Bereg, 1891 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-04 / 1. szám
1. szám. XVII. évfolyam. Megjelenik minden’ vasárnap. Beregszász, 1891. január 4. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGVÁRMEGYE, Előfizetési árak: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt, — Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: MATAVOVSZKY BÉLA Szerkesztői iroda : Beregszász, nagy bazár I. emelet. Előfizetés és hirdetés díjai a kiadóhivatalban, Beregszász, Namény-utcza 492. szám fizetendők. Hirdetések árszabály szerint jutányos áron számíttatnak. A KIR TAN FELÜGYELŐSÉG, A KÖZMŰVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Olvasóinkhoz A »BEREG« az 1891. évvel XVII. évfolyamának küszöbét lépte át. Midőn a múlt év tavaszán a lap szerkesztésére vállalkoztunk, a következő főbb irányelveket tűztük magunk elé: a magyar nemzeti szellem és műveltség ápolása és fejlesztése, a megyei és városi élet mozzanatainak tárgyilagos, minden melléktekintetektől és pártszempontoktól, való független, ismertetése, úgyszintén a társadalmi és közgazdasági téren felmerülő kérdések elfogulatlan fejtegetése. Mennyire voltunk képesek a megye és a városok jólétének emelésére ez elvek alapján közreműködni, azt mi nem bírálhatjuk meg, de annyit önérzettel merünk állítani, hogy eljárásunkat a legtisztább jóakarat és részrehajlatlanság irányította. E tekintetben leghathatósabb támaszunk munkatársaink voltak, kiknek díszes névsorát van szerencsénk bemutatni: Aczél József dr., Aigner Ferencz, Berta Ödön, Bay Ilona, Benécs Gusztáv, Bodnár István, Bornemissza Zoltán, Buday Sándorné, Buzáth Kamill dr., Csajághy Imre, Csonka Gusztáv, Czeiner Nándor, Dóka Imre, Ekkel Elemér, Füzesséry Tibor, Gärtner Henrik, Hitter Ferencz, Hitter Miklós, Hoffmann Márton, Hunyady Béla, Janka Sándor, Kassay Károly dr., Kiss Imre, Komáromy Andor, Koródy Sándor, Kóródy Zoltán, E. Kovács Gyula, Krasznay Zsigmond, Lang Mariska, Lehóczky Tivadar, Liska Samu, Lukács Béla, Malonyay Gyula, Nizsalovszky Endre, Orlovszky István, Ormay Sándor, Pataky István, Palányi Aladár, Púm József, Ekédes János, Ricsei Samu, Robi Vilmos, Stenczel Mihály, Stépán Géza, Szalay István, Szeles Elek, Szikszay Károly, Szilágyi Zsigmond, Színi Péter, Tájel Ödön, Takács Gyula, Toros Sándor, Túlcsik Ferencz, Túri Nagy János, Vidonyi József, Zágoni Károly, Zsatkovics Kálmán. Ezen díszes gárda szolgáltatta a »BEREG«-nek a múlt évben a szellemi táplálékot. Kiváló mértékben biztosítja lapunk további fennállását azon körülmény is, hogy az a vármegye hivatalos közlönyévé nyilváníttatott és részére tetemesebb összegű évi segély utalványoztatok. Alkalmunk lesz tehát minden megyehatósági vagy országkormányzati fontos intézkedéseket az olvasó közönségnek, az eddiginél kimerítőbb terjedelemben, tudomására hozni s ez által a megye és a két város lakóinak szavahihető hírnöke lenni. A t. olvasó közönség pedig, mely egészen új előfizetők által folyton szaporodik, reméljük jövőben is részesíteni fog bennünket nagymérvű pártfogásában. — Az előfizetési díjlapunk homlokán olvasható. ’ — Az ut, melyen haladunk: a békés haladás útja; vándorbotunk, melyre támaszkodunk: a legtisztább jó akarat: ezélünk, melyet elérni óhajtunk: a közjólét előmozdítása. Ily szándékkal kezdjük meg az uj évet: Isten velünk ! MATAVOVSZKY BÉLA, a „BEREG” felelős szerkesztője és tulajdonosa. Tisztujítás után. Hazánk anyagi és szellemi fölvirágzásának mindenesetre a legfőbb kelléke a polgárok jóléte. Nincs kétség benne miként az országokat boldoggá, az ipart, kereskedelmet, kultúrát, művészetet fejletté csak a benne levő városok előhaladása teheti. A rész az egészért, az egész a részért. Bizonyára helytelen politika lenne tehát egy központba centralizálni a szellemi s anyagi kincsek összeségét s ugyanakkor az állam testét, az ország zömét elhanyagolni. Ha valahol áll és helyes ezen axióma, nálunk körülményeink között különösen indokolt és követendő. A hazának ahány vidéke van, annyiféle a nép vallása, műveltsége, nemzetisége és anyagi helyzete. Mindenik részletet, mindenik töredéket, hogy így mondjuk — a maga specziális viszonyainak megfelelőleg kell gondozni, vezérelni, kormányozni. Ezen gond, a vidéki községek, városok vezetésének feladata, az illető község elöljáróságának, tisztikarának vállaira nehezül Amilyen az elöljáróság, olyan rendesen maga a község. Ha a tisztviselők elrablonnak, robotnak tekintik nemes feladataikat, ha az elöljáróság hivatali kényszerből kifolyólag és önérdek, vagy személyes ügyek iránti tekintettel intézi a közügyet, hanem nemes lelkesedés s a község iránti szeretet és vonzalom rugója hivatali működésének, úgy nemcsak a község fejlődése és boldogulása leend kétséges és bizonytalan, hanem annak existencziája is alapjában megrendül. Ennyit általánosságban. Városunk egy nagy környék központja. Ide nyúlnak be, mint természetes góczpontba messze vidékről a sugarak, melyeknek fénye és melege ennek emelését mozdítják elő, egyidejűleg e városnak hatása is kiterjed nagy területre s a szomszéd községek előtt, mint követendő mintakép áll s kell is hogy álljon. Kormányzását, vezetését az egész vármegye élénk figyelemmel kiséri, jó, vagy balsorsában élénk részvéttel osztakozik. De különösen nagy horderejű ez a város polgárságára, lakóira. Alig van község, melyet annyi sorscsapás sújtott volna, mint ezt. Az ezek miatt a polgárok vállaira, nehezedő teher máris meggörnyeszti őket, s kezd elviselhetlenné válni. Ennek könnyítése, az ezek által okozott bajokból való kibontakozás képezi a tisztikar feladatát. A leforgott évvel egy 6 éves cyklus tűnt el a város életében s viszont a beállott íj esztendő uj tisztikart állított annak élére. Nem taglaljuk nem tünt-e el haszon nélkül ama darabja az időnek, nem fürkésszük ezúttal, kit terhel a netalán bekövetkezett bajokért a felelősség, hiszen a múltat visszahozni lehetetlen, abból legfellebb tanulságot menthetünk s azt haszonnal értékesíthetjük a jövőben. Azonban közvetlen a megejtett tisztújítás után a jövőre nézve kívánunk egyetmást szives figyelembe ajánlani. A tisztikar fejétől szép programmot halottunk s az lelkesített mindnyájunkat, de csak akkor fog egyúttal meg is nyugtatni ha a tisztikar annak betöltésén szivvel-lélekkel törekedni fog. Legfontosabb mindenesetre a munkálkodás, a hivatali órák betartása; nem csalódunk, ha kifejezzük, miként e tekintetben nem a felügyelet és ellenőrzés, hanem a példaadás a legczélravezetőbb. Főtől árad a víz Ha a tisztikar alsóbb rendű tagjai észlelni fogják, hogy vezérük odaadó buzgalommal végezi teendőit, bizonyára ők sem maradnak el. Fő gondját kell hogy képezze az új tisztikarnak, a város kulturális ügyeinek az emelése. E tekintetben semmi áldozattól nem szabad visszariadni, mivel az befektetett tőke, mely idővel dúsan kamatoz. A múltban — fájdalom - ez nem történt, mert míg a város kaszárnyára, finánczpalotára, stb., százezreket áldozott s akart, a mivelődés oltára alig kapott egy két morzsát, s mintegy rákellett erőszakolni a kifejlett állami és reáliskolát; az óvodát ma is a társadalom tartja fönn. Különösen ajánlatos továbbá a szigorú takarékosság. Nem ismerjük részletesen a város gazdálkodási rendszerét, de annyit mégis határozottsággal állíthatunk, hogy na*