Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-06 / 1. szám

elvonatott, a föld termő képessége is hanyat­lott, ezen állapoton majd­nem minden né­pesebb városban felállított bankok, s taka­rék­pénztárak által kívántak segíteni, — a tőke uralomra jutott a földbirtok felett és a közadók folytonos fokozása, a föld mivelés elhanyagolása, a földbirtokos közép osztály vég megsemmisítésével fenyeget. Most már azon kérdés merül fel, hogy tisztán magyar nemzetiségi szempontból, a magyar birtokos közép osztály vég­elenyész­­tése — egy új közép osztály teremtése előnyös — s állami életünknek megfelel-e? — Erre a tapasztalat legkétségtelenebb felvilágosítást nyújt. Eddigelé is nagy területű földbirtok idegenek kezei közé jutott, kik közül nem­zeti érdekeink, s létünkért egy sem tett annyit, hogy nemzeti létünk fenmaradásán kétkednünk ne kellene. A 70-nes évek végével hazai viszonyaink ekkér állván, egyik mentő eszköznek látom úgy a közép­osztály, minta a kissebb mezei tulajdonos sorsa fenn­maradására a Nagy­­méltóságu m. kir. Igazságügyi Minisztérium kezdeményezése folytán tervezett s a kikül­dött bizottság által már el is készített „az uzsora megfenyítését tárgyazó törvényjavas­lat“ gyors keresztül vitelét; ezen törvény­javaslat életbe léptével a bankok és taka­rék­pénztárak kamat követeléseiket 8°/«,­­tók­ra le­szállítván, az ed­igi tisztán ka­matba fizetett összegekkel maga a tőke is, majdnem törlesztve lesz. A nyereség vágyból alakult pénz­inté­zetek eléggé megtollasodtak annyira, hogy fenn­állásuk biztos, sőt nagyobb forgalom mellett jövedelmeiket oda fokozhatják tör­vényes kamatok szedésével is, hogy jelen­legi tiszta jövedelmüket ismét elérhetik. Szarka László: hatalomé. Nyugodjunk meg ebben, s örül­jünk, ha úgy nem járunk mint az egyszeri szegény borbélylegény, ki midőn szobaleány jegyesével az emeletes ház kapuja alatt jövendő házasélete felett elmélkedék ennek aggodalmait e szavakkal igyeke­zett ellensúlyozni: „Ne félj rózsám, majd gondos­kodik rólunk is az, a ki odafenn l­a­k­o­­z­i­k“. Erre az emelet ablakából a párbeszédet ki­hallgató fösvény házi úr sietett azonnal tiltakozni mondván: „Én rám ugyan­ ne támaszkodjatok, mert tőlem bizony egy garast se fogtok kapni“. * * * KABCZOLATOK. Boldog újévet! Mint minden év kezdetén, úgy a jelen év ele­jén is ez a megszokott üdvözlet és jókivánat, habár már kimondásakor is szinte kétkedik benne az em­ber, hogy lesz-e a jókivánatnak foganatja. Olyan baljóslatú auspic­iumok közt tekintett be az új év szegény hazánkba, hogy alig lehet reménylenünk, hogy csendes jó harmóniában ki­jöjjünk vele, s olyanformán hangzik fülünkbe az a „boldog n­­­e­v“ kívánat, mint midőn az össze­tört szekérrel sárban megfeneklett fuvarosnak a mellette elhaladók „szerencsés utat“ ki­vánnak. No de elég, ha mi a szerencsekivánatot szívből elmondjuk, annak teljesülése már nem a mi gon­dunk, hanem a felettünk őrködő bölcs Vannak fásult kedélyek, a­kik azt tartják, hogy olyan a jó kívánat, mint a körösi szentelt víz , se nem árt se nem használ; ellenben a melegebb érzésű s főleg a szentimentálizmásra hajlandó em­berek azt mondják, hogy a jókivánat olyan, mint a töltött káposzta: „minél többször felmelegszik, annál jobb“. Az őszinte szívből jövő jó kivánatot én is becsesnek tartom, csakhogy általában a gratulácziók hasonlatosak a Nílus folyóhoz, melynek forrását nagyon nehéz felkutatni. A kívánatnak általában csak akkor van becse, ha tiszta forrásból ered, mint egy kibocsájtott vál­tónál, először is :­ „kibocsájtó“ nevét olvassuk el, mielőtt aláírnék, hogy „elfogado­m“. Csakhogy — legkivált újévkor — hány olyan váltót kell a „felmutató“ részére kifizetnünk, a­hol a kibocsájtó nevére egy batkát se adnánk, mert a váltó értéke (az őszinte érzelem) nincs „készletben“ csak a papiron figurái. A kegyeletes érzelemnek alig van bántóbb paródiája, mint az újévi gratulácziók Üzletszerű gyakorlása. Farizeusi képrautatás modern kiadásban. — Annyira ment már az e terem­ visszaélés, hogy közelebb a belügyminiszter a hatóságokat felhívta az újévi gratulácziók üzletszerű gyakorlásának be­szüntetése iránti intézkedés végett. Csakhogy az illető gratulálók máskor oly simulékony túlburális természete e pontnál akarja kimutatni ellenzéki hajlamait, bizonyságául annak, hogy jó haszonért még ellenzékiek is tudnán­k lenni. Hja­ a mai üzérszellemű kor emberei minden­ből „gescheitet“ akarnak csinálni, hasonlag azon izraelita bankárhoz, a­ki (az ötvenes években) mi­dőn az alamizsnául dobott egy krajczárért egy kol­dustól azon jó kivánatot nyerte, hogy „adjon az isten ezer anny­it!“ fitymálólag i£y felelt rá: „Na bizony mit érnék én azzal a 16 forint 40 krajczárral!?“ * * * Bizony pedig kár az őszinte hálás kivánatot egészen megvetni, mert megjön annak az értéke igen gyakran, ha nem számokkal kifejezhetőleg is, de legalább­ az öntudatban. — Vannak ugyan a sorsnak különös kegyeltjei, kik jó tettük jutalmát már e földön perczentekben kiszámítva élvezhetik. Hogy példát idézzek reá: volt itt a vasút építése­kor egy Rog nevű gazdag porosz vállalkozó, ki a­mint idekerült, mindjárt alkalmat vett egy jótékony czélu társas összejövetelben részt venni, mely alka­lommal a fenforgó jótékonysági közczélra 500 frtot adományozván e nemes tette által egyszerre köz­­kedvességü lett az itteni körökben. Midőn e nemes mindenki kaphat — értelmes arczképének közepébe nyomok, egy falon gyufával orra elé világitok, ő erre nagy lélegzetet vesz s tódul orrán-száján ke­resztül az ambra-illattal telt füst — az én dicső­ségemre. Ez alatt a thea megnyeri a maga aranysárga színét. Czukrot, rumot égetek s ezeket leforrázom egy forrázattal csak azért, hogy ezen forrázatnak meglegyen azon vigasztalása, hogy ő a czukrot és rumot leforrázta, lefűzte. Ezzel a thea kész s egy bizalmas családi kör alakul, melynek tagjai rajtam és Stefin kívül. Egy általam még nyárban örökbe fogadott, mindig jó egészségnek örvendő s gondviselésem alatt gömbölyű alakra hízott, magam neméhez tartozó szúnyog, ki a házi baráti szerepet játsza, hála és szeretét jelent hilavány arczomat kedélyes óráiban pirosra csókolgatván. Két boldog családi életet élő légy játsza a gyermekek szerepét, kiket — Noé példáját utánozva — egy zord őszi napon megdermedt állapotban vettem be barkámba s hogy a világ ezen kedélyes lényektől meg ne fosztassék, gondos orvosi ápolás­sal uj életre hozattam. Ezek estve andalító dalt, reggel bála hymnusz zengedeznek füleimbe s étke­zésemkor jó étvágyat kívánni, soha el nem mu­lasztják. Három gömbölyű hasú pók munkás házi cse­lédségem, kin példás kitartással dolgoznak, foly­vást szőnek s a kiházasitásom­hoz szükséges stafirun­­got készítik. A családi jelenet ünnepélyességét egy az ün­nepélyt megsejtő s arra kellőképen felkészült zene­kar egészíti ki, mit párosával karon­ fogva besétáló hat egér képez, kik minden kinálás nélkül a sző­nyegen elhelyezkednek s nemzeti dalukat rárántják. Ezek mind körömbe gyűlnek. Ők az én tryl­­vester éji vendégeim, kiknek becses látogatását azzal hálálom meg, hogy lakomámban őket része­sítem. Stefi és én b­eázunk s hozzá süteményt rág­csálunk. Házi barátom oda nyújtott kezemből szívja tele magát. A gyermekek a czukor és sütemény hulladékon lakmároznak. A zenekar szintén süte­ményt élvez. S az én fáradhatatlan takácsaim mit kapnak? — Egy a lakmározás közben orvosi véle­ményem szerint jóllakás következtében kipukkant légy urfit. Ezen comicus jelenetek daczára is bizonyos ünnepélyes komoly hangulat lep meg. Nem a már­mar sírjába bezáruló évet sajnálom , hisz az nekem semmi örömet nem hozott, mint sok más. Nem is a jövő sötét titkai bántanak, hiszen az azokon levő sűrű fátyolt hasztalan igyekezném fellebbenteni. Hangulatomat saját múltam idézi elő. Visszagondo­lok azon boldog évekre, midőn éveimet még kedves jó anyám számlálgatta helyettem; midőn éveimet már magam számolgattam s a boldogság édes ér­zete fogta el telkemet, a mint egy-egy lépéssel kö­zeledtem vágyaim netovábbja: az ifjú körteté, mi­dőn fiatal keblemet ábrándos vágyak, magasztos, dicső tervek telték el! Mindezeket jelenemmel össze­hasonlítom s előttem áll a sivár való,­­fiatalság és ábrándos reményeimnek visszahoz­atlanul vége van, miként az épen most kiszenvedett évnek. Az én Szefim csillagászati pontossággal igye­kezett az újév beálltát constatálni. A mint észre­tettet egyik jelenlevő az illető vállalkozónak tit­kárja előtt, — kivel bizalmas viszonyban volt — felemlíté azt a felvilágositást nyerte tőle: „Bizony hidd el örömmel hozta princzipálisom ezt az áldo­zatot, lévén neki Strussberggel olyatén szerződése, hogy minden kiadás után tiz perczent jutalékot kap, s ezen nemeslelkű adakozásból — mely a vállalat népszerűsítésére szolgál — meg­maradt neki a szellemi elismerésen kívül nettó 50 forint jutaléka“. Ismétlem: a jótett nem marad jutalom nélkül, ellenben a jókivánat akkor ér valamit, ha semmi jutalmat nev, kiván. Ily önzetlen érzelemből kívánok e lapok ol­vasó közönségének boldog újévet! Csergő. Tan­ügy. A beregmegyei tan­kerület népoktatási állapota az 1878/9-ik tanévben. I. Tankötelesek és tényleg isko­lába járók. A tankötelesek összes száma 25751; — ezek közül 6—12 éves 17926; — ismétlő tan­köteles — 13 — 15 éves 7825. — A tankötelesek közül tényleg iskolába járt 19450, vagyis a tankö­teleseknek 75 53°/o-a (Az 1877/8-ik tanévben 74,47/°/0). — Az iskolá­ba járók főösszege következőkép oszlik fel: elemi népiskolába járt: 7103 fiú, 6330 leány, összesen 13433; — ismétlő iskolába: 2545 fiú, 2198 leány, összesen 4743; — polg. iskolába: 96 fiú, 66 leány, összesen 162; — magánoktatás­ban részesült: 502 fiú, 470 leány, összesen 972; — Középtanodába járt 140 fiú. Az iskolába járók közül vallásra nézve: róm. kath. 1785, — gör. kath. 9820, — helv. hitv. 5655, — ágost. hitv. 71, — izraelita 2119, — nyelvre nézve: magyar 8238, — német (ideszámítva sok helyen az izraelitákat) 2020. — tót 80, — orosz 9112. — Az iskolába járók közül télen-nyáron, vagyis az egész szorga­lom, időn át látogatta az iskolát 16042. — csak télen (vagy nyáron) 3408. — Az iskolába járók az egész tanéven át összesen 202.944 iskolai félnapot mulasztottak, — ezen mulasztások közül alaposok miatt felmentetett 144512, megbüntettetett 10975 mulasztás. II. Az iskolák jellege, állapota és felszerelése. Van a tanker­ületben összesen 256 népoktatási­ tanintézet (az előző tanévben 252 volt), — ezek közül: állami elemi népiskola 8 u. m. Alsó Vareczkón és Bilkén külön a fiúk, és külön a leányok számára, továbbá Szolyván, Oroszvégen, Kelemen­­f­alván és Ilonczán; — községi jellegű tanintézet 11 u. m. Beregszászban pol.g. tiiskola, Munkácson­yi- és leányiskola, Tivadar, IVlacsola, Bucsu, B.­v.­­Ardó, Puszta-Kerepecz, Zsófiafalva, Bubi és Szinyák községekben; — felekezeti jellegű tanintézet 233, mégpedig róm. kath. iskola 19, helv. hitv. iskola 68, gör. kath. iskola 145, ágost. felekezetű­­ ; — egyesületek, illetőleg­ magánoíjak által fentartott, felsőbb helyen engedélyezett tanintézet van 3, u. m. a beregszászi polg. leányiskola. Szabó E. Lilla ma­gániskolája V.-Naményban és Schön H. magán­is­kolája Beregszászban; — végre van egy majorsági iskola (gr. Sehenborn domboki majorjában). — Az iskolaépületek közül 238 az illető község vagy egy­vette, hogy az óra nagy mutatója a versenyfutásban a kicsi felett diadalt nyert s a küzdtért elhagyta, borús hangulatomból egy ékes újévi felköszöntőv­el vett fel s jó éjszakát­, kívánva, távozott. Cigaro. REGÉNY-OLVASÁS. A 19-dig század e második felét a közműve­lődés és óriási előhaladások korszakának tartják általában s ha figyelemmel széttekintünk, a társada­­dalom rétegein, valami csüggesztő elégületlenség, idétlen beteges állapotban látjuk tespedni a pórias­­ságon csak alig felülemelkedett osztályokat is. A szív nemesebb érzelmei, melyek a honfiút hazájához házastársát életpárjához, szülőt és gyermekeket egy­máshoz szorosabban fűznek a regényes érzelgőségek kháoszában ezeit tévesztve nem találják föl az irányt, melyen maguk és mások boldogítására hatniok le­hetne és kellene. Néha egy múltból feltámasztott emléken, vagy egy indítványba hozott új eszmén, pillanatnyi viharos lelkesedésben tör ki a nagy tö­meg; míg sokszor ott, hol minden áron cselekedni kellene, hideg közönynyel zsebre rakja kézit. Tilos kedvtöltéseket mohón hajhászó ifjak, — elvtelen férfiak, — ábrándos, elbetegesült kedélyű, kaland­osvár leányok, — örökösen a házasélet rabsága ellen panaszkodó hűtlen nők és az élet örömeit si­etve szürcsölgető öregekkel van tele a társadalom. Mi lehet tehát annak oka, ami az emberiség boldogságának, jóllétének alapkövét, az erkölcsiaé-

Next