Bereg, 1899 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-26 / 9. szám
9. szám. — XXV. évfolyam. Senki sem tehet ezen a téren jobb és hasznosabb szolgálatot népünknek, mint a tanítók. Ezért mind azoknak a tanítóknak, akik ez iránt levelező lapon a földmivelésügyi m. kir. ministerium szőlészeti osztályához fordulnak, a könyvet ingyen küldik meg. Erről vármegyénk néptanítóit azon figyelmeztetéssel értesítjük, hogy a könyv megküldéséért mielőbb jelenkezzenek, hogy az nekik, mihelyt a nyomdából kikerült (a mi február hó második felében várható), azonnal megküldhető legyen. ____ _ Szabadságolások. A vallás-és közoktatásügyi m. kir. ministerium Mészárosné Payer Krisztina munkácsi állami elemi iskolai beteg tanítónő részére folyó évi február hó 1-től kezdődőleg a tanév végéig terjedő szabadságidőt engedélyezett és helyettesítésével Meindl Margit munkácsi lakos okl. tanítónőt bízta meg. Holczer Margit makkosjánosi-i állami elemi iskolai tanítónő részére folyó évi márczius hó végéig terjedő szabadságidőt engedélyezett s helyettesítésével oki. tanítónő hiányában Beregvármegye kir. tanfelügyelője Háda Eszter okleveles óvónőt bizta meg. Meiselsné Benedek Irma orosz régi állami elemi iskolai tanítónő részére két havi szabadságidőt engedélyezett és helyettesítésével Benedek Kornélia okleveles tanítónőt bizta meg. X Áthelyezés: A vallás-és közoktatásügyi m. kir. ministerium Kecsethy Gyula kisfaludi állami elemi iskolai tanítót a berzeviczei (Sáros-vármegye) állami elemi iskolához helyezte át s egyúttal az igazgatói teendők ellátásával is megbízta. X Nyugdíjba való felvétel. A vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerium Kurucz Ilona hátmegi állami elemi iskolai tanítónőt 1898. évi deczember hó 10-től 400 frt. nyugdijigénynyel az országos tanítói nyugdíjintézetbe felvette. X Nyugdijt pótló államsegély. A kultusz ministerium Özv. Magyar Györgyné kanarai lakos, tanitóné részére 100 frt. nyugdijtpótló államsegélyt engedélyezett. X Énektanitói tiszteletdij. A vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerium Radics Mihály beregszászi állami polgári iskolai énektanitó eddigi 100 frt tiszteletdijat az 1898/9. tanévtől kezdődőleg 200 frtra emelte föl. Gratulálunk. X Kinevezések. A vallás-és közoktatásügyi m. kir. ministerium Pataky György beregszászi gk. elemi iskolai tanítót a kolubinai, Kovács Jenő minorita szerzetest a dubi i állami elemi iskolához rendes tanítóvá, Diószeghy Ilona okl. tanítónő, városunk szülötte pedig a rákosi áll. el. iskolához rendes tanítónővé neveztettek ki. V VXVVVVXV VA .,V\\\\W.V'\.'.\. \\\X V v V \ X x x x x x X Vajjon létezik-e hazánkban oly egy holdnyi föld, a mely gyümölcsfák nélkül ennyi jövedelmet hozna évenkint? 2. (Mert a gyümölcsfa tisztítja és nemesíti levélgazdaságával a lázas gázakkal teli levegőt, s gátolja a szelek hatalmát, mérsékli árnyéka által a nap hevét, a nedvességet részben magához vonja, részben pedig visszatartja a földben; mi több, ez a nedvesség és meleg igazi szabályozója. És így lényegesen hozzájárul a talaj termékenyítéséhez és az éghajlat javításához. A gyümölcsfa épp oly egészséges, mint üdítő táplálékot szolgáltat, kivált: 3. az alma gyümölcse a vilióból (phosphor), mely az agy táplálására fordittatik, jelentékeny részt tartalmaz magában s ha összehasonlítást teszünk, az alma azon vilióból mennyiségre nézve sokkal többet tartalmaz, mint bármely más gyümölcs, zöldség-féle. Az alma-gyümölcs élvezete ezen okoknál fogva ajánltatik, különösen a szellemi munkások s ülő életmódot folytató egyéneknek. Az alma-gyümölcs az említett vilión kívül még álmatlanságot elűző s heveny bántalmak ellen óvó savakat is foglal magában. Sok ember, hogy agg korában tartós egészségnek és ifjú frisseségnek örvend, ez azon szerencsés étrendi szabályban találja okát, hogy lenyugvás előtt egy pár almát (különösen Mosánszki-falvakat) költött el rendesenl 4. Tapasztalásból tudom, hogy az oly vidékeken, ahol sok gyümölcs terem, és a lakosok bőven élvezik azt: a járványos betegségek igen ritkán fordulnak elő, és ha elő is fordulnak, vajmi kevés áldozatot vesznek el úgy a gyermekek, mint a felnőttek közül. A jelzettekből kiviláglik tehát, hogy aki úgy a maga, mint a társadalom és ekként kedves hazánk jövőjét szivén viseli, és a mellett jó, szép és nemes iránt érzékkel bir, kell, hogy a gyümölcsészet fejlesztését és terjesztését tőle kitelhetőleg, bármily rangú és állású legyen is, előmozdítani lelkiismeretesen iparkodjék Teljes jó akarat és a nép boldogulása iránt érzett meleg szeretet és óhaj Íratta velem ezen sorokat. Hallgassák meg, akiket érdekel, és tegyenek meg mindent az ügy előmozdítása érdekében ! Magyar György. XXX X ..X X X X X X X X X XXXX X X X X .X-. XV.XVXv.V-X X- X X X X X X X Közgazdaság. A gyümölcsészet előbbre viteléről. * is. A n. é.közönségnek tiszteletteljesen kérem elnézését az iránt, hogy az ügy fontosságánál fogva előbbi közleményem ismétlésébe esem. Hogy a ruthén nép anyagi helyzete semminemű intézmények által annyira (úgyszólván jelentéktelent áldozatok árán) elő nem mozdítható, mint a gyümölcsészet hathatós felkarolásával, az a következőkből is kitűnik: 1. Mert 1 holdnyi földön pl. 20 drb. almafa elférhet, és közte-közte egy-egy szilvafa is. Minden almafa, midőn eléri a rendes korát, a legalacsonyabb számítással pl. jövedelmez 10 —10 frtot ami 200 frtra rúg fel, a szilva pedig csak 1 — 1 frtra véve fel, ez 20 frtot tesz. Tehát egy holdnyi hegyi föld évenként kevés gondozás és fáradság mellett jövedelmezhet 220, azaz kétszázhusz frtot, míg ellenkező esetben alig egy-két frtot ... kivált most, a midőn vasúti közlekedésünk van Lengyel- és Oroszország felé. Ezek bejönnek és 10— 15-ször annyit adnak, illetve fizetnek bármiféle — úgy szólván rész gyümölcsért, mint ezelőtt, vagyis mig vasút nem volt. Különben kedves Magyarhazánk még az esetben sem lenne képes a 2 nevezett országot gyümölcscsel ellátni kellőleg, ha valamennyi fája gyümölcsfává átváltoznék. De a gyümölcsfák alatt a fű is megterem , nem különben a kolompár is. És ez utóbbi termény miatt évenkint a többszöri kapálás felette hasznos befolyással van úgy a gyümölcsfák növésére, fejlődésére, mint az azok fejlesztésére, megértésére és ízére nézve is. Említésre méltó, hogy vannak oly egyes fák, különösen az almafélékből, amelyek évenkint 100, azaz száz írtnál is többet jövedelmeznek. * Az I. közleményt lásd lapunk. évi 2. számában. Szárit* BEEEG A közönség rovata. Számadás A „F. K. E.“ beregszászi fiókja által jótékonysági alapja részére f. hó 14-én rendezett karton-bál jövedelméről. Felülfizettek: Mélt. Dr. Hagara Viktor ur 10 frt; Szabó Bertalan pü.-igazgató és Roth Gábor 3—3 frt; Hrabovszky Tihamér 2.70 kr. ; Jobszty Gyula alispán, Dr. Stern Manó és Prohászka Sándor 1 — 1 frtot. Jegyeiket megváltották: Dumbovics Emil, Stern Mór és Barta Ödön 5 —5 frt, Káldy Gyuláné, Hauzer Gyula, Auer Károly, Marczkó Gyula, Kabáczy Józsefné, ifj. Telegdy Sándor, Telegdy Bertalan, Dr. Meisels Herman, Meisels Lajos, Balkányi Jenő, Neumann Ferencz, Domokos István, Török Gyula, Sallay Gyula, Sárkány Zsigmond 2—2 írttal, Vinkler Izidor a felszámított szoba árát 3 írttal. — Melyekért az egylet nevében őszinte hálás köszönetünket nyilvánítjuk. Felkéretnek a meg nem jelent rendező urak, a jótékony czél iránti tekintetből jegyeik árát beküldeni. Beregszász, 1899. február 23. ifj. Fedák látván* Koricz Lajos, »* titkár. «. pénztárnok. KIADÁS: BEVÉTEL Belépti jegyekből ...... 287 frt. kr. Felülfizetésekből.......................... 21 „70 „ Jegymegváltásból ...... 48 „ Rendező jelvényekből .... 9 „30 „ Összesen : 366 frt— kr. Tánczteremért......................... . 43 frt— kr. Zenészeknek ............................... 50 „n Nyomtatvány............................... Tánczrend, a terem díszítéshez 30 , f) Budapestről hozatott szükséges kellékek és egyéb szükségek apróbb kiadások ..................... 189 frt04 kr. Összesen: 312 frt04 kr. Tiszta jövedelem : 53 frt96 kr. Beregszász, 1899 február 26. SuAKuoz:. Vak a kiállításon.* (Milleniumi emlék.) Debreczeni Kis András bácsi husz esztendeje vak már mind a két szemére. Mióta a szeme világát elveszítette, kétszer se mozdult ki Nagypéterfiautczai portájáról. Van egy diákiskolákat járt fia, Mihály, az viszi a gazdálkodást, az jár ki a tanyára; felesége, meg Juli, a szolgáló, vezetik otthon a háztartást. András bácsinak nincs egyéb dolga, mint hogy kerekes székében kiül a tornáczra s pipázik. Nem látja ugyan a füstjét, de érzi a szagát, meg csípi a lé a nyelvét Ez neki elég élvezet. Mikor déltájban hallja, hogy jönnek a gyerekek az iskolából, bekurjantja valamelyiket s elolvastatja vele magának az újságot. Mikor az újságot is tudja már, a pipa se esik jól, az ebéd sincs még készen, sétákat rendez a tornáczon. Eltolja magát a kerekes széken a kiskaputól a kamaráig, ami húsz lépésnyi út, akkor kikér a székből, megfordítja, tapogatózva visszaül belé, s megint visszaguritja a kis kapuig. Ez nagyon testedző mulatság. Kár, hogy anyjok haragszik érte, mert a két kerék mind felvágja a tornácz szépen kitapasztott, sárga agyaggal beeresztett földjét, sőt néha még a meszet is lesúrolja a falról. — Eredj ki sétálni a Nagy-Erdőre — zörög ilyenkor anyjuk. — Megyek én, csak gyere, vezess ! — Érek is én rá arra. — Hát akkor érj rá a tornácztapasztásra. András bácsi idilli csendes vidámságát nagyon felzavarta legutóbb a millénium. Alig várta naponként az újságot s uram bocsá’, kenyérdagasztás mellől is előkiabálja az anyjukat, olvassa el neki, mi történt Budapesten ? Királyi beszédek, herczegek, nagy urak, idegen nácziók járása-kelése a kiállításon. Hunyadi Mátyás könyvei, a szent királyok kincsei, ezer esztendő csodái ott vannak egy halomban, remekszép palotákban. Messze idegen országokból hazahozott drágaságok, százezreket érő fegyverek, ékszerek összegyűjtve, amiket Európahírű magyar vitézek és királyok viseltek valaha. Aztán ott vannak a drága kincsnél drágább iparczikkek, gépek, amik mutatják, hogy Magyarország nemcsak volt, hanem van is, lesz is, ha Isten engedi, ut ezer esztendeig. Ott van az a sok könyv, amit magyar ember irt, ott van az arcz.képe annak a szegény jó Csokonainak is, aki éhen-szomjan poétázott Debreczennek bánatban, örömben s magyar mert lenni a képzelgő mihellének gyerek-seregében. — Hej, anyjuk, csak egy napra jönne meg a szemem világa, hogy azt a sok dicsőséget, sok drágaságot megnézhetném. Aztán örömest halnék meg. — Ne epeszd magad ilyesmiért, édes öregem. Majd megtudjuk az újságból, elmondják, akik látták. — Mégsem olyan az, mintha maga nézi meg az ember. Jó is nektek, akik látták. Azon az éjszakán nem tudott aludni az öreg. Mikor hajnal felé hallotta, hogy fia, Mihály, felébredt, elkezdett sóhajtozni. — Mi baja édes, apám ! — Mi bajom ? nem látok. Nem elég az ? — Látunk mi helyette, édesapám. — Éppen azt akarom mondani, fiam. — Mit ? Vigyél fel engem Budapestre. Megnézzük a kiállítást. — Ott se lát abból édesapám többet, mint amit az újságból itthon olvasunk. — Majd látsz te fiam, és megmondod mindenütt, mi van. Legalább ott jártam én is. De kinevetik édesapámat, hogy vak létére elment a kiállítást nézni. — Nem bánom én. Bolond ember neveti a más baját. Telik még tán egy tinó ára erre is? Addig makacskodott András bácsi, míg fia, felesége belé nem egyeztek az utazásba. Szépen megmosdatták megborotválták. Ráadták az uj fekete magyar ruháját, széles karimáju kerek debreczeni kalapot nyomtak a fejébe, új kordovány csizmát húztak a lábára Násznagynak elmehetett volna, úgy rendbe szedték a nagy útra. Mihály is kiöltözött magyarosan, de egy czifra tulipános szűrt is a nyakába akasztott, jó lesz az az öregnek, ha hideg találna lenni. Feljöttek a kiállításba. Miska kézen fogva vezette az apját a homokos utakon. Néhol észrevették, hogy vak az öreg s derekasan megéljenek * Mutatvány Zempléni Árpád „Kis Emberek“ ezlműi sajtó alatt levő novellás könyvéből,