Bereg, 1880. (7. évfolyam, 1-52. szám)
1880-10-10 / 41. szám
41. szám. Beregszász, 1880. október 10. Vl-ik évfolyam. Előfizetési díjak: ifi Egész évre . . . 4 frt. i§j Félévre...................2 frt. I ifi Negyed évre ... I frt. i [fi Szerkesztőség: $ díjak s reclamátiók intézendők : ^ TÁRSADALMI és MEGYEI ERDEEŰ HETILAP. kir.l,".md"].,e,"'a | MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉG HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL. ■ DTr-DPp ¡5] Hirdetési díjak: [$ Minden 50 szónál kisebb (íj hirdetésnél 50 kr., 100 szóig t frt, stb. aránylag. BÉLYEGDÍJ: Minden egyszeri hirdetésnél [$130 kr. (|] Hová a lap szellemi részét illető [|} közlemények küldendők: x Beregszász, Árok utcza 43. sz. Sz Kiadóhivatal: gj ------- Hirdetések a nyilttérbe szánt & közlemények készpénz fizetés $ f|] mellett fogadtatnak el. $ Nyilttér sora 20 kr. ||] Egy es szám 10 kr.| Boldogulásunk A.B.C.-je. Aki az irás és olvasás mesterségét meg akarja tanulni, annak az a.b c.-én kell kezdeni a dolgot. Az a.b c. a kulcs a czél elérésére. Aki meg azt akarja, hogy szép ruhája legyen, előbb pénzt kerít, aztán kelmét vesz s úgy varratja azt meg; szóval mindennek megvan a maga utja-módja ezen a világon. Ezeket az utakat-módokat meg is tartja, követi minden józan eszű halandó; ha ugyan ezért érni, kívánt sikert aratni akar. A legegyszerűbb ember is alól kezdi el a házépítést a fundamentumnál s csak úgy lassan halad feljebb-feljebb a tetőhöz. Csupán Magyarország alkotmányos kormánya az, amelyik nem akarja belátni, elhinni, hogy mig csak ott fenn babrál, Bécsbe szaladoz és a tetőt építgeti, addig az alapnak való, a nép elporlik s késő lesz a fundamentumot akkor akarni erősitni, mikor már nem lesz miből, nem lesz anyaga hozzá. Az ország építésének, a nép kormányzásának s a közélet felvirágoztatásának is megvan a maga a.b.c.-je; megvan kivált nálunk Magyarországon. Nem ám a vasutak nyakra-főre való építésében, nem a sugárút létesítésében, nem a törvények rohamos alkotásában, sőt nem is az Ausztriával való kiegyezésben áll a mi boldogulásunk a.b.c.-je, hanem a földmivelésnek mindenekelőtt való és minden módon eszközlendő emelésében, a föld- és erdőbirtok értékének magasításában. Különös az, hogy mindig mindenki azt fújja: „földmivelő ország vagyunk“ , de azért semmi sem történik a földmivelés érdekében. Az egyetlen K. Eötvös miniszter volt az, a 67 óta működő miniszterek között, ki komolyan foglalkozott a magyar népnek okszerű földmivelésre való oktatásával. Ő szegény, a halála előtti években, kieszközölte volt az országgyűlésben, hogy erre a czélra felvettek az államköltségébe 50 ezer forintot. Ezen a pénzen külföldre küldött ötven ifjút különböző országokba. Voltak Svájczba, Bajor-, Német-, Olaszországba, Belgiumba és másuvá is küldve érettkorú ifjak, kik komoly odaadással készültek arra a pályára, mely a földmivelés előbbre vitelét czélozta. Eötvös az 1868. XXXVIII. t. sz. végrehajtását nemcsak úgy értette, hogy a nép egy kicsit irni, olvasni megtanuljon, hanem úgy, hogy a mindennapi megélhetéséhez szükséges dolgokban is oktattassék. Báró, Eötvös meghalt. Az ügy ő utána végkép elaludt. Pedig nem utolsó és nem is czéltalan terv volt az: minden megyében egy földmives iskolát állítani s kivinni lassanként azt a mi Svájcznak, Belgiumnak és sok más államnak is boldogságát meghozta, hogy a nehézkes és kevéssé jutalmazó külterjes gazdálkodás helyett a belterjes kapjon lábra a köznépnél is___ De hát mi, még a tanultabbak is, jónak és elégnek hiszszük ma is úgy szántani, vetni, mint ősapáinktól láttuk, eltanultuk. A gépek használata, a vetés forgatása, a talajok különfélesége, a magvak megválasztása és sok más, ami a termésre, szóval az anyaföld jövedelmezőségére nagy befolyással van, a nép zöme előtt teljesen ismeretlen. Ezért nyomnak le bennünket ezen a téren is az osztrákok. Pedig velük szemben ugyancsak kedvezőleg áll ám a mi dolgunk. Lássuk csak számok szerint. Nagy Magyarországnak van összesen 15 millió lakosa, ehhez 47 millió hold termő és 8 millió terméketlen földje. Ennek egy esztendei jövedelme 975 millió, becsértéke pedig 4246 millió. A Lajthán túl (az osztrák-németeknél) van 20 millió lakos, ehhez 46 millió hold termő, 5 millió hold terméketlen föld. Jövedelmet előszednek minden évben 1314 millió frtot; a becsértékét 7201 millió frtra teszik földüknek. Világosan látni ebből, hogy a német értelmesség mennyire lefőz bennünket. Kevesebb földből több nép jobban megél, mint mi a sokkal több és jobb földünkből; sőt, míg mi csak 575 milliót tudunk jövedelemképen előteremteni, addig ők kevesebb terjedelmű földekből vesznek be, 336 millióval többet nálunknál. Így van ez mindenütt, ahol értik a földmivelésnek mostani okszerű módját; ahol a kormánynak gondja van az, hogy a szegény népnek módja és alkalma legyen a földmivelésnek s igy boldogulásának a. b.c.-éjét megtanulni. Pedig ha a népet oktatná, a maga mindennapos foglalkozására a hatalom s ez által a boldogulás útjára vezérelné, jó részben magának tenne hasznot, előnyös dolgot. Régi dolog már az, hogy ahol a nép boldog, ott az ország sincs másképen. De hát nálunk minden fenekestől fel van fordulva. A kormány nem győzi a közösügyes bajokat intézni, örökösen lót-fut pénz után, kölcsönök létesítésében. Ez alatt az úri fajták lopnak, csalnak, sikkasztanak, r -'WUU’JWw-MIÉRT MARADTAM ÉN AGGLEGÉNY? Blart L. után, Komáromy Sándortól. I. Igaz, hogy híresebb nemzetgazdászt ismertem, mint milyen Delmas Henrik Volt, de tudományosabbat nem. Azon a hajón, mely engem St. Thomasból Curaccaba vitt, találkoztam vele. Ő az Antillák földjének, klímájának és termékenységének tanulmányozására lett kiküldve, mit is már 3 év óta folytat a minisztérium költségén. Kiszámította, hogy még 18 hó szükségeltetik, hogy a földet teljesen kitanulja. A leírás már eddig 3735 lapot foglalt magában, Delmas úr nem csinált magának illuziókat; ő maga mondta, hogy tekintve a miniszerek szapora változását, tizenkettő is alig tudná azt csak át is olvasni; tudta, hogy e munkának egyéb eredménye nem lesz, minthogy a Saint-Dominique-i archívumban nyugodjék. Delmas úr már a 60-on felül járt, kis emberke volt, nagy orral, kis fénylő szemekkel, toilletjét mint a hanyagság jelképét vehetjük. Lábak és szarvak kivételével igazán egy Satyr kinézésével ibírt, különben belseje is ehez hasonított. Ha nem szakjáról beszélt, szavai csupa cynismussal voltak telve; annyira, hogy ha már beszélt, futottam. Malheurjére magánélete egészen megegyezett ezzel. Ő ugyanis szenvedélyes kedvellője volt a szépnemnek. Pedig épen azon hölgyek, kik után futkosott, higgyék el, legkevésbé sem érdemelték meg a szép nemnevezetet. Némelykor nagyon sentimentiális volt, így mikor épen phantasiája vagy a véletlen által oda jutott, hogy neje az ő egyetlenegy drága Ninije jött szóba. De Ninijének tulajdonságairól mindig hallgatott. Nekem különben is elegendő volt a férfit ismerni, hogy kitaláljam, milyen nő lehet élete párja. Magam elé képzelem Delmas asszonyságot, mint egy jó kedvű matrónát stb. Curaccaói 3 havi tartózkodásom után, Guba szigetére mentünk. Delmas úrnak nagyon tetszett társaságom, megkisérlette engem reábeszélni, hogy vele a nagy spanyol szigetet átutazzam , — de hiába volt minden fáradsága. Egy szép reggelen egy kis hajón voltam Delmassal, mely engem Európába volt viendő. Elbúcsúztunk, miközben 10-szer is figyelmeztetett, hogy valahogy el ne feledjem átadni a govárokkal* *) telt dobozt. Delmas asszonyságnak. A hajó be volt sütve, a horgonyt levették. Mielőtt a csomnakocskába szállt volna, melyet visszavigye, Delmas ismét. Ninijéről kezdett beszélni. „Beszéljen neki munkáimról, kalandos életemről. Beszéljen mindent, csak azt nem, hogy a „szépnemet szeretem.“ Hogy én önt Delmas asszony* gorár a déli fügék legjobbika, és nagysága és édes* **ge miatt nagyon kedvelik, sághoz küldöm, az onnan van, hogy én önt egy valóságos gentil-homme-nak tartom ön majd megért engem, ha meglátja őt.“ Kissé maliciózusan mosolyogva, köszöntem meg Delmas úr bizalmát. — Elindultam. — Szemem elől eltűnt a sarka, eltűnt a sziget is. Elfelejtettem Amerikát, hogy Európára gondoljak. * * Delmas aztán bucsuvételem után 1 hónappal, Nini kapuja előtt állottam. Ő Rue Vsugirardban lakott, mely utcza zárdákkal volt telve, miáltal a képzeletemben lévő alakot megerősítve hittem. Alig szálltam le, rögtön írtam neki, hogy órát és napot határozzon megjelenésemre, 2 nap múlva egy pszfümös levelet kaptam, melynek csinos, női írása meglepett. A levélből olvastam, hogy Delmasnénak hétfőn van elfogadási napja, és szívesen lát. Elmentem. Egy házfelügyelőnő utasításai folytán az első emeletre értem. Csengetésemre komorna jót elő ajtót nyitni. Az előszobában letettem a dobozt, ezután egy szalonon keresztül menve, egy nő dolgozó szoba felébe jöttem, melynek ablakai a kertre nyíltak. A komorna asszonya nevében kért, hogy egy néhány perczig várjak. Asszonyom, mondá, mielőtt bejönne két látogatónőtől akar elbúcsúzni, hogy zavartalanul beszélhessen férjéről. E kis szobácska épen a mellette lévő nagy szalon merő ellentéte volt. Nem fejthettem meg e csinos berendezést. Legkevésbé sem hasonlított egy öreg 60 éves asszonyság dolgozó szobájához. Különösen 3 képre figyeltem. Az egyik egy fiatal nőt