Bereg, 1891 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-11 / 2. szám

2. szám. XVII. évfolyam. 13 E R­E Gr beregszászi rom. kath. sirkertben örök nyuga­lomra tétetni. Budapest, 1891. évi január hó 5. Áldás emlékezetére! * Beregszászi hidvám. A beregszászi hid­­vámbérlő a 200 frtnyi óvadék hátrahagyásával tovább állott. Most a városi tanács a hidvámot minden ellenőrzés nélkül egy szakaszbiztossal kezelteti. Nem lett volna czélszerűbb a hídvá­mot az eddigi bérösszegért, de biztos kezekbe adni? * Tüzeset. Múlt csütörtökön este 7 órakor D­é­d­á­n tűz volt, mely az ottani községi biró pajtáját hamvasztotta el. A tüzet a beregszászi toronyőr is jelezte, félreverve a vészharangot és nem csekély rémületbe ejtve városunk lakóit. Ezen túlbuzgóságával ellentétben áll az a kö­rülmény, hogy a hajnali órákat nem jelzi és az igazak álmát alussza. * Műestély. Boskó József illusionista és hasbeszélő fellépésével s Emma és Josefin test­vérek közreműködésével holnap este fél 8 óra­kor az „Arany Oroszlán“ nagytermében m­i­es­­télyt rendez. Helyárak : zártszék 70 kr, ülő­hely 60 kr, állóhely 30 kr, gyermekjegy 20 kr, karzat 20 kr. Jegyek előre nem válthatók. Nevezett bűvész már előzőleg a Kaszinó ven­déglőben rendezett két estélyt, melyek után indulva a holnapi estélyt bátran ajánlhatjuk ol­vasóink figyelmébe. * B. Polgár Gyula jeles imitátor mára hir­detett előadását, a beregszászi ev. ref. dalárda mai estélye miatt folyó hó 13-ára, keddre ha­lasztotta el. * Népszámlálás T­arpáról írják lapunk­nak, hogy ott a népszámlálás,­­igen kedvező eredmén­nyel fejeztetett be. Az 1881. évben megejtett népszám­lálás óta elég tősgyökeres magyar községben a lakosok száma 507-el sza­porodott. Míg akkor a lakosok s­záma 2555 volt, Tarpának jelenleg 3062 lakosa van. Örömmel kon­­statálhatjuk a magyar faj ezeff szépszámú sza­porodását. — Beregszászban a népszámlálás e napokban fog befejeztetni. Mint halljuk, az eredmény itt is igen kedvező lesz. * Meghívó. A beregszászi polgári olvasó­­egylet 18y1. év január hó 18-án az „Arany Oroszlán" szálloda dísztermében saját pénztára javára sorsjátékkal összekötött zártkörű táncz­­vigalmat fog tartani. Belépő dij személyenként 80 kr. Kezdete este hi ‘/28 órakor. Felulfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáz­tatnak. * A húsárak felemelése. Általános a pa­nasz, hogy a beregszászi hentesek a hús árát kilónként 40 krról 44 krra emelték fel, holott a marha ára olcsóbb lett. Az 1884. évi 17. t.-cz. 53. §-a a megye alispánjának adja azon jogot, hogy a hús árát időnként megállapítsa. A föld­­mivelési miniszternek 1887. évi 14047. sz. ren­delete pedig kimondja, hogy a hús árának meg­állapításánál előbb a tényleges viszonyok pu­­hatolandók ki. Ezen rendelet is a beregszászi husfogyasztó közönség malmára hajtja a vizet, mert a viszonyok most kedvezőbbek, mint bár­mikor. Ajánljuk ezt alispánunk figyelmébe és intézkedését kérjük, megó­vandó bennünket a hentesek önkényétől és zsarolásától. * Kapós sorsjegyek. A beregszászi polgári olvasó-egylet javára e hó 18-án tartandó sors­játékkal egybekötött tánczvigalom alkalmából kibocsátott sorsjegyek a múlt hét folyamán már mind elkeltek. A nyereménytárgyak be­küldése körül is folyton nagy érdeklődés mu­tatkozik, hol az adakozók díszes névsorát me­gyénk főispánjának neje szül. Wangen­heim Celeszta bárónő nyitotta meg egy szép és értékes majolika gyertyatartó beküldésével. A nemes példa úgy látszik nem tévesztette el vonzó hatását, mert folyton érkeznek a csinos és változatos nyereménytárgyak Rácz Gyula gyógyszertárába. * Zenefolyóirat Beregszászban. Több ol­­dalról történt felhívásnak engedve, egy zenemű folyóiratot szándékozom kiadni „Átiratok a leg­újabb s kedveltebb magyar népdalok felett" czim alatt. Ezen folyóirat béltartalmának meg­ismerésére tájékozásul szolgáljanak a követke­zők : A magyar népdalt és népzenét kedvelő közönségnek — különösen — azon része, kik ezzel hosszabb időn át és szenvedél­lyel fog­lalkoztak, tudják azt, hogy közkézen csak „rap­­sodiak“ és „ábrándok“ átiratban szerepelnek, a magyar eredeti dalok, mint olyanok, melyek a magasabb zeneigények kielégítésére szolgál­nak, míg e mellett léteznek egyszerű letételű dalok is, utóbbiak azonban primitív letételük­nél fogva a legegyszerűbb igényeknek sem fe­lelvén meg, ignoráltatnak — el lehet róluk mon­dani, hogy a zene-ponyvairodalom termékei. E tekintetben kivételt engedek azon magyar­ dal zeneszerzőknek, kik saját compositiójukat öntik a megfelelő alakba, úgy de ez csekély százalé­kát teszi azon közkedveltségü magyar daloknak, melyek a nép száján élnek s a műveit zeneked­velők által is szívesen fogadtatnak. A magyar nép dalainak ilyetén hiányos letételében rejlik az ok, mely miatt azok nem örvendhetnek a zongorázó közönség előtt oly keresettségnek, melyben részesülniük kellene, ha azok úgy az alkalmasabb hangnemek megválasztása, mint technikailag szabályosabb és tetszetősebb leté­tele által a közönség ízlésének megfelelnének. Volt alkalmam tanulmányozni a közönség míí­­ízlését, s azon határozott meggyőződésben va­gyok, hogy a magasabb iskolával, mint kisebb gyakorlottsággal rendelkezők kívánalmának meg fogok felelhetni és szívesen fogják fogadni „ma­gyar népdal átirataimat“. Czélom tehát az, hogy a fentebb érintett két szélsőség közt levő űrt betöltsem. Az első füzet — tervem szerint — 3—4 ívből fog állani s a következő s más, ez idő szerint közkedvelt népdal átiratát fog­lalja magában­: „Száll a madár“.... „A ba­­raczkfa virágzik“ .... „Hej bek ! hangos a be­­csalt csárda".... „A betyár dal“, „Gyászba borult az életem“.... „Páros csillag az ég al­ján“ .... stb., mely gyűjtemény fűszerezve leend a magyar népzene által kulturált lassú és friss csárdásokkal. A mű­ bolti és előfizetési árát a kibocsátandó előfizetési felhívásban teszem közzé. Az első füzet megjelenése után, ha ez az igé­nyeknek meg fog felelni, időszakonkint, az uj­­jakban életre keltő magyar dalokat hasonló fü­zetekben szintén kiadatnám, s így a közönség, egy még eddig nem létező magyar dalátirat birtokába jut. Ezt azon kérelemmel hozom a közönség tudomására, hogy tervem kivitelében pártfogásukkal támogatni szíveskedjenek. T­a­­k­á­cs Gyula: * Felhívás: A jövő 1891. év tavaszán a nagyméltóságu földművelésügyi m. kir. minisz­térium adományából Bereg m­egyében több ezer darab oltóvessző fog a községi faiskolák és ma­gánosok között díjtalan kiosztásra kerülni. Fel­­hivom ennélfogva az érdekelt közönséget, hogy oltóvesszőszükségletüktít a faj (alma, körte, cse­­rywiil .> stb.) .Sö .íu rn ponton mcrgyclul­^c-rel, február hó végéig nálam bejelenteni szívesked­jenek. Tegenye, u. p. Pálócz. Ungmegye, 1891. január 2. Bornemissza Zoltán. WWV. -V V.\VS\V\\Vv\ViA\\\\\X\\V>\V\\Y\\V\\- . '■V-'W,W V•\'X>XXNNWW X\WV-.\Y\.'V'■ v-VWVWVV -V■' > v -V V Beregszász, 1891. január 11. Egyesületek és társulatok. X A „Beregvármegyei Kaszinó“-nak ma dél­után 3 órakor tartandó évi közgyűlése alkal­mából M­a­l­o­n­y­a­y Gyula kezdeményezése folytán Warga Sándor t. főügyész m. csütör­tökön d. u. 5 órára a helybeli állami elemi iskola helyiségébe előértekezletre hívta össze a kaszinó összes tagjait. Az előértekezlet iránt nagy volt az érdeklődés. Mintegy 70-en jelen­tek meg, kik közül csak kevesen voltak telje­sen tájékozva az értekezlet czéljáról. Az érte­kezleten Varga Sándor elnökölt, ki megnyitó beszédében a kaszinó tagok közti egyenlőséget fejtegetve és hangsúlyozva, átadta a szót az értekezlet előkészítőjének Malonyay Gyulának. Ez két javasattal állott elő. Az egyik szerint a kaszinó helyiségeinek szabad használata a kaszinó tagjai által megszorítandó volna. Sze­rinte, ha a kaszinó tagok a kaszinó helyiségei­ben mulatságokat vagy összejöveteleket óhaj­tanának rendezni, erre az engedélyt a választ­mánytól tartoznának előzetesen kieszközölni. Másik javaslata a megejtendő tisztújításra vo­natkozott és nyomban a megválasztandók név­sorát is felolvasta, kijelentve, hogy ezen névsor elfogadása a jelenlevőkre kötelezővé tétessék. Malonyay Gyula előadására Barta Ödön vá­laszolt. Ta­praesett szavai abban kulmináltak, mi­szerint a felvetett javaslatok egyike sem oly természetű, mely a kaszinó ügyeit intéző elnök és választmány és minden egyes tag jogkörének meg­sértése nélkül megoldható, illetve ezen értekez­leten tárgyalható volna. Az első javaslat a ka­szinó tagoknak gyámság alá helyezésését fog­lalja magában, midőn egy tizenkét tagból álló választmány előleges engedélyének­ kinyerésétől óhajtja függővé tenni azon—minden tagot meg­­illető—joggyakorlását, hogy a kaszinó helyiségé­ben mindaddig mulathasson, míg a mulatság neme és módja a kaszinó méltóságát nem sérti; a javas­latba hozott korlátozás lehetetlenné tenné a rögtönözött társas estélyeket, melyeknek meg­akadályozása a kaszinó életfejlődését tenné il­­lusoriussá. A kaszinó elnökének önérzetét sértené továbbá ezen szabály létesítése, mely a kaszinó helyiségei fölötti rendelkezést az elnök hatalmi köre alól akarná elvonni; kimutatja végre, hogy e tekintetben intézkedésnek és tüntető határo­zathozatalnak szüksége fönn nem forog, mert nem merült fel a kaszinó életében oly esemény, mely ezen -—­ bizalmatlanságot jelző — korlátozó ha­tározat hozatalát vagy tárgyalását indokolttá tenné ; a másikra nézve pedig megjegyzi, hogy a személyes kérdések, az illetők megsértése nélkül ily népes nem is értekezleten, hanem formális közgyűlésen megbeszélés tárgyát nem képezheti s pedig annyival kevésbé, mert az alapszabályok értelmében a választások bárczák­­kal titkosan ejtendők meg s így a közgyűlés nagyságával bíró értekezlet előre meghiúsítaná az­­ alapszabályszerű­ választás lehetőségét, ha most nyíltan nyilatkoznék az egyes személyek fölött. Kéri a jelenlevőket, hogy a két indít­vány fölött egyszerűen napirendre térjenek. Eh­hez a megjelentek hozzájárultak, mire a gyűlés feloszlott. X Tanító-egyesület. A munkácsi gk. espe­­resi kerület tanítói közelebb tartott gyűlésük­ben elhatározták, hogy önképzésük nagyobb mérvű kifejtése czéljából valamennyien belép­nek a „Beregmegyei ált. tanítóegyesület" tagjai sorába. A fölvétel eszközlésére felkért kir. tan­­felügyelőség már felszólította az egyesület el­nökét, s a választmány a fölvétel iránt legköze­lebbi gyűlésén intézkedni­ fog- örömmel vesz­­szü­k tudomásul nevezettek igyekezetét. Akik egy téren működnek, ne vonuljanak vissza az általános haladástól, kicsinyes felekezeti tekin­tetekben, de az egész testülettel vállvetve mű­ködjenek az ügy érdekében. Vajda példájukat a többi gk. tanító is követné. A belépő gör. kath. tanítók névsora a következő: Balázs üllek, Czapáry Endre, Kabáczi János és Volenszky Katalin Nagy Lucskáról, P­a­­zuchanics János Gorondról, Marczunyák János Iványiból, Koszty György Izsnyétéről, Jaczkán Mihály Klucsárkáról, Haskó Já­nos Podheringről, Czapáry Antal és Pet­rus­z János Új-Dávidházáról.­­ A „Beregvármegyei magyar közművelődési egyesület“ pénztárába. 189Q. év auguaztwo f. évi decz. hó 22-ig a következő tagdijak a folytak be: Hadzsega György 1887—88—8a. évekre 4 frt, Kassai Károly 1888—89—90-re 3 írt, ifj. Kodály Bazil 1890-re 1 frt, Csernekhegyi monostor 1880—90-re 2 frt, Hrehovcsák András 1890 re 1 frt, Babinecz János 1889—90-re 2 frt, Barta Ödön 1890-re 1 frt, Buda Olivér 1890-re 1 frt, Ehrenreich Izidor 1890 re 1 frt, Füzesséry Péter 1890-re 1 frt, Liska Samu 1890-re 1 frt, Dr. Meisels Adolf 1888-ra 1 frt, Púm József 1890-re 1 frt, Sallay Gyula 1890-re 1 frt, dr. Schenk Adolf 1890-re 1 frt, Szalay Tamás 1890-re 1 frt, Danilovits Elek 1888—89—90-re 3 frt, Kacsanovszky József 1890-re 1 frt, Kabáczy János 1890-re 1 írt Marczinyák Mihály 1890 re 1 frt, összesen 30 frt. Beregszász, 1890. decz. 22. Serly Ferencz, egyleti pénztároz. Ipar és kereskedelem. Időleges agyag-c­ement-aszfalt- és kőipar-kiállítás. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter intézkedése folytán a budapesti kereskedelmi múzeum a hazai termékek állandó kiállítása mellett évenként egy esetleg két időleges szak­kiállítást fog rendezni, a­melyek hivatva lesz­nek az illető iparcsoport által feldolgozott nyers és segédanyagokat, gyártmányokat, munkagépe­ket és segédeszközöket lehetőleg a maguk tel­jességében felölelni és így iparosainknak meg­­mutatni az utat és módot, melynek követésére­­versenyképességüket fokozhatják. Ezen kiállítások sorozata az 1890. év au­gusztus havában rendezett bőripar kiállítással megnyittatott, mely a várakozásnak teljesen megfelelt, és az ily alapra fektetett­­ szakkiállí­tások, hasznát és czélszerűségét minden irány­ban igazolta. A szerkesztőségünknek megküldött Prog­ramm szerint Baross kereskedelemügyi minisz­ter a kereskedelmi múzeum által rendezendő legközelebbi időleges kiállítás tárgyaiul az agyag­czement aszfalt- és kőipart tűzte ki. E kiállítás jövő évi május 15-én szándé­­koltatik megnyittatni és hat hétig fog tartani. Ezen csoport választását sikerültnek tart­juk különösen azért, mert hazánk kitűnő nyers

Next