Bereg, 1898. (25. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-01 / 1. szám

B .A. 1. szám. — XXIV. évfolyam. ...... ■ 1 ,r mT ,r .. ..........................................tík K I. 0 F I Z E T E S I A R A : Egész évre 4 frt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. — Egyes szám 10 kr. Nyilt tér sora 20 kr. — Hirdetési bélyegdij 80 kr. —— Hirdetések árszabály szerint jutányosan számíttatnak. ------­Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : JANKA SÁNDOR, KRÉMER ISTVÁN. Főmunkatárs: KÖNYE NÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG: Beregszászban Fü­rdő-utcza 720. sz. KIADÓHIVATAL: Beregszász Namény-u­tcza 508. szám, hol az előfizetői hirdetés és nyílttéri díjak fizetendők. ------- Hirdetések készpénzfizetés mellett közöltétnek. ------­ | Megjelenik minden vasárnap. Beregszász, 1898. január 1. £ks3 TÁRSADALMI ÉS MEGYEI ERDEKÜ HETI LAP BEREGMilKGJE, A BEREGI db EGYESCLIÍT­­ÉS a gazdasági egyesületnek hivatalos közlönye . —@ 1898. n­0)wv—J Beregszász, 1898. január 1. Ismét egy szám. Egy szám, melyet háromszázhatvanöt napig folyvást emleget­nek, azon túl pedig ... Ki tudja a jö­vendőt!? Minden embernek van egy neve­zetes évszáma, az, melyen megkezdette e földi létet. A többi szám csak ennek fo­lyománya. Ki áldja, ki átkozza ezt a szá­mot, mint olyat, a­melyre a kiszámítha­tatlan végzet boldogságot vagy kárhozatot épített; áldja vagy átkozza úgy, amint az a pillanat, melylyel lezárta a múltat, örö­met vagy bánatot fakasztott szívében. De mindkét esetben reményként áll a jövő, mintegy fátyollal bevont kép, mely­től az életnek legszebb pillanatait várjuk, melyről véljük, hogy örömeinknek koro­nája, szenvedésünk dús jutalma leend. Sejtelmes szívvel állunk mi, emberek, te előtted, Újév. Vájjon mit hozasz, vájjon mik a te sejtelmeid ? Vájjon eltűnsz-e nyomtalanul az emberiség történetéből; vájjon vérrel ,vagy aranynyal irod be nevedet ? Vájjon fakasztasz, avagy törölsz le könyet? Oh mert sok a vér, sok a köny: egész tenger! Elődeid, te Év, azok, kiknek nevét fentartá az emlékezet, az elvi forradalmak évei. A forradalom vérrel és könnyel jár. Ezek az ő táplálékai. Mért növelnéd e tengert?! Légy te nap, mely­ felszáritod, mely, felszívod magadba s jótékony esőt bocsá­tasz : áldást, békességet! Learattuk a múlt kalászait. Tarlóit mezőnkön zsibbasztó alom ül. Remény van vetve a föld méhébe, amelytől várunk éltet, vagy halált. Oh jöjj te­rv, rebbentsd fel fátyolod; mutasd meg, hogy nem Cae­sar kardja van kezedben, melylyel vérutat jelölsz, mig szánalmas sorsod be nem telik!­­ Mutasd meg, hogy midőn fogantatál, a Megváltó agyából vetted át az üdvözítő gondolatokat! Mi kell nekünk, nincs arra szónk elég. De nézd a kunyhót, nézd a palotát, nézd a hazát, nézd ezt a nemzetet, mely bűn-' hödött a múltért, de érted is! Nézd azt az ősz, nemes királyi főt, amelyért esdve annyi szív dobog, meg ezt a nyüzsgő ember-sokadalmat, mely lakja ezt az egész földieket­! Nézz, nézz körül, de ám jól nézz kö­rül! S ha­­ több a boldo­tő mint a szenvedő , hagyd, hogy egymást mint vérengző va­dak marczangolják szét. Ámde hogy ha nem, úgy adj kenyért az éhező kezébe, cseppents üdítő nedvet szomjazónak, sötétbe gyújts vidám szövétneket, a meztelen di­dergőre ruhát olts, hogy jótékony meleg­ség hassa át hidegtől, fagytól dermedt tagjait! A palotákba is, bár fény sugárzik­­ onnan, tekints be, hátha zordak ott a la-­s­kók. Oszlasd el a szívnek keserveit, amely­­ közös kunyhóval, palotával. Add értésükre a dúsgazdagoknak, kik templomot a pénznek épitenek, hogy csakis egy van, ami boldogít: a tiszta szív. S e nemzetre, e nemzet otthonára s e büszke nemzet fölként királyára deríts feledhetetlen szép időt! Olyant, amely ra­gyog s melyen nincs szennyfolt. Olyant, hogy kik múltról s jövőről írnak, neved aranynyal véssék könyveikbe. Tedd, hogy a szellő, merre csak fu­­valt, áldásidat árassza szerte szét; tedd hogy — ha elmúlt majdan végnapod, — az emberek ily kép sóhajtsanak: „Sok ilyen boldog uj esztendőt!“ R. Vármegyei közélet. —. Beregszász városban helyettes anya­­könyvvezetői alias szervezése. A vármegyei közigazgatási bizottság, tekintettel azon körül­­ményre, miszerint Beregszász rendezett tanácsú városnál az állami anyakönyvvezetői­ teendőknek a Zsolg­yem­cs tér és főjegyző által való ellátása a VaTers­ közigazgatására hátrányos, a m. kir. belügyminisztériumhoz felterjesztést intézett az iránt, hogy a Valusi főjegyzőnek a helyettes anyakönyvvezetői tisztségétől leendő felmentése, melli­tt, egy 600 frt fizetéssel javadalmazott álla­­my a könyv vezető-helyet­tesi állás skiers fessék. — Felseg-segely. O császári és apostoli királyt Felsége Petách Péter ,és Szvida Péter gombási lakos tüzkárosultat álak, magánpénz­tárából 15—15 frt segélyt adományozott. — Fedeztetési állomások felállitása. Vár­megyénk területén a jövő 1898. évben a követ­kező helyeken lesznek fedeztetési állomások fel.illává u. m­.: Baranás községben 4 menne’ -v'~—1 . A „BEREG“ TÁRGIÁJA.­­› Öngyilkos barátom után. Csakt egy kis nyomást tett a pisztoly ravaszán És vége lett aztán Forró, ifjú szive végleg megszűnt venni, Megszűnt már szeretni! Mikor én ismertem, mennyi vágytól égé S im, mi lett a vége ! Mennyit mondta büszkén, hogy halad előre. Nem csügged, csak dóré. Hogy szeretett téged, édes, szőke kis­lány. Itt hagyott mégis, lám ! Megingott a lelke, nem bírta czipelni, Bú súlyát viselni. Ábrándos volt szive és nemesen érzett, Másokért is vérzett. Csaki is önmagához Vala kíméletlen És olyan kegyetlen ! Nem állt-é előtte riasztón föld mélye, Koporsó sötétjei Nem félt-e a szive férgek táborától, Enyészet porától! Nem állt-é előtte szerettei képe Sírva, feketébe! * pHgíwU Nem tartá-e vissza Valami e­lőttől, Sötét enyészettől ! 03 étr ^ Hiába, hiába! Késő már a bánat, Késő te utánad ! Alszol lent a mélyben, csöndesen, nyugodtan, Szived meg se dobban. Amiben te itt fenn éltél oly szegényen: Találd fel a mélyen! . . . Csak egy nyomást tettél a pisztoly ravaszán S boldog lettél aztán! . . . Krüzselyi Erzsiké: A diva legjobb szerepe. * IRTA: GOTTIER LAJOS. A filigrán ékitményü s aranyozott, rokoka­­butorzatu kis szalonban, szinház után, ülje.­ számmal voltak a grófné tisztelői, a kik minden csütörtökön eljönnek hozzá egy csésze teára. A grófné kocsija e perezben robogott be a kapu * Mutatvány szerzőnek »Mulate Gentry« czímű­ elbeszélés-kötetéből, alatt, a színházból, és a diva beüzent franczia komornájával, hogy mai fárasztó szere­pe után fél órai pihenésre van szüksége. Addig szóra­kozzanak az urak , tetszésük szerint. Pedig ma egy új vendég is volt közöttük, a­kinek jelen­­lette színházi köröttben eseményszámba mehetett, kegyelmes ur. Családos ember s nagy erkölcsbiró. Maga sem tudja, Hogy került ide. Veletlenség műve volt,, egy­­,e£i barátjával ta­lálkozott, a ki a pezsgős Vas Csora után egyene­sen ide hajtatott fogatával,srünisztericstel együtt. A társaság fesztelenül mozgott a­ szalon­ban, melynek szürke selyemkárpitos falán a diva számtalan példányban ragyogott különféle pa­rádés szerepeiben Tévévé. A szerelmes Heléna trikós képe mellett a szenteskedő Denise, mint badiánsnő az Orfeuszból, mint szende Liszthet, a kaczér Niniche mellett. És sok más ismert operetté szerepben, melyek mindegyikéhez egy­­egy diadal emléke fűződik. A kegyelmes úr jelenléte csöppet sem feszélyezte a bohém tár­saságot, melyben az iró és művészvilág külön­böző alakjain kívül néhány meczénás is volt. Az inas ezüsttálc­án finom borokat, illatos szi­­varkákat hordott körül. Közben a művésznő egyetlen gyermeke, egy édes, bájos, szőke le­ány jött tde a nevelőnőjével. Anyja a legszigo­rúbb angolos nevelésben részesítette és csak kivételkép engedte meg neki, hogy szalonjában megforduljon, mialatt a grófi férje Kamerunban tigrisre vadászik. Dóra a fiatal lányok bájos zavarával üdvözölte a társaságot. Az urak egy

Next