A Polgár, 1927 (1. évfolyam, 1-16. szám)

1927-09-15 / 1. szám

Ґ évfolyam 1. szám Ujhorod, 1927 szeptember 15 Előfizetési ára egy évre 48.— о korona, félévre 24*—, negyedévre 12*— «korona Külföldön a portaköltséggel több felelős szerkesztő: KRI­SLER GÉZA Megjelenik minden szerdán délben Szerkesztőség és kiadóhivatal Ujhorod- Ungvár, Korjatovi£-tér 33. Telefon 240. A Polgár megindításához" A világháború suho- gaz-­­­dasági válságot idézett elő a­­ hadviselt államokban. Nem­­ beszélve a rettenetes ember-­­ áldozatról, a résztvevő n­em­zetek egész vagyonukat­­ gyilkoló eszközök előterem­tésére kö­tötték el s amikor a háború véget ért és likvi­dálni kellett a háborús kiadá­sokat, olyan adóztatási rend­szer vette kezd­tét, amely tönkretette a háborút viselt országok népeit. A nagy gaz­dasági elszegényedésbe­­n az­tán elsősorban a nagytőke ta­lálta meg a helyét, mely a maga világszervezetével hat­hatósan tudta megvédeni ér­dekeit. A proletariátus is a maga kitűnő szervezettségé­vel szociális és gazdasági vív­­mányokra tett szert, csak a polgári középosz­tály, leg­főként az iparos és kereskedő maradt a porondon, két vállra fek­tetve, mint a háború és az azt követő gazdasági krízis legnagyobb áldo­zata, példabeszéd szerinti flegmája és nemtörődöm­sége miatt. Az iparos és kereskedő a kapitalizmus és proletariátus között őrlődik és szétmorzso­­lódik. Áll ez leg­okéut Pod­karpatszka Rusz iparosaira és kereskedőire, akik mostoha gyermekei az államnak és a társadalomnak egyaránt, mert senki sincs, aki legalább ko­moly kísérletet tenne, hogy a podkarp­ ruszi ipar és keres­kedelem siralmas helyzetén segítsen. A baj fő oka, hogy mi, ipa­rosok és kereskedők másokra bízzuk sorsunk intézését, olya­nokra, akik nem érzik a mi bajainkat, nem értik meg a mi panaszainkat és erőnket lebecsülve, mindig másoktól várjuk a segítséget. Nincs bennünk önállóság, mert úgy vagyunk nevelve, hogy jo­gaink kivívását mindig má­sokra bíztuk és nem ébred­tünk tudatára annak, hogy mi vagyunk legszámot­tevőbb tényezői a polgári társadalomnak, mi va­gyunk legerősebb pillérei a gazdasági életnek és nekünk jogunk van ennek arányában részt venni saját sorsunk irányítá­sában. Ez a lap azt a célt sze­látja, hogy ön­tudatra­ ébressze Podkarp, Busz ipa­ros és kereskedő­­osztályát és egy táborba tömörítse jogai kivívása ér­dekében. Egy táborba kell tömörí­­­teni­ Podkarp. Rusz iparosait , és kereskedőit, mert csak egy­séges fel­.­pissel lehet kikül­deni az ipar és kereskedelem virágzását, az iparos és ke­­reskedő jólétét. Minden tár­­­­sadalmi réteg, minden gaz­dasági csoport megvédi a m­ga jogait, csak a podkarp­ ruszi iparos és kereskedő nem. Üdvözlöm „A Polgár"-t megindulása alkalmából Üdvözlöm, mert célkitűzései nemesek, programmja felöleli az iparos és kereskedő-társadalom létkérdéseinek egész komplexumát. A mai nehéz megélhetési és m­idenféle szociális és gazdasági bajokkal túlterhelt viszonyok között valóban szükség van egy orgánumra, m­ely mentesen minden el­fogultságét, a tárgyilagosság magasabb nézőpontjából szemléli a dolgokat, é­­s tekintette észreveszi a helyes irányt és a mindennapi élet nehéz küzdelmébe belei­vadt embernek megbízható útmutatója lesz. Feltétlenül szükség van egy szervre, mely aggályos gondossággal ügyeljen az iparos és kereskedő-társadalom érdekeire, kitartó figyelemmel artsa ujját annak ütőerén s szakszerű anáccsal, felvilágosítással, támogatással szol­gáljon az arra szorulóknak. Bár Podkarpatszka Rusz hírlapirodalma számszerűleg meglehetősen gazdag, ily irányú lapunk még eddig nem volt! Örömmel veheti tehát különösen kereskedő és iparos társadalmunk „A Polgár“ megindulását, mert eme lap­ban egy megértő, jóindulatú barátot kap, mely fáradtsá­gát nem ösmerve, kitartással, lelkes odaadással fogja felkarolni érdekeit s fog igyekezni segítő kezet nyújtani­­ a létérti küzdelemben­ Az iparos és kereskedő osztályon múlik, hogy „A Polgár“ kitűzött célját kéthesse, programmját megvaló­síthassa, mert csak azon esetben lesz megfelelő súlya és ereje „A Polgár“ szavának, ha az iparos és kereskedő­­világ tömegei fognak kibontott zászlaja alá tömörülni Meg vagyok arról győződve, hogy iparosaink s ke­reskedőink öntudatos társadal­m­a megérti, megérzi e lap hivatásának nagy horderejét és már a saját jól felfogott érdekében is, közös támogatással naggyá, hatalmassá teszi azt Meleg szeretettel üdvözlöm ismételten „A Polgár“-t megindulása alkalmából. Legyen elindulása szerencsés, pályája emelkedő, működése eredménydús. HRABÁR KONSTANTIN, a kassai Keresk. és Iparkamara podkarp­ ruszi szekciójának elnöke. Lapunk mai száma 8 oldal. A podkarp ruszi iparos és kereskedő csak fejőstehene az államnak és a társadalomnak, akit mindenki kihasznál, ki­­uzsoráz minden ellenszolgál­tatás nélkül Az iparos, a ke­reskedő nem j­ úszhatja to­vább ezt a nevetséges szere­pet, ki kell verekednie magá­nak azt a pozíciót, amely súlyánál, jelentőségénél, szám­arányánál, a közt­ehek vise­lésében való ré­tarányánál fogva megilleti. Az iparos és kereskedő baját, sérelmét a maga tel­jességében csak az iparos és kereskedő érzi. Minden segít­ség, amely közvetett helyről jön, csak részleges, legtöbb­ször nem is önzetlen. Az az érv, hogy nem vagyunk elég érettek ügyeink vitelére — ha­mis. A háború és az azt követő idők küzdelmeiben az iparos és kereskedő rutinra,­­ tapasztalatokra, műveltségre tett szert ez­eket mind hasz­­nosítanai kell a saját javára. Az iparosnak és kereskedőnek emancipálnia kell magát min­den olyan segítségtől, melyet nélkülözni tud és melyet drá­gán kell megfizetni. Részt kell vennie az ország, a megye, a város ügyeinek intézésében és mindenütt meg kell véde­nie gazdasági érdekét. Meg kell szabadítania magát az olyan „jóaka­róktól“, akik szemére ve­tik, ha üzleti érdekeit védi. Az üzleti érdek: gazdasági érdek, mely irányítja, kormá­nyozza az egész világot. Min­den embernek legfőbb érdeke és önmagával szembeni kö­telessége, hogy gazdasági ér­dekeit tisztességes úton, a törvény és jog határain belül megvédje és biztosítsa. Az iparos és kereskedő dolgozik a legtöbbet, mert nemcsak fizikai, de szellemi munkát is végez, ezért joggal megkö­vetelheti, hogy emberi módon megélhes­sen és gondoskodhassék arról, hogy öreg korában ne kényszerüljön a kol­dulásra. Ezt csak úgy érheti el, ha beleszól a közügyekbe és egy­séges, hatalmas fellépésével

Next