Bereg, 1879. (6. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-14 / 41. szám

41. száza. Beregszász, 1871). .Október 14. V-dik évfolyam. — 'Webt* *..*a*m, -£»ftT A R S A I) A L M 1 ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ H­E T­I L A P. A MEGYEI KiR. TöNFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE­Szerkesztői is kiadói helyiség, hova a lap. inlinei részit illető közlemények s reclamá­­tiók küldendők Beregszászban Árok­ utcza 40. Az előfizetési és hirdetési dijak szintén fent­­irt helyre küldendők. Megjelenik minden kedden délelőtt. A kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések s nyílttérbe szánt közlemények készpénz fizetés mellett fogadtatnak rl. Előfizetési dij: Egész évre..........................4 ft.. Hirdetési dijak: Bélyeg dij: minden egyszeri hirdetésnél 30 kr. Hirdetési dij: minden 50 szónál kisebb hirdetésnél 50 kr., 100 szóig 1 ft satb. aránylag Nagyobb terjedelmű többszöri hirdetések­nél 100/1 levallatik. Nyilttér sora 20 kr. Egyes széni éra 10 kr. Választás előtt. Munkács 1879. okt. Ez év november havában lejár azon hat év, melyre Munkács város tiszviselőit megválasztá. Hat év minden ese­tre elég idő­­arra, hogy bármelyik hivatalnok megmutathassa azt, miként volt képes hivatalos kötelmeinek meg­felelni E lapok hasábjain is volt egyszer­­m­ászor, egyik-másik tisztviselőről, kü­lönösen a kapitányságról említés téve,­­ e hivatal főnöke többször megróva Aki csak némi ismerettel bir Mun­kács város ügyeinek kezelésében, a ki tudja azon kötelességeket, melyek itt egyes hivatalnokok vállaira nehezednek,­­ gondolkozóba esik, s azon kérdést teszi fel önmagának, hogy lehet ennyi sok és oly nagy felelőséggel járó dol­got s kötelességet, oly csekély fize­téssel ellátott hivatalnokoknak el­végezni?! ... De nem csak a hivatalnokok vasúti bakter-szerű fizetése, de azok csekély száma is szembetűnő. Munkács gazdag város, oly va­gyonnal bir, melyhez hasonlóval egy községe sem megyénknek. Ha összehasonlítjuk a fizetések mennyiségét Beregszász város tisztvise­lőinek fizetéseivel, a különbség feltűnő leend. Az 500 frt fizetéssel ellátott fő­kapitány, egy­szersmind bagatel biró is A városi ellenőr, kinek kötelessége a házi pénztárt kezelni, a város összes bevételeit beszedni és kiadni. — a ki kórházi pénztárnok is, a ki évenkint három hónapot adó beszedéssel tölt, három hónapig házról-házra jár adót összeírni s az összeirás­­alapján azt ki is veti — 400 frt fizetést kap A vá­rosi főjegyző lakás mellett 500 frt fi­zetésben részesül, de munkaköre oly nagy, s e hivatal oly terhes, hogy a jelenlegi helyettes — kit pedig a vá­rosi képviselő testület osztatlan bizalma újra e helyre választana meg — semmi kérésnek nem enged, s választáskor a jegyzőségre nem is pályázik; hogy veszt benne a város, a jövő szomorúan igazolhatja. Hasonlót mondhatunk a mérnök, ügyész és a­­ kapitányi állomá­sokról is. Be kell látni Munkács város kép­viselő testületének — most midőn egy új hatévi választás előtt áll — azt, hogy ez így nem maradhat, mert a hivatal­nokok szaporítása, s jobb díjazása fogja a jobb közigazgatást létrehozni. A választott hivatalnokok sorsa úgy sem irigylendő A családapának, ki éveken át hivatalos asztala mellett gör­nyedve dolgozik, remegni kell, ha vál­jon meg választatik-e újra? s még e remegés mellett ott áll a mindennapi kenyérnek nyomorukicsinysége, melyért hivatalon kivül is kell futni, s fáradáia. Ki az államnál szolgál, egy bizonyos időmulva, vagy szerencsétlenség esetén nyugdijat kap; ki városi hivatalnok­a szolgált vagy 30 évet, már félre dobatik az útból, s ha nincs miből élnie, kol­dus botot vehet kezébe. A fizetés kicsinysége említésekor némelyek azt mondják, hogy e csekély fizetésre is hány, meg hány egyén pá­lyázik. Igaz, de hány ezek közt olyan, ki épen azért pályázik ide, mert már más helyen nem találtatott elég alkal­masnak, pontosnak, sok esetben józan életűnek, de legtöbb esetben tiszta ke­zűnek. Ily­en egyéniségekre egyátalán nincs szüksége a városnak, ilyenek nem lesznek soha eszközlői a jó köz­­igazgatásnak. Egy bizottság bírálata alatt áll azon terjedelmesebb javaslat, mely a hivatalnokok munkakörét, fizetését meg­szabja a jövő hat évre, s mint a kiszi­várgó hírekből értesülünk vékony a re­mény, hogy e javaslat szériát a hiva­talnokok díjazása emeltessék, s alig egy­két hivatalnál czéloztatik csekély ja­vítás. Nem szólunk e javaslatról tüzete­sebben mindaddig, m­íg annak tartalma egészen nyilvános nem leend, de bár­mit rejtsen is magában. Munkács város közigazgatása csak úgy lehet jó és gyors ha hivatalnokait a város tisztességesen dijazandja Míg e lapok hasábjain az EGY KOVÁCS, KI HÉBERÜL TUDOTT. Vip­­véd beszélyke. Németből. (Folytatsa.) — Ah, gazember! kiált ez, megtanítjuk én nevelődnek szamárfüleket csinálni; ezen rom magaviseletedért lakolsz. És a fiatal bá­rót térdére fektetvén, jól megrakta. A gyerek, ki ezt soha sem próbálta, iszo­nyúan kiabált. — Te kölyök, vigyázz, hogy még egy­szer ne kezdjem. A gyerek hallgatott. — Akarom látni, mondá Károly, a gyer­meket maga elé állítva, ha az országod törté­netét tudod-e? Ki volt az első svéd király? — Odin, felelt a gyermek félig sírva. —• Jól Mi által veszett el Trolner ki­rály? — —­ Ő megfojtatott egy Vízzel telt kád­­bat» fard és közbe?­ — Jó! Mit csináltak egymással Alrik és Erik királyok ? — Ők kölcsönösen egymást k­tatárszár­­ral fojtottak meg. — Jó! Mi történt szt. Erik királyival? — Felakasztatott. — Jól van, nagyon jól van ! Te jól kép­zett vagy a történelemben, most térjünk át más tantárgyra. Hány órakor ebédelnek itt? — Négy órakor, felelt a fiatal báró, megnyugtatva a vizsga ilyetén megváltoztatá­sáról. — — Na, úgy van még időnk egy néhány csukát és márnát fogni. Menjünk. Utter Károly a hálókat vivőn és tanít­ványát kézen vezetve, a tóhoz ért. 2- 3 óra múlva meglehetős számú halat fogott. Az ifjú báró kénytelen volt a hálókat kiegyengetni. Diadalmas arczot vágva, haladt Károly a vártéren keresztül tanítványával, kinek öve tele volt zsinegeken függő halakkal, valamint kezeiben vitte a halakkal megrakott hálót, úgy, hogy annak terhe alatt szuszogott az ifjú ,,fő­rangú örökös.“ — Te a márnákat a konyhába viszed, mind Károly i­ondd anyádnak, hogy krevis vizet, vajat és petrezselymet vegyen az elké­szítéshez. A csukákat vidd a jégverembe, azok holnapig eltartanak. A viszontlátásra fiú! Az evés után catechismus járja. Mily nagy volt az anya bámulása, mi­dőn fiát a nagy teher alatt görnyedve éa e miatt sírva és kétségbeesett arczcsal megpil­­lantá. — De ezt Károly már nem látta. Ő már a „fiestát“ tartotta, mit még az egye­temben megszokott. 4 órakor az ebédlő terembe ment. A fogadás cseppet sem külömbözött A tegnapitól. Senki sem viszonozta köszöntését. Úgy tettek, mintha észre sem vették volna. Különben sem tettei, sem fellépése nem vol­tak ajánlók. Ő anélkül, hogy e hidegséget észrevette volna, a tálakat vizsgálta. A márna helyett a vágott pecsenye egy faja állott, mit Károly Stockholmban régen megunt. — Sovány eledelek! mormogá, és leül­ az asztalhoz. Miudenki hallgatott. . (Folyt. kSv.)

Next