Az Őslakó, 1943. január-november (6. évfolyam, 1-45. szám)
1943-01-03 / 1. szám
A cseh megszállás alatt megjelent XIII. évfolyamon keresztül. Megjelenik a felszabadult Munkácson. VI. évf. 1. szám. — 1943. január 3. Kiadóhivatal: BATTHYÁNY UTCA 47. Telefon: 14-02. Szerkesztőség: KOSSUTH LAJOS UTCA 1. Telefon: 13-82. HIRDETÉSI ÁRAK: 1 mm. sor egyszeri közlése 15 f., szöveghirdetés 20 fillér, »nyilttér«, »beküldetett« vagy bármelyik más rovatban 25 fill. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy egész évre — — 10.— Pengő Negyed évre — — — 2,50 Pengő Egyes szám — —-------.20 fillér POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP Alapította és a cseh megszállás alatt szerkesztette a laptulajdonos: R. VOZÁRY ALADÁR. 4. Felelős szerkesztő : SYLVESTER PÉTER JÁNOS. * Egy évvel végeztünk, becsülettel helytálltunk, a magunkét megtettük, a száz meg száz kifogásolható hibánk mellett ezer erénnyel felfegyverkezve, rendben, fegyelemben éltük a nehéz napokat, melyeket egy óriási világháború a kicsi magyar nemzet számára előírt. Ezt csináltuk idehaza. Amit pedig a magyar honvéd művelt az télben, azt majd elmondja a tenendem és elmondják a legendák, örök dicsőségünkre. Csak egy dátum ez az újév, a világ folyásában, a dolgok rendjében. A történéseknek nem állomás, csak nekünk, embereknek. De ha állomássá tettük, ha az ó esztendő éjféli vidám lejárásával minden reménységünket, imádságos óhajunkat hozzáfűzzük, akkor talán írjuk elő magunknak újra a kötelességeket is, melyeket a kezdődő új esztendő minden egyes magyar ember számára megparancsol. Beljebb lépünk a háborúba, nagyobbak lesznek a közölt gondok, erőfeszítések. Erősebb kéri, hogy legyen a lélek is. Mi az új esztendő parancsa? Első, hogy higyjünk fajtánk erejében, harcunk igazságában, győzelmünk biztosságában. Soha e földön olyan hihető történelmet nem írhat fen, mely a keresztény, európai, kultúrált és civilizált ember, a magyar ember védekező harcának becsületességét kétségbevonhatná. S ha így van, ne legyen az országban, e városban ember, aki a másik oldal igazságát a lelkében igazolni igyekezzék. Egyszerűen és igaz szívvel de tántoríthatatlanul legyünk magyarok ,a nemzet közös nagy céljai és erőfeszítései mögött. A második parancs, hogy hitünk mellett meg is cselekedjünk mindent az eredményekért. Munka, fegyelmezettség, áldozatos lemondás, józan önmérséklet, szófogadó kötelességteljesítés legyenek erényeink, mindenkié kivétel nélkül. Akit fegyverbe hívnak, büszkén menjen. Akit nem hívnak, vagy aki márfegyverben megtette a magáét, ne tekintgessen jobbra balra, ne ku Hfoyja az anyagi, társadalmi, vallási visszásságokat, fekete foltokat, hanem a nagy közösség meghatóan szép igyekezetén felbuzdulva, végezze a dolgát tovább, törtetés, igényeskedés, hiúság és irigység nélkül. A harmadik parancs: az ölelkezés, a testvéri összeborulás az egész vonalon. Mankót a botorkálónak, erőslelkű segítséget a tévelygőnek, szoros, őszinte kézfogást a másik becsületes dolgozónak, kenyeret az éhezőnek, fél palástot és meleget a meztelennek. Tisztességes ember nem habzsolja el más elől a falatot, az életlehetőségeket, tisztességes ember kitárja gazdagsága és szíve ajtóit és ad, segít, orvosol, vigasztal, összehangol, kiegyenlít, minden erejével. Aki a három parancsot elfogadva, a tennivalókat előírja magának, azt talán úgy lehetne nevezni: háborús lelkű magyar. Háborús lelkű ember, aki minden feladatot, ami ezt a fajtát, ezt a nemzetet erőssé, ellenállóbbá, nagyobbá teheti, boldogan vállal, akár a Don parton, akár valami irodában, műhelyben, vagy fehér asztalnál vár a feladat rá. Háborús, mindenre felkészült, felvértezett, megerősödött, parancsokat alázatosan elfogadó, fajtájáért a nap minden órájában cselekvő, megrendíthetetlenül hivő lelkű magyarok, titeket sokasítson, egyesítsen ez az új esztendő. Adja az Isten, hogy belőletek legyen minél több, s hogy ilyenné váljunk mindnyájan s akkor nincs pokol, mely erőt vehet rajtunk. Senkinél sem vagyunk utolsóbbak és alább valók. De ha akarunk, elsők lehetünk. Az új évben vezéreljen bennünket a diadalmas magunkra találás útjára a magyarok kegyelmes Istene!S. Az alispán üzen Munkácsnak Bereg megye alispánjának, Tatár Gézának frissen berendezett dolgozószobája, fiatalos, friss, építő törekvések levegőjével van tele. Az elmúlt esztendő néhány hónapját a berendezkedés, ismerkedés, tervezgetés töltötte ki. Az igazi munka most kezdődik. Amikor az alispánt megkérdezzük 1943 évi szándékai felől, természetesen elsősorban Munkács szempontjaira helyezzük a súlyt. A hazulról kiváló hírrel eleresztett alispán a vármegyét biztosan jól el fogja igazítani. Minket az érdekel, hogy, ebben a munkában Munkácsot hova akarja tenni. Csupa őszinte átérzés f a hangja: — Az egész vármegyét illetően a legharmonikusabb együttműködést keresem a vármegye kiváló főispánjával, fáradhatatlan törvényhozóival, értékes tisztviselőtársaimmal, az egész érdemes törvényhatósággal és vármegyénk minden becsületes lakójával, ama program szerint, melyet székfoglalómban elmondottam s amelyet a nehéz háborús helyzet és a legnagyobb felelősséget viselő kormány számomra szükség szerint előír. — Munkács? — A legnagyobb gondom. Kétségtelen, hogy vezetőhely illeti ezt ,a várost. Gyönyörű, nagy kiterjedésű tája, természetes adottságai nem csak a vármegye, de messze nagy környék kereskedelmi, piaci gócpontjává avatják. Ahogyan Beregszász a megye mezőgazdasági központja, úgy Munkács ,a lüktető kereskedelmi élet szíve. Nagyfontosságú katonai, kulturális pont. Tényező. És, hogy* * mindinkább az legyen, erről gondoskodni fogunk. A legfontosabb nagy teendő, az Ungvár—Munkács, a Munkács—Beregszász—Vásárosnamény közötti vasút megvalósítása, az Alföld, és Kárpátalja főhelyeinek jobb összekapcsolása. Nem ma és nem holnap lesz, amikor ezek az utak megvalósulnak, de addig nem nyugszunk, míg nyélbe nem ütjük a dolgot. Általában a jobb közlekedést Munkács város érdekében elsőrendű kérdésnek tartom. A szépen megindult építkezéseket minden eszközzel folytatni fogjuk, hogy a lakáshiányon enyhítsünk s hogy a városrendezésnek irányt szabjunk. Szép, nagy, tiszta Munkács, — ez gyorsan megoldható. Kövezett utcák a perifériákon is, end, tisztaság minden vonatkozásban, a piacon, a legelhagyatottabb zugokban, a ghettóban is, a magyar jelleg valóságos jelenléte és állandósítása a magyar kultúra istápolása, s mindez a gyors fejlődés, boldogulás, melyet elhivatott közgazdasági szerepe, történelmi múltja alapján ez a város joggal megkövetelhet, íme a tennivalók. — Tudom, Rákóczi, Zrínyi Ilona városával, a cseh megszállás alatti magyar Munkáccsal szemben mi a kötelességem és a város jogos igéjeit iiiindenhol anagameva teszem! — Munkács, a nemzetiségi béke — példaadó városa, a Szent István- gondolat gyakorlati letéteményese kell, hogy boldoguljon, kell, hogy megtalálja igazi helyét a megyében, a magyar földön. Az alispán nyilatkozata mindnyájunkat bizalomteljes várakozással tölthet el. Nagyon elevenbe vágnak a szavai, új Munkács úr életét jelentik, ha megvalósulnak. Elmondta még az alispán, hogy épen most egy nagyon szép munkácsi vonatkozású akciót bonyolítottak le. Magánosok — köztük túlnyomóan munkácsiak — adományából megvásárolták Pataky László festőművész »Munkács átadása« című 3X2 méteres hatalmas történelmi kompozícióját, mely azt a jelenetet ábrázolja,amikor Zrínyi Ilona átadja az évekig keményen védelmezett munkácsi várat. A kép gróf Al..ipcsy Jchívi Éva aukcióján került eladásra az Ernst múzeumban. A hatalmas festményt az 1943-i »Zrínyi Ilona« évben a vármegyeháza közgyűlési termében helyezik el. Búcsúzóul Tatár Géza alispán a vármegye vezetőségének legmelegebb újévi jókívánságait küldte Munkács magyar népének. Köszönjük. Várjuk a szebb, jobb új esztendőt!. Árpád fejedelem és Puskin egy hajlékony y levél a szerkesztőhöz.) Szerkesztő Úr, Puskin Alekszandr Szergejevicsről, aki Moszkvában (Sztálin székvárosában) született és Szentpéterváron (Leningrádban) halt meg, minden művelt ember tud legalább annyit, hogy a világirodalom egyik legnagyobb alakja volt, orosz költő, s az orosz kultúrember méltán lehet olyan büszke rá mint a magyar Petőfire. Nagy volt Puskin, tisztelet és megbecsülés emlékének, ma is szép és halhatatlan műveinek. De nem volt akkora, hogy egy magyar állami nevelőintézmény falán pont Puskin márványemléke hirdesse a halhatatlan költészet megbecsülését. Kétszeresen szembetűnő a Puskin emlék, ha tudjuk keletkezésének a keserű cseh megszállás idejére eső történetét. Háromszoros a kifogás, ha az intézmény, mely homlokán a Puskin táblát hordja, másfelől a m. kir. Árpád Fejedelem Reálgimnázium szép, büszke címét viseli. Jól értsd meg idegen és te idevaló, aki talán nem ügyeltél még a dologra: a munkácsi m. kir. Árpád Fejedelem reálgimnázium homlokát nem a kiskőrösi Petőfi, hane a moszkvai Puskin márványtáblája díszíti. A cseh kultúrpolitika, hintázás közben, amikor ruszin ifjúságunknak ukránméreg után nagyorosz mérget akart adagolni, hogy a két méreg állandó szédületben tartsa ezt a jobb sorsra érdemes népet, akkor tétette fel Puskin, fehér márványtábláját a cseh fennhatóság alatti iskola falára. És mikor az iskola hazajött magyarnak, a magyar kultuszkormány lovagiasságból, ta-intatból, a nagyság iránti tiszteletet otthagyta. Azóta több esztendő telt el, magyar honvédek véreznek a nagyorosz mezőkön s a Puskin tábla mind több jó magyarnak szemet szúr. Ha történetesen a moszkvai népegyetemi falán Petőfi tábla hirdetné a költészet világokat átfogó nagyságát, nehéz volna szólnunk. S ha derék ruszinjainknak ehez a Puskin táblához egy hajszállal is több közük volna, mint bármely más népnek ebben az országban, egy szót sem mondanánk. De meggyőződésünk: 1. A hódolat egyoldalú, mert a cári és a vörös . Oroszországban