Bereg, 1898. (25. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-01 / 1. szám
1. szám. — XXIV. évfolyam. B B B E Gr Beregszász, 1897. január 1. Beregszász városban, Csaroda községben 3 Gulács községben 2, Munkács városban 4, T. Kerecsenyben 3, Bátyúban 2, s végül M.-Vári községben 2 ménnel. — Derczen községben a mének rossz kihasználása miatt, Barkaszó és Bilke községekben, pedig ménhiány miatt a földmivelésügyi m. kir. miniszter a fedeztetési állomás létesítését nem engedélyezte. — A sertésherélés (miskárolás) keresetszerü gyakorlásának szabályozása. A földmivelési m. kir. miniszter, a sertésherélés keresetszerü gyakorlásának szabályozására a következőket rendelte el. 1. A ki heréléssel (miskározással) keresetszerűen foglalkozni kíván, tartozia az állandó lakhelye szerint illetékes alispántól igazolványt váltani. 2. Igazolvány csak oly herélőnek adható, ki ezen foglalkozásban való gyakorlati jártasságát hatósági állatorvos bizonyítványával igazolja. — 3. A herélő mielőtt működését valamely községben megkezdené, tartozik a községi elöljáróságnál jelentkezni.— 4. Előírja továbbá a herélőnek a tisztaság és feltüinítés tekintetében követendő eljárásait, s feljogosítja az állattulajdonost, hogy a herélő ellen felmerülő panaszait, vagy annak a tisztaság és fertőtlenítés tekintetében tapasztalt mulasztását az igazolványnak ezen czélra szolgáló panaszlapjain bejegyezze. — Állatorvosi tanfolyam. A budapesti állatorvosi akadémiait — a sertésvész elleni védő oltások megtanulására 1898. évi január 3— ig tartandó állatorvosi szak tanfolyamra vármegyénkből Berrár Antal állami s Halászy Sándor munkácsi vármegyei állatorvosok vétettek fel. — Borellenörzö bizottságok. A mesterséges borok készítése és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott miniszteri rendelet alapján vármegyénkben a bor-ellenőrző bizottságok a következőleg szerveztettek : I. Beregszász városra nézve a főispán által kineveztettek: elnökül Czeiner Nándor, tagokul Belényesi András, Kallós Tivadar és Toldy Ignácz. A törvényhatósági bizottság részéről megválasztottak : Almásy Sándor, Fedák István és Stenczel Mihály. — II. Munkács városra nézve a főispán által kineveztettek: elnökül Nuszer Lajos dr., tagokul: Barkács Ede, Sárkány Gábor és Traxler Ferencz; a törvényhatóság részéről megválasztanak: Forgách Antal, Ferenczy Lajos és Széll Kálmán dr. — 111. A tiszaháti szolgabirói járásba kineveztettek: elnökül Hunyady Béla, tagokul: Simon Andor m.-tarpai és Kőrössy Sándor m.-vari lakos; megválasztanak: Buzinkay Ferencz csarodai és Máthé László v.-naményi lakosok. — IV. A mező-kaszonyi járásba kineveztettek : elnökül Buttykay Ferencz, tagokul Lukács Dániel és Keresztyén Albert; megválasztanak: Zambory Zoltán és Biró Kálmán m.-kaszonyi lakosok. —• V. A munkácsi járásba kineveztettek : elnökül Méray Ádám dr., tagokul: Béressy Géza és Weisz Károly. Az esküdtbiróságokról. A múlt év augusztus havában szentesítést nyert törvény — 1897. évi XXXIII. t.-czikk — az »esküdtbiroságokról« az igazságügyminiszter által megállapítandó időben ugyan, de már a közeljövőben életbe lép és így, mint felette fontos és a polgárság rétegeibe belenyúló intézménynyel, annak megismertetésével foglalkozni nem meddő dolog. Az esküdtszéki eljárás, ezen magasztos intézmény ősi képlete, eltekintve attól, hogy már a bibliában is nyomára akadunk, az ókorban a görögök és rómaiak népigazságszolgáltatásában találtatik fel; a mai alakjában legelőször Angliában nyerte kifejlődését; innen Északamerikába vitetett át és tovább a modern államokba azon különbséggel, hogy míg ezen intézmény emez utóbb megnevezett két bölcsőjében nemcsak a bűnügyi esetekben, hanem polgári perekben is alkalmaztatott, addig a többi államokban kizárólag a bűnügyekben volt alkalmazási helye. A most tárgyalt intézményt nálunk a liberális eszmék és intézményekben oly gazdag és jogéletünkben is korszakot alkotó 1848., még pedig az 1848. évi XVIII tk.-czikk hozta be. Persze, hogy eme törvény a most fejtegetés tárgyául vett törvény életbeléptetéseig kizárólag a sajtóvétségekre alkalmaztatott és fog alkalmaztatni s ez is oly szűk mederben, hogy az egész országban csakis 9 törvényszék volt és van a hatáskörrel ellátva, és így ezen régi törvény szerinti bíráskodás korlátolt esetekre szorítkozott és csakis eme kiváltsággal bíró törvényszékek hatásköréhez tartozott polgárok voltak azon magasztos jogkörrel felruházva, hogy mint ** esküdtek az igazságszolgáltatás tényezői lehettek, ellenben az ország nagy részének polgárai ezen díszes joggal nem dicsekedhettek. A mostan életbeléptetendő törvény nagyszabású és czélszerű újítást létesített, ezen törvény ugyanis szakított az eddigi szűkkeblűséggel, és nyilván figyelemmel az ország lakosainak értelmi és erkölcsi irányban való elhaladottságára, akként rendelkezik, hogy minden kir. törvényszéknél, tehát a beregszászinál is esküdtbíróság neveztetik ki, és ezen bíróság nemcsak a sajtó útján elkövetett vétségek eseteiben, hanem a modern államok által régi idő óta alkalmazott mód szerint számos bűnügyi esetekben is fog törvényesen eljárni és ítélkezni. Bár ezen törvény már meghozatott s bár ez mindenki által megszerezhető, mégis nem mindenkinek nyílik alkalma és módja, hogy vele részleteiben megismerkedjék; miért is ezen fejtegetés után jónak látom a törvényt ismertetni és a polgárok figyelmét felhívni azon magasztos hivatásra, mely reájuk vár és mely hivatás abban nyilvánul, hogy számos fontos esetben hivatva lesznek eltévedt embertársaik felett véleményt nyilvánítani, azok élete, szabadsága, becsülete felett dönteni. Az esküdtbírósági törvény alapeszméje ugyanaz, mi a régi volt, tudniillik a polgárok — az esküdtképesek — összeségéből állíttatik össze az úgynevezett »esküdtek lisztájat, ezen lisztákból pedig kisorsoltatnak a megfelelő számú esküdtek, kik bizonyos időszakon át gyakorolják az esküdt tisztséget. Ezen kisorsolt esküdtek vannak hivatva a mellettük működő rendes törvénybíróság által vezetett tárgyalás rendjén hallottak és tapasztaltak nyomán a legjobb tudomás és meggyőződés szerint a vádlottra a vétkest vagy nem vétkest kimondani. Az esküdt tehát nem királyi kineveztetéstől függ, hanem minden büntelen előéletű, bizonyos qualificatióval biró polgár lehet és lesz az és ítéletét saját benső meggyőződése szerint mondja ki, a nélkül, hogy a bizonyítási szabályokhoz kötve lenne s döntéséért másnak, mint lelkiismeretének, felelőséggel tartoznék. Az esküdtek többsége által eszközlendő döntés szolgál aztán alapul a rendes bírák — mint jogtudósok — által hozandó ítéletnek. A törvény szerint ezentúl is a 3 tagból álló törvény bírói tanácson felül 12 esküdt fog működni. Az esküdti képesség ekként van szabályozva : Esküdt lehet minden magyar honos férfi, ki legalább is 26 éves, magyarul írni, olvasni tud, és a nyelvet érti, ha évenként legalább 10 fit egyenes állami adót fizet. Továbbá esküdt lehet minden köztisztviselő és oklevéllel biró egyén. Esküdt nem lehet, ki nyereségvágyból elkövetett cselekmény miatt jogerejűleg el volt ítélve; mindazok, kik bűncselekmény miatt vád alatt állanak; ki csőd vagy gondnokság alatt áll; ki hivatalvesztésre és politikai jogainak felfüggesztésére elitélve lett, az elitélés tartalma alatt és nem lehet az, ki testi vagy szellemi fogyatkozás miatt az esküdt kötelességeit nem teljesítheti. Továbbá nem lehet esküdt a minister, a főispán, a tényleges szolgálatban levő bíró, vagy ügyész, a katona, a rendőri hatóság tagja, a napszámos vagy szolga. Miután évenként az esküdtek lajstroma hivatalból fog összeállíttatni, minden polgár saját érdekében is ügyeljen arra, hogy ha esküdti állásra képesítettsége van, a lajstromból ki ne maradjon; viszont jogában áll mindenkinek oly, a lisztába felvett egyén ellen kifogást tenni, kire beigazolható, hogy nem bit esküdti képesítettséggel, vagy ellene valami kizárási ok fenn forog. megválasztattak : Grósz József dr. és Bacsinszky Mihály. — VI. A felvidéki járásba kineveztettek : elnökül Kiszely Gyula (Hármeg), tagokul: Buttyán Gyula (Sarkad) és Tóth István (Drágabártfalva); megválasztanak: Kassay Károly dr. és Nizsalovszky János, (Ilosva.) — VII. A szolyvai járásba kineveztettek: elnökül Komka Zoltán (A.Vereczke), tagokul: Tittel Imre dr. (Szolyva) és Halaktovics Bertalan (A.Verecke); megválasztottak: Bugarin Albert (Volócz) és Várady Adolf (Szolyva). perez alatt körülrajongták őt és szép arcza csak úgy pirult a vagy teljes tekintetek kereszttüzében, mint fakadó méhrózsa bimbó tavaszi hajnalon az első napsugártól. Ekkor egy üde, csengő hang szólalt meg a szalon ajtajából: — Csak rontsák nekem azt a gyermeket ! A diva állt ott, fehér crep de chine pongyolában, melynek csipkéi egész kis vagyont értek. Még mindig szép asszony, a művésznők ama korában, a mely az egyszerű polgári nőnél itt-ott a matrónaság kezdetét jelzi, de egy ünnepelt művésznő életében még mint fénykor szerepel. — Megbocsát, grófné, hogy egy idegen tolakodott be bizalmas körébe. És a kegyelmes úr, a ki még mindig javakorbeli ember, — szép kék szeme van és szőke bajusza — diplomatikus mosolyával hajolt meg a háziasszony előtt. Az könnyed főhajtással fogadta, mialatt bársonyos fényű barna szemei tekintetét meglepetéssel nyugtatta az új vendégen. — Isten hozta! Szálljanak meg nálam az urak. A művésznő kezet fogott vendégeivel és látható örömmel fogadta a tömjénezésüket, mai nagy sikere után.— Csak vallja meg grófné, hogy ilyen kedves szerepe nem volt még soha, amióta a színpadra lépett. Ezt egy jó nevű író kérdezte, akinek a diva páratlan művészetével már több darabját juttatta sikerre. Bár a mai darab nem az ő műve volt. — Nem akarok udvariatlanságot elkövetni maga ellen. Mai nagy sikerem osztályos részesét meg nem akarom elbizakodottá tenni, azért engedje meg, hogy adós maradjak a felelettel. —■ Nem maradt adós vele, — s a kérdező kelletlenül mosolygott. Az új darab ifjú szerzője meg elpirult örömében s hódolattal csókolt kezet a művésznőnek. Szétszóródtak ezután s leültek a kis asztalok mellé. Az inasok teát és hideg sültet hordtak körül. Dóra a szomszédos kis szobába ment át nevelőnőjével, ahová unokafivére, egy piros képű huszárönkéntes kisérte őket. — Csakugyan érdekes volna tudni, hogy ragyogó pályafutása alatt melyik volt a legkedvesebb szerepe, grófné ? És a miniszter kezébe vette teás csészéjét s előre hajolt székében, szemben a művésznővel. A szép asszony pár másodperczig merőn nézett a kérdező arczába, aztán kissé hátra szegezte fejét és sötét szemeivel álmodozva merült a függő lámpa világába, mintha kutatna emlékeiben. A társaság kíváncsian várta a választ. — Elmondtam, hogy melyik volt a legjobb szerepem ? (És a művésznő mosolygott.) Ha megígérik, hogy végig hallgatnak ... és elengedik, hogy évszámmal kezdjem. Egy ideje nem szeretek dátumokról beszélni. Ha itt volna Káros Lenke, az én legkedvesebb ellenségem és pályatársnőm, hozzátenné, hogy: mégpedig jó ideje. (Pedig igazán nem vagyok olyan idős, mint a minőnek ő állít.) Elég az hozzá, hogy történt valamikor. Már itt voltam a fővárosban, sőt már ismert is mindenki és szerettek is egy kicsit. Közvetlen a »Szép Heléná»-ban elért nagy sikerem előtt volt, amikor az ifjúság kifogta a lovaimat és haza hozott a lakásomra. Egy borús novemberi délután, nagyon jól emlékszem, oda a künn havas eső esett, egy uj színpadi toillette* met próbáltam föl, melyet az nap hagyott ott a szabónőm, távollétemi alatt. Akkor még a Sándor-utczában laktam. Komornám nem volt odahaza s egyedül öltöztem A toillette egy franczia pornó egyszerű nyári ruhája volt, köténynyel s kaczér kis fehér főkötővel. Valami csekély igazitni való volt a ruhán, a lány soká késett és én kimentem a szobájába. Egyszer csak csengetnek. Sietek ajtót nyitni, abban a hitben, hogy Lujza érkezett meg, amikor egy szerény megjelenésű szőke ifjú áll előttem. Még most is magam előtt látom fehér arczával, kék szemével, kaczkiás kis szöszke bajuszával, ünnepélyes, bár kissé kopott, fekete ruhájában. — Kit keres ? — kérdem türelmetlenül. — Bocsánat, kisasszony. Idehaza van e nagysága ? S a látogató valami írást szorongatott a kezében. Csak ekkor jutott eszembe, hogy a jámbor engem, rövid szoknyámban, fehér köténynyel és főkötővel komornának néz. A helyzet kezdett tetszeni nekem.