Bér és norma, 1956 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1956-01-01 / 1. szám

HORVÁTH SÁNDOR Szocialista iparunk továbbfejlesztésének fontos fel­tétele az iparvezetés színvonalának megjavítása. A szocialista iparvezetés nemcsak a vállalati igazgatók­tól követeli meg az egyszemélyi felelős vezetést, ha­nem többek között a művezetőktől is. A Minisztertanács most megjelent határozata a ter­melést közvetlenül irányítók munkája hatékonyságá­nak emelése érdekében kiszélesíti a művezetők jog­körét, az egyes üzemvezetők, főművezetők, műveze­tők és segédművezetők béremelésére ad lehetőséget. Ennek értelmében: a) a vállalat igazgatója fegyelmi, kártérítési jogkö­rét egyes esetekben a művezetőkre ruházhatja át; b) a kiemelkedő szaktudású, jó eredményeket el­ért és a megfelelő képesítéssel rendelkező, köz­vetlen termelést irányítók (üzemvezető, főmű­vezető, művezető, segédművezető) bérét a vál­lalat igazgatója felemelheti. Az említett határozat végrehajtásával kapcsolatos feladatok ismertetése előtt nézzük meg, hogy mi tette szükségessé a minisztertanácsi határozat megjele­nését. I. A Minisztertanács 1951-ben szabályozta a műveze­tők kötelességeit és jogait. (A határozat továbbra is érvényben marad.) E határozat értelmében: a­­művezető megkövetelheti, hogy a műhely ter­meléséhez szükséges műszaki feltételeket, munka­erőket a vállalat igazgatója folyamatosan biztosítsa és tudta nélkül a műhelyben senki se intézkedjék. Joga van a fegyelemsértők, selejtgyártók és egyéb kárt okozó dolgozók ellen fegyelmi és kártérítési el­járás megindítására javaslatot tenni. Ugyancsak joga van a művezetőnek a kiemelkedő teljesítményű dolgozók jutalmazására, illetve jutal­mazásának javasolására. A művezetőnek joga van a műhelyben tevékeny­kedő párt- és tömegszervezetek segítségét kérni. Az említett jogok mellett azonban a művezetőnek kötelessége — a határozat értelmében — a termelési terv előírásszerű teljesítése, a műhelyköltség csökken­tése, a minőség javítása stb. A művezető köteles az üzemvezető utasításait, a gyártástechnológiai és mű­veleti utasításokat betartani, a dolgozók szakmai tu­dását állandóan fejleszteni és a műhelyben lévő párt­os tömegszervezetek munkáját támogatni. A művezető kötelességeiről és jogairól szóló mi­nisztertanácsi határozat, melyet az előbbiekben rövi­den ismertettünk, még ma is időszerű, és itt alapvető változásokra nem volt szükség. A határozat végre­hajtásával kapcsolatban azonban vannak még hiá­nyosságok. A művezetők jogairól és kötelességeirtől szóló ha­tározat végrehajtására eddig sem a művezetők, sem a vállalati vezető szervek nem fordítottak kellő gon­dot. Így például: Az említett határozat többek között előírja, hogy a vállalat igazgatójának biztosítania kell a termelés­hez szükséges műszaki feltételeket. Ezzel szemben a vállalati vezető szervek nem biztosítják mindig idő­ben — „az objektív lehetőségek határain belül sem’­ — a kellő mennyiségű és minőségű anyagot, a szük­séges szerszámokat és készülékeket. Például a Fém­áru és Szerszámgépgyárban még a viszonylag köny­­nyen beszerezhető petróleumból is állandó hiány mu­tatkozott. A Vegyipari Radiátor- és Gépgyárban a szerszámszerkesztés és szerszámkészítés nem törődik kellőképpen az üzemek sürgős szerszámszükségletei­nek kielégítésével. E hiányosságokat tetézi még, hogy a szükséges dokumentációk (műszaki rajzok, technológiai utasí­tások) nem állnak sok esetben időben a művezető rendelkezésére. A hiányosságok leküzdésére a művezetők általában törekszenek, ennek következtében munkaidejük nagy részét veszi igénybe az anyagok, szerszámok, bizony­latok sürgetése és az egyéb előkészítési hiányosságok reklamálásával eltöltött idő. Több vállalatnál előfordul — különösen a hóvégi hajrá idejében —, hogy az üzemvezetők és diszpécse­rek a művezető megkérdezése nélkül intézkednek és sokszor a művezető intézkedéseivel ellentétes utas.­ Néh­ány kérdés a művezetőkkel kapcsolatban

Next