Bereg, 1897 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
1. szám.XXIII. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1897. január 3. BEREG SÓVÁRMEGYE, A ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 30 kr. ------- Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. ------Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : JANKA SÁNDOR. KRÉMER ISTVÁN. Főmunkatárs: KÖNYE NÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG: Beregszászban Fürdő-utcza 720. sz. KIADÓHIVATAL: Beregszász Namény-utcza 503. szám, hol az előfizetés hirdetés és nyílttéri díjak fizetendők. Hirdetések készpénzfizetés mellett kezülhetnek. ------ TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP Előfizetési felhívás. A folyó évben lapunknak huszonharmadik évfolyama indult meg. Meg vagyunk róla győződve, hogy az a közönség, mely pártolásával lehetővé tette, hogy ez évfolyamszámot lapunk homlokára feljegyezhessük, ezután sem vonja meg tőlünk szíves támogatását.Mi pedig fokozatos igyekezettel leszünk rajta, hogy t. olvasó közönségünk igényeit továbbra is teljes erőnkből kielégíthessük. Nem mi kezdtük a hírét, de általánosan el van terjedve, hogy lapunk, mind a tartalom, mind pedig a csinos kiállítás tekintetében a vidéki lapok közt méltó számot tesz. T. olvasó közönségünk meggyőződhetett róla, hogy elvi tartalmú czikkelyeink mind eredetiek. Ilynemű közleményeket csak akkor veszünk át más lapból, ha az megyei, vagy társadalmi viszonyainkat szorosabban érdekli. Minden honpolgár csak úgy tehet eleget hazafias kötelsségeinek, ha elsősorban az őt legközelebbről érdeklő községi és megyei ügyekről tájékozva van. Lapunk mindezekről kimentő tudósításokat hozott eddig és hozni fog a jövőben is. Azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a közélet minden terén vannak lelkes munkatársaink, akik nekünk fontos munkálatunkban segédkezet nyújtanak, akik az igazság és méltányosság elveiért felbuzdulva velünk együtt a közügy javáért síkra szállanak. Midőn ez alkalommal is a t. olvasó közönségnek további pártfogását kérjük, ismételve kijelentjük, hogy lapunk eddigi irányának megtartása mellett a megyei, községi és társadalmi mozgalmakról, nemkülönben egyes közérdekű hírekről t. olvasó közönségünket pontosan értesíteni fogjuk és komoly közleményeink mellett nem feledkezünk meg az érdekfeszítő, szórakoztató és tanulságos szépirodalmi művekről sem, melyek különben lapunk hasábjairól eddigelé sem hiányoztak. A „Bereg“ hetilap ára egész évre 4 frt. negyed „ 1 „ Előfizetések a kiadóhivatalba küldendők. Beregszász, 1806. deczember 25. A szerkesztőség és kiadóhivatal. A „BEREIT TÁRCZÁJA. Üdvözlő sorok. Szabó Albert kir. pénzügyigazgató 25 éves jubileumára. .Éljennel köszöntünk, szeretett vezér ! Léptidet követjük, mint hű katonák . Jól tudjuk: ez után nem terem babér, Erre a koszorút tövisből fonák! . . . . iVem vagy Te czifra szó-virág embere, Sem hízelgés, sem bók hozzád nem talál; Zajtalan érdemed bár fölemele, Az vagy mégis hozzánk, ki mindig valál ! /fenned üdvözöljük, tisztelt Főnökünk, Oh mindannyian ma a munkás vezért, A méh-szorgalommal példát adsz nekünk: Leróni szent adónk e hon üdvéért! boldogság kisérjen, bárhol merre légy, Erő, friss egészség szeretett Család üteményidet dússá, valóvá tegyék, — Tartson a jó Ég sok-sok éven át!!! Beregszász, 1896. decz. 27. Lukács Béla, Ezredéves dicsőségünk fényétől, örömétől tündöklő évet fejeztünk be az elmúlt éven, a 2-ik ezredév első esztendejében. Az elmúlt esztendőt még sokáig fogják emlegetni utódaink, mert azon esztendők közé tartozott, melyeket nemzeti életünkben nagy fontosságuaknak szokott feljegyezni a történelem. Az ünnepi zsolozsmák ugyan elhangzottak, az örömtüzek füstje szétoszlott, de maradtak az ünnepségeknek állandó jellegű eredményeik is. Ilyenek a számos gazdasági és közművelődési alkotások, melyek között számos olyan alkotás is van, mely a millenium nélkül vagy soha, vagy sokkal későbben jött volna létre. Erkölcsi hatása volt ennél csak fontosabb, mert a millenium évében az ezredéves fennállás dicsősége kétszeresen megerősbítette a nemzetben az önbizalmat, szilárdabbá téte a nemzeti összetartás mindig nélkülözhetetlen érzetét. Midőn ez évtől tehát végképpen megválunk, egy nagy határkövet hagyunk el nemzeti életünkben. Ezeréves múltat fejeztünk be. A magyarok istenébe vetett bizodalommal, de azért a jövő bizonytalanságának érzetével kezdjük meg a 2-ik ezeret. Ezrekben beszélünk, mikor pedig egy esztendő is milyen nagy idő és mily sok forgandó eseménynek tanúja lehet. Tulajdonképen az idő egy és ugyanaz. A bölcselők már régen kikutatták a tér és idő végtelenségét. Mi emberek, mi osztjuk fel a végtelent, jegyezgetjük azt is, ami végbement. Mint nemzet tehát már az idősebbekhez tartozunk. De a hosszú idő, melyet eddig átéltünk, ne szolgáljon arra, hogy erőnket, idegeinket elgyengülteknek érezzük miatta. A természeti termékek élete is különböző; hosszú idő a fűz életében,ami a tölgy gyökereit még csak megerősíti. De a nemzet egész életét is csak az egyedek, a polgárok teszik erőssé, biztossá. Erős lesz a nemzet, ha annak minden fia megteszi kötelességét. Erős lesz a nemzet, ha biztos alapon élnek annak a családjai, ha virágoznak az ország községei. Városunknak tehát, mint az ország egyik fontos megyeszékhelyének, szintén lényeges feladata van a nemzeti közmunkában. S mint ennek polgárai most, midőn kis 1 i C 17 e. — Fürdői történet. — írta: BUDAI SÁNDORNÉ. Egy vasárnap délután kisétáltam a reichenhalli fürdő mellett fekvő szent zenei apáczakolostor kertjébe. Nehány növendék, kik a szünidőket is a zárdában töltötték, kedélyes karikajátékkal és labdázással mulatott egy apácza felügyelete mellett. Előkelő telivér leánykák voltak, meglátszott mozdulataikon, beszédmodorukon s elegáns taglejtésükön. Közeledtemre egy pillanatra abbanhagyták játékukat s francziául köszöntöttek. Apró zöldfehér koczkás egyenruhájuk kecsesen simult lenge alakjukhoz, hajuk görögös tekercsben csavarodott formás fejükhöz; nyakukon vékony velenczei lánczon egy egy színes zománczu Máriaamoulette volt. Majd folytatták a karikázást, amit magam is kedvtelve néztem mindaddig, mig az egyik leányka karikája fent nem akadt egy nagy baraczkfa jó magas ágán. Hiába dobálták a leánykák után a karika fogóvesszőiket, hiába a nagy labdát, mely e művelet közben ketté hasadt, a karika állhatatosan fentmaradt a fa ágán. Napernyőmet összehajtottam és szorosra gombolva átadtam az egyik növendéknek, hogy azzal próbálja lehajitani a karikát. A leányka félt, hogy összetörik az ernyő, de biztatásomra az apácza engedélyével mégis földobta azt a fára, s a karika ernyőstől sértetlenül hullott a gyepszőnyegre. Megköszönték e csekély szolgálatomat s tovább játszottak. Az apácza, kit Mónika nővérnek szólitottak, egy sétát indítványozott velem a kertben. Járkálásunk közben említettem, hogy bár ezúttal először vagyok itt, leírásból már ismerem e szép helyet, s elmondtam, hogy Trolheim kisasszony zongoratanárnő, ki az itteni növendékeket jár be zongorázni tanítani, szomszédomban lakik az Elektra-villában, s magasztalásával nagyon kiváncsivá tette szép helyre, melyhez most majd kellemes emlék is fűz, hogy itt oly kedves társaságot találtam. Mónika testvér megmutogatta a kert szebb részeit, mely csakugyan pompás hely volt, természetes sziklabarlangból leomló vizzuhataggal, mely sugárzó gyöngyöket szórt az alatta lévő márvány körmedenczébe. Százados haragos zöldszinü fenyőhegy környezte a parkot; a hegyen szétszórt nagy sziklatömbök hevertek, oldalaikat csillagos moha fedte. A park egyik oldalán végig menve egy vad szőlőlugasnak tartottam. Ott az apácza leüléssel kínált. A lugasban nem voltunk egyedül. évesnek látszó halvány, érdekes, szép Egy hét arczu leányka ült ott, nagy világos tiszta fényű szemeivel a levegőbe bámult, a keskeny kis kezeivel önfeledten játszadozott sürü nyitott hajfürtéivel,ruházata a többi növendékeivel egyforma szabású, csakhogy feketefehér koczkás volt; a leányka sápadt arczán valami buskomoly vonás ragadta meg figyelmemet. Külseje azt a benyomást tette rám, mintha e gyermeknek bánat nyomná szivét; ruhája színéről láttam, hogy gyászol,