Bereg, 1903 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

1. szám. — XXIX. évfolyam. Jelenti továbbá az alispán, hogy a földmű­velésügyi m. kir. Minister a Borzsa folyó szabályo­zása végett, a munkálatok végeztetésével megbízott V-ik kerületi kultúrmérnöki hivatal részére lö­ OOO korona előleget folyósított, s hogy az intézkedés a munka mielőbbi megkezdése iránt megtétetett. A közigazgatási bizottság fegyelmi választ­mánya, Kürthy Imre Beregszász városi ellenőrt hivatalvesztéssel büntette, a többi pénztári tiszt­viselőkre nézve a fegyelmi eljárást a folyamatban levő büntető eljárás befejezéséig függőben hagyni rendelte. A vármegyei főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok kedvezőtlenek. Zapszony községben a typhusz csökkenő félben van. A gyer­mekek közt különösen Munkácson a kanyaró ural­kodott, hol kanyaróban 33 gyermek halt meg. A kir. főmérnök jelentése szerint, az útépí­tések a korai fagy miatt szüneteltek. A törvényhatósági utakra kiszállított kavics átvétetett. A kir. tanfelügyelő az elmúlt hóban 23 napot fordított iskola­­látogatásra. A beregszászi második állami óvodának az Árpád-utczában leendő megnyitása iránt az elő­terjesztés megtétetett. Az árvaszéki elnök jelentése szerint az árva­székhez az elmúlt hóban készpénzben érkezett 7664 korona 62 fillér, mely az illető pénzintéze­tekbe helyeztetett. Nagykorúvá nyilváníttatott 72 egyén. Az árvák létszáma szaporodott 116-al. A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint november végével adóhátralék maradt 1‘356448 K 64 f. Ezenkívül több kevésbbé fontos s magán­­érdekű ügy intéztetett el. A f. év nov. hóban egyenes adóból befolyt..................... 243691 K. 59 „ a­z év hason havi befizetés 241808 K. 49 „ igy a f év nov. hóban 1883 K. 11 fil­lérrel nagyobb az eredmény. Bélyeg és illetékből no­vember hóban befolyt . . 36822 K. 05 f. a­z év hason havi befizetés 29996 K. 03 „ igy a f. év november hóban 6826 K. 02 fil­lérrel nagyobb az eredmény. Fogyasztási s italadóból be­folyt .................................... 114.754 K. 73 fii. Dohány eladási jövedékből befolyt............................... 56681 K. 59 fii. V. .­V­V­X. X. X. ^ X H X­X. X­V. V. X. >_•».<­. V X. X. • "» "*■ -V *1 X. x -i —I.- X ■ -V­X «. B­E­B B­Gr Beregszász, 1903. január 4. Felvidéki mozgalmak. Van Beregvármegyének egy közigazgatási járása, a hol a nagy elhagyatottság, a kultúra tel­jes hiánya, a sok orvoslásra váró bajok a nép teljes elszegényedésében s folytonos csüggedésében csúcsosodtak ki. Sehol annyira meg nem boszulta magát a népen a nembánomság, mint a felvidéki járás községeiben. Pedig nem a vezetőkben volt a hiba. Elha­­gyatottságának a nép maga az oka, mert hibái­nak tömkelegében maga után vonta még a jók elfordulását is. Ma már — hiába tagadnék — két­ségbe sem vonható, hogy felvidéki népünk, rutén­jaink legkevésbbé szeretik a munkát, leginkább nem igyekeznek, nem dolgoznak és igen sokat áldoz­nak a pálinkának. Sokat fáradoztak már azon illetékes ténye­zők, hogy a nép teljes kipusztulását, anyagi és erkölcsi végleges tönkremenetelét megakadályoz­zák. De azért a baj ma sokkal erősebb, mint va­laha volt. Nem az éhínség a sok veszedelem kö­zött a legfontosabb, mert hiszen ha néhányan el is pusztulnának, majd csak előállanak akkor a segítő tengerivel, s kihúzzák az időt böjttel, kop­lalással a tavaszi munkálatokig. Sokkal nagyobb baj bekövetkezését látjuk mi a felvidéken, a mely­től nagyon kell óvakodni s a mit meg kell aka­dályozni. Ez a legnagyobb baj pedig az, hogy ruthén népünk még meglevő kis birtoka teljesen idegen kézbe fog kerülni, s ott, a hol ma még magyar hazánk idegen ajkú, de magyar érzelmű polgárai a tulajdonosok, néhány rövid év alatt idegen nyelvű, idegen érzelmű s tőlünk teljesen távol álló elemek fogják a helyzetet uralni. Az a tunya­ság, az a dologtalanság, az a nembánomság csak kedves a mi ruthénjeinknek, de meg vagyunk róla győződve, hogy nem az ő intenziójának a követ­kezménye. Tervszerű üzlet ez, mely pálinka kon­tón kezdődik, uzsora pénzen folytatódik s a bir­tok eladásával boldog Amerikában végződik. Az az orosz, a melyik itthon renyhe, Amerikában munkás, pénzkereső, takarékos. De itthon miért nem az ? Mert idegenek uralma alatt áll, jó veze­tői elhagyják s nem volt oly' erős sz­ava a vez­e­­tésre hivatottaknak, a mely szó mindenkor támo­gatta volna, esetleg még a tévelygőket is. A felvidéki járás népeinek megmentését czé­­lozza az az egyesület, mely decz. hó 27 én Ilo­s­­v­á­ri megalakult. Mert végre csak kell lenni va­lakinek, a ki kezébe vegye a dolgokat, s egy egészszé hozza össze a nép érdekeinek munkála­tára hivatott tényezőket Legnagyobb érden­ itt Kotrba Nándor ilosvai kir. járásbirót illeti, a ki lelke önfeláldozással, buzgón fáradozott azon, hogy egy társaskör eszméjét megkedveltesse s egy tábort toborozzon össze. Az ő lelkesültsége tudta csak keresztül vinni azt a végtelen nagy eredményt, melyet senki sem remélt. Nemesebb, emberbarátibb czélt még senki sem szolgálhatott, mint a melyet Kotrba Nándor járásbiró tűzött ki s a miért oly kitartóan küzdött. Nehéz munka volt, de fáradozását siker koronázta. Első sorban a járás főszolgabíróját K­o­m­l­ó­s­y Györgyöt nyerte meg az eszmének, majd a vidék összes vezető egyéneit eg­gyé hozta. „Felvidéki Társas Egylet“ czím alatt a felvidék gazdasági, közművelő­dési és társadalmi életének fellendítésének jeligéje alatt a kaszinó majdnem hatvan tag­gal megalakult, azonosítván magát azon nemes törekvésekkel, mely bizonyára kellő eredmények­kel fog járni s a siker csak méltó lehet a kitűzött nagy c­élhoz. Az alakuló gyűlés a kidolgozott alapszabá­lyokat elfogadván, mindenekelőtt megemlékezett a kerület képviselőjéről s Barta Ödön ország­gyűlési képviselőt diszelnöknek megválasztván, őt erről távirati uton értesítették és üdvözölték. Majd Komlósy György főszolgabírót elnök­n­e­k, Nizsalovszky János gk. lelkészt alelnöknek, Kotrba Nándor kir. járásbírót ügyvezető igaz­gatónak, Simay Viktor kir. járási állatorvost pénztárnoknak, Mérges József körjegyzőt jegyzőnek és M­aj­o­rosy István ált. tanítót könyvtárnoknak közfelkiáltással megválasztották. Az igazgatóság mellé az ügyek ellátására 15 tagú választmányt jelöltek ki. Az a czél, a mely az Egylet gazdasági, köz­­művelődési és társadalmi nagy alapeszméjében van, s a­mely a vidék összes vezetésre hivatott tényezőit eg­gyé hozta, kétségtelenül meg fogja hozni a kívánt eredményt s tudjuk, hogy bár a mi bajunk nagy és mélyen gyökeredző, azt egye­sült erővel, önzetlen buzgalommal meg fogjuk gyógyítani. Adjon isten a nemes czéllal harczba induló egyletnek s tagjainak kitartást s a legna­gyobb eredményt. A megalakulás után az egylet tagjai Kotrba Nándor járásbiró — mint az egylet közkedveltségü igazgatójának — vendégszeretét élvezték. Az egylet működését már­is megkezdette. Sok szerencsét! O. VEGYES HÍREK. — Felhívás előfizetésre! La­punk a bekövetkezett új évtől kezdődőleg a XXIX. évfolyamába lépett, tehát majdnem három évtizeden keresztül szolgálta már híven és lelkiismeretesen a vármegye és város közügyeit. Ez évben is előbbi prog­­rammjához híven egész lelkesedéssel szán­dékozik a közérdeket szolgálni: hazafisá­­got, műveltséget, anyagi és szellemi kul­túrát terjeszteni s előmozdítani. Szives tisztelettel kérjük vármegyénk és városunk műveit közönségünknek pártfogását az uj év alkalmából. Előfizetések legczélszerüb­­ben postautalványon lapunk kiadóhivata­­lához küldendők (Beregszász, Árpád­ utca 14. sz.) Kérjük az előfizetési pénzeknek lapunk kiadóhivatalához mielőbbi bekül­dését, hogy a lap szétküldésében fennaka­dás ne történjék. A „B3EREG“ szer­kesztősége és kiadóhivatala. kétszer letolta, ugyanannyiszor föltolta az orrán, végül levette és az asztalra csapta. „Nagy úr, harsogott, m­a még egyszer fütyölget az irodában, elmehet.“ És én . . . Matild. És te? . . . Lőrincz. És én jobban szerettelek téged, mint az irodámat. Ott hagytam és más ügyvédhez mentem. Aztán tovább fütyültem az utczán a románezőt. Matild. És az irodában ? Lőrincz. Az irodában ? Ott magamban . . . dúdoltam. Matild. Csak dúdoltad. (Lemondólag.) Már akkor is megcsaltál. Lőrincz (az asztalra csap). Csak nem doba­tom ki magamat kétszer egy románezért! (Csönd. Csöndes szellő kerekedik , a tó tükre megremeg. A vendéglő terraszán a czigány egy vizözön előtti valezerbe kap.) Lőrincz. Menjünk be. Matild (székét Lőrinczéhez tolja). Lőrincz, ne még. (Lágyan hozzásimul.) Huszonkét évvel ezelőtt együtt daloltuk ezt a románczőt, daloljuk el most is. Lőrincz (idegesen megremeg). Matild. Nézd, hogy reszket a hold ezüstös fénye a Balaton tükrén , mily lágy szellő lengedez és oly illatos a jég! Lőrincz. Matild, nem olvastál ma regényt ? Matild. Miért kérdezed ? Lőrincz. Úgy beszélsz, mint egy nevelőnőbe ojtott regényíró nő. Matild. Én nem tudom, de ma olyan külö­nös sejtéseim vannak. Lőrincz. Nekem is. Matild. Ugy­e ? Ez a holdfény, a virágillat. . . Lőrincz. Nem. Hanem visszajön a gyomor­bajom Matild (hirtelen hátradől). Lőrincz! Lőrincz. Valóban szúrást érzek. Matild (kenetesen). Lesülyesztesz a legala­csonyabb prózába. Tiszteld . . . Lőrincz ■ ■ . érzelmeimet és az édes ma­mámat. Téged szeretlek, az édes mamát meg­tisz­telem, ha nincs itt, de azért nem énekelek. Én már kivénültem a trubadúrkorszakból. Matild (idegesen dobol a szék karján). Ki­vénültél ? Hát mikor nem voltam otthon két hétig, ki énekelt a „Leveli békában“ drágalátos agglegény barátaival, meg azzal a fitos, kóczhajú kóristánéval ? Lőrincz (fejét nyakába húzza) Hát kit énekelt ? Matild (harcziasan). Te! Lőrincz (közömbösséget teltetve). Én nem énekeltem. Matild. Talán a . . . a . . . Maharadzsa ? Lőrincz. Miért ne, ha tudja a „Sárga re­­ezeezét ?“ Matild. Hát te mit csináltál ? Lőrincz. A taktust ütöttem. Matild. A taktust ? És folyt a pezsgő, mint a Balaton. Lőrincz. A Balaton nem folyik. Matild (haraggal). Folyik ide, folyik oda, elég az hozzá, hogy hajnalban az asztal tetején tánczoltál egy !á... bon! — Mindkét kezedben egy pezsgős palaczk, mint — mint Kinizsi András . . . Lőrincz (csöndes megadással). Pál. Matild. Bánom is én, ha Jeremiás! Ugy­e, hogy nem vénültél ki a trubadurkorból, te . . . te . . (Sirás.) Lőrincz (arczátlan bátor­sággal). A barátság szent érzelmei, melyek a házasélet legboldogabb körülményei közt sem szűnhetnek meg teljesen a . .. Matild (lekapja szemeiről a batiszt kendőt). Lőrincz, ne tovább, mert nyakonütlek ! Lőrincz (kitör). De mondd hát, mit akarsz ? Nem voltam mindig hü . . . vagyis figyelmes, gondos férjed ? Matild (halk sírással). Hát a „Leveli béka ?“ Lőrincz (boszosan). Eh ! Matild. A „Sárga reczecze“, a pezsgő, meg az a kóczhajú kóristáné, meg az agglegény bará­taid, azok a lumpok, hát azok semmik? Lőrincz. Dehogy semmik ! Embertársaim. Matild. Lőrincz, ne boszants! Lőrincz. Jó, jó, az Istenért! Legyen vége, inkább eléneklem, elorditom, elbömbölöm azt a románezőt. Kezd el!

Next