Az Élet, 1927 (4. évfolyam, 121. szám)

1927-01-30 / 121. szám

2 egyezség szerkesztése (éjjel egy­negyed 11-től­ 1/2-ig), figyelem­mel az ügynek másfélmilliós ér­tékére, összmunkadíj 15.000 K. Weil Henrik a rönkön tönkre­ment. Ez a sors iróniája. Mint a szerencsétlen Weil Henrik foga­­datlan prókátora megállapítom, hogy ez az összeg igenis horribi­lis. Ismerek egy kassai sebészt, aki kiutazott vidékre, egy napra, ott operációval megmentett egy emberéletet és mindezért 1000 %-at kért. Pedig azalatt a rende­lőjében állt a munka. Dr. Weiser nem mentett meg egy életet. Sőt, ellenkezőleg. Elutazott Kassára. Mondjuk, egész napra. Telefonál­tam a vasútirodába, hogy mibe kerül egy elsőosztályú gyorsvo­natjegy Kassára. Mert — ugyebár — egy ilyen elsőosztályú ügy­védnek elsőosztályú jegy dukál. Ezt belátom. Nos, a gyors nem áll meg Kassán, a személyen meg nincs első osztály. Tehát az ügy­véd úr jegye oda-vissza 31.60-ba került. Az »ügy értéke« nem más­fél millió, hanem — Weil szerint — csupán 450 ezer K. Tehát dr. Weiser minden fenti munkája ga­­vallérosan meg van fizetve 5000 K-val. És nem hiszem, hogy a ka­mara többet állapítana meg neki. Az éjjeli negyedórás (vagy kettő­­egynegyedórás­ beszélgetést is beleszámítva.) Weiser e hó 14-iki, a »zsaroló« levélre küldött vála­sza és elszámolása így hangzik: Weil Henrik Kassa. F. hó 13-án kelt levelére vála­szom, hogy annak hangját és tar­talmát visszautasítom és az el­intézést a büntető bíróságra bíz­tam, az Ön ellen megtett feljelen­tés értelmében. A kért részletezést illetőleg közlöm, hogy 1. a 10.000 koronás ügyből ki­folyólag felszámítottam és ki­utaltatott nekem 4000 korona hát­ralékos tőke, 10.000 koronának 1921 október 11-től 1922 március 18-ig, 7000 koronának 1922 már­cius 18-tól 1922 május 30-ig, 5000 koronának május hó 30-tól 1922 augusztus 23-ig és 4000 koroná­nak 1922 augusztus 23-tól decem­ber végéig járó 5 százalékos ka­matai, 988 korona 60 fillér ösz­­szegben megállapított per-­ és végrehajtási, továbbá a törvény­­széki és a járásbírósági, valamint a 2. pont alatti ügyben is járó sor­rendi tárgyalások, pénzfelvételi nyugta készítése és bélyege (70 K) fejében felszámított díjak és készkiadások címén 382 ko­rona költség, összesen 6.578.10. 2. Smola & S­. elleni perben képviseletéből kifolyólag pedig részemre megítélt 1720 korona tőke, ennek 1925 augusztus 24-től 1926 december 31-ig járó 5 szá­zalékos kamatai, továbbá 170 ko­rona per- és végrehajtási költség és 30 korona nyugtabélyeg címén 2.040, összesen 8.618.10­0, amely a kiutaló végzés II. 2. pontjában van megemlítve. Hogy ügyvédesen fejezzem ki magam, ez a jegyzék »számsze­rűleg« nem stimmel! És pedig: A hátralékos tőke К 4000.— A kamatok összesen К 421.73 Per-végrehajtás az ügy­véd szerint К 988.— Tárgyalás, pénzfelvételi nyugta stb. К 382.— Összesen: К 5792.33 Tehát itt 785.77 A különbség Weil kárára mutatkozik, amit az ügyvéd úr bizonyára pontosan el tud számolni. De a másik tétel is hibás. 1720­­-nak aug. 24—dec. 31-ig számí­tott 5 százalékos kamata Ą 30.80, a 170 perköltség és 30 bélyeggel együtt ez Ą 1950.80 és nem Ą 2040. Tehát itt ismét Weil ká­rára tévedett Ą 89.20-al az ügy­véd úr. Tizenötezer korona, az nagy pénz! Igen nagy pénz! Ezért egy családos kishivatalnok egy esz­tendeig dolgozik. Én tudom, mi a napszámos tarifája. Napi 20 ko­rona. Ezért kubikolni kell. Meg téglát hordani ahhoz a házhoz, amit ügyvéd uraknak építenek. Tudom, mi az ügyvédi gépírókis­­asszony tarifája. Napi 25 korona. Ezért egész nap klavírozni kell a szegénylányok zongoráján. Tu­dom én jól a tarifákat, amiket munkáért felszámítani lehet! És úgy érzem, hogy ez túl magas ta­rifa. És nekem szabad megkérdezni a turócszentmártoni kamarát, hogy mit szól a Weiser dr. úr spájzecettlijéhez. Nekem szabad, mert én — íme — több mint más­­félórája védtem itten ingyen Weil Henrik fizetésképtelen kassai ke­reskedőt. (gy. f.) AZ ÉLET Aki alaposan ráfizetett a forgalmiadó eltitkolásra 25,000 korona eltitkolásért 50,000 korona büntetés és 250,000 korona tízszeres adó A szigorú pénzügy drákói erő­vel sújtott le most egy ungvári nagykereskedőre, akinek egész egzisztenciája forog most kockán 25,000 korona forgalmiadó eltit­kolása miatt. Az eset, amely nagy port vert fel Ungvár főváros ke­reskedőinek a körében, a követ­kező : K. A. ungvári­ konfekciós ez­előtt másfél évvel egy prágai cég­nél mintegy másfélmillió értékű árut rendelt, ami után 25.000 ko­rona forgalmiadót kellett volna fi­zetnie. A kereskedő levelet írt a cégnek, melyben arra kéri, hogy tüntesse el a számlát, nehogy for­galmi adót kelljen az áru után fi­zetni. Történt, hogy a prágai cég csődbe ment és a csődtömegbiz­tos, amikor felülvizsgálta az aktiv­í­vákat és passzívákat, véletlenül ráakadt a kis levélre. Mivel a csődtömegbiztos törvénytisztelő ember, az ungvári céget feljelen­tette a pénzügynél forgalmi adó eltitkolása miatt. A pénzügy a feljelentés alapján drákói szigorral ítélkezett: meg­büntette a céget 50.000 koronára és az eltitkolt 25.000 korona tíz­szeresének a megfizetésére, úgy hogy a 25.000 korona helyett most már 300.000 koronával terhelték meg a céget. És a pénzügy — na­gyon jól tudjuk — nem ismer az ilyen dolgokban tréfát. Már neki is ment a kereskedő egész raktá­rának, lefoglalva az összes áru­kat, úgy hogy a forgalmiadó el­titkolás teljesen végzetes lenne a cégre. A kereskedő most feluta­zott Prágába, hogy könyörületre indítsa meg a rideg finánc szíve­ket. Várjon sikerrel fog-e járni vagy sem, az még nagy kérdés. Mindenesetre előbb tisztázni kel­lene, hogy valóban megtörtént-e a forgalmiadó eltitkolás, mert szerintünk ebben az esetben az indiszkrét kis levél még nem bi­­zonyíték. Legfeljebb csak a szán­dékot bizonyíthatja, de ezért túl szigorú büntetés lenne kivégezni egy kereskedőt, mikor a halálos adóprés rákényszeríti a szeren­csétlen alanyokat arra, hogy ferde utakon próbájának meg­menekülni szorítása elől. Amikor a városi hatóság magasabban szabja meg a hűz árát, mint a mészárosok Ami csak Munkácson lehet. Egy érdekes interpelláció következményei A hús nagyon drága Ruszin­szkóban. Ahonnan vagonszámra szállítják az élőmarhát, ott éppen annyit fizetnek a húsért, mint Prágában vagy Mährisch-Ostrau­­ban. A különbség legfeljebb csak az, hogy míg a történelmi orszá­gok fogyasztó közönsége a prima hízott ruszinsz­kói marhahúst kapja, addig itt félig döglött, gyenge és sovány állatok húsát mérik ki. A magyarázat az, hogy Ru­szinszkóban minden lehetséges. Élesen világít különben az itteni húsellátás boszorkánykonyhájába az a kis leleplezés, ami a munká­csi táborban történt. Egyik inter­pelláló ugyanis a következőket adta elő a munkácsi városatyák­nak: •A katonasághoz és egyéb köz­­intézményhez szállított hús ára, a mindenkori napi árakhoz alkal­mazkodik. Legutóbb a munkácsi főjegyzői hivatalban Boldizsár referens 11 és 10 koronában álla­pította meg a marhahús kilójának árát. Mielőtt az ármegállapítás megtörtént volna, a mészárosok küldöttségileg kérték fel Boldizsárt, hogy a hús árát 10 koronában állapítsa meg, amit jegyzőkönyvbe is diktáltak. Kijelentették, hogy ők január el­sejétől 10 koronájával hajlandók a húst kimérni. Dacára ennek, Boldizsár január 18-án 11 koroná­ban állapította meg a hús árát. Ez az ár természetesen csak azoknak a mészárosoknak fontos, akik a katonaság, vagy közintézmények részére szállítanak. A nagyközön­ség azonban alaposan ráfizet ezekre a szállításokra és erre a naptárra. Ilyen furcsa esetek történnek meg Ruszinszkóban. Fontos vol­na, hogy erre az érdekes esetre alapos fény derüljön. Itt a nagy­­közönség érdekéről van szó, amit nagyon különösen egyesek ma­gánérdeke alá rendelt a hasár­­megállapítás. A hatóságoknak a magas árak ellen és nem a magas árakért kell küzdeni. Hogy ez Rut­­szinszkóban megfordítva törté­nik? Derítse ki a vizsgálat, hogy miért! Fizetni kell a börtönkosztért Egy hihetetlen eset, ami nem tréfa, de valóság Hihetetlen eset történt meg most Ungváron. Mése emlékeze­tes talán Kubovcsik volt rendőr­­kapitány története, aki egyszer úgy talált megütni egy részeg ka­tonát, aki feleségét az utcán in­­zultálta, hogy az nyomban meg­halt. Kubovcsiknak ebből kifo­lyólag aztán hosszú bünpere tá­madt. Elitélték hosszú, kínos hó­napokra, aminek egy részét el is kellett szenvednie, aztán ki­szabadult. Kubovcsik nagyon derék em­ber, kiváló sportférfiú, akit őszin­tén sajnált mindenki. Elszenve­dett büntetésével azonban még nem ért véget a kálváriája. A napokban Kubovcsik felszó­lítást kapott, hogy a börtönben eltöltött idő alatt élvezett el­látásért 10.000 koronát fizessen az államnak. A valóban humoros, de tényleg megtörtént furcsa eset homéroszi kacajt kell, hogy kiváltson min­den jámbor lélekből. Íme, nem elég, hogy Kubovcsikot minden tiltakozása ellenére börtönbe ve­tették, hanem még az ott töltött kedélyes időért a penzió díját is be akarják rajta hajtani... Ma már a börtönben sincs ingyen el­látás, állapíthatják meg rezignál­­tan azok, akik összeütközésbe szoktak kerülni a földi igazság­szolgáltatással. ************************* Hogyan folyt le egy „nyilvános** biztosítási pályázat Munkács városánál ? A városi munkálatok, kiírások és pályázatok nyilvános árlejté­sek útján kellene,­­hogy odaitéltes­­senek a legkedvezőbb ajánlatot tevőnek. Hogy miként folynak le az ilyen »nyilvános« pályázatok Ruszinszkóban, azt pompásan vi­lágítja meg az a kis eset, ami Munkács város egyik biztosításá­val kapcsolatban történt meg. Az esetet a képviselőtestület elé hoz­ták, ahol egyik interpelláló azt a következőkben világította meg: Munkács városa nyilvános ár­lejtést írt ki gőzfecskendőjének mintegy 150.000 koronás biztosí­tására. Az árlejtésnek a múlt év nyarán kellett volna megtörténni. Mivel azonban nem volt szabály­szerűen kiírva, újabb árlejtést ír­tak ki október 12-ére. A »nyilvános« pályázaton részt vett a »Beszkid« őslakos biztosító intézet is, amely a legolcsóbb ajánlatot tette. Azaz csak tette volna, ha pályázata beérkezett volna a városhoz. Titkos kezek azonban gondoskodtak róla, hogy a »Beszkid« ajánlata, amelyet a posta már 8-án reggel akart kikézbesíteni a városnak, csak 13-án — tehát a »nyilvános« pályázat után — vétessék át.

Next