A Polgár, 1927 (1. évfolyam, 1-16. szám)
1927-09-15 / 1. szám
2. oldal - <% ■'. VP 90 Iparosok ! Kereskedők! Vegyétek saját keretekbe sorsotok intézését megakadályozza az olyan törvények, rendeletek, határozatok és intézkedések érvényesítését, melyek érdekeit sértik, létalapját megingatják. Ki kell küzdenünk, hogy az úgynevezett „szociális terhek” leépítessenek, a szociális biztosítás legyen lényegesen olcsóbb, mert semmi szükség arra, hogy még továbbra is fokozzák az amúgy is óriási tartalékalapokat, melyekből sem a munkaadónak, sem a munkásnak haszna nincs. Ki kell harcolnunk, hogy államti szállításokhoz jussanak az iparosok és kereskedők, melyeknél a kisiparosok nagyobb árakat kapjanak, mint a nagyipar, küzdenünk kell azért, hogy szüntessék be az ipari munkát a fegyházakban, katonai és polgári hivatalokban, küzdenünk kell az igazságtalanul kivetett adók leírásáért, az adóvégrehajtások felfüggesztéséért a felebbezések elintézéséig, követelnünk kell, hogy a kontárkodás és szennykonkurrencia kiküszöbölésére az ipartársulatok végrehajtó hatalomhoz jussanak és ki kell vívnunk minden oly intézmény likvidálását, mely az ipar és kereskedelem boldogulását akadályozza. Ez a programmja „A Polgár“ nak és ezért a programmért fog harcolni tiszta fegyverrel, önzetlenül és kemény elszánással. És amidőn ezennel útnak indítom „A Polgár“, nincs más támaszom, mint az erény, a jóakarat és a bizalom. Törhetetlenül bízom iparos és kereskedőtársaim szolidaritásában, támogatásában, segítésében. Tisztában vagyok azzal, hogy „ Polgáry egymaga nem képes azt a sok ipari és kereskedelmi bajt megszüntetni, tudom, hogy a„ Polgáru egymaga nem tudja a podkarp ruszi siralomvölgyet éden kertté átváltoztatni, de ha az összes iparosok és kereskedők összefognak és minden vonalon kiépítik szervezeteiket, az eredmény nem maradhat el. „A Polgár“ mindenkor bátran fogaikra szállni az iparosok és kereskedők érdekeiért és állandóan a felszínen tartja azt az elvitathatatlan tényt, hogy: vagyunk, sokan vagyunk — és azt a jogos kívánságunkat, hogy emberi módon élni akarunk ! Kreieler Géza. A POLGAR X 927. szeptember 15 A kereskedők és iparosok jövője Azok a lapok, amelyek általánosságban foglalkoznak a kereskedelem és ipar kérdésével, bármennyire képviselik ezek érdekét, sohasem érhetnek el oly eredményt, mint az a lap, amely ezt kizárólagosan veszi fel programjába Egy ilyen lapnak szava és hangja nagyobb horderővel bír, inkább talál meghallgatásra. Egy ilyen lap szakszerűen tárgyalja a kereskedők és iparosok sérelmeit és bajait. Ezért csak üdvözölhetem e lap megjelenését. Hogy mennyi sérelme van a kereskedelemnek és iparnak, azt valamennyien jól tudjuk. Hasábokra menő cikkeket lehetne ezekről írni Nagy exisztenciális kérdések forognak kockán, de alig látunk nagy ritkán egy kis enyhülést. Akaratom ellenére érintenem kell a politikát s ott kezdem, hogy eddig sajnos a kereskedelem és ipart igazán képviselő, meggyőződéses egyének nem álltak rendelkezésünkre ott, ahol érdekünket valóban képviselni kellett. De tegyünk szemrehányást önömtagunknak ezért, mert nemtörődömségünk okozta ezt. Parlamenti képviseletünket a megválasztás alkalmával nem egyeztettük össze speciális érdekünkkel. Nekünk kereskedőknek és iparosoknak, akik egy óriási erőt képviseíünk, reálisan is kell gondolkoznunk, szétszakítva, különböző pártokban, mindig másoknak és nem saját szekerünket toljuk. De ébredésünk ideje nem késik immár soká. Kis országunk kereskedői és iparosai szervezkedési folyamata megindult s meg nem állunk eddig, a míg ezt az osztályt egy zászló alá van csoportositjuk és erőnket nem mások, hanem saját érdekünknek felhasználására fogjuk értékesíteni Ki kell harcolnunk az adók leegyi erősítését, a teherbíráshoz arányított adóztatást, sorainkból kikerülő adóbizottsággal. Az ipart illegális uton fenyegető megkárosítástól meg kell védeni, munkaalmat teremteni az ipart felvirágoztató célzattal A kereskedelem szabaddá tétele eminens kérdés Egészséges ipar és kereskedelem megelégedettséget hoz s ha a polgárság megelégedett, hasznos tényezője az országnak. Ezért vált tehát szükségessé a podkruszi ipar és kereskedelem egybeolvadása, hogy mindezt saját erőnkből megteremthessük. Engel Lipót keresk. tanácsos, a munkácsi Kereskedelmi Kör elnöke Követeljük vissza a Munkásbiztosítóktól a jogtalanul szedett illetéktöbbletet Az összes munkaadók figyelmében napokon a munkás nem dolgozik E szerint sem a vasárnapokért, sem pedig a hétköznapra eső ünnepekért nem kell díjat fizetni. Ez annyit jelent, hogy a legtöbb munkaadónak pénze van a munkásbiztosítónál, amit a munkásbiztosító visszafizetni, vagy a munkaadó javára írni köteles. Ennek alapján felhívjuk az öszszes munkaadókat, hogy a fölöslegesen fizetett járuléktöbbletet az alábbi minta szerint követeljék vissza az illetékes munkásbiztosítótól. A mintát itt közöljük : Az 1924. évi 221. sz. törvény 160. §-ának rendelkezései ellenére a T. Cím alulírott munkaadó terhére 1926. július 1-től 1927. március 26-ig terjedő időre összesen ............................ Ke fill. betegsegélyző járulékot rótt ki. Felszámította a járulékot a vasárnapokra s az egyházi és állami ünnepekre is, amikor az én üzememben egyáltalában nem dolgoztak s az alkalmazottain, sem munkát nem teljesítettek, sem pedig arra az időre bért vagy fizetést nem kaptak. Az 1927. évi április 14 én kelt 6399 —1927. sz. közigazgatási bíróság döntvény kimondja, hogy azon napokra, amikor az alkalmazottak nem dolgoznak és sem bért, sem pedig fizetést nem kapnak, a betegsegélyzői járulék ki nem róható, a szociálisügyi minisztérium 1927. IV.2-án kelt 3922. számú határozata értelmében a kirovás ellen felebbezést adok be, kérem ennek helyt adni s a fenti időre kirótt járulékok is részét ......................Ke _____fill valamint a 174 § szerint járó 4°/« kamat címén Ke fitt, összesen. .... Ke fill. javamra írni szíveskedjenek. Az 1924- évi 221 sz. törvény 163. §-a szerint az egész betegsegélyző járulékért a betegsegélyző biztosítóval szemben egyedül én mint munkaadó vagyok felelős, s ha én azt alkalmazottaim béréből le nem rontam volna, nekem kellett volna azt a sajátomból megfizetni. Így tehát a túlfizetett járulékok is csak engem illetnek meg, illetve azok egész összegükben csak az én javamra irhatok. ........ ......................, 1927. évi ................. ...hó én. Köztudomású, hogy a kerületi munkásbiztosító pénztárak az ipari mukások tagsági illetékét a hét valamennyi napjára vetették ki és a tagdíjat azokra a napokra is igényelték, amikor a munkás nem dolgozott. A munkaadók szó nélkül fizették is ezeket a kirovásokat, mert abban a hiszemben voltak, hogy az ilyen kivetések jogosak és törvényesek. Ez év április 14-én jelent meg a közigazgatás bíróság döntvénye, amely kimondja, hogy azokra a napokra a munkásbiztositónak nem jár dij a tagok után, amely Ezt a fejekbe/aót minden іццгkaadó az illetékes munkásbiztositóhoz nyújtsa be. Visszakövetelhető az Іодб, julius 1927 márc. 2Щ kbrAtt ÖMTeljes tisztelettel: sz«* betegsegélyző járulékoknak egyötöd része Ahol még azután is felszámították. Ott a többi időre is olycil кеЦ követelni. Az ipartársulatok egységes ügyvezetése A beregszászi értekezlet határozatai Az új ipartörvény pontosan meghatározza az ipartársulatok jog- és ügykörét. Az eddig a régi magyar törvény alapján működött ipartestületek igen kicsiy jogkörrel rendelkeztek, úgy, hogy távolról sem tudták ellátni azon teendőket, melyek elvégzése az iparosok és kereskedők védelmében szükséges volt. Az ipartársulatok a kereskedők és iparosok egyetlen védbástyái és főleg arra vannak hivatva, hogy ezen osztály érdekeit megvédjék és jólétét emeljék. A legvilágosabb bizonyéka annak, hogy milyen eredményekre vezet az ipartársulatok rendszeres működése, a történelmi országok fejlett üzleti élete, melynek kifejlesztésében az ottani ipartársulatoknak oroszlánrésze van. Az eredményes működés egyik alapfeltétele az ipartársulatok szerves együttműködése és az egységes, egyöntetű adminisztráció. Ezen cél elérésének legjobb eszköze az egyes ipartársulatok kollegiális együttműködése, a társulati vezetők időközönkénti közös tanácskozásai. A munkácsi és ungvári ipartársulatok után a beregszászi ipartársulat rendezett f. hó 7-én ily értekezletet, melyen dr. Prouza keresk. referens, ipartársulati instruktor elnöklete alatt, dr. Rónay Árpád az uzhorodi, Katrics Jenő a munkacd, Berkovics Miklós a beregszászi, Richter Vaclav a huszti, továbbá a szolyvai, illosvai és técsői ipartársulatok titkárai vettek részt. Az értekezlet legfőbb tárgya a segédvizsgákon bevezetendő vizsgarend tárgyában hozandó egységes állásfoglalás volt. 1927. szeptember hó 1 -től a kézműiparban a tanoncoknak segédi vizsgát kell tenniök, mivel ezen vizsga sikeres letétele nélkül ezentúl senki sem lehet önálló iparos. A szabad és az engedélyhez kötött iparágaknál az eddigi rendelkezések változatlanul fennmaradnak, vagyis a tanoncok a tanoncvizsga sikeres letétele után „képzettségi bizonyítvány“-t kapnak, míg ellenben a kézműiparosok csak a segédi vizsga után kapják meg az iparigazolvány kiváltásához szükséges segédi oklevelet. Az értekezlet ezután dr. Prouza elnök javaslatára elhatározta, hogy ily, az egységes adminisztrációra vonatkozó értekezletek, periodikusan — azaz félévenként — fognak megtartatni a minden esetben más-más ipartársulat székhelyén. A legközelebbi értekezlet Huszton lesz. Elfogadta továbbá az értekezlet dr. Rónay titkár azon indítványát, hogy ezen értekezletekre az iparhatóságok képviselői is meghívassának és e tekintetben az elnöklő dr. Prouza megígérte a legmeszszebbmenő támogatását, hogy ezáltal is szorosabbá váljék az iparhatóságok és ipartársulatok közötti nexus. Az egyes ipartársulatok által előterjesztett panaszokra vonatkozólag 4c- Prouza tangigadta azok megvizsgálását és orvoslását.