Görög katholikus szemle, 1902. február-június (3. évfolyam, 5-27. szám)

1902-02-02 / 5. szám

Ungvár, 1908/február hó 2­ 5. szám. Harmadik évfolyam. X( E1)1 E -------— ----­ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .... 8 kor. Fél évre...............4 kor. Negyedévre .... 2 kor. Társulati tagoknak és kántor-tanítóknak _eg£Si­évre­ . . . 4 kor.­­ Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetmények s az előfizetési díjak a kiadóhivatal czimére küldendők. HL ~ - - a xla [ürk -p- EGYHÁZI, T^2STXÍ12 3-NYI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. iy V.....-L11 SZERKESZTŐSÉGI IRODA: Ungvár, Nagy-utcza 21. szám. KIADÓHIVATAL: A „Szent Bazil-Társulat" könyvnyomdája Ungvári, (a várban.) ...... ■ — ■—m í­rta el. Gazdasági munkás- és cselédsegítőpénztár. A szocziálpolitikai törvények egyik üdvös alkotásaként tekinthetjük az 1901. évi január hó 1-én életbelépett „Országos gazdasági munkás- és cselédsegélypénztáré, melynek czélja a gaz­dasági munkásokat és cselédeket ingyen gyógy­kezeltetni ; ha baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelen, mindaddig, mig munkaképessége helyreállt —­ segélyezni; állandó keresetképtelen­ség vagy rokkantság esetén, úgyszintén a 69-ik életév elérésekor gyámolítani; a bekövetkezett halál esetében pedig a családnak tetemes segélyt nyújtani. Ezen emberbaráti intézmény felállítását, főleg a magyar alföld, Szabolcs vármegye és Zem­plén vármegye bodrogközi járásában jelentkezett szocziális zavargások után — az egész ország közvéleménye osztatlan lelkesedéssel és igaz öröm­mel fogadta és egy évi áldásos működése után teljesen megfelelt a hozzáfűzött várakozásnak. Az 1900. évi NVI-ik törvényczikk alkotta meg s habár a törvény kivétel nélkül minden­kire kötelező szokott lenni, e törvény meg sem kényszeríti a gazdasági munkásokat, hogy tagjai legyenek ezen jótékony intézménynek ;­­ minda­mellett a létesítés első évében, már 13 ezer munkás iratkozott be rendes és rendkívüli tag­nak, s a gazdák által kötelezőleg biztosított cslédek száma megközelíti az ötszázezret. A munkássegítő pénztár egy évi áldásos működése szomorúan igazolja, hogy a gazda­sági munkást mily gyakran éri baleset, betegség, mely rövidebb-hosszabb időre munkaképtelenné teszi őt. Tagjai közül — az elmúlt év folyamán — 760 földmives volt ráutalva és részesült ezen üdvös intézmény jótékonyságában. 58 földmives halt el baleset következtében, kiknek nyomorral küzdő családtagjai minden egyes esetben meg­kapták a 400—400 koronát a segélypénztár köz­ponti igazgatóságától. Az orvosi vizsgálat a segély­pénztár 16 tagját nyilvánította mindenkorra munkaképtelennek, kiket éltök fogytáig részesí­tenek olyan segélyben, mely részekre munkál­kodás nélkül is biztosítá a tisztességes megél­hetést. Mindezek hathatósan hirdetik a mun­­kássegítő pénztár jótékonyságát, hasznos és üdvös voltát: miért is az országos munkás- és cseléd­­segélyzőpénztár ügyének minél hathatósabb propa­gálása a föld népe érdekében felette kívánatos. Ezen pénztár gyám­olításához maga az állam százezer koronával járul évenként; a főpapok és főrendek, a nagybirtokosok, országos pénzin­tézetek és jótékony egyletek közül a múlt év végéig ezeren iratkoztak be 150 ezer korona befizetett összeggel — a segélypénztár alapító tagjai közé; a cselédtartó gazda, minden egyes gazdasági külső cseléd után évenként 1 ko­rona 20 fillért fizet be a községi elöljáróság útján a segélypénztárba, a­mit a cselédbérébe betudni súlyos bírság terhe alatt van tiltva. Ennek fejében, ha a cselédet baleset éri, a pénz­tár gyógyittatja és munkaképtelenség esetén állandóan segélyezi. A segítőpénztár tagja lehet minden férfi és nő, a­ki 50 évnél még nem idősebb és gazdálkodás­sal foglalatoskodik. — Tehát nemcsak a szoro­san vett gazdasági munkás- és cseléd, hanem az olyan földmivelő is, a ki nem jár napszámba és csak a maga háza, gazdálkodása körül fog­lalatoskodik, ha mindjárt 100—200 hold birtok­kal rendelkeznek is. . Annak, a ki tagja óhajt lenni, lakói. ige elöljáróságánál kell jelentkeznie és egyidejűleg 2 korona (35 évnél idősebbek 4 korona­­) felvé­teli díjat lefizetni és rendesen kiállított tagság­i könyvecskét kap. Van rendes és rendkívüli tag. A rendes tagok ismét két csoportba osztatnak és pedig a szerint, hogy évenként a pénztárba mennyit fizetnek. A­kik évenként 10 korona 40 fillért félévi egyenlő vagy heti 20 fillér részletben fizetnek, azok egész segélyre szereznek jogot. A rendes tagok első csoportjába tartozó ily tagokat, ha bal­eset éri őket, ingyen gyógykezelik ,­­ ha baleset miatt egy hétnél tovább munkaképtelenek: mind­addig, míg munkaképességük helyre nem áll, 60 napon belül naponként egy korona, 60 napon túl pedig havonként 10 korona segítségben részesítik ; 65 éves korukban készpénzben egyszáz koronát és azonfelül a havi 10 korona segélyt is kapják ;—­­ha peddig meghalnak, hátramaradt családjuknak 400 korona segítséget fizet ki a pénztár. A­kik pedig ennyi fizetséget sokannak, vagy még nem bírnak, azok beléphetnek úgy is, hogy évi 5 kor. 72 fillér befizetésével a rendes tagok második csoportjába vétetik föl magukat. Ugyan­azon esetekben van joguk a segítségre, mint az első csoportbeli rendes tagoknak, azon külöb­b­­séggel, hogy munkaképtelenség —­65 éves élet­kor — és elhalálozás esetén a feljebb részlete­zett segítségnek csak felét kapják. Rendkívüli tagok a felvételi díjnak fizetése alól mentesek és a segítőpénztárba évenként esz­­közlendő egy korona befizetésével akként bizto­síttatnak, hogy baleset következtében beállott A „GÖRÖG KATH. SZEMLE“ TÁRCZÁJA. -ifi*- -igfi- -!‚♦‡*- .■ -K-A- -?#*.- ‚♦)*- -.‚♦ †*- -ifi*' Őrtüzek*) Első nap, hogy Szolyvára érkeztünk, néhány köz­séget megjárva­ alkonyatkor indultunk vissza. A­mint esteledett, jobbról, balról, mellettünk, fölöttünk, a he­gyeken, az oldalakon és a völgyben tüzek gyúltak ki. A táj megvilágosodott. Éktelen ostorpattogás, kürtszó, ki­abálás töltötte meg a levegőt. A tüzek pedig mind job­ban sokasodnak, mintha a csillagos égbolt egy darabja szállott volna le. Mi ez? Védelem a vadak ellen. Ezek őrtüzek. Őrtüzei annak a kegyetlen és dúló hadjáratnak, melyet az uradalom vadjai folytatnak az emberek ellen. Terményük egyetlen éjszakán semmivé lenne, ha nem őriznék s ha lármájukkal a vadat el nem riasztanák. Elborzadtam. — Mióta tart ez igy? — kérdeztem a mellettem ülő lelkésztől. — A birtokrendezés óta. Mióta a vadállomány el­­szaporodott. — És mikor kezdődik az őrzés? Tavaszkor, ha szárba indult a vetés s ha el van ültetve a burgonya és tart őszig, a termés betaka­rításáig.­­— Szörnyűség! Minden éjjel? — Minden éjjel. Oda költözik földecskéje végére a gazda, a másikhoz a felesége, a harmadikhoz a gyerme­kei, így védelmezik vagyonkájukat a szarvasoktól és a disznóktól. Aludni nem mernek, mert egy félórai álom végpusztulást hozhat. Már most kérdezzétek, miért nem­ dolgozik ez a *) Mutatvány Bartha Miklós ,,Kazár földön“ ez, köny­véből. nép? Az erdő nem ad neki munkát, mert kétszáz ezer hold erdő csak arra való, hogy benne szuverén szarvas és főm­agasságú disznó tenyészszék. A fenségek és főmagas­ságok pedig nem érik be territoriális jogaikkal, hanem idegen területeket is kizsákmányolnak. Miként, dolgozzék nappal, a­ki éjszaka nem alszik. Alig tudtam magamhoz térni, úgy felháborított ez a látvány. Mikor magamhoz tértem, eszembe jutott Taine híres műve a nagy forradalmat megelőzött időről és szerettem volna az uradalmi erdőüzemet azzal kez­deni meg, hogy egy gőzguillotine állíttassák azon beam­­­terek számára, a­kik ezt az állapotot fentartják és azon hatóságok számára, a­melyek ezt tűrik. A vad­károk ellen nincs más menedéke a népnek, mint az éjszakai őrzés. Mert ha megtörtént a kár , le­tarolt, végig gázolt, elpusztított, vetéséért hol keressen kárpótlást a kétségbeesett család ? Könnyű mondani, hogy menjen panaszra. De hová, de kihez ? Azokat, kiknél hatalmat érez, mindig együtt látja. A jegyző, a szolgabíró, a főbíró, a járásbíró, az adó­tiszt, az erdész, a főerdész, az ispán, a tiszttartó egy­­műveltségű, egyvivású, egyszerű­ bőrű emberek. Nem mondom, hogy rossz emberek. Akad köztük rossz is, de nem mind az. Hanem egy társaságot élnek. Ők képezik az intel­­ligencziát. Egymásra vannak utalva. Együtt pajtáskodnak, együtt szánkáznak, együtt tarokkoznak, együtt keresztel­nek. Német, cseh, lengyel az udvari ember ; magyar az állami, vármegyei, községi ember. De összeszoknak. Előbb gondolatot cserélnek, azután pipát, végre lovat is. Ezt mind látja a kárvallott. Kitől reméljen igazsá­got? Nem állítom, hogy nem kapna, ha kérne. Csak­hogy nem kér. Bizalmatlan Nem is tudja, kihez fordul­jon oltalomért. Mert a hatalmasok nem szoktatták ol­talomhoz. Mikor hivatalos embert lát a paraszt, megvakarja a fejét és szeretné, ha nem született, volna. Mert, hogy könnyítsen az ő dolgán , e miatt még nem járt ko­­misszió a faluban. A hivatal rendelkezik, parancsol, bírságol, büntet. Végrehajt. Elczilál. Útmunkára hajt. Adót szed. Foglal, l­ojonczoz, halváinkban országszerte ebből áll a közhi­vatal ismertető jele. A­hol középosztály van, ott a nép szerencsésebb. A közép­birtok érdeke a nagy uradalommal és hivatal­lal szemben, azonos a nép érdekével. Azt az óriási űrt, mely az állam hatalma és a nép gyengesége között tá­tong, a középosztály van hivatva betölteni. És azt a másik árkot, mely a nagybirtok gazdagsága és a nép szegénysége között, fennáll, szintén a középosztály hi­dalja át. E két nagy távolságot a nemes ember közvetíti. Itt is megfordul, ott is megfordul. A nagy úrral vadászik, a néppel dolgozik. Életének érintkezési pontjai vannak ezzel is, azzal is. Ez aztán sokat kiegyenlít. A nép ter­mészetes védelmét találja föl benne. Bizalommal fordul hozzá. Ingyen tanácsot kap tőle. Sokszor segélyt is. Jó szót mindenkor. Elhagyatott emberre nézve nagy kincs a jó szó is. Ezen a vidéken nincs középosztály. Kihez fordul­jon hát a nép? Ahhoz, a­ki bírságolja, végrehajtja, ár­verezi ? Honnan tudná az a világtól elzárt nép, hogy a­ki büntet, az simogatni is tud? Mit reméljen attól, a­kinek csak kezesúlyát érezte ?­­ügyvédhez menjen, pert indítson? Hol a bélyegre való, hol az előleg? Még gondolatnak is kétségbeejtő, hogy ő szembeszáljon az uradalommal. A hangya har­­czot kezdjen a medvével! Kivel bizonyítja, hogy a vetését a szarvas legelte le s krumpliját a vadsertés túrta ki? Tanúja nincs. Ő maga sem látta, hiszen ha ott lett volna, elűzte volna a vadat. Csak a pusztulás a bizonyíték és nyom. Ám a tehén nyoma is olyan, mint a szarvasé­s a házi sertés is úgy túr, mint a vad. Az uradalomnak berendezett irodái vannak az ilyen pörök folytatására. A parasztnak nincs a jó Istenen kívül senkije. Ha pöröl, vesztes lesz, költsége lesz s az elpusztított, gabona után elúszik a tehene is.

Next