Görög katholikus szemle, 1903. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

2. oldal a­ dásából eredő egészséges iránynak tudunk a ja­vára írni. Bereg megye törvényhatósága ugyanis — mint tudósítónktól értesülünk — a legutóbbi na­pokban elhatározta, hogy a korcsmákat vasár- és ünnepnapokon zárva tartatja, sőt még a kimé­rést sem engedi meg, az erre vonatkozó szabály­­rendelet kidolgozására bizottságot küldött ki s ily értelemben átír hazánk összes törvényhatósá­gaihoz. Ez a ruthén-kérdés megoldása. Népünk nyomora a korcsmák bűne. A nép földéhsége és a korcsmárosok gazdagsága egye­nes viszonyban vannak egymással. A nép erőt­lenségének, tudatlanságának, bizalmatlanságának talán a korcsmákban is kereshetjük az okát. Van tehát okunk igaz örömmel fogadni azt az egészséges irányt, mely annak a szegény fel­vidéki népnek a fölemeléséről, jó­létének elő­mozdításáról ebben a tekintetben is oly radiká­lisan gondoskodik. Sz. E. EGYHÁZ. Heti utasítás az egyházi végzendőkre nézve. Jul. 12. (jun. 29.) Pünköst után 5-ik vasárnap és sz. Péter és Pál apostolok ünnepe. 4-ik hang. Szombaton kis vecsernyén: Uram­ hozz. 4 szl k­h­. az okt. Dics . az apostoloknak, Most és­­ Bohorodicsen. — Nagy vecsernyén litiával: Uram­ hozz. 10 szlicli. az okt. 4, az apóst. 6. Dics : az apóst. Most és: a 4-ik hang Dogmálja. Bemenet, parimia. Kettős jektenia, »Add Urunk ez estén«, kérő jekt. — litiai szlicli. 4. Dics : a szenteké. Most és: Bohorodicsen, litiai jekt. Előverses sztichirák 4 az okt. Dics : a szent, Most és : Dogmatik. Most bocsátód el után a szentek tropárja 2-er és Dics : Most és — nélkül „Istenszülő Szűz örvendezz. Ezután neve áldott« — 3-or — és következik az Utrenge: Isten az Úr után a vasárnapi tropár 2-er, Dics : a szen­teké, Most és : Bohorodicsen. Kaftizmák után a föltám. szidálnák 2. Polyelej és magasztalás, Dics. Most és: »bolgárének« »Az angyali gyülekezet«. — Ypakoj, a szentek szidálnái és a sztepenna. — Evang. 5-ik föltám. sz. Lukácstól 113. kezd. »Krisztus föltám.« — Kánon.— A 9-ik óda előtt »A Cheruboknál tiszt.« — Dicsér, sztich. 8, az okt. 4, szenteké 4, Dics : Evang sztich. Most és : Áldással teljes vagy. — Sz. liturgián: A bemenet után a föltámadási tropár és a szenteké, aztán a föltám. kon­­dák, Dics : a szentek kond. Most és : a templom ünnep, kond. — vagy a Bold. Szűzé, a hol a templom vala­mely szentnek van dedicálva. Apóst. 103. és 193. Evang. sz. Mátétól 28. és 67. kezd. — Vecsernyén: Uram hozz. 6 sztich. sz. Péter és Pálnak 3, a 12 apóst. 3, Dics: Pét. Pálnak, Most és­ Bohorod. — Előv. sztich. a 12 apóst. 3, Dics. Most és­­ a mineából. — Most bo­csátód el után sz. Péter és Pál tropárja, Dics , a 12 apostol trop. Most és­­ Bohorodicsen 8-ik hang. — Hét­főn a sz. liturgián:Apóst. 131. Evang. sz. Márktól 12. kezd. Jul. 15. (2.) Szerdán a Bold. Szűz ruhájának elhelyezése. Sz. liturgián: Apóst. 320. Evang. sz. Lu­kácstól 54. kezd. óráig s aztán mindig tovább. A járás befejeztével a lá­bakról az oda tapadt füvet, homokot gyorsan letisz­títjuk, lábainkat azonban szárazra nem törüljük, hanem azonnal száraz, jól megjegyezzük, száraz harisnyát és lábbelit húzunk föl és aztán előbb lassú, aztán szokott lépéssel száraz helyen addig járunk, mig lábaink fölme­legednek. 3. A nedves fűben való járással majdnem egyenlő hatású a nedves, hideg köveken való járás, mely mód különösen azoknak ajánlható, kiknek nincs alkal­muk fűben járni. A kövek, pl. a folyosón, vagy udvaron jól leöntetnek s aztán azokon járunk. A kinek ilyen kő­­táblákkal kirakott hely nem áll rendelkezésére, az 8—10 méter hosszú pokrócot öntsön le vízzel és azon jár­jon. Betegek e járást 3—15 percig, egészségesek 10 óráig, sőt azon túl is gyakorolhatják. Itt is, mint a fűben való járásnál említve volt, száraz harisnyát és lábbelit kell fölhúzni és sétálni addig, a­míg a lábak fölmelegednek. Mindenkinek, a­ki nyakbajokra, torokfájásra, hu­rutra hajlandó, vértolulásai és gyakori tej­fájásai vannak, ennek gyakorlása nagyon ajánlatos. Nem árt az elöntendő vízbe egy kevés ecetet vegyíteni. 4. A­ki az előbbi edzéseket már megszokta, annak nagyon ajánlatos, mint leghatékonyabb edzőszer, a fris­sen esett hóban való mezítláb járás. Ez azonban ne metsző hideg szélben történjék, hanem csöndes, jó időben. Ezen gyakorlat eleinte 3—5 percig, később to­vább is folytatható, de megjegyzendő, hogy megállapodni nem szabad, hanem folytonosan járni kell. Őszkor a deres fűben végezhetjük e gyakorlatot, de a séta befejeztével itt is száraz harisnyát és lábbelit kell fölhúzni és sé­tálni mindaddig, míg a lábak fölmelegednek. 5. A vízben való járás. Bárminő egyszerűnek látszik is a vízben való járás egész a lábikráig, mégis hasznos az, mint azt Kneipp számtalan példával igazolja : 1. a test edzésére; 2. kedvezően hat a vesékre, megóv a bajoktól, melyek a vesékben és az altestben kelet­keznek ; 3. nagyon jó hatású a mellre, megkönnyíti a lélekzést; 4. különösen jótékonyan hat fej bajok, szédülés, kábulás ellen. Ezen edző szert úgy alkalmazhatjuk, hogy pl. fürdőkádban, vagy más alkalmas edényben eleinte bokán felülig beállunk és ottan tapossuk a vizet. Hatha­tósabb ha a víz a lábikráig,­ sőt még jobb ha térdig ér, persze mindez fokozatosan történik. Először csak 1, aztán 5—6 percig használjuk fokozatosan. A gyöngék langyos vízzel kezdhetik s aztán mindig hidegebb vizet vesznek. Minél hidegebb a viz, annál jobb. Ezen alkalmazás után is mozogni kell, mig a lábak fölmelegesznek, télen fű­tött szobában, nyáron kint, a szabadban. A kik főfájás­ban szenvednek, közvetlen lefekvés előtt használják e hideg lábfürdőt s aztán a nélkül, hogy lábaikat megté­rülnék, feküdjenek le s takaródzanak be jól. G. A karok és lábszárak megedzésére kitűnő szolgálatot tesz a következő gyakorlat: beleállunk a hi­deg vízbe térden fölül 1 percnél nem tovább, midőn a lábakat betakartuk, lemeztelenítjük karjainkat egész a vállakig és beletesszük a hideg vízbe egy percig. Jobban tesz az, a­ki mindkét gyakorlatot egyszerre végzi. Egy nagyobb fürdőkádban ezt, meg lehet tenni, vagy a lába­kat külön edénybe tenni, a karokat pedig székre helye­zett más edénybe. E gyakorlat előidézi a rendes vérke­ringést s a­kinek lábai vagy karjai hideget éreznek, en­nek többször való ismétlése után ez elmúlik. A lábda­ganatok ellen a karok ilyen fürösztése fölöttébb hasznos. 7. A térdöntözés. Ez következőkép történik : lá­bainkat egész térden fölül lemeztelenítjük, a lábszári ru­hát jól fölgyűrjük, nehogy is megnedvesedjék, aztán székre ülünk és mindkét lábunkat egy edénybe tesszük. Az ön­tést legjobb kis öntöző kannával végezni, a­kinek az nincs, más edénynyel is, melyből vékony vizsugárt lehet önteni. Első alkalommal 4—5 liter hideg vizet öntünk a térdre, később fokozatosan 10—15 literig fölvihetjük. Előbb közelről, aztán mindig magasabbról öntjük a vizet, míg befejezésül, nem vékony vizsugárral, hanem nagy nyílású edényből egyszerre leöntjük a térdeket. Gyönge idegzetűek, betegek első locscsanásra nehezen bírják az öntést, kezdőknek nem jól esik. Láttam, — mondja Kneipp, — férfiakat, kik a térdöntés fölött élcelődtek s mégis mikor az első térdöntést kapták, kénytelenek vol­tak bevallani, hogy villámütéshez hasonló hatást érez­tek. Üdülők, vér és nedvszegények s mindazok, kik­nek lábizmaik gyöngék, első alkalommal 4—5 liter vizet használjanak, aztán fokozatosan 12—15, sőt 20 literig föl­vihetik. Kneipp írja fönt idézett munkájában, hol a lérdöntés hasznos voltáról ír, hogy egy általa gyó­­gyított főrangú urnák oly elnyomorított lábai voltak, persze a divatos cipőkkel,­­­hogy körmük helyett a lábujjakon csak bizonyos puha tömeg képződött, a lérd­­öntés rendszeres használata által a lábakban a vérke­ringés fölfrissült, úgy hogy nemcsak elnyomorított lábai gyógyultak meg, hanem az ujjakon körmök is képződ­tek. Az öntés után az egész leöntött lábat szárazon be­takarjuk , vagy lefekszünk ágyba, vagy fölöltözve addig sétálunk, míg lábunk fölmelegszik. A fölhozott edző módok elegendők, az évnek min­den szakában elővehetjük azokat, télen és nyáron foly­tathatjuk. Télen az alkalmazást kissé megrövidíthetjük, de a mozgást utána meghosszabbítjuk, mert akkor a test nehezebben melegedik föl. A­kik túlérzékenyek a hidegre, jól teszik, ha az edzést nem télen kezdik. Egészségesek és betegek, — mondja Kneipp — minden tűnődés nélkül az összes gyakorlatokat elkezd­hetik, de óvatosan, az utasításokat betartva. Ezek hasz­nos voltáról magam is, 12 éves tapasztalattal tanús­kodom. A testnek észszerű edzése által az érzékek erő­södnek s a lelki élet is élénkül. Azért nagyon jó az ed­zést már gyermekeinknél megkezdeni, hogy erős, izmos, egészséges emberekké fejlődjenek. Azonban bár­mennyire is óvjuk és edzük magun­kat, bizony előbb-utóbb utól éri az embert végzetet. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE 1903. julius hó 5. EGYHÁZI HÍREK. Kanonoki installatio. Matyaczkó Theodor, újon­nan kinevezett kanonoknak beiktatása mult vasárnap volt meg a székesegyházban nagy közönség jelenlétében a nagy szí. mise előtt. A beiktatást maga Főpásztorunk végezte. Az uj kanonokhoz magas szárnyalású beszédet intézett a káptalan jogairól és kötelességeiről, majd a szszéki jegyzővel felolvastatta a király kinevezési ok­mányt és a püspöki fölruházványt, mi­után az uj kano­nok letette a hitvallást. A beiktatás után az uj kano­nok Gébé Péter theol. tanár és Melles Gyula k.­lan­. kép­ tanár segédkezése mellett ünnepélyes szt. misét mon­dott. Mise után a papnevelőház nagy ebédlőtermében dúsan terített asztalok mellett fogadta jó embereinek üd­­vözletét s itt látszott meg, hogy az uj kanonok váro­sunkban milyen tiszteletnek, milyen népszerűségnek ör­vend. Meglátogatta Főpásztorunk Ónagy méltósága, üdvö­zölte a káptalan, a gremiális papság, városunknak szine­­java. A nagy ebédlőterem állandóan zsúfolva volt. A vendégségnél elsőnek Kende Péter cs. s kir. kamarás, orsz. gyűl. képviselő emelkedett fel s poharát a közsze­retetben levő uj kanonokra emelte, majd Berzeviczy rendőrkapitány, Popovics Miklós táblabiró s Szaxon József c. kanonok főesperes üdvözölték az uj kanono­kot, mire ő kegyes Főpásztorához fordult s megköszönve neki ezt a kitüntetést szive legmelegebb érzelmeivel mondott hálát mindazon jókért, melyekben őt az elha­gyatott árvát eddig részesíteni kegyes volt. — E pár meleg szó a jelenlévőkre mély hatással volt. Isten dicsőségére. Kubek Elek kir. törvényszéki bíró M.-Szigeten úgy a maga, valamint­ Borbála nővére nevében is 100 koronát küldött szerkesztőségünkhöz az újonnan építendő csicseri gör. kall), templom költségei­nek fedezésére. Kubek Elek törvényszéki biró Csicserben született s ott töltötte élte ifjúságát, — ezen adománya tehát egyik legszebb megnyilatkozása a kedves és felejt­hetetlen szülőföld iránti szeretetének s vonzalmának. Sok ilyen nemes érzelmű és gondolkodású férfiul, gör. kath. egyházunknak ! Növendékpapok fölvétele. Folyó hó 1., 2. és 3-án megtartott concursualis szentszéki tanácskozásnak legelső tárgyát a növendékpapok fölvétele képezte. Föl­vétettek: I. éves ideológusokul Bacsinszky Szilárd, Ros­­kovics Konstantin,Legeza Jenő és Újhelyi Ödön. Írnoko­kul : Gribovszky Ágoston, Gurbán László, Kovordányi József, Medveczky Pál, Ortutay István, Simsa Dezső, Szemán Mihály, Mosolygó József, Szaxon József és Kossey Theodor. Esztergomba Dankulinecz Gyula he­lyébe Végső Dániel küldetett. Informátorokat bealkal­maztattak a Konviktusba Kokulics Theodor és Legeza Jenő; — a Papfrlápintézetbe Jeney Dániel és Tóth János, — a márm.-szigeti alumneumba pedig Rácz Mihály. TANÜGY. Az uj gimnáziumi utasítások. Wlassics miniszter a gimnáziumok részére új uta­sításokat bocsátott ki, melyek a jövő tanévtől kezdve lépnek életbe. Az új utasítások életbelépésével ismét helyre fog állani az annyira óhajtott, harmónia az iskola és a szülő között. A miniszter szerető gondjába veszi a tanulóifjúságot és sok üres formalitásnak véget vet. Az egész munkálaton józan konzervativizmus vonul végig. A tanterv és utasítás továbbra is megmaradtak a törvény keretein belül, csupán az egyes tudományszakok előírt anyagának iskolai, módszeres csoportosításában és földolgozásában, metodikájában történt a modern peda­gógia és didaktika követelményeinek megfelelő változás. A túlterhelés örökös panasza is megszűnik, ezen a mi­niszter az okos, bölcs módszer által akar segíteni. A jó tanár, a jó módszer: az iskola lelke. Az új utasítások minden szakasza ezt hangoztatja. Az oktatás középpontjává a régihez hasonlóan a magyar nyelvet és irodalmat teszi, fokozatosan építi föl a rendszert, a tan­anyag tartalmán neveli föl az ifjú lelkét és sajátíttatja el a formákat, a tárgyi körökkel megkönnyíti a nehéz munkát és ezzel a melléktudományokat szépen beleszövi szerkezetébe. Az új utasítások két részből állanak. Az egyik az általános, a másik a részletes utasításokat foglalja ma­gában. Az általános rész a következő szakaszokra oszlik, a­melyeket kivonatosan közlünk : 1. A tan­terv és az utasítások feladata. Ez a rész a tanári kar egyértelmű eljárásának szükségességét hangoztatja. 2. A középiskolai tanulmányok kölcsönös vo­natkozása. Ebben hangoztatja, hogy a gimnáziumi ta­nítás ne kövesse tisztán a tudományszakok szerint meg­­oszló utat. Ez utóbbinak csak ott van helye, a­hol már kellő tudományos érdeklődésre lehet számítani, a­hol a képzett, tudatos értelem a különvált szálakat saját cél­jaihoz képest már egybe tudja szőni. A gimnáziumi ta­nulóban ennek az érdeklődésnek még csak gyönge csírái ébredeznek, az összefoglalás képességét pedig éppen ma­gának az iskolának kell kifejlesztenie azzal, hogy nö­vendékeit a különböző tárgyakban tájékoztatja, egyikből a másikba való átpillantásra módot nyújt és a kapcso­latok kellő megismerését elősegíti. Az oktatásnak ily egységes alakulását elősegítheti a tanszakoknak a tanárok közt való olyan fölosztása, hogy osztályonként lehetőleg egy kézben legyenek a rokon tanulmányok; azon­ban e külső intézkedés üdvös hatásának fő feltétele a tantárgyak kölcsönös vonatkozásainak megértése és a tanításban való sze­mm­eltartása. 3. A magyar nyelvi oktatás közvetetten kap­csolata a­ többi tanszakokkal. Mindegyik tanár élő­szavában a nyelvtani helyesség és a jó izlés példáját adja növendékeinek, továbbá a tankönyvek a növendék fejlődő nyelvismeretéhez alkalmazkodva, hozzájáruljanak a szabatos és ízléses nyelvhasználat meggyökereztetésé­hez, sem száraz, sem pedig áradozó ne legyen a tan­könyv. A tankönyvírónak oly előadásra kell törekednie, a­mely egyszerűséggel irodalmi csínt és ízlést tud egye­síteni. Másodsorban minden tantárgy körében gondot kell fordítani arra, hogy a növendékek eleinte élőszóval s később attól az időtől fogva, hogy nyelvtani ismereteik megállapodhattak és némi biztosságra tettek szert, írás­ban is helyes és ízléses kifejezéshez szokjanak. Nem abból kell megítélni a növendék értelmességét, hogy a tankönyv szövegét szó szerint el tudja-e mondani , ha­nem abból, váljon a kellő megbeszélés és magyarázás alapján szerzett ismeretet képes-e a tanuló a korának és fejlődése fokának megfelelő önállósággal szabadon előadni. 4. Az irodalmi tanítás jelentősége. 5. A magyar nyelv grammatikai tanítása. A nyelvtanítás célja az első két évben : a nyelv pontos kiejtésének és helyesírásának tökéletes begya­korlása.

Next