Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-06 / 1. szám
elvonatott, a föld termő képessége is hanyatlott, ezen állapoton majdnem minden népesebb városban felállított bankok, s takarékpénztárak által kívántak segíteni, — a tőke uralomra jutott a földbirtok felett és a közadók folytonos fokozása, a föld mivelés elhanyagolása, a földbirtokos közép osztály vég megsemmisítésével fenyeget. Most már azon kérdés merül fel, hogy tisztán magyar nemzetiségi szempontból, a magyar birtokos közép osztály végelenyésztése — egy új közép osztály teremtése előnyös — s állami életünknek megfelel-e? — Erre a tapasztalat legkétségtelenebb felvilágosítást nyújt. Eddigelé is nagy területű földbirtok idegenek kezei közé jutott, kik közül nemzeti érdekeink, s létünkért egy sem tett annyit, hogy nemzeti létünk fenmaradásán kétkednünk ne kellene. A 70-nes évek végével hazai viszonyaink ekkér állván, egyik mentő eszköznek látom úgy a középosztály, minta a kissebb mezei tulajdonos sorsa fennmaradására a Nagyméltóságu m. kir. Igazságügyi Minisztérium kezdeményezése folytán tervezett s a kiküldött bizottság által már el is készített „az uzsora megfenyítését tárgyazó törvényjavaslat“ gyors keresztül vitelét; ezen törvényjavaslat életbe léptével a bankok és takarékpénztárak kamat követeléseiket 8°/«,tókra leszállítván, az edigi tisztán kamatba fizetett összegekkel maga a tőke is, majdnem törlesztve lesz. A nyereség vágyból alakult pénzintézetek eléggé megtollasodtak annyira, hogy fennállásuk biztos, sőt nagyobb forgalom mellett jövedelmeiket oda fokozhatják törvényes kamatok szedésével is, hogy jelenlegi tiszta jövedelmüket ismét elérhetik. Szarka László: hatalomé. Nyugodjunk meg ebben, s örüljünk, ha úgy nem járunk mint az egyszeri szegény borbélylegény, ki midőn szobaleány jegyesével az emeletes ház kapuja alatt jövendő házasélete felett elmélkedék ennek aggodalmait e szavakkal igyekezett ellensúlyozni: „Ne félj rózsám, majd gondoskodik rólunk is az, a ki odafenn lakozik“. Erre az emelet ablakából a párbeszédet kihallgató fösvény házi úr sietett azonnal tiltakozni mondván: „Én rám ugyan ne támaszkodjatok, mert tőlem bizony egy garast se fogtok kapni“. * * * KABCZOLATOK. Boldog újévet! Mint minden év kezdetén, úgy a jelen év elején is ez a megszokott üdvözlet és jókivánat, habár már kimondásakor is szinte kétkedik benne az ember, hogy lesz-e a jókivánatnak foganatja. Olyan baljóslatú auspiciumok közt tekintett be az új év szegény hazánkba, hogy alig lehet reménylenünk, hogy csendes jó harmóniában kijöjjünk vele, s olyanformán hangzik fülünkbe az a „boldog nev“ kívánat, mint midőn az összetört szekérrel sárban megfeneklett fuvarosnak a mellette elhaladók „szerencsés utat“ kivánnak. No de elég, ha mi a szerencsekivánatot szívből elmondjuk, annak teljesülése már nem a mi gondunk, hanem a felettünk őrködő bölcs Vannak fásult kedélyek, akik azt tartják, hogy olyan a jó kívánat, mint a körösi szentelt víz , se nem árt se nem használ; ellenben a melegebb érzésű s főleg a szentimentálizmásra hajlandó emberek azt mondják, hogy a jókivánat olyan, mint a töltött káposzta: „minél többször felmelegszik, annál jobb“. Az őszinte szívből jövő jó kivánatot én is becsesnek tartom, csakhogy általában a gratulácziók hasonlatosak a Nílus folyóhoz, melynek forrását nagyon nehéz felkutatni. A kívánatnak általában csak akkor van becse, ha tiszta forrásból ered, mint egy kibocsájtott váltónál, először is : „kibocsájtó“ nevét olvassuk el, mielőtt aláírnék, hogy „elfogadom“. Csakhogy — legkivált újévkor — hány olyan váltót kell a „felmutató“ részére kifizetnünk, ahol a kibocsájtó nevére egy batkát se adnánk, mert a váltó értéke (az őszinte érzelem) nincs „készletben“ csak a papiron figurái. A kegyeletes érzelemnek alig van bántóbb paródiája, mint az újévi gratulácziók Üzletszerű gyakorlása. Farizeusi képrautatás modern kiadásban. — Annyira ment már az e terem visszaélés, hogy közelebb a belügyminiszter a hatóságokat felhívta az újévi gratulácziók üzletszerű gyakorlásának beszüntetése iránti intézkedés végett. Csakhogy az illető gratulálók máskor oly simulékony túlburális természete e pontnál akarja kimutatni ellenzéki hajlamait, bizonyságául annak, hogy jó haszonért még ellenzékiek is tudnánk lenni. Hja a mai üzérszellemű kor emberei mindenből „gescheitet“ akarnak csinálni, hasonlag azon izraelita bankárhoz, aki (az ötvenes években) midőn az alamizsnául dobott egy krajczárért egy koldustól azon jó kivánatot nyerte, hogy „adjon az isten ezer annyit!“ fitymálólag i£y felelt rá: „Na bizony mit érnék én azzal a 16 forint 40 krajczárral!?“ * * * Bizony pedig kár az őszinte hálás kivánatot egészen megvetni, mert megjön annak az értéke igen gyakran, ha nem számokkal kifejezhetőleg is, de legalább az öntudatban. — Vannak ugyan a sorsnak különös kegyeltjei, kik jó tettük jutalmát már e földön perczentekben kiszámítva élvezhetik. Hogy példát idézzek reá: volt itt a vasút építésekor egy Rog nevű gazdag porosz vállalkozó, ki amint idekerült, mindjárt alkalmat vett egy jótékony czélu társas összejövetelben részt venni, mely alkalommal a fenforgó jótékonysági közczélra 500 frtot adományozván e nemes tette által egyszerre közkedvességü lett az itteni körökben. Midőn e nemes mindenki kaphat — értelmes arczképének közepébe nyomok, egy falon gyufával orra elé világitok, ő erre nagy lélegzetet vesz s tódul orrán-száján keresztül az ambra-illattal telt füst — az én dicsőségemre. Ez alatt a thea megnyeri a maga aranysárga színét. Czukrot, rumot égetek s ezeket leforrázom egy forrázattal csak azért, hogy ezen forrázatnak meglegyen azon vigasztalása, hogy ő a czukrot és rumot leforrázta, lefűzte. Ezzel a thea kész s egy bizalmas családi kör alakul, melynek tagjai rajtam és Stefin kívül. Egy általam még nyárban örökbe fogadott, mindig jó egészségnek örvendő s gondviselésem alatt gömbölyű alakra hízott, magam neméhez tartozó szúnyog, ki a házi baráti szerepet játsza, hála és szeretét jelent hilavány arczomat kedélyes óráiban pirosra csókolgatván. Két boldog családi életet élő légy játsza a gyermekek szerepét, kiket — Noé példáját utánozva — egy zord őszi napon megdermedt állapotban vettem be barkámba s hogy a világ ezen kedélyes lényektől meg ne fosztassék, gondos orvosi ápolással uj életre hozattam. Ezek estve andalító dalt, reggel bála hymnusz zengedeznek füleimbe s étkezésemkor jó étvágyat kívánni, soha el nem mulasztják. Három gömbölyű hasú pók munkás házi cselédségem, kin példás kitartással dolgoznak, folyvást szőnek s a kiházasitásomhoz szükséges stafirungot készítik. A családi jelenet ünnepélyességét egy az ünnepélyt megsejtő s arra kellőképen felkészült zenekar egészíti ki, mit párosával karon fogva besétáló hat egér képez, kik minden kinálás nélkül a szőnyegen elhelyezkednek s nemzeti dalukat rárántják. Ezek mind körömbe gyűlnek. Ők az én trylvester éji vendégeim, kiknek becses látogatását azzal hálálom meg, hogy lakomámban őket részesítem. Stefi és én beázunk s hozzá süteményt rágcsálunk. Házi barátom oda nyújtott kezemből szívja tele magát. A gyermekek a czukor és sütemény hulladékon lakmároznak. A zenekar szintén süteményt élvez. S az én fáradhatatlan takácsaim mit kapnak? — Egy a lakmározás közben orvosi véleményem szerint jóllakás következtében kipukkant légy urfit. Ezen comicus jelenetek daczára is bizonyos ünnepélyes komoly hangulat lep meg. Nem a mármar sírjába bezáruló évet sajnálom , hisz az nekem semmi örömet nem hozott, mint sok más. Nem is a jövő sötét titkai bántanak, hiszen az azokon levő sűrű fátyolt hasztalan igyekezném fellebbenteni. Hangulatomat saját múltam idézi elő. Visszagondolok azon boldog évekre, midőn éveimet még kedves jó anyám számlálgatta helyettem; midőn éveimet már magam számolgattam s a boldogság édes érzete fogta el telkemet, a mint egy-egy lépéssel közeledtem vágyaim netovábbja: az ifjú körteté, midőn fiatal keblemet ábrándos vágyak, magasztos, dicső tervek telték el! Mindezeket jelenemmel összehasonlítom s előttem áll a sivár való,fiatalság és ábrándos reményeimnek visszahozatlanul vége van, miként az épen most kiszenvedett évnek. Az én Szefim csillagászati pontossággal igyekezett az újév beálltát constatálni. A mint észretettet egyik jelenlevő az illető vállalkozónak titkárja előtt, — kivel bizalmas viszonyban volt — felemlíté azt a felvilágositást nyerte tőle: „Bizony hidd el örömmel hozta princzipálisom ezt az áldozatot, lévén neki Strussberggel olyatén szerződése, hogy minden kiadás után tiz perczent jutalékot kap, s ezen nemeslelkű adakozásból — mely a vállalat népszerűsítésére szolgál — megmaradt neki a szellemi elismerésen kívül nettó 50 forint jutaléka“. Ismétlem: a jótett nem marad jutalom nélkül, ellenben a jókivánat akkor ér valamit, ha semmi jutalmat nev, kiván. Ily önzetlen érzelemből kívánok e lapok olvasó közönségének boldog újévet! Csergő. Tanügy. A beregmegyei tankerület népoktatási állapota az 1878/9-ik tanévben. I. Tankötelesek és tényleg iskolába járók. A tankötelesek összes száma 25751; — ezek közül 6—12 éves 17926; — ismétlő tanköteles — 13 — 15 éves 7825. — A tankötelesek közül tényleg iskolába járt 19450, vagyis a tanköteleseknek 75 53°/o-a (Az 1877/8-ik tanévben 74,47/°/0). — Az iskolába járók főösszege következőkép oszlik fel: elemi népiskolába járt: 7103 fiú, 6330 leány, összesen 13433; — ismétlő iskolába: 2545 fiú, 2198 leány, összesen 4743; — polg. iskolába: 96 fiú, 66 leány, összesen 162; — magánoktatásban részesült: 502 fiú, 470 leány, összesen 972; — Középtanodába járt 140 fiú. Az iskolába járók közül vallásra nézve: róm. kath. 1785, — gör. kath. 9820, — helv. hitv. 5655, — ágost. hitv. 71, — izraelita 2119, — nyelvre nézve: magyar 8238, — német (ideszámítva sok helyen az izraelitákat) 2020. — tót 80, — orosz 9112. — Az iskolába járók közül télen-nyáron, vagyis az egész szorgalom, időn át látogatta az iskolát 16042. — csak télen (vagy nyáron) 3408. — Az iskolába járók az egész tanéven át összesen 202.944 iskolai félnapot mulasztottak, — ezen mulasztások közül alaposok miatt felmentetett 144512, megbüntettetett 10975 mulasztás. II. Az iskolák jellege, állapota és felszerelése. Van a tankerületben összesen 256 népoktatási tanintézet (az előző tanévben 252 volt), — ezek közül: állami elemi népiskola 8 u. m. Alsó Vareczkón és Bilkén külön a fiúk, és külön a leányok számára, továbbá Szolyván, Oroszvégen, Kelemenfalván és Ilonczán; — községi jellegű tanintézet 11 u. m. Beregszászban pol.g. tiiskola, Munkácsonyi- és leányiskola, Tivadar, IVlacsola, Bucsu, B.v.Ardó, Puszta-Kerepecz, Zsófiafalva, Bubi és Szinyák községekben; — felekezeti jellegű tanintézet 233, mégpedig róm. kath. iskola 19, helv. hitv. iskola 68, gör. kath. iskola 145, ágost. felekezetű ; — egyesületek, illetőleg magánoíjak által fentartott, felsőbb helyen engedélyezett tanintézet van 3, u. m. a beregszászi polg. leányiskola. Szabó E. Lilla magániskolája V.-Naményban és Schön H. magániskolája Beregszászban; — végre van egy majorsági iskola (gr. Sehenborn domboki majorjában). — Az iskolaépületek közül 238 az illető község vagy egyvette, hogy az óra nagy mutatója a versenyfutásban a kicsi felett diadalt nyert s a küzdtért elhagyta, borús hangulatomból egy ékes újévi felköszöntővel vett fel s jó éjszakát, kívánva, távozott. Cigaro. REGÉNY-OLVASÁS. A 19-dig század e második felét a közművelődés és óriási előhaladások korszakának tartják általában s ha figyelemmel széttekintünk, a társadadalom rétegein, valami csüggesztő elégületlenség, idétlen beteges állapotban látjuk tespedni a póriasságon csak alig felülemelkedett osztályokat is. A szív nemesebb érzelmei, melyek a honfiút hazájához házastársát életpárjához, szülőt és gyermekeket egymáshoz szorosabban fűznek a regényes érzelgőségek kháoszában ezeit tévesztve nem találják föl az irányt, melyen maguk és mások boldogítására hatniok lehetne és kellene. Néha egy múltból feltámasztott emléken, vagy egy indítványba hozott új eszmén, pillanatnyi viharos lelkesedésben tör ki a nagy tömeg; míg sokszor ott, hol minden áron cselekedni kellene, hideg közönynyel zsebre rakja kézit. Tilos kedvtöltéseket mohón hajhászó ifjak, — elvtelen férfiak, — ábrándos, elbetegesült kedélyű, kalandosvár leányok, — örökösen a házasélet rabsága ellen panaszkodó hűtlen nők és az élet örömeit sietve szürcsölgető öregekkel van tele a társadalom. Mi lehet tehát annak oka, ami az emberiség boldogságának, jóllétének alapkövét, az erkölcsiaé-