Bereg, 1898. (25. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-01 / 1. szám

1. szám. — XXIV. évfolyam. B B B E Gr Beregszász, 1897. január 1. Beregszász városban, Csaroda községben 3 Gulács községben 2, Munkács városban 4, T. Kerecsenyben 3, Bátyúban 2, s végül M.-Vári községben 2 ménnel. — Derczen községben a mének rossz kihasználása miatt, Barkaszó és Bilke községekben, pedig ménhiány miatt a földmivelésügyi m. kir. miniszter a fedeztetési állomás létesítését nem engedélyezte. — A sertésherélés (miskárolás) kereset­­szerü gyakorlásának szabályozása. A földmive­lési m. kir. miniszter, a sertésherélés keresetszerü gyakorlásának szabályozására a következőket rendelte el. 1. A ki heréléssel (miskározással) keresetszerűen foglalkozni kíván, tartozia az állandó lakhelye szerint illetékes alispántól igazolványt váltani.­­ 2. Igazolvány csak oly herélőnek adható, ki ezen foglalkozásban való gyakorlati jártasságát hatósági állatorvos bizo­nyítványával igazolja. — 3. A herélő mielőtt működését valamely községben megkezdené, tartozik a községi elöljáróságnál jelentkezni.— 4. Előírja továbbá a herélőnek a tisztaság és feltüi­nítés tekintetében követendő eljárásait, s feljogosítja az állatt­ulajdonost, hogy a herélő ellen felmerülő panaszait, vagy annak a tiszta­ság és fertőtlenítés tekintetében tapasztalt mu­lasztását az igazolványnak ezen czélra szolgáló panaszlapjain bejegyezze. — Állatorvosi tanfolyam. A budapesti ál­latorvosi akadémiait — a sertésvész elleni védő oltások megtanulására 1898. évi január 3—­ ig tartandó állatorvosi szak tanfolyamra vármegyénk­ből Berrár Antal állami s Halászy Sándor mun­kácsi vármegyei állatorvosok vétettek fel. — Borellenörzö bizottságok. A mesterséges borok készítése és azok forgalomba hozatalá­nak tilalmazásáról szóló törvény végrehajtása tárgyában kiad­ott miniszteri rendelet alapján vármegyénkben a bor-ellenőrző bizottságok a következőleg szerveztettek : I. Beregszász városra nézve a főispán által kineveztettek: el­nökül Czeiner Nándor, tagokul Belényesi And­rás, Kallós Tivadar és Toldy Ignácz. A törvény­hatósági bizottság részéről megválasztottak : Al­­másy Sándor, Fedák István és Stenczel Mihály. — II. Munkács városra nézve a főispán által kineveztettek: elnökül Nuszer Lajos dr., tagokul: Barkács Ede, Sárkány Gábor és Traxler Fe­­rencz; a törvényhatóság részéről megválasz­tanak: Forgách Antal, Ferenczy Lajos és Széll Kálmán dr. — 111. A tiszaháti szolgabirói járásba kineveztettek: elnökül Hunyady Béla, tagokul: Simon Andor m.-tarpai és Kőrössy Sándor m.-var­i lakos; megválasztanak: Buzin­­kay Ferencz csarodai és Máthé László v.-na­­m­ényi lakosok. — IV. A mező-kaszonyi járásba kineveztettek : elnökül Buttykay Ferencz, tagokul Lukács Dániel és Keresztyén Albert; megválasztanak: Zambory Zoltán és Biró Kál­mán m.-kaszonyi lakosok. —• V. A m­unká­­csi járásba kineveztettek : elnökül Méray Ádám dr., tagokul: Béressy Géza és Weisz Károly. Az esküdtbiróságokról. A múlt év augusztus havában szentesítést nyert törvény — 1897. évi XXXIII. t.-czikk — az »eskü­dtbiroságokról« az igazságügyminiszter által megállapítandó időben ugyan, de már a közel­jövőben életbe lép és így, mint felette fontos és a polgárság rétegeibe belenyúló in­tézménynyel, annak megismertetésével foglal­kozni nem meddő dolog. Az esküdtszéki eljárás, ezen magasztos intézmény ősi képlete, eltekintve attól, hogy már a bibliában is nyomára akadunk, az ókor­ban a görögök és rómaiak népigazságszolgál­­tatásában találtatik fel; a mai alakjában leg­először Angliában nyerte kifejlődését; innen Északamerikába vitetett át és tovább a modern államokba azon különbséggel, hogy míg ezen intézmény emez utóbb megnevezett két bölcső­jében nemcsak a bűnügyi esetekben, hanem polgári perekben is alkalmaztatott, addig a többi államokban kizárólag a bűnügyekben volt alkalmazási helye. A most tárgyalt intézményt nálunk a libe­rális eszmék és intézményekben oly gazdag és jogéletünkben is korszakot alkotó 1848., még pedig az 1848. évi XVIII tk­­.-czikk hozta be. Persze, hogy eme törvény a most fejte­getés tárgyául vett törvény életbeléptetéseig kizárólag a sajtóvétségekre alkalmaztatott és fog alkalmaztatni s ez is oly szűk mederben, hogy az egész országban csakis 9 törvényszék volt és van a hatáskörrel ellátva, és így ezen régi törvény szerinti bíráskodás korlátolt ese­tekre szorítkozott és csakis eme kiváltsággal bíró törvényszékek hatásköréhez tartozott pol­gárok voltak az­on magasztos jogkörrel felru­házva, hogy mint ** esküdtek az igazságszolgál­tatás tényezői lehettek, ellenben az ország nagy részének polgárai ezen díszes joggal nem dicsekedhettek. A mostan életbeléptetendő törvény nagy­szabású és czélszerű újítást létesített, ezen törvény ugyanis szakított az eddigi szű­kkeblű­­séggel, és nyilván figyelemmel az ország lako­sainak értelmi és erkölcsi irányban való el­ha­­ladottságára, akként rendelkezik, hogy minden kir. törvényszéknél, tehát a beregszászinál is es­­küdtbíróság neveztetik ki, és ezen bíróság nem­csak a sajtó útján elkövetett vétségek esetei­ben, hanem a modern államok által régi idő óta alkalmazott mód szerint számos bűnügyi esetekben is fog törvényesen eljárni és ítélkezni. Bár ezen törvény már meghozatott s bár ez mindenki által megszerezhető, mégis nem mindenkinek nyílik alkalma és módja, hogy vele részleteiben megismerkedjék; miért is ezen fej­tegetés után jónak látom a törvényt ismertetni és a polgárok figyelmét felhívni azon magasz­tos hivatásra, mely reájuk vár és mely hivatás abban nyilvánul, hogy számos fontos esetben hivatva lesznek eltévedt embertársaik felett véle­ményt nyilvánítani, azok élete, szabadsága, be­csülete felett dönteni. Az esküdtbírósági törvény alapeszméje ugyanaz, mi a régi volt, tudniillik a polgárok — az esküdtképesek — összeségéből állíttatik össze az úgynevezett »esküdtek lisztájat, ezen lisztákból pedig kisorsoltatnak a megfelelő számú esküdtek, kik bizonyos időszakon át gyakorol­ják az esküdt tisztséget. Ezen kisorsolt esküd­tek vannak hivatva a mellettük működő rendes törvénybíróság által vezetett tárgyalás rendjén hallottak és tapasztaltak nyomán a legjobb tu­domás és meggyőződés szerint a vádlottra a vétkest vagy nem vétkest kimondani. Az esküdt tehát nem királyi kineveztetés­­től függ, hanem minden büntelen előéletű, bi­zonyos qualificatióval biró polgár lehet és lesz az és ítéletét saját benső meggyőződése szerint mondja ki, a nélkül, hogy a bizonyítási szabá­lyokhoz kötve lenne s döntéséért másnak, mint lelkiismeretének, felelőséggel tartoznék. Az esküdtek többsége által eszközlendő döntés szolgál aztán alapul a rendes bírák — mint jogtudósok — által hozandó ítéletnek. A törvény szerint ezentúl is a 3 tagból álló törvény bírói tanácson felül 12 esküdt fog működni. Az esküdti képesség ekként van szabá­lyozva : Esküdt lehet minden magyar honos férfi, ki legalább is 26 éves, magyarul írni, olvasni tud, és a nyelvet érti, ha évenként legalább 10 fit egyenes állami adót fizet. Továbbá esküdt lehet minden köztisztviselő és oklevéllel biró egyén. Esküdt nem lehet, ki nyereségvágyból elkövetett cselekmény miatt jogerejűleg el volt ítélve; mindazok, kik bűncselekmény miatt vád alatt állanak; ki csőd vagy gondnokság alatt áll; ki hivatalvesztésre és politikai jogainak fel­függesztésére elitélve lett, az elitélés tartalma alatt és nem lehet az, ki testi vagy szellemi fo­gyatkozás miatt az esküdt kötelességeit nem teljesítheti. Továbbá nem leh­et esküdt a minister, a főispán, a tényleges szolgálatban levő bíró, vagy ügyész, a katona, a rendőri hatóság tagja, a napszámos vagy szolga. Miután évenként az esküdtek lajstroma hi­vatalból fog összeállíttatni, minden polgár saját érdekében is ügyeljen arra, hogy ha esküdti állásra képesítettsége van, a lajstromból ki ne maradjon; viszont jogában áll mindenkinek oly, a lisztába felvett­ egyén ellen kifogást tenni, kire beigazolható, hogy nem bit esküdti képesített­séggel, vagy ellene valami kizárási ok fenn forog. megválasztattak : Grósz József dr. és Bacsinszky Mihály. — VI. A felvidéki járásba kinevez­­tettek : elnökül Kiszely Gyula (Hármeg), tago­­kul: Buttyán Gyula (Sarkad) és Tóth István (Drágabártfalva); megválasztanak: Kassay Ká­roly dr. és Nizsalovszky János, (Ilosva.) — VII. A s­z­o­l­y­v­a­i járásba kineveztettek: elnökül Komka Zoltán (A.­Vereczke), tagokul: Ti­ttel Imre dr. (Szolyva) és Halaktovics Bertalan (A.­­Verecke); megválasztottak: Bugarin Albert (Vo­­lócz) és Várady Adolf (Szolyva). perez alatt körülrajongták őt és szép arcza csak úgy pirult a vagy teljes tekintetek kereszt­tüzében, mint fakadó méhrózsa bimbó tavaszi hajnalon az első napsugártól. Ekkor egy üde, csengő hang szólalt meg a szalon ajtajából: — Csak rontsák nekem azt a gyermeket ! A diva állt ott, fehér crep de chine pon­gyolában, melynek csipkéi egész kis vagyont értek. Még mindig szép asszony, a művésznők ama korában, a mely az egyszerű polgári nőnél itt-ott a matrónaság kezdetét jelzi, de egy ün­nepelt művésznő életében még mint fénykor szerepel. — Megbocsát, grófné, hogy egy idegen tolakodott be bizalmas körébe. És a kegyelmes úr, a ki még mindig javakorbeli ember, — szép kék szeme van és szőke bajusza — diplomati­kus mosolyával hajolt meg a háziasszony előtt. Az könnyed főhajtással fogadta, mialatt bárso­nyos fényű barna szemei tekintetét meglepe­téssel nyugtatta az új vendégen. — Isten hozta! Szálljanak meg nálam az urak. A művésznő kezet fogott vendégeivel és látható örömmel fogadta a tömjénezésüket, mai nagy sikere után.­­— Csak vallja meg grófné, hogy ilyen kedves szerepe nem volt még soha, a­mióta a színpadra lépett. Ezt egy jó nevű író kérdezte, a­kinek a diva páratlan művészetével már több darabját juttatta sikerre. Bár a mai darab nem az ő műve volt. — Nem akarok udvariatlanságot elkövetni maga ellen. Mai nagy sikerem osztályos része­sét meg nem akarom elbizakodottá tenni, azért engedje meg, hogy adós maradjak a felelettel. —■ Nem maradt adós vele, —­ s a kérdező kelletlenül mosolygott. Az új darab ifjú szerzője meg elpirult örömében s hódolattal csókolt kezet a mű­vésznőnek. Szétszóródtak ezután s leültek a kis asz­talok mellé. Az inasok teát és hideg sültet hordtak körül. Dóra a szomszédos kis szobába ment át nevelőnőjével, a­hová unokafivére, egy piros képű huszárönkéntes kisérte őket. — Csakugyan érdekes volna tudni, hogy ragyogó pályafutása alatt melyik volt a leg­kedvesebb szerepe, grófné ? És a miniszter kezébe vette teás csészéjét s előre hajolt szé­kében, szemben a művésznővel. A szép asszony pár másodperczig merőn nézett a kérdező arczába, aztán kissé hátra szegezte fejét és sötét szemeivel álmodozva merült a függő lámpa világába, mintha kutatna emlékeiben. A társaság kíváncsian várta a választ. — Elmondtam, hogy melyik volt a legjobb szerepem ? (És a művésznő mosolygott.) Ha meg­ígérik, hogy végig hallgatnak ... és elengedik, hogy évszámmal kezdjem. Egy ideje nem sze­retek dátumokról beszélni. Ha itt volna Káros Lenke, az én legkedvesebb ellenségem és pálya­társnőm, hozzátenné, hogy: még­pedig jó ideje. (Pedig igazán nem vagyok olyan idős, mint a minőnek ő állít.) Elég az hozzá, hogy történt valamikor. Már itt voltam a fővárosban, sőt már ismert is mindenki és szerettek is egy kicsit. Közvetlen a »Szép Heléná»-ban elért nagy si­kerem előtt volt, a­mikor az ifjúság kifogta a lovaimat és haza hozott a lakásomra. Egy borús novemberi délután, nagyon jól emlékszem, oda a künn havas eső esett, egy uj színpadi toillette* met próbáltam föl, melyet az nap hagyott ott a szabónőm, távollétemi alatt. Akkor még a Sándor-utczában laktam. Komornám nem volt odahaza s egyedül öltöztem­ A toillette egy franczia pornó egyszerű nyári ruhája volt, kö­ténynyel s kaczér kis fehér főkötővel. Valami csekély igazitni való volt a ruhán, a lány soká késett és én kimentem a szobájába. Egyszer csak csengetnek. Sietek ajtót nyitni, abban a hitben, hogy Lujza érkezett meg, a­mikor egy szerény megjelenésű szőke ifjú áll előttem. Még most is magam előtt látom fehér arczával, kék­ szemével, kaczkiás kis szöszke bajuszával, ün­nepélyes, bár kissé kopott, fekete ruhájában. —­ Kit keres ? — kérdem türelmetlenül. — Bocsánat, kisasszony. Idehaza van e nagysága ? S a látogató valami írást szoronga­tott a kezében. Csak ekkor jutott eszembe, hogy a jámbor engem, rövid szoknyámban, fehér köténynyel és főkötővel komornának néz. A helyzet kezdett tetszeni nekem.

Next