szám

ELS oldal 2006/1 BÉLYEGVILÁG - filaRÉH §z®mÉ® 1 ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ A 2005/2006-os év fordulója alkalmat ad arra, hogy a mindennapok rohanásában megálljunk egy pilla­natra, és áttekintsük a mögöttünk hagyott esztendő­t, valamint lélekben felkészüljünk az elő­ttünk állóra. 2005-ben is sok bélyeget adtak ki a világ országainak postái, akárcsak a korábban években. Elmondhatjuk, hogy ebben már világszínvonalon van a Magyar Posta is, így igazán nem panaszkodhatunk, jól el vagyunk látva gyűjté­sünk tárgyával, a bélyeggel. A bélyegek szépsége (netalán­­tán csúnyasága) már egy másik kérdés, ezen mindig lehet vitatkozni. A szépség azonban esztétikai kérdés, nagyban függ az egyéntől is, így ebben nehéz egyértelmű állásfog­lalást tenni. Javaslom, maradjunk annyiban, hogy 2005- ben is sikerült szép magyar bélyegeket kiadni, ugyanakkor „becsúszott” néhány alacsony tetszésindexű bélyeg is. Tavaly megerősödött az egy évvel korábban Magyar­­országon újdonságként megjelenő személyes bélyegek ki­bocsátása. Az újtól való idegenkedésnek köszönhetően a gyűjtők többsége ellenérzéssel fogadta ezeket a bélyege­ket, de mára egyértelműen teret nyertek, és mindennapja­ink részévé váltak. A cégek körében népszerű ez a postai szolgáltatás, és a gyűjtők körében is mind többen fedezik fel, hogy ez a megoldás jó lehetőséget nyújt kiállításokról vagy éppen évfordulókról történő megemlékezésekre is. Ezzel együtt el kellett búcsúzzunk egy régi álomtól, a tel­jes magyar gyűjtemény összeállíthatóságának álmától. Ja­vaslom, hogy a személyes bélyegeket tekintsük változa­toknak, így az alapgyűjtemény változatlanul teljessé tehe­tő. Azt pedig, hogy ki gyűjti a személyes bélyegeket, ki pedig nem, azt döntse el minden gyűjtő saját maga. Szoktunk panaszkodni az összességében magas értékű kibocsátásra, de egyszerűbb, ha tudomásul vesszük, már ebben is utolértük Európát. Ennél sokkal nagyobb gond­nak látom, hogy a kiadott bélyegek zöme nem használha­tó bérmentesítésre. Egyszerűen döbbenetes, hogy az alkal­mi bélyegek harmada, vagy még annyi sem azonos névér­tékben a köznapi levél postai tarifájával. Rengeteg 100- 150-200 Ft-os bélyeg kerül kiadásra, ugyanakkor a forga­lomban 50 és 90 forintosokra lenne szükség. Ebben nem az a baj, hogy pár száz vagy ezer forinttal többet kell kiad­nunk a zsebünkből, hanem az, hogy ezek a forgalmi igé­nyekkel köszönő viszonyban sem lévő bélyegek felhasz­nálatlanul fekszenek a postahivatalok értéktárainak pán­célszekrényeiben. A bélyeggyűjtés legjobb propagandája pedig a bélyeg maga. Hiába költünk százezreket, esetleg milliókat a bélyeg, a bélyeggyűjtés népszerűsítésére, ha közben megfosztjuk a fiatalokat attól, hogy szép bélyeggel bérmentesített küldeményeket lássanak, találjanak a köz­napi levelezésben, és ez alapján érdeklődni kezdjenek a bélyeg iránt. Biztos, hogy ez hosszú távon megéri? Örömteli színfoltja volt a tavalyi évnek az, hogy hosz­­szú idő után nem csak körök megszűnéséről kaptunk hírt, hanem egy új bélyeggyűjtő kör megalakulásáról is. Rá­adásul a mai kor követelményeinek leginkább megfelelő, internetes kör jött létre debreceni központtal, Mezei Gá­bor vezetésével. Az elmúlt év pozitívumai közé sorolhatjuk azt is, hogy két új árverező cég is „nagy árverések” szervezésével rukkolt elő, bővebbé téve a piaci kínálatot. Örömteli az is, hogy ezek az árverések egyértelműen cáfolják azt a hí­resztelést, hogy a bélyegek iránt nincs kereslet. Jelentős, több százezres, helyenként több milliós árat is adnak bé­lyegért. Ugyanakkor látszik, hogy a létszámcsökkenéssel párhuzamosan a normál kiadások iránti kereslet, így az ár is csökkent. A kisebb példányszámú, ritkább kiadásokat viszont sokan szeretnék megszerezni, így ennek megfele­lően alakulnak az árak is. Sikereink között tartjuk számon az idei Bélyegnapi Kiállítást is. A Pápán megrendezett kiállítást méltán di­csérte mindenki, aki részt vett az eseményen. Ez a kiállí­tás is jól illeszkedett a sikeres vidéki kiállítások sorába. Sajnos tavaly is voltak veszteségeink, és itt csak má­sodlagosan gondolok az anyagiakra. Sok idős gyűjtőnk te­metésén vettünk részt mindnyájan, és ezek jelentik az iga­zán fájdalmas veszteségeket. Olyan kimagasló gyűjtőktől is kényszerű búcsút kellett vennünk, mint dr. Debreczeni Zsolt és Kallós Péter. Nyugodjanak békében! A 2006-os évre gondolva először a régi (némiképp pesszimista) mondás jutott eszembe, mely szerint ez az év is rosszabb lesz, mint az előző, de jobb, mint a következő. Azért, hogy ez ne így legyen, mindannyiunknak tenni kell. A MABEOSZ háza táján is akadnak gondok, ezt talán mondanom sem kell. Változatlanul (és egyelőre megállít­hatatlanul) csökken a taglétszám. Ennek megfelelően bevé­teleink is csökkennek. Évről-évre nehezebb a gazdálkodás egyensúlyát fenntartani, de ez eddig sikerült. Nehézségeink ellenére a decemberi küldöttgyűlés az elnökség javaslatára úgy döntött, hogy 2006-ban a tagdíjat nem emeljük. Az idei év jelentős feladata lesz a négyévente esedé­kes választások lebonyolítása. A MABEOSZ minden szintjén, a köröktől az elnökségig választásokra kerül sor. Ennek megszervezése, végrehajtása nem egyszerű fel­adat, de véleményünk szerint zökkenőmentesen megold­ható, akárcsak a korábbi alkalmakkor. A fenti gondolatok jegyében az elnökség és jómagam nevében kívánok minden magyar bélyeget gyűjtő filate­­listának sikeres és eredményes, örömökben gazdag új esztendőt! Az elnökség nevében: Leitold László alelnök Az Okmány-és Illetékbélyeg Gyűjtő Szakosztály 2006. február 18-án, szombaton 10 órai kezdettel tartja vezető­ségválasztó közgyűlését. Helyszín: MABÉOSZ-székház III. emelet. A téma fontosságára való tekintettel minden szakosztályi tag megjelenésére feltétlenül számítunk.

Next