Bereg, 1888 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1888-04-08 / 15. szám

15. szám. — XIV. évfolyam.­ laton még nem vett részt; továbbá mindazok, a­kik a múlt évben a szolgálat utánpótlására való kötelezettség mellett, bárminő okból a gyakorlat alól felmentettek és esetleg még az 1887-ik év végén a közös hadsereg tartalékából a hon­védséghez áthelyezett legénységnek egy része is. 2. A szabadságolt állománybeli honvédtisztek és honvéd legénység fegyvergyakorlata 35 napig fog tartani 3. Ezen körrendelet I-ső részének 9-ik, 10-ik és 11-ik pontjaiban foglalt szabályok és figyelmeztetések, a fegyver­gyakorlatra kötelezett szabadságolt állományú honvédtisztekre és honvéd legénységre nézve is érvényesek, úgyszintén annak 12-ik pontja is, azon módosítással, hogy a had törvényszéki vizsgálat alatt álló honvédlegénység, a meghatározott létszá­mon felül vezetendő. Minthogy a fennálló szabályok és utasítások értelmé­ben, az időszaki fegyvergyakorlatok alól való felmentés az ezen szabályokban kijelölt körülmények fenforgása eseté­ben is csak akkor engedélyeztetik, ha a katonai, illetőleg honvéd igazolványi könyvvel s egyéb szükséges bizonyítvá­nyokkal felszerelt folyamodványok, a behívási jegyekben a megjelenésre kitűzött határidő előtt legalább is 14 nappal a nyilvántartásra illetékes hadkiegészítési kerületi, illetőleg hon­véd parancsnoksághoz benyujtatnak; figyelmeztetem tek. ura­­ságtokat, hogy a családi tekintetekből fegy­vergyakorlat alóli felmentést kérő tartalékos és huzamosabb időre szabadságolt katonák, valamint honvédek részére, a honmaradásuk szüksé­gét igazoló bizonyítványokat haladék nélkül állítsák ki, s egyúttal a fegyvergyakorlat alóli felmentést kérők folyamod­ványaikat, melyeket az érdekeltek a járási, illetve városi tisztviselőkhöz benyújtanak, a nyilvántartásra illetékes had­kiegészítési kerületi, illetőleg honvéd parancsnoksághoz kése­delem nélkül küldjék át. Továbbá arra is felhívom a tek. czimet, hogy a hadki­egészítési kerületi, illetőleg honvédcsapat-parancsnokságok által hozzájuk megküldött behívási jegyzékben elősorolt tartalékos és huzamosabb időre szabadságolt katonák, illetőleg honvédek részére szóló idéző jegyeket a községi elöljáróknak, illetőleg helyi közegeknek oly meghagyással adják ki, esetleg az ille­tőségi községen kívül tartózkodókat illető behívó jegyeket a tartózkodási helyhatósághoz oly felkéréssel küldjék meg, hogy azok az idéző jegyeket, az érdekelt egyéneknek 24 óra alatt kézbesítsék, s egyúttal az idézetteket figyelmeztessék, hogy az illető hadkiegészítési kerületi illetőleg honvéd zászlóalj­­parancsnokságnál s esetleg csapatosztályoknál a kitűzött ha­táridőre pontosan jelenjenek meg, s általában a nyilvántar­tási utasításo­k a fegyvergyakorlatokra vonatkozó szakaszaiban körülírt szabályokhoz alkalmazkodjanak. A fentiek után a nagym. m kir. honvédelmi miniszté­riumnak f. évi márcz. 8-ról 9805. sz. a. kiadott rendelete alapján felhívom tek. czimet, hogy ezen rendeletet tegye köz­hírré, s mig egyrészről körvonalazott kötelességét pontosan teljesítse, másrészről a községi elöljárók e részbeni teen­dőit és eljárását szigorúan ellenőrizze és egyáltalán akkép járjon el, hogy a fegyvergyakorlatok keresztül vitele tekin­tetében alapos panaszra ők ne szolgáltassák. Beregszász, 1888. évi márczius hó 27-én. Jobszty Gyula, alispán. BEREG Beregszász, 1888. április 8. Mi lesz hát tűzoltó egyletünkből? Az ország több részén, ugyanazon időben, a tavaszi száraz időjárás és szokásos szelek első megjelenésekor újólag feltűnő gyászos katasztró­fák ismét időszerűvé tették városunkban e kér­dést. S nekünk kötelességünk, mint hírlapírók­nak, mint a közvélemény szerény szószólóinak, e kérdést ismét előtérbe hoznunk, annyival in­kább, mivel alig van egylet a világon furcsább helyzetben, mint ez a mi tűzoltó egyletünk. Minden tisztességes halottat — ha annak ideje eljött — legalább el szokták temetni és akkor biztosak is lehetünk felőle, hogy az többé nem található az élők között. A tűzoltó egylet­ről is sokan olyan véleményt táplálnak, hogy az már csak »volt* és »nincs többé.* Mióta a parancsnokság testületileg beadta lemondását és az köztudomásra jött, azóta van ezen hiede­lem elterjedve. De hát valódi halott-e az, melyről az hi­vatalosan megállapítva nincs, mely nincs elte­metve, hanem köztünk jár, él és működik, mely­nek szervezete — bár gyógyítást, erősbítést igé­nyelne — még ép és tettre képes? Lehet-e önkéntes tűzoltó egyesületünket már csak a múlt emlékei, szomorú hagyományai közé számíta­nunk, midőn alapszabályai értelmében a felosz­lató gyűlés még összehiva sem lett s annyival inkább nem volt a feloszlás határozatilag ki­mondva? Midőn az egylet teljes tisztikara meg van, s a parancsnokság lemondása is csak oly feltétel alatt lett elfogadva, hogy a szép remé­nyekkel biztató taggyüjtési mozgalmak befejez­­téig tisztét tovább is teljesítse? Nézetünk szerint nem s a közönség jól fel­fogott érdeke szempontjából nem is óhajtandó, hogy igy legyen valaha. Igaz, hogy — szerencsénkre ! —­ a szüne­­telés ideje alatt a hosszas tél idején nem volt épen szükségünk a tűzoltó egyesület közvetlen működésére? — Óhajtjuk, hogy ne is legyen soha. De ki tudhatja a jövőt? Ki volna elég­­merész csak a legközelebb bekövetkezhető idők eseményeiért is felelősséget vállalni? — Sza­bad-e egy már több évig működött humánus irányú intézményünket az elpusztulásnak, a meg­semmisülés veszélyének oda engedni? Nem az-e inkább nemes feladatunk, hogy a már meglevőt — bármily gyönge és kezdetleges volna is az — saját érdekünkben minél inkább gyarapítani, erősbíteni s minél életképesebbé tenni igyekez­zünk, egyetértve, erkölcsi és anyagi támoga­tással ? Az idők számtalan elszomorító jelensége int bennünket a közeli és távolabbi múltból óva­tos elővigyázatra. S mi könnyelműen figyelmen kívül hagyhatnók-e ezt? A korszellem is buz­díthatna ily nemes czélú egylet létesítésére s ha nem bírnánk már ilyennel, mihamarabb kel­lene olyannak szervezéséről gondoskodnunk. — Hiszen előrehaladottabb lakossággal bíró vidé­­keken már kisebb községekben is szervezett tűzoltó egyesületek végzik a vész pillanataiban nemes hivatásukat, és mi, e szép kiterjedésű vármegye székhelyének polgársága, engedhet­­nők-e azt s magunkra vennők-e a szégyent, hogy már megalakult tűzoltó-egyesületünk megsemmi­süljön ? Nem. Itt az ideje, hogy ha eddig közönyö­sek voltunk is, tettre ébredjünk, munkára kel­jünk , megóvni s lehetőleg megerősíteni e kor­szerű egyletet! Az elnökség ismerje elsőben kötelességének ez ügyben buzgólkodni és az intézkedések megtétele végett közgyűlést hívni össze mielőbb. A tagok pedig mindnyájan igye­kezzenek az elnöki felhívásra sorakozni műkö­dési körükben: az alapító és pártoló tagok ál­dozatkészségükkel, a működő tagok szabályszerű tevékenységükkel. A tűzvészek leggyakoribb előfordulásának napjai: a tavaszi és nyári időszak előtt állunk. Ne legyen soha alkalmunk, hogy akár magunk, akár más azon váddal illethessen bennünket, hogy hanyagok voltunk kötelességeink teljesí­tésében. Találjon készen bennünket minden be­következhető rész, nehogy késői bánattal kell­jen lakolnunk könnyeb­íiűségünkért. Ez és ezen kívül még számos sürgős intéz­kedés, mely azonban mér nem tartozik szorosan a nyilvánosság elé, hanem az egylet saját házi ügyét képezi, — sürgősen követelik, hogy időt nem mulasztva lépjünk a határozott tevékenység mezejére. Hiszszük, hogy az elnökség engedni fog a közóhajnak, mely a fentebbiekben kifejezést nyer s mielőbb intézkedik a választmányi és közgyű­lés összehívásáról, hogy a teendők megbeszél­tessenek és a tervezett újból alakulás mihama­rabb létesíthető legyen! Vegyes hírek. — Lapunk mai mellékletének tartalma: Hivatalos rész. — A sorvetők állítása. — Hirdetések. — Az ápril hónappal beállott új évnegyed alkal­mából tisztelettel kérjük fel olvasóinkat, lapunk bará­tait, hogy előfizetéseiket idejében megújítani s becses pártfogásukkal bennünket továbbra is megajándékozni szíveskedjenek. A községek részéről kinn lévő tömeges hátralékok befizetését is kérjük, mivel nekünk is a lap kiadásánál terhes kötelezettségeink vannak. — Kinevezés: A n.-szöllösi kir.­­ bírósághoz al­­biróvá Terestényi Dániel ügyvéd, Ungvár rend. tanácsú város tanácsnoka lett kinevezve. A beregvármegyei községi és körjegyzők egylete ma az az f. hó 8-án d. e. 10 órakor tartja évi köz­gyűlését Munkácson a városháza nagytermében. — A gyűlésen leendő tárgyalás végett igen sok és fon­tos tárgy van kitűzve: többek közt az egylet tiszti­karának és választmányának újból választása. Sajnáljuk, hogy — bár tudomásunk szerint az egylet lapunkat választotta hivatalos közlönyéül — mégis a közgyű­lésre a meghívó csak f. hó 3-án, tehát már lapunk múlt heti számának megjelenése után küldetett meg szerkesztőségünkhöz s így azt közzé nem tehettük. Nem akarunk ebben szándékos czélzatot keresni, ha­bár jogunk volna hozzá, látván azt, hogy az egy nappal később megjelenő „Munkács“ laptársunk egész terjedelmében közölhette a meghívót, de reméljük, hogy ily eljárásnak lapunk az egyesületi határozat ellenére többé kitéve nem lesz s a közgyűlés hatá­rozatai lapunkkal kellő időben közöltetni fognak, an­­­nyival inkább, mivel így azokról a megye összes jegyzői kara közvetlen értesülést szerezhet. — Időjárásunk valódi áprilisi. A múlt heti ün­nepek alatt szép, derült, meleg idők voltak, majd bo­­rongós lett a láthatár s langyos eső hullott pár napon keresztül; a hét utolján pedig hideg, csipős szél tá­madt, melynek folytán a félredobott téli öltönyöket ismét elő kellett szedni. — Az e hó 11-én tartandó zártkörű táncrestély rendezőségét még a következő urak fogadták el: Le­­bovits M. és Enzel Simon. —• Ezúttal van szerencsénk felkérni mindazokat, kik meghívót nem kaptak és arra igényt tartanak, hogy a rendezőségnél jelentkezzenek. A rendezőség: — A megyei tanító-egyesület f. hó 3-ikán Bereg­szászban tartott közp. választmányi gyűlésén határo­zatba ment, hogy az egyesület dísztagjának, Gönczy Pál államtitkár urnak egy díszoklevél készíttessék, melynek f. év máj. 6-ikán az 50 éves jubileum alkal­mával leendő átadására egy küldöttség bízatott meg, melynek tagjaiul Sárkány Gábor elnök elnöklete alatt megválasztattak: Zágoni Károly, Kozma László, Al­­mássy Sándor, Benées Gusztáv, Katoska István. — A díszoklevelet Posner Károly Lajos diszműnyomdája fogja kiállítani. — l­ugmegyei kir. tanfelügyelővé Talapkovics Emil nyugdíjaztatása folytán Felber Domokos, zemp­léni segédtanfelügyelő neveztetett ki. — A népfelkelő tisztek már városunkban is meg­kapták ajánlati lapjaikat, melyeken részletes utasítások foglaltatnak az esetleges mozgósítás idejére. Városunk­ból tudomásunk szerint következők kaptak ily értesí­téseket: Schwarczer Ödön, Orlovszky István, Morvay Gyula, Szalay Lőrincz, Czeiner Nándor, Grézsó István, Stenczel Mihál­y, Lang Jenő, Walla Jenő, Szalay Tamás, Szopó József, Komjáthy Sándor, Szabó Albert, Szu­­nyoghy Mór, Balogh József, Toldy Ignácz, Koncz Lajos, Török Simon, Sipos Géza, Barkóczy Gusztáv. — Borkiállítás Miskolczon. A miskolczi kereske­delmi és iparkamara, az év szept. havának első felé­ben Miskolczon borvásárral egybekötött bor, szőlő, borászati és szőlészeti eszközökből kiállítást rendez, melyen részt vesz: a) a tiszáninneni (III.) borkerü­letben (ide tartoznak az egri, visontai, miskolczi, abauj-, gömör-, tokajhegyalja-, felső zemplén-, ung­ ugocsai és beregi borvidékek) termett, bármily évi, fehér, vörös, asztali és csemegeborok és szőlő; b) konyak, bortör­­kölyből készült szeszes italok; c) az oszták-magyar monarchiában előállított borászati és szőlészeti esz­közök és szerszámok. A bejelentések határideje: 1888. évi május hó 1-je. — A tárgyak beküldésére határidő : 1888. aug. 25. — Eljegyzés: Buzinkay László urad. gazdatiszt eljegyezte N.-Lónyái márcz. hó 22-én Szeniczey Esz­tikét, Szeniczey János ottani tiszttartó s lapunk régi, érdemteljes, gazdasági czikkíró munkatársának kedves leányát. Áldás kísérje a szép frigyet! — A podheringi hegy csúcsán az 1849. év ápr. 23-án vívott, történelmi nevezetességű csata emlékének megörökítése végett egy emlékkő felállítása iránt tesz igen életrevaló indítványt Lévay József 48-as volt honvédtüzér a „Munkács“ legközelebbi számában. Az eszme igen szép. — Megérdemli, hogy a legszélesebb körben érdeklődjék iránta egész vármegyénk közön­sége s egyesült erővel járuljon hozzá annak megtes­tesítéséhez. — Óvodák segélyezése. — A m. kir. vallás- és közoktatási miniszter a Beregszász- és vidéki nőegylet által fentartott óvoda javára 160 frtot, a n.-lónyai és m.-tarpai javára pedig egyenként 100 frt államsegélyt utalványozott.­­ Az első magyar általános biztosító-társaság márcz. 24-én tartotta évi rendes közgyűlését Károlyi Gyula gróf elnöklete alatt, a­ki meleg szavakkal emlé­kezett meg a társaság elhunyt elnökéről, Somsich Pálról s azt az indítványát, hogy arczképe az intézet részére megszereztessék, a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az igazgatóság jelentéséből fölemlítjük a következőket: A múlt évben előfordult rendkívül tetemes és számos tűzkárok a társaság pénztárát nagy mértékben vették igénybe s ez okozta, hogy a tűzosztályi üzletág, a 355.610 frt 72 frt tevő díjbevételi emelkedés mellett is, a tavalyinál csekélyebb nyereséget tüntet föl. A társaság tűz- és szállitmányi dijtartaléka 1.850.243 frt 42 krt tesz s ezenkívül a társaság különféle tartalékai ez évben is jelentékenyen emelkedtek, ugyanis: az életbiztosítási díjtartalék 11827607 frt 52 krról 12617652 frt 10 krra, a nyereménytartalék 1.980.078 frt 54 kr­ról 2.140.959 frt 23 krra, a tisztviselők segély- és nyugdíjalapja 463, 205 frt 95 krról 475,213 frt 37 krra s emelkedést mutat még a Lévay-alap s a Duna­­parti ház adóatartalék is. Az átmeneti értékcsökkenés, a­mely a politikai viszonyok folytán az értékpapírok árfolyamkülönbözeti tartalékát érte, az időközben be­állott árfolyamemelkedések által már részben kiegyen­lítésre talált. Az évi nyeremény 818,978 frt 9 krra rúg s a különböző alapszabályszerű levonások után 451,699 frt 61 krnyi tiszta nyeremény mutat­kozik. Az igazgatóság javaslata szerint ebből 10­0, vagyis 8167 frt 75 kr. jótékony czélokra fordítandó s osztalékul minden egész részvény után 150 forint és igy összesen 450,000 forint fizetendő ki, a fennma­radt 1699 frt 61 krnyi összeg a jövő évi számlára kerül. Felolvastatván azután a felügyelő bizottság je­lentése, a közgyűlés úgy ezt, mint az igazgatóságot jóváhagyólag vette tudomásul s a felmentvényt min­den irányban megadta. Végül a választásokat ejtették meg. Az elhunyt Somsich Pál helyébe egyhangulag megválasztották elnökké Károlyi Gyula grófot, al­­elnökké Csekonics Endre grófot, választmányi taggá Fuchs Rezsőt s az igazgatóságba id Ha­jós Józsefet, Harkányi Frigyest, Lévay Henriket és Ormódy Vilmost. Az ez évi osztalék kifizetése a m. hó 26-ikán vette kezdetét.

Next