Bér és norma, 1952 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
BÍRÓ FERENC A pártunk II. kongresszusa által elfogadott, felemelt ötéves terv végrehajtása hatalmas feladatok elé állítja a magyar dolgozókat. Az ötéves terv során hazánk fejlett ipari országgá válik. Az ipari termelés rohamos ütemű növekedése, új iparágak létrehozása, a tervben előírt feladatok megvalósítása megköveteli, hogy mind az egyes üzemek, mind a termelést irányító felsőbb szervek vezetésének színvonalát a jelenleginél jóval magasabbra emeljük Az ötéves terv megkezdése óta egész nemzetgazdaságunk lényeges változáson ment keresztül. A munkaerő- és káderprobléma, az anyagellátás biztosítása, az új technika széles méretekben való alkalmazása, a termelés és a munka termelékenysége emelkedésének fokozódó üteme, stb. új feltételeket teremtenek a termelés irányítása terén; az új feltételek pedig a vezetés új módszerét és az irányítószervek bizonyos mérvű átalakítását követelik meg. Az új viszonyoknak megfelelő termelési szervezet felépítése és az új munkamódszer kialakítása azonban igen bonyolult feladat, amelynek megoldásához távolról sem elegendő a szűk értelemben vett műszaki tudás. Az új viszonyok helyes politikai áttekintése és értékelése nem kevésbbé fontos a feladat megoldásához. „A társadalmi viszonyok — mondotta Marx Károly — szoros összefüggésben vannak a termelőeszközökkel. Új termelőerőkre téve szert, az emberek megváltoztatják termelési módjukat, a termelés megváltoztatásával, életfenntartásuk megváltoztatásával viszont megváltoztatják összes társadalmi viszonyaikat. A kézimalomnak megfelel a feudális úr társadalma, a gőzmalomnak az ipari kapitalista társadalom." (Marx: A filozófia nyomorúsága. II. fej.) A termelőerők fejlettségi állapota, a technika színvonala tehát szoros összefüggésben van a mindenkori termelési viszonyokkal, vagyis a társadalmi renddel. A termelési viszonyok jellege és a termelés szervezeti formái, tehát a termelés vezetésének kérdései is, szorosan összefüggnek egymással. A dolgozó nép tulajdonába jutott új, szocialista iparnak megfelelő ipari szervezet felépítése, a vezetés új módszereinek kialakítása a minisztériumoktól az egyes vállalatokig, hosszú éveket vesz igénybe. A feladat nehézségeit nemcsak az apparátus szervezeti és műszaki hiányosságai, valamint a műszakigazdasági képzettség alacsony foka, hanem legalább ugyanolyan mértékben a káderek politikai képzettségének hiányos volta határozza meg. Vannak úgynevezett tárgyi adottságok is, melyekre hivatkozni lehet, így az emberek munka közben kialakult szokásai, a régi gyakorlati tapasztalatok, a hosszú évtizedeken keresztül kialakult munkamódszerek, miket még a felszabadulás előtti kizsákmányoló rendszer hagyott ránk örökségül. Ez az örökség minden bizonnyal olyan tényező, amit az új szocialista termelés szervezeti felépítése, megvalósítása konkrét feltételeinek vizsgálatánál nem lehet számításon kívül hagyni, mert sok tekintetben komolyan hátráltatja a termelés vezetése új módszereinek kialakítását. A múltból reánk maradt örökség természetesen — különösen az iparvállalatok belső szervezeti felépítését — és az alkalmazott technikát illetően — nemcsak negatív, hanem pozitív tényezőket is tartalmaz A legkorszerűbben megszervezett tőkés ipari vállalatokban és a felsőbb gazdasági vezető szervekben (kartellek, szindikátusok, trösztök, bankok, stb.) a kapitalista gazdasági rendszer minden anarchiája ellenére felismerhetők már azok az üzemszervezési, üzem- és iparszervezeti formák, amelyek a szocializmus építésének kori szakaszában eredményesen alkalmazhatók. Ahhoz azonban, hogy a tőkés viszonyok maradványainak rengeteg alkalmatlan, idejétmúlt ócskasága között meg tudjuk találni a szocialista építés szempontjából felhasználható tényezőket, és azokat sikerrel alkalmazni is tudjuk az új viszonyok között, mindenekelőtt politikai felkészültség szükséges, amely nélkül a gazdasági és ipari vezetők képtelenek idejében, sok erőt pazarló tapogatózás nélkül kiválasztani és helyesen alkalmazni a számunkra hasznosítható módszereket. A gazdasági vezetést irányító politikai előrelátásnak, a megfelelő módszerek kiválasztásának és azok helyes alkalmazásának fényes példája a pártunk által megvalósított politikai vezetés. Ez a vezetés volt az alapja és egyben biztosítéka annak, hogy országunk a romokból káprázatosan gyors ütemben épült újjá és ma az ötéves tervvel sikeresen rakja le a szocializmus alapjait. A szocializmus építése során azonban egyre bonyolultabb és nagyobb felkészültséget megkövetelő feladatok merülnek fel a gazdasági és ipari vezetők előtt. Ezért rendkívül fontos, hogy a szakmai képzés mellett pillanatra se hanyagolják el, hanem rendszeresen emeljék politikai képzésüknek színvonalát. Mindazok a hibák, amelyek gazdasági életünk egyes területein jelentkeznek, túlnyomóan a vezetők politikai képzettségének hiányosságaira vezethetők vissza. A politikai képzettség jelentőségét maga az élet állította előtérbe. A felszabadulás után az újjáépítés országszerte megindult hatalmas munkáját az új viszonyoknak megfelelő műszaki politika, az üzemvezetés kérdéseinek helyes megoldása volt hivatva elősegíteni. Az államosítással az ipari termelés túlnyomó területén gyökeresen megváltoztak a viszonyok. A kapitalizmus hosszú évtizedek óta meggyökeresedett, a munkanélküliség és éhség prime által kierőszakolt munkafegyelem megbomlott, a gazdasági és műszaki vezetők egy része nem tudta, mit kell tennie a munkafegyelem helyreállítására, a másik része pedig, amelyik múltbeli magatartásának következményeitől félt, nem is igen akart erős kézzel hozzáférrni a fegyelem megjavításához. A jbboldali szociáldemokraták, az üzemekbe beszivárgott volt tőkés elmékkel együtt, minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a termelés rendjét felborítsák. Az üzemek vezetése igen zilált állapotba került. A termelés folyamatosságának biztosítása, a munkafegyelem megerősítése, a munka termelékenységének emelése döntő fontosságú problémává, életkérdéssé vált ilyen viszonyok között A műszaki értelmiség alkotó és szervező tevékenységére nagyobb szükség volt, mint bármikor azelőtt. Nagy részük, nem sajnálva a fáradságot, törekedett is minden erejével bekapcsolódni az országépítés nagy munkájába, és ma, az egész dolgozó néppel együtt, büszkén tekinthet vissza az újjáépítés eredményeire. Munkájuk azonban még eredményesebb lett volna, ha a vezető ipari szervekben idejében ki tudtuk volna alakítani a helyes, a konkrét viszonyoknak megfelelő műszaki politikát A tőkés gazdaság anarchiája az üzemek veztésében is a legmesszebbmerben érezteti hatását. Az állandó bizonytalanság és a kérlelhetetlen konkurrencia a kapitalista üzemek többségében a vezetés apparátusát jóval a minimálisan szükséges alá szorítja. A termelést irányító szervekben dolgozó beosztottak, hogy a legközelebbi válság idején megmeneküljenek az elbocsátás rémétől, a tőkés igazgatóság kegyeit a fizikai munkásokra gyakorolt erős nyomással igyekeznek kiérdemelni. Ezért a tőkés gyárakban a fizikai dolgozók és az üzemvezetés apparátusa között állandó feszült viszony áll fenn. Ezt a szakadékot — egyrészt az igazgatóság és a beosztott hivatalnokok, másrészt pedig a fizikai dolgozók között — a munkanélküliség, az éhség réme által kierőszakolt tőkés munkafegyelemre épített szervezet van hivatva áthidalni. Így alakult ki a tőkés üzemvezetés szervezete, amely a gazdasági és műszaki vezetést majdnem teljesen a központi, illetve igazgatói szervekben összpontosította, legtöbb esetben elhomályosítva, elmosva az egyes vezető funkciók határvonalait Az úgynevezett műszaki osztályok például igen gyakran magukba foglalták az egész műszaki vezetést, így a szerkesztést, a gyártásműveletek tervezését, vázlatosan az időelemzést, legtöbb esetben a műszaki ellenőrzést, műszaki előkalkulációt, stb. Természetes, hogy a műszaki vezetés csak nagyjában és egészében volt képes biztosítani a műszaki feladatok intézését. Ehhez járult még, hogy a tőkés termelés törvényszerűségei alapján — amelyben a munkaerő is áru — a műszaki és adminisztratív értelmiségi dolgozók úgy igyekeztek munka- Az üzemek vezetésének nhány időszerű kérdése. Megjelent a „Társadalmi Szemle“ 1951 decemberi számában.