Bereg, 1883. (10. évfolyam, 1-54. szám)

1883-10-14 / 43. szám

43. szánt. Beregszász, 1883. október 14. IX-ik évfolyam. |j Előfizetési díjak: Íj T Egész évre.....................4 írt. T (?] Félévre..........................2 írt. [F X Negyed évre .... I írt. ^ XBereg- és Ugocsamegyei nép- x l$l tanítóknak s községeknek egész 1$ áj évre, előre beküldve 2 frt 50 kr. rft Szerkesztőség: Hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők : Beregszász, Namény­ utcza 453. Kiadóhivatal: Hová az előfizetési és hirdetési díjak s reclamitiók intézendők : Nagy Lajos és Sallay Gyula könyvnyomdája. ›s·» (fi $BEREG. -------«-—0$«——c'§c~_c------­TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. BEREGMEGYE HIRDETÉSEINEK, A MEGYEI KIR. TANFELÜGYELŐSÉGNEK, A MEGYEI ÁLTALÁNOS TANÍTÓ-EGYLETNEK ÉS A MEGYEI KÖZMŰVELŐDÉSI­ EGYLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ^<S>€g><g3^i§?|<£3><S><g3><£g*gg MEGJELGIIK MIIDEI YA8ARNAP REGGEL. Hivatalos hirdetési díjak IS nyugta bélyeggel s igazolólappal (fj egyszeri közlésért: ||j [§] 100 szóig . . 1 frtc 40 kr. (§] ja] 200 szóig . . 2 frt 40 kr. ||j I Magán hirdetések'. $ 50 szóig . . 1 frt 80 kr. 1­00 szóig . . 1 frt '30 kr. A 200 szóig . . 2 frt 30 kr. ^ [§} • . . ||l X Hirdetések s a nyilttérbe ^ szánt közlemények készpénz [§} fizetés mellett fogadtatnak el jf Nyilttér sora 20 kr. 1$ Egyes szám 10 kr. 1$ Megyei hivatalos közlemény. 9096. szám. _­­^ ^ g83 Beregmegye alispánjától. Valamennyi szolgabirónak Bergszász és Munkács város rend. tanácsának. A nagyméltóságu m. kir. pénzügyminiszter ur 49348. sz. alatt kelt azon magas rendeletet melyben a lőfegyverek bejelentésére ez évben julius hó végére a kitűzött határidő, ezen év október hó végéig ki lett terjesztve, oly felhívással küldöm meg t. czimnek tudo­más és közhírré tétel végett, hogy a közönségnek egy­úttal azt is hozza tudomására, miszerint ezen utolsó határidő lefolyása után a törvény egész szigora fog a bejelentést addig elmulasztók ellen alkalmaztatni. Beregszász, 1883. évi Szeptember 23-án. JOBSZTY GYULA, alispán. Másolat. A m. kir. pénzügyminisztériumból. 49348. szám. Körrendelet. Valamenyi törvényhatósági közigazgatási bizottsághoz, kir. adófelügyelőhöz és kir. adóhivatalhoz. A fegyveradóról és vadászati adóról szóló 1883. évi XXIII. t. sz. 54. §-ában az 1883/4-ki adóévre nézve foglalt átmenti intézkedések között az a­lpont alatt azon intézkedés is foglaltatik, hogy az 1883/4. évi fegyveradó és vadászati adó kivetésére szolgáló bejelentések (14. és 31.­­z.) 1883. évi julius hó első felében nyújtandók be. A törvény ezen átmeneti rendelkezésével szemben, a szóban levő törvény végrehajtása iránt folyó év jú­nius 25 és 39280. szám alatt kibocsátott körrendelet 6. pontjában az ott tüzetesen elősorolt körülmények figye­lembe­vételével megengedendőnek találtam, hogy azon beje­lentések, melyek a törvény 54. §-ának a) b) c) pontjai szerint a folyó 1883. év július hó első felében lennének benyújtandók, ugyanazon hónap utolsó napjáig kifogás és nehézség nélkül épen úgy elfogadtassanak, mint a d) pont szerint az adómentes fegyverekről már korábban a kir. adóhivataltól nyert bejelentési bizonyítványok bemutatá­sára az egész julius hó folyama van kitűzve, az e) pont szerint pedig az 1883. évi junius hó végéig terjedő időre váltott vadászati jegyek érvénye ugyanazon év julius hava végéig lett kiterjesztve. Miután azonban a kir. erdőfelügyelők által hozzám beterjesztett jelentésekből arról kellett meggyőződnöm, hogy némely helyeken oly tudva levő lőfegyvertulajdo­­nosok által, kik nem egyszersmind vadászok is, egyetlen­­egy fegyveradó bejelentés sem lett a­z. évi július hó végéig beadva, más helyeken pedig a földműves vagy napszámos osztályhoz tartozó lófegyverbirtokosok a nyári munka idején élelem és kereset­szerzés végett hazulról közelebbi vagy távolabbi vidékre eltávoznak, a­kik rend­szerint csak a nyári munkaidény befejeztével szoktak azután lakóhelyükre visszatérni, mindezeket, valamint azt is tekintetbe véve, hogy minden új törvény keresztül­vitele sok mindenféle akadályba és nehézségbe ütközik, foly­tatólag megengedendőnek találtam, hogy a f­e­g­y­­verek bejelentésére ez évben július hó végéig kitűzött határidő ezen év október hava vé­géig kiterjesztessék, gondoskodván egyszersmind arról is, hogy ezen intézkedésem az ország összes tör­vényhatóságai által minden városban és községben a lehető legterjedtebb módon oly hozzáadással hozassák a közönségnek tudomására, hogy ezen utolsó határidő le­­folyta után a törvény egész szigora fog a mulasztók ellen alkalmaztatni. Budapesten, 1883. szeptember hó 17-én. Gr. Szapáry s k.­ismertük, hogy tudtuk, miszerint nagyapáink s ősapáink megyénk felvidékén s a tiszaparti lan­­kásokban gyümölcs- s különösen alma s szilva tenyésztéssel nagy mértékben foglalkoztak; de azon idő után, midőn a Tisza és Borzsa árjai töltések közé szorítva, megszűntek gyümölcsö­seinket öntözni s egy pár terméketlen év is jővén közbe, a virágzó, dúsan termő­­gyümöl­­csösök birtokosai más jövedelmi ág művelésére kezdték fordítani figyelmüket; a tiszaparti szép kertek lassanként pusztulni kezdtek , eszünkbe sem jutott sok ideig okszerű gyümölcsé­­szet meghonosítására gondolnunk. Pedig hogy ennek megyénkben kedvező talaj- és földrajzi viszonyok közt mily fényes jövője lehet, azt felesleges bizonyítgatnunk. S hogy e fontos gazdasági ág felkarolását — a helyzet előnyeit felhasználandók —■ legújabban egyesek már mennyire vitték csak pár év alatt is megyénk birtokosai közül: a felől fényes tanúságot tehet a tegnapelőtt, f. hó 12-ikén meg­nyílt helyi gyümölcstárlatunk, mely a szó szo­ros értelmében a legfényesebben si­került. Sokat vártunk ugyan már előlegesen is megyénk gyümölcstermelőitől, de a kiállítás sikere legvérmesebb reményeinket is messze túl­haladta Ily szép gyümölcskiállitás nem csak egy megyének, de bármely nagy vidéknek di­csőségére válnék s annyival inkább meglepheti a szemlélőt, mivel ez nem szervezett egyesületi uton, mintegy hivatalos kommandó szóra, hanem mintegy rögtönözve, egyesek buzgósága folytán létesült s mégis a legkiválóbb eredményt tün­teti fel. Köszönet illeti annak létrehozásáért megyénk buzgó alispánját, a kiállítás fáradhatlan tevé­kenységű végrehajtó bizottságát, az egyes hely­beli és vidéki kiállítókat; köszönet illeti a m. kir. közgazdasági miniszter urat, s a kiállítás védnökét, Lónyay Gábor urat, kik erkölcsi és anyagi tekintetben nagy mértékben befolytak a kiállítás meglepő sikerének létrehozására. Szívünkből kívánjuk, hogy a tárlat remél­hető nagy hatása megyei gyümölcsészetünk elő­mozdítására s rendszeresítésére ne maradjon el, hanem a legnagyobb mértékben s mielőbb érvé­nyesüljön !.. A kiállítás megnyitásáról következőket írhatjuk. Pénteken d. e. 10 órakor taraczklövések adták tud­­tul a közönségnek a kiállítás megnyitásának idejét, mire a megjelent nagy számú városi és vidéki mindkét nemű intelligens közönség a beregmegyei olvasó­ egylet nagy­termében gyűlt össze. A kiállítás védnöke, Lónyay Gábor úr, egészségi állapota miatt akadályozva lévén a személyes megjele­nésben és a tárlat megnyitásában, megyénk közszeretetü főispánját, b. Perényi Zsigmond a méltóságát kérte fel s bízta meg képviseletére s a kiállítás megnyitására, ki­­s pontban 10 órakor megjelenvén a kiállítási helyiség szomszédságában levő olvasó egyleti nagy teremben, az összegyűlt közönség részéről lelkes éljenzéssel fogadta­tott , a kiállítási végrehajtó bizottság elnöke, Guthy Ferencz úr által következő tetszéssel fogadott beszéddel üdvözöltetett: „Igen tisztelt méltóságos uram! Van szerencsénk üdvözölni méltóságodat gyümölcs­­kiállításunk termének küszöbén s szives megjelenéséért fogadja a kiállítási végrehajtó bizottság legteljesebb köszönetét. Méltóságod, valamint a kiállításunkat megtisztelő közönség bizonyára értesülve van azon nemesebb czélről, melyet gyümölcskiállításunkkal elérni törekszünk. Hajdanában mondhatni egyik fő jövedelmi ágát ké­pezte megyénknek a gyümölcstermelés, ma azonban már annyira háttérbe szoríttatott e fontos gazdasági ég, hogy arra csak sajnálattal tekinthetünk. Megyénk néhány ügybuzgó férfia e sajnos állapoton segíteni óhajtván, különösen alispánunk kezdeményezése folytán elhatározó minden lehetőt elkövetni, visszaterelni megyénk területére gyümölcstermelésünk régi hírnevét, mely törekvés ez idő szerint annyival inkább indokolva van, minthogy a munkács-szrgi vasútvonal megnyíltával a közel északon oly piaczokra tehetünk szert, melyek gyümölcs­­termelési fáradozásainkat gazdagon megjutalmazni ígér­keznek. Kétséget nem szenved, hogy ha teljes sikert aka­runk elérni, gyümölcstermelési mozgalmunkban bizonyos irányt, bizonyos rendszert kell követnünk, mert a rend­szertelenség mint minden más dologban, úgy itt is hasznos következményeket nem szülhet. E tekintetben tehát gyü­­mölcstermelési mozgalmunk irányál tűzte ki megállapítani azon nem nagy számú, de mindenesetre legnemesebb s piaczi termelésre legalkalmasabb gyümölcsfajokat, melyek megyénk területén, kizárásával minden kevésbé értékes fajoknak, egyedül lennének te­rmelendők; irányul (űzte ki, hogy a termelésre megállapítandó gyümölcsfajok és csak is azok, megyénk termelői által egyakaratúlag termeltessenek, hogy annak idején a gyümölcskereskedő egy fajban töme­gesebb mennyiséget, de a mellett kitűnő minőséget is találjon. Nem lehetünk eléggé hálásak a nagyméltóságú földmivelési minister úr iránt, ki törekvéseink horderejét méltányolva, bennünket nem csak anyagilag kívánt támo­gatni, de megengedni kegyeskedett, hogy Tillásy Pál kertész gazdasági tanár ur kiállításunkat megtekinthesse s bennünket gazdag pomologiai ösmeretével útba igazít­son s kitűzött czélunkban támogasson, de a ki fájdalom­ eddigelé legalább, nem tudni minő akadályok miatt, közibünk meg nem érkezett. Nem lehetünk továbbá elég hálásak nagyságos Lónyay Gábor úr iránt is, ki szerény kiállításunk fő védnökségét elfogadva, bennünket bő anyagi támogatás­ban részesített. Midőn igy kiállításunk keletkezését s ezérját rövid szavakban előadni szerencsém volt, nincs egyéb hátra, mint esedeznem méltóságod előtt, hogy ime gyümölcs­­kiállításunkat megnyitni s annak folytán bennünket ezér­tünk elérése felé juttatni kegyesen méltóztassék.“ Az üdvözlő beszédre a méltósága szokott kellemes modorával következő, lelkes éljenzéssel kisért beszéddel nyitotta meg a kiállítást: „Nagyságos igen tisztelt uram! Felette szerencsésnek érzem magamat, hogy a func­­tiót, melyre felszólíttattam, a kiállítás tisztelt védnöke távollétében és helyett, én teljesíthetem. Mélyen tisztelt közönség. Hazánk culturális fejlődése, a cultur­élet egyes phasisainak figyelemmel kisérése, észlelése az elhaladás­nak, kötelességünk mindnyájunknak szerényebb és na­gyobb körben, kell, hogy mindnyájunk érdeklődését le­kösse, — de annál inkább kell, hogy érdekeljen bennünket azon szűkebb kör, melyben élünk, a speciális otthon, en­nek kellő megismerése és fejlesztése, mert hisz az itt elért eredmény az, melynek hasznát legközvetlenebbül érezzük. A mai nap egy érdekes mozzanat Bereg megye culturális beléletében. — Néhány minden szép és jóért lelkesülő férfiú vetette fel az eszmét, átértette, felfogta azt e megye t. közönsége, és igy jött létre e kiállítás. Hogy mi a czél, melyet elérni akartak, melyért kie­sebb, nagyobb mértékben sokan fáradoztak t. i. egy képlet­ben bemutatni e megye gyümölcsészetét, ennek fejlődött­­ségi fokát, méltóztatott Guthy a nagyságának bölcsen elmondani. Mig az idegent érdekelni fogja e gyűjtemény, me­lyet itt bemutatunk, melyre Beregmegye büszke lehet, — önök, kik itthon vannak, tulajdonkép csak itt, az itt összeállított keretből fogják megismerni e megye gyümölcsészetének fejlődöttségi fokát, — az itt észlel­tekből fogják­ megítélhetni, fognak gyakorlati útmutatást kapni arra, hogy mily irányban kell haladniok a jövőben, mely irányban kell azt, a­mivel bírnak, fejleszteni. A szép megye talaj és éghajlati viszonyai, ujjmuta­­tásul szolgálnak arra, hogy fordítsuk figyelmünket a gyű- Gyümölcstárlatunk. Megyénknek gyü­möcstermelésre legalkalma­sabb talaj- és éghajlati viszonyai már rég isme­retesek messze vidéken. Mi magunk azonban föl­dünk ez előnyeit sok ideig csakis annyiban

Next