Bereg, 1889. (16. évfolyam, 1-52. szám)

1889-01-06 / 1. szám

is 1889-re. Jövendő mondókra rossz idő jár már ma. A próféták ellen szörnyű nagy a lárma, Kalendáriumból is kihalt a „100 éves“. Rossz időt, bajt csak a „köszvény“ s „tyúkszem“ érez. Tűnnek, tünedeznek a régi virtusok, Melyekhez elmémmel a múltba szálldosok . . . Ma csak az kell, a mi „modern“, „herczig“ s mi „dikc Álmok után futnak dőre Boló Misik. Azonban én mégis felajzom a lantom, S a jövő folyását szerte elkurjantom . Ha jóslásim közül betelik egy-kettő, Oka, hogy dilettáns vagyok és még kezdő. . . Vénebb lesz egy évvel, minden szép lány s asszony, Okosak ügyesen osztoznak a hasznon. Ez uj esztendő is sok rosszat és jót hoz. A „vén kecske“ most is hozzányúl a sóhoz. Szerelmet biztosan sokan vallanak majd; S soknak is Judit ez árva fejére hajt. De hogy ne csalódjék férfi s nő szerelmén, Tűzbe tenni kezem már ezért nem merném. Ki nem házasodik ezen hosszú éven, Annak — bizony mondom — neje nem is lészen. De ki anyósával összerugja a patkót, Annak házi csendje mindörökre meghalt. Ha nem lesz ez évben pusztító betegség, Melyben erő, épség áldozatul essék, úgy egészségesek lesznek az emberek, De a doctorokról szólni már nem merek. Kinek adóssága halomra gyűl szépen, Nem hiszem, hogy tőkepénzre is szert teszen. Eladó lány sok lesz, lesz a ki nevelje, El is kél, kinek lesz mit apritni tejbe. Ha a kopasz fejű, ravasz diplomaták Egymásnak becsületszavukat is adok, Hogy békét akarnak, s nem törnek egymásra, úgy nem lesz háború, akárki meglássa. De azért „soroznak“, s aki majd beválik. Bizony uniformba bujtatják azt állig. Ki csámpás és görbe, azt nem rántják elő, Hanem lesz belőle simplex népfelkelő. Ha búzában, zabban fagy, eső nem tesz kárt. Vagy a rozsda, egér, szárazság meg nem árt, Ha jól munkált földbe vetettél jó magot, Bő áldást szed össze majdan munkás karod. Rut filloxerának ha lesz pusztulása, Bőven terem bor a torra, áldomásra, Ki nem bírja inni, hamar berúg tőle, Hátra megyen, pedig elindult előre. Ki kártyázni fog, nyer, vagy veszt bizonyára. A" „kibicz“ is bosszant, hogyha jár a szája. Ha kiesik messze Húshagyókedd napja: Hosszú lesz a farsang — mindenki tudhatja. Mulatságokban hát lesz részünk jó bőven S ezt szeretni fogja bizonnyal a nőnem. Női öltönyöknél, — nem csalódom talán — kevés a fedezet és sok lesz a hiány. A csalfa menyecskék magva se vész még ki, Az ügyes a mézet nem fogja csak nézni! Ez évben is ural a papucskormány itt-ott, A férjnek nem muszáj megtudni a titkot. Csendes lemondással lehet szarvas állat, Azért a tárcza az asszonynál is állhat. . Ki készpénzzel fizet, az nem él hitelre, Kinek fel lesz vágva, jól forog a nyelve. Ki lutrira nem tesz, az pénzt nem is Szamárra nem tesznek drága, finom De azért a szamárlépcsőn fokról-fokra jó protekczióval lehet vinni sokra. Kéz kezet mos, mondja régóta az Vigyázzatok erre ittak és vének, Ám verebet fogni ne indulj el dobbal, Kinek szekerén ülsz, azé legyen a dal Biztosra vehetjük : több nap lesz, mint kolbász, Ki tehát igyekszik, úgy intézni dolgát, Hogy addig nyújtózik, mit ér takarója, Mi kötelessége, gondosan lerója, Ki nem lesz örök rab rossz szenvedélyinél, Az, — sokat teszek rá — biztosan „holtig él“! Nem kell sokat ez uj évben búsulnia . Éltében meglesz a kellő harmónia. Tartós szárazság lesz, ha soká nem esik, A lump mind megissza összes keresetit, Sült galamb a szánkba ez idén se repül, Kozák a baleket megfogja remekül. Bornak, pálinkának ha felmegy az ára, Lesz az a kozhelyek nagy bosszúságára. Kedves olvasó e versben az a morál: Hogy a jó „Beregre“ rögtön prenumerálj! Benézs finsztáv. Bu Szerkesztőség : hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők: Beregszász, Péter-utcza 732. szám. Kiadóhivatal: hová az előfizetés, hirdetés és nyilttér dijai küldendők: Beregszász, Namény-utcza, 492. szám. Egyes szám ára 10 kr. Nyilttér sora 20 kr. TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ÉRDEKŰ HETILAP. ^ / 1. szám. XV. évfolyam. Megjelenik minden vasárnap. ^Beregszász, 1889. január 6. Előfizetési dijak: Egész évre............4 frt. Félévre.................2 frt. Negyedévre .... 1 frt. Községek s néptanítóknak egész évre 2 frt 50 kr. Hirdetési dijak: 50 szóig 90 kr, 100 szóig 1 frt 40 kr, 200 szóig 2 forint 40 kr. Hirdetési és nyilttéri dijak előre fizetendők. BEREGVÁRMEGYE HIRDETÉSEI, A KIR. TANFELÜGYELŐSÉG, A KÖZMÍVELŐDÉSI EGYLET ÉS A GAZDASÁGI EGYESÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 1889. év küszöbén. Borongó szívvel léptük át az uj év küszöbét, épen mint a milyen borus volt az uj év első napja. És méltán ! Ki tudna őszintén örülni akkor, mikor a láthatáron mindenütt fekete felhők tornyosulnak. Csak rebegte ajkunk gépiesen a »boldog uj év” kívánást, de szivünk aggodalommal volt s van tele ez uj évre nézve úgy magunk, mint szeretett hazánk sorsa felett. Ködös, sötét jövő, dermesztő hideg képek tárulnak elénk, ha előre tekintünk. Mindenütt lázas, harczias készülődés, óriási hadi költségek őrült pazarlása az egész Európában. Az ifjú Amerika apasztja az adót, a közterheket, lejebb szállítja folyvást a tényleges katonák létszámát s a vén Európa ezzel épen ellenkezőt cselekszik s nem tudni, hogy: miért? ki ellen? Magasztos eszmék nem vezérlik korunkat, mert az eszmék harczához nem kell előleges készülődésekre számtalan milliárdokat elkölteni, az maga teremt katonát, fegyvert és pénzt, de az érdekharczok előleges áldozatokat követelnek: vért és életet. Mit rejt magában a jövő? E nagy kérdéssel, mely megfejtésre vár — s vajha megfejtését mielőbb megtalálhatná! — léptünk az uj évbe. Méltó tehát az aggodalom mindnyájunk szivében s érthető, ha az állandó hivatalos békebiztosítások daczára is csak ritkán s csak mintegy erőltetve jelenik meg arczainkon az örömnek röpke derűje. Vajha mielőbb eloszlanék a homály, a sötétség, az aggodalom, a félelem ! Vajha mielőbb jobbra vagy balra dőlne sorsunk, bizonyára így sóhajt fel velünk együtt mindenki, mert a kétes bizonytalanság sokkal inkább él, sokkal nyomasztóbb reánk nézve, mint bármily szerencsétlenség vagy csapás, melyből kibontakozni okos észszel, bölcs számítással sokkal könnyebben lehet. Nehéz idők várnak reánk akár ez évben, akár a jövőben, de nemsokára minden bizonnyal, mely próbára teszi testi és szellemi erőinket, változás alá veti ezerek meg ezerek sorsát, átalakítja jobbra vagy rosszabbra helyzetünket; de azért csüggednünk nem szabad, sőt inkább kitvétel nélkül mindnyájunknak készülnünk kell az előbb-utóbb bekövetkező katasztrófára: ápolni a testvéri szeretetet egymás között, hogy egy czélért küzdve aztán egyek legyünk s az események viharait könyebben győzhessük le. Ezer évet éltünk már e hazában; jogunk van a többi ezer évhez is, törekednünk kell összes erőinkkel e jogot biztosítani magunknak! S ha aggódó szívvel léptük át ez uj év küszöbét, reméljük, hogy majdan szebb jövő derül reánk s valósul a költő ihletett óhaja: „Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel; Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel. Balsorsa hit régen tép, Hozz rá vig esztendőt; Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt!“ E hittől bátorítva viseljük tovább az élet terhét, fogadjuk a beállott új évet s reméljük, hogy mihamarabb felderül reánk az az óhajtott, az a várva várt évig esztendő!* Alakítsunk húsfogyasztási szövetkezetek Egy fogyasztási szövetkezetnek városunkban leendő megalakítását e lap már a múlt években sürgette s arra felhívta az érdekelt közönséget; azonban részint mivel az eszmével sokan tisztában nem voltak, részint mivel nem egykönnyen hagyjuk magunkat kizavartatni lethargicus nyugalmunkból, a nemes irányú igyekezet dugába dőlt s maradt minden a régi. Az élelmi s ipari czikkek mindegyikére kiterjedő fogyasztási szövetkezet eszméjét én sem pártolom ,• nem, mert így megölnék városunkban a műipart és kereskedést, teljesen monopólium tárgyává tévén azt, elidegenítenénk magunktól minden új vállalkozót, üresekké lennének a boltok ; pusztává, elhagyatottá a piact, néhány szabadalmazott üzletbe tömörülvén össze a fogyasztó közönség. Igaz, hogy sok kereskedő és iparos, kik a szédelgést tartják az élet tanítómesterének, kik csak a jóhiszemű gyárosok és közönség kifosztogatását tűzték ki éltek főczéljául és hamis bukások által nevelik igazságtalan uton szerzett vagyonukat: igen megérdemelnék, hogy kipusztulnának nem csak városunkból, de a földszinéről is; azonban mi a nemes eszmét: a haladás eszméjét egyesek vétkes önhaszonleséséért nem akarjuk feláldozni s a magunk kárával is tltünk egy szebb jövő reményében, s várjuk, hogy megváltozik a haszonleső önző egyének világnézete s a zsarolás és fosztogatás helyett .Leben und leben lassen* lesz minden józan iparos s kereskedő zászlóján a kitűzött jelszó. Nagy baj azonban, hogy velünk nem akarnak egy véleménybe tenni a beregszászi iparosok és kereskedők; nem, mert az ipart és kereskedést nálunk eddigelé csaknem kizárólagosanaz izraeliták monopolizálták s mindenben úgy jártak el, a mint ők közakarattal zsinagógájukban elvégezték. Mennyire nyög borkereskedelmünk a kóserezés nyűge alatt: tudja, ismeri minden szőlőbirtokos lakostársam. A galíciai borkereskedő emberemlékezetet meghaladó idő óta rá van szoktatva, hogy csak a kóser bort veszi meg. Ezért önkénytes adófizetőivé lettünk héber atyánkfiainak, fizetünk a kóserszülőnek, fizetünk, ha megakarjuktöltögetni borainkat; sőt, ha csak megakarjuk is kóstolni, fizetés mellett, nagy czeremóniával juthatunk hozzá. Ezeken felül borunk rendesen nyakunkon vész, ha a factorokat busásan nem fizetjük, mely czimen városunkban sok ingyenélő élősködik s hozza a semmit nemtevésért a busás jövedelmet s élvez nyugalmas, gondnélküli életet. Ezen állapotba azonban már annyira beletörődtünk, hogy ezt másképen képzelni sem tudjuk; de nem sokáig engedi már ezt fenállani a filloxera, mely maholnap megszünteti az üzelmet, teljesen tönkretévén vagy ujjáteremtvén szőlészetünket. Az ipari kereskedelmi téren is történt — tagadhatlanul — haladás; egy-két jóhiszemű kereskedő megnyervén becsületessége által a fogyasztó közönség rokonszenvét, maga után ragadja a többit is s igy remélhető a rendszeres haladás és természetes fejlődés. Nagy baj van azonban a ruházat beszerzésénél , mert itt még mindig a külföldnek adózunk s a hazai termékeket elhanyagoljuk. De legnagyobb a baj a húsfogyasztásnál , mert ezen iparágat kizárólagosan a héber elem dominálja.