Földmunkás, 1937 (1. évfolyam, 1-2. szám)

1937-11-15 / 1. szám

2 a­ Szovjetunió 20 éves fennállásához (Folytatás az 1. oldal 1. hasábról) sok csupán a bolsevizmus elleni küz­delem ügyét van hivatva szolgálni. A bolsevizmus elleni küzdelmet azon­ban oly tágan értelmezik, hogy min­den cselekedetük beleférjen ebbe a jogcímbe, amely mögött egy új, bor­zalmas világháború magva csírázik. A Szovjetunió keletkezésének 20-ik évfordulójára szánták a fasiszta nagyhatalmak a Berlin-Róma-Tokió szövetségi rendszer végleges meg­alkotását, amely a szerződő hatal­mak kijelentései és hivatalos magya­rázatai szerint a kommunista inter­­nacionálé elleni hathatósabb harc céljából jött létre. Hogy azonban a valóságban nem a bolseviki vesze­delem volt e szövetség kialakulásá­nak erjesztője, ez ma már senki e­­lőtt sem titok. Nem titok ez különös­képen előttünk, akik éber figyelem­mel kísérjük az események zajlását és ismerjük a fasiszta demagógia szólamai mögött meghúzódó imperi­alista célkitűzéseket. A fasiszta Olaszország végleg meg­akarja vetni lábát Spanyolországban. A világ előtt azt vallja, hogy csupán Spanyolország bolsevizálása ellen küzd. A japán imperializmus gyar­mati népek sorsára akarja juttatni Kína lakosságát. A világ előtt azzal védekezik, hogy megtámadottnak vélte magát Kina bolsevizálása által. Hitler­ Németország lázasan fegyver­kezik, készül a háborúra. Tettét az­zal magyarázza (annak, aki elhiszi vagy el akarja hinni), hogy szent kötelezettséget érez annak irányá­ban, hogy megvédje az európai ci­vilizációt a kommunizmus veszélyé­vel szemben. A Szovjetunióból ve­szély fenyegeti az emberi társadal­mat, Csehszlovákia csatlósa és fel­­ vonulási területe csupán a Szovjet­nek, Franciaország a polgárháború küszöbén áll és a proletárdiktatúra veszélyének lehetőségét hinti szét Nyugateurópában, jön a bolsevizmus,­­ a felfordulás, reszkess Európa, resz­kess, de bízzál közben a fasiszta hat­­­talmakban, amelyek sikerrel fogják megvívni az emberiség érdekében a küzdelmet a bolsevizmussal; Íme, e­­zek azok az átlátszó hazugságok, a­­melyeket világgá üvöltenek abban bízva, hogy az emberiség csak a kis hazugságokat fogadja kétellyel, a nagyokkal szemben feladja kételyeit és nem ismeri majd fel, hogy e ha­zug bömbölés hátterében a leggono­szabb, legantidemokratikusabb szán­dékok lebegnek. A megtámadottság, a közös ve­szély, a béke és a szabadság szere­­tete az, amely a fasiszmus őrületé­vel szemben minden haladó gondol­kodást a világon egy táborba tömö­rít. Minél nagyobb és közelibb ezen veszedelem, annál mélyebben érzi át az emberiség azokat az értékeket, a­­melyeknek megvédéséről a fasisz­­mussal szemben szó van. A világ minden demokratikus ren­dezésű állama meg van támadva a fasiszmus törekvései által. A meg­támadottaknál megtámadottabb a­­zonban a szocialista Franciaország, a középeurópai Svájc szerepére hi­vatott demokratikus Csehszlovákia, de legmegtámadottabb az a fiatal életerős munkásállam, melynek 20 év keserves, önmegtagadást igénylő, nehéz munka árán, mindenki által magára hagyatva, csupán saját ere­jére utalva sikerült végre megterem­teni a jobb jövő társadalmi, gazda­sági és politikai alapját: a Szovjet­unió. Ez a proletárállam, amely lét­érdekeinél fogva már a világbéke egyik legfontosabb pillére, van ki­szemelve a jelek szerint arra, hogy a fasizmus legkiadósabb prédájává váljon. A Szovjetunió jubileumának ünnep­lése tehát nemcsak világnézeti fel­fogás dolga. Nemcsak az elvbarátok és a szocialista tömegek kellemes feladata, akik már az aktuális fasisz­ta veszedelem bekövetkezése előtt is a Szovjetunióban a világproletari­­átus legfontosabb hatalmi tényező­jét látták, de kötelessége az egész demokratikus világnak, a megtáma­dott emberiségnek, amely tényekből tapasztalhatja, hogy míg a fasiszta államok aláássák az emberiség nyu­galmát, béklyóba verik az emberiség szabadságát, az ész és a józan lelki­ismeret helyett az állati ösztönt és a vért emelik cselekedeteik döntő mozgatóerejévé, ugyanakkor a Szov­jetunióban egy hatalmas kísérlet fo­lyik az ember, a dolgozó ember, a nép, a meg nem különböztetett nép­tömegek érdekében. A gyávák és reakciósok hada vá­laszthat bárhogyan. Mi sympátiánk­­kal és meggyőződésünkkel a Szovjet mellett foglalunk helyett. FöM- és erdőmnkások) Régi óhajotoknak teszünk eleget, amikor új lapunkat, a „Földmun­­kás-t” kiadjuk. Ezzel is dokumentálni akarjuk, hogy nem ismerünk nem­zeti és felekezeti különbséget tagjaink között és egyedüli célunk az, hogy gazdasági, szociális és kulturális igényeiket kielégítsük. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy a magyarnyelvű munkásokat ugyanolyan jogok illetik meg, mint a cseh és szlovák dolgozókat. Azt is tudjuk, hogy a magyarnyelvű munkásoknak épen úgy szükségük van szellemi táplálékra, művelődési eszközökre a szocialista tanok helyes fel­ismerése szempontjából, mint a más nyelvet beszélő proletároknak. Épp ezért nem kímélünk a cél érdekében áldozatokat hozni már azért sem, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a kapitalista kizsákmá­nyolás elleni harc egyik legerősebb fegyvere, a tudás fejlesztése. A tár­sadalmi osztályharc fegyvereit ugyanis ma már nem a nyers erőszak, hanem a történelmi eseményekből és az abból merített tapasztalatok képezik. Az a társadalmi rendszer, amely fennállását az erőszak és a történelmi események hazug beállításával, az igazság elferdítésével akarja biztosítani, nem lehet hosszú életű. Igen nagy szerepet játszik az osztály­harc kialakulásában, a sajtó. A kulturális haladás mai világában el sem képzelhetjük a modern ember életét sajtó nélkül. Sajnos, a sajtóval ma már igen sokan visszaélnek. Vannak ugyanis emberek és érdekcsopor­tok, amelyek a sajtót céljaik szolgálatába állítják és azon keresztül min­dig úgy tüntetik fel az eseményeket, ahogy az céljaiknak legjobban meg­felel. Emellett nagyon sokat hallunk és olvasunk a sajtó függetlenségé­ről és szabadságáról. Okunk van kételkedni ebben az állításban, mert várjon ki meri állítani, hogy például Németországban, Olaszországban és általában a fasiszta államokban a sajtó független, amely szabadon nyil­váníthatja véleményét. De nemcsak a fasiszta államokban, hanem nálunk is vannak lapok, amelyek egyes emberek vagy érdekcsoportok szolgálatában állanak és amelyeknek úgy kell írni, ahogy azt felülről diktálják. Épen ezért nem mindegy, hogy­ a munkás, a dolgozó, milyen újságot olvas. Az újság lehet művelődési eszköz, de lehet méreg is, amely az egész kulturéletet megfertőzheti különösen akkor, ha azt felelőtlen és lelkiismeretlen emberek irányítják. Azok, akiknek jót tesz az ilyen önámítás, ilyen lapokat olvasnak. A polgári sajtó alapvonása, hogy a dolgokat mindig úgy igyekszik be­állítani, ahogy az az őket pénzelő, különféle színezetű érdekcsoportok­nak a legjobban megfelel. Egészen más rendeltetése van ezzel szemben a szocialista sajtónak. Ez mindig a maga meztelenségében tünteti fel az eseményeket és igyek­szik a polgári sajtó elferdített vagy hiányos beállítottságait kellően meg­világítani. Igyekszik továbbá rámutatni mindazon igazságtalanságokra, amelyek főleg a munkásságot érik. Ennek a ténykedésnek nevelő hatása van, mert megtanítja a munkásságot, milyen szemszögből kell megítélnie a helyzetet.­­ A szocialista munkásmozgalom szempontjából igen fontos tehát a munkássajtó fejlesztése és tökéletesítése. Különösen a magyarnyelvű szocialista sajtó terén tapasztalhatunk még mindig igen nagy hiányos­ságokat. Ezen hiány megszüntetéséhez járulunk tehát hozzá, amikor új szocialista lapot adunk ki a magyarajkú föld- és erdőmunkások részére, amely egyelőre havonta egyszer fog megjelenni. Tagjaink tehát minden hónap 1-én az Úttörőt, 1- én pedig a Földmunkást fogják kapni. Új lapunkat, a ,,Földmunkás“-t azzal bocsátjuk útjára, legyen bátor hirdetője a szocialista tanoknak, védelmezője és tanítója a föld roboto­­sainak. Hirdesse a szocializmus tanait, a dolgozók szolidaritását, öntsön új erőt és hitet azokba, akik részt akarnak venni szervezetünk zászlaja alatt a föld és erdőmunkásság a jobb és szebb jövőért, a demokrácia és szabadságért folytatott küzdelemben. Föld- és Erdőmunkások Szövetsége. Alakul a fasiszta Internacionálé A római Chigi palotában novem­ber 6-án Olaszország, Németország és Japán megbízottjai aláírták a kom­munizmus elleni paktumot. A három résztvevő állam megbízottjai meg­állapították, hogy a kommunizmus réme veszélyezteti a civilizált vilá­got úgy nyugaton mint keleten, ve­szélyezteti a békét és a világ rend­jét. Csak a békeszerető államok (értsd: háborút akaró fasiszta álla­mok) szoros együttműködése képes biztosítani azt, hogy a rend és béke meg legyen őrizve. і bizonyítékok: Abesszínia, Spanyolország, Kína). Az utóbbi események azt bizonyít­ják, hogy ez az egyezmény elsősor­ban a demokratikus hatalmak, Ang­lia és Franciaország ellen irányul­nak, amelynek térdre kényszerítése után rontanának a Szovjetszövetség­re. A fasiszta hatalmak Berlinben kö­zös politikai vezérkar felállítása mel­lett egységes katonai és flotta köz­pontot is akarnak létesíteni. Egyide­jűleg közös olasz és német hadiha­jók demonstrative felvonultak a Föld­közi tengeren, mintegy kidomborítva, hogy a fasiszta államok nem retten­nek vissza háborús lépésektől sem, ha Földközi érdekei azt kívánnák. A demokratikus közvélemény fe­szülten várja, miként reagálnak a demokratikus hatalmak a fasiszták ezen újabb provokációjára. —­— SZABADSÁG Stupka Ferenc: Jobb jövő felé A mai kapitalista társadalmi rend következményeképen az emberiség különböző gazdasági és szociális ré­tegekre tagozódott. Egyes rétegek munka és fáradság nélkül tobzódnak a földi javakban, a nagy többség pe­dig nehéz munkája és fáradozása el­lenére csak nélkülözésekből és éhe­zésből veheti ki részét. Ez a rend­szer amelyet mi »kapitalizmusnak« nevezünk, azon az elven áll, hogy mindennek az alapja: a tőke a pénz. Ezzel szemben áll a dolgozó tö­megek álláspontja, mely szerint a világ léte nem pusztán a pénztől függ, hanem egy másik igen fontos tényező is létezik: a munka. A tőke csakis a munkával egybekötve tud alkotni. E két elv között folyik ma az egész világon döntő ütközet. Egyik oldalon a kapitalisták állanak, a má­sik oldalon pedig azok, akik a mun­kát végzik, vagyis a munkásosztály. A kapitalisták a munka ellen, a ka­pitalista rendszer a szocializmus el­len hadakozik. E nagy harc homlokterében áll a szociáldemokrácia, amely szakszer­vezeteivel azon dolgozik, hogy a munkát végző tömegek a kapitalis­tákhoz hasonlóan vegyék ki részü­ket a javakból. A szociáldemokráciának a régi világrend ellen folytatott harca igen nehéz és felelőségteljes. A tőkés rendszer minden szervezete, bástyá­ja ,vezérei és csatlósai gördítik elénk az akadályokat, hogy a felszabadu­lásáért küzdő munkásosztály győ­zelmét elodázák. De hogy e harcból a munkásság kerüljön ki győztesen, szükséges, hogy ellenőrizzük saját erőinket. Minél erősebb a szociálde­mokrácia és szakszervezetei, annál nagyobb a remény a győzelemre. Ezzel főképen a kárpátaljai munkás­ságnak kell tisztában lennie, mert valóban sehol sincs a köztársaság­ban oly nagy nyomor és nélkülözés, mint itt. A kárpátaljai munkásság félre kell, hogy tegyen minden nem­zetiségi, nyelvvitát s szentelje figyel­­­mét főképen a gazdasági és szociá­­­lis problémáknak. A kapitalizmus hadvezérei épen a­­nemzetiségi és nyelvi ellentétek szi­dásával tudnak éket verni a dolgo­­­zók közzé s egymás ellen uszítják­­ őket, miközben továbbra is zavar­talanul folytatják kizsákmányoló és­­ elnyomó politikájukat. El kell vet­­­nünk ezeket a rendszereket, külö­­­­nösen Kárpátalján, s a munkásság­­­­nak nemzetiségi és nyelvi különbség nélkül, egységesen kell felsorakoznia a szociáldemokrácia zászlója alá a­­nagyobb darab kenyérért, maga­sabb bérekért, a dolgozó osztály jobb szociális és gazdasági színvo­naláért, egy jobb jövőért folytatott harcra. Gyenge termés K­árpátalján Az állami statisztikai hivatal vég­leges megállapítása szerint a köztár­saság átlagos termése lényegesen jobb a tavalyinál. Ezzel szemben Kár­pátalján az idei termés a tavalyinak 1/3 teszi ki. Kárpátalján ez idén őszi és tavaszi búzát összesen 29.275 hektár terüle­ten arattak (tavaly 63.371 hektáron). Ez éven összesen 2079 vagon búzát szedtek be, míg egy évvel ezelőtt 5604 vagont. Rozsot ezidén Kárpátalján 22280 hektárnyi területen vetettek, míg ta­valy 28.808 hektáron. A rozstermés ezidén 1378 vagont tesz ki, szemben a tavalyi 3.726 vagonnal. Az árpa vetési területe ezidén 2928 hektár, tavaly 3180 hektár volt. Az árpatermés ez éven 140 vagont tett ki, míg egy évvel ezelőtt 342 vagont. A zab vetési területe 29.484 hektár, tavaly 27.945 ha. Zabtermés 1312 va­gon, míg tavaly 2957 vagon volt. Ku­koricával ezidén összesen 54.534 ha. vetettek be, tavaly pedig 49.687 hek­tárt. Dacára a vetőterület nagyob­bodásának a kukorica termés ezidén csak 6276 vagont tett ki, szemben a tavalyi 7780 vagonnal.

Next