Görög katholikus szemle, 1903. július-december (4. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

1903. Julius hó 5. GÖRÖG KATHOLIKUS SZEMLE­ ­ 3. oldal. 6. Az idegen nyelvek tanítása. Az összes gram­matikai tanítás kellő óvatosságot követel. A tanárnak soha sem szabad szem elől téveszteni, hogy a közép­iskolai nyelvtanításnak tulajdonképpeni feladata az, hogy a tanulók magát a nyelvhasználatot tanulják meg. Tar­tózkodnia kell tehát mindennemű nyelvtani szubtilitás feszegetésétől vagy lingvisztikai tudományosság érvénye­sítésétől ; nem szabad a műszak bőségével, valamint az elvont szempontok túlságával megnehezítenie a nyelv­tanítást. Legfőbb érdemét a nyelvtanítás abban keresse, hogy egyszerűség és világosság karöltve járjon az ala­possággal és biztossággal. 7. Stilisztikai, retorikai és poétikai tanítás. A házi olvasmányokra nagy gond fordítandó. Az iskola arra törekszik, hogy az ifjak munkásságának szabadon, minden kényszer nélkül irányt adjon. 8. 0-klasszikus olvasmány. Korunkban a latin nyelvet gyakorlati haszna nem teheti többé egymaga gimnáziumi tárgygyá. A magyarból latinra való fordítás készsége sem lehet többé az értelmi fejlettség fokmé­rője; arra kell tehát súlyt vetni, hogy a növendékek jól megértsék az olvasott írókat s hogy az olvasást kisérő tárgyi magyarázat és reális fölvilágosítás ne maradjon szakadozott ismeret, hanem lassan-lassan bővülve, ki­egészülve, a római nép életének, gondolkodása módjának fölfogására és méltatására képesítse a tanulót. 9. A görög nyelv helyett választható tanul­mány. Az e célból megszabott irodalmi tanulmány abból az alapelvből indul ki, hogy a tanuló jó fordításokban ismerje meg a görög klasszikus irodalom legkiválóbb termékeit. 10. A német nyelv és irodalom gyakorlati és irodalmi célt tűz ki. 11. Történet. A történettanítás csupán akkor tölt­heti be e hivatását sikeresen, ha nemcsak megvilágo­­sítja, hanem föl is melegíti a lelket; ha nemcsak becses ismereteket közöl, hanem nemes érzelmeket is kell és hatásukkal a jellemeket idomítja. Ennek a fölfogásnak megfelelően helyezi a tanterv a nemzeti történetet a történettanítás középpontjába a didaktikai követelmé­nyeknek megfelelő oly beosztással, hogy a tanuló ezzel kezdje meg, ezzel fejezze be történelmi tanulmányait s hogy ne legyen olyan évfolyam, a­mikor hazája törté­netével foglalkoznia alkalma ne nyílnék. 12. Művészi oktatás. (Ez új rész.) Az irodalmi ízlés fejlesztése mellett törekednie kell az iskolának be­vezetni és tájékozni a tanulót a szépségnek abba a tit­kába is, a­mely a színekben és alakokban a szemnek nyílik meg, így különösen a latin és görög, valamint a földrajztanítás legyen ezekre mindig figyelemmel. A tan­könyvek illusztrációi, az iskola falain az építészet, a képírás és szobrászat műremekei is ezt a célt szolgálják. 13. A reális tanszakok. Mellőzze a tanmenet a természettudományoknak olynemű tárgyalását, a­mely céljául tűzi ki, hogy a tanuló képes legyen az abstrak­­tabb tünemények törvényeit a természet összetettebb jelenségeinek magyarázatába alkalmazni. A gimnázium, mint a tudományos előkészítés iskolája, nem is követ­heti oktatásban maguknak a tudományoknak végleges rendszerességét; feladata inkább az, hogy ama fogalmak és elvek megértését közvetítse, melyek a tudományos tanítás és kutatás alapjául, szolgálnak. A gimnáziumi ok­tatás azon a ponton végzi tanulmányait, a­honnan a tudományos, rendszeres oktatásnak ki kell indulnia. Az új tanterv módszeres eljárás dolgában az eddigi alapelvekhez ragaszkodik , az anyag elosztása és egy­másutánja azonban módosult. Egyik az a módosítás, hogy nem mint eddig, csupán a földrajz keretébe fog­lalja az előkészítő természetrajzi ismereteket, hanem számukra az­­ első két osztályban külön tanfolyamot ál­lapít meg a nélkül, hogy a földrajz tanításából a termé­szeti tárgyak alkalmi ismertetését teljesen kirekesztené. 14. A földrajz. A szemléltetést és a kirándulások, kisebb utazások szükségességét, elsősorban a haza meg­ismerését tűzi ki célul. 15. A matematika tanítása. Az alsóbb osztá­lyokban a tanulók tárgyi ismereteit bővítsék s főleg ha­zánk gazdasági, ipari, kereskedelmi, statisztikai viszonyait ismertessék meg a tanulókkal. A gyakorlat szempontja irányadó eleinte a következő fokon is, csak végső fokon előkészítés a matematika tudományosabb tárgyalásának fölfogására. 16. Rajz. A tanulók szépérzékének és műszlésének gondozása a föladata a rajztanulásnak. 1­7. Az egyes tanulmányok terjedelme. Helyi tanterv. A tanítás sikere érdekében múlhatatlanul szük­séges, hogy mindegyik szaktanár a kiszabott határok közt a közös cél tudatában teljesítse feladatát A gim­náziumi oktatás jó nevének alig ártott valami inkább, mint a tankönyvek folytonos növekedő terjedelmében is nyilvánuló ama törekvés, hogy minden tantárgy a maga tudományos teljességében, mintegy rendszeres tö­­kéletsségében foglaljon helyet már a középiskolában, te­kintet nélkül a növendékek szükségleteire, fejlettségére és a kiszabott időre. Ily túlságos buzgalom, melynek olykor tudós haj­landóságból épp a jelesebb tanárok nem tudtak ellen­­állani, szolgáltatott legtöbb okot ama sokfelől hangzott panaszra, hogy a gimnázium, tárgyai sokaságával és ter­hével, elnyomja a szellem szabad fejlődését és eltom­­pítja az ifjú elmét. Az igazgatók R­éber figyelmére méltó azért a tanításnak e szempontból való pontos ellenőr­zése. Az ő feladatuk odahatni, hogy ne az ismeretanyag bővítésében, hanem az egyes osztályok állapotához sza­bott alapismeretek, szükséges elemek alapos megértésé­ben és biztos megtanításában keresse minden tanár munkája érdemét. A helyi körülményekhez készítendő a helyi tanterv. Az Általános rész foglalkozik még a tanszakok felosztásával, — az órabeosztással, a tanulmányi és fe­gyelmi rendtartással, a tantárgyak metodikus kezelésé­vel, — az ismertetésekkel, vizsgálatokkal és gyakorla­tokkal, végül a tanár tudományos munkásságával. A Részletes utasítások külön-külön foglalkoznak az egyes tantárgyak tanításmódjával, mert mint Aszalay mondja: »Az élet olyan betegség, a­melybe még mindenki belehalt«. Mielőtt azonban a bűn­beesés következménye bekövetkeznék, előbb annak se­gédei jönnek el,­­ a betegségek. Nem fejezhetem be az egészségről szóló fölolvasásomat anélkül, hogy legalább pár szóval meg ne emlékezzem a betegségekről. A betegség zivatar, mely a test­ valamely szervét, támadja meg úgy, hogy a lélek kényszerítve van a kül­világtól visszavonulni azon mértékben, a­mint lakóhelye és eszközei romlásnak indultak. A szoba, hova a bete­get elhelyezzük, legyen száraz, világos, jól szellőztethető és fűthető. A szellőztetés naponkint kétszer eszközlendő. A beteg ágya kényelmes és tiszta, de ne túlságosan me­leg legyen. A kisebb bajoknál jó eredménynyel alkal­mazhatjuk az úgynevezett házi szereket, de komoly baj­nál okvetlen az orvos tanácsa kérendő ki. Az orvos a természet embere, ő szabályozza a betegségben ennek folyamát. A természet eléggé erőlködik a rendet helyre­állítani, de nem fejtheti ki gyógyító erejét, ha valaki az utat számára nem egyengeti és az akadályokat el nem távolítja. Ezt tenni az orvos feladata, ez az ő nemes hivatásához tartozik, ő az igazi orvos, valódi ember­barát, ki sokszor saját életét teszi kockára, hogy a másét megmenthesse. Azért int bennünket a szo irás : »Tisz­teld az orvost a szükség miatt, mert a Felséges terem­tette őt«. (Jéz. Sir. 38, t.) »Az orvos tudománya fölma­gasztalja az ő fejét és a főemberek színe előtt dicsére­tet nyer«. (Jéz. Sir. 38, ti.)­­ »A Felséges a földből teremtette az orvosságot és az okos férfiú nem iszo­nyodik azoktól«. (Jéz. Sir. 38, 4) — Az orvos mellett nagy és igen fontos föladata van az ápolónak, jobban mondva ápolónőnek, mert jó, gondos, gyöngéd, figyel­mes és türelmes ápolók a nők közül kerülnek ki csak­nem kivétel nélkül. A fizetett ápolóknál torony magas­ságban állanak azok, kiket a beteghez nem pénz, nem haszon, hanem a szeretet köt, ez a szeretet lehet vagy természeti, ilyen a hitvestársi és anyai szeretet; vagy természetfölötti, ilyen a krisztusi szeretet. A hitvestárs, az anya szerelmének egész melegével csüng betegén, minden mozdulatát meglesi s a mellett, hogy híven tel­jesíti az orvos utasításait, az orvosok orvosához, a jó Istenhez imádkozik kedves betege javulásáért. A krisztusi szeretet még ennél is magasztosabb­, mert a ki ezt gya­korolja, nem hitvestársát, nem gyermekét, hanem egé­szen idegent ápol nem kisebb gondoskodással s mindezt nem pénzért, nem földi kincsért, hanem Krisztusért, ez okból becsüljük mi nagyra a krisztusi szeretet leányait, a mi jó betegápoló apácáinkat. Az orvoson és betegápolón kívül magának a beteg­nek is megvan a maga föladata. Mindenek előtt legyen sü­relmes, tekintse a betegséget, mint a jó Isten látoga­­tását; engedelmeskedjék az orvos rendeleteinek és ne tegye túlságos követeléseivel és nyugtalankodásával az ápoló türelmét próbára. És ha látja, hogy betegsége su­­hossá lett, ne feledje el lelki ügyeit rendezni a szé gyó­nás és a legszentebb áldozással. Ő­egye föl az utolsó ke­net szentségét s ne féljen tőle. Sokan a szentségeket, különösen az utolsó kenetet félnek fölvenni, m­intha, a ki azt föl­vei le, azonnal meg kellene halnia.­­ Hogy ez nem áll, a számtalan sok példa között itt vagyok én magam, ki 17 évvel ezelőtt Istennek hála szintén föl­vettem súlyos betegségemben e szentségeket. De Urunk, az édes Jézus nem is alapíthatott szentséget a végett, hogy az embereket megölje, hanem ellenkezőleg, hogy úgy lehírleg, mint lelkileg meggyógyítsa. A betegségek ellen némely népeknél óvszereket vi­seltek, így a régiek bivalszaruból készült gyűrűket hasz­náltak a görcsök ellen. Berosus írja, hogy az ő idejé­ben az emberek Ararát hegyére zarándokoltak a Noé bárkájának maradványait megtekinteni és onnat­ gyantát hoztak, melyet nyakukon viseltek hathatós óvszerül min­den betegség ellen. A babyloniak betegeiket az utcára tették ki és min­den arra menő tanácsolt valami gyógyszert. A gallusoknál a druidák voltak az orvosok ; fő orvosszerük volt a madárenyv, melylyel állítólag csodá­latos gyógyításokat eszközöltek. Az indusok a betegséget az ég büntetésének tekin­tik, azért, míg nyavalyás ebeik számára kórházakat emel­nek, szenvedő embertársaikat, mint az ég által megvert bűnösöket magukra hagyják. Köznépünk nagy része a betegségeket rontás, igé­­zés, boszorkányságnak tulajdonítja , miért is azok­­gyó­gyításánál legszívesebben a kuruzslókhoz fordul, kik az­tán ráolvasás s más csodaszerekkel gyógyítanak. Ide iktatok pár ilyen népies gyógyszert. Ilyenek : szenesviz, vagy más folyadék az igézés ellen ; vöröskendő vagy posztó folyosó ellen ; szembeköpés, vagy a­mi még biz­tosabb hatású a pofoncsapás sárgaság ellen ; — ebben aligha nincs valami, mert a­ki egy derekas pofont kap, legalább pár percre kipirul az arca.—Továbbá az ezüst huszas kutyamarás ellen ; égő mézes lepény a köldökre alkalmazva, bélgörcsök ellen ; kutyazsír sorvadás ellen ; az ing kifordítása nyavalyatörés ellen; a szemek kinya­lása mérgezés ellen ; egy 7 éves fehér egérnek zsiradéka köszvény ellen ; rákszem mindenféle szembaj ellen ; szá­rított varangyos béka tyúkszem ellen stb. stb. Akár reg­gelig beszélhetnénk, ha a sok babonás orvosságot el­számlálni akarnék. Vajha népünk mielőbb belátná ezeknek üres és kártékony voltát s betegségében orvoshoz for­dulna, ki baján Isten segítségével lendíthetne. M. T. K. Az egészség a földi javak elseje, ép oly megbecsülhetetlen, mint pótolhatatlan kincs, az élet áldás és az örömök kiapadhatatlan forrása a pa­lotákban úgy, mint a szegény ember szalmafedelű kuny­hójában, azért midőn nagyrabecsüli figyelmüket, mely­lyel engem megajándékozni kegyeskedtek, megköszönöm, felolvasásomat azon jókivánattal fejezem be : Adjon Isten mindnyájunknak jó egészséget ! TANÜGYI HÍREK. Nyilvános köszönet. A k.-tanitói közp. választ­mány osztatlan örömmel vette tudomásul a jelentést, hogy a f. tanévben az ungvári kir. kath. k.-tanitóképző­­ben képesítet­tek­ tanítójelöltek fed. Kaminszky G­éza kép. igazgató ur védnöksége alatt június hó 23-án az »Erzsébet-leány á­rvaház« javára nemescél­u búcsú vi­galmat rendeztek, melynek tiszta■ jövedelmeképen 78 kor. 20 fillér fizettetett be az intézet alapjába. Az ifjak e szép vállalkozásában a választmány jelét látta annak, hogy a pályájukra kilépő fiatal tanítók már most, a kezdet kezdetén átérzik az együvétartozást és a közös szent érdekek iránti lelkesedést. A mulatság erkölcsi és anyagi sikeréért ez után is kifejezi a választmány őszinte köszönetét a rendezőségnek, főképen pedig főt. Kaminszky Géza igazgató úrnak, mint a mulatság védnökének a jótékonycélu vállalkozás támogatásáért és rendezéséért. Kell. Ungvári, 1903. jun. 30. A k.-tan. közp. választ­mány megbízásából. Volosin Ágoston, a választmány jegyzője. Köri gyűlés. Az alsó-verh­ovinai egyh. kerület ta­vaszi papi és k.-tanítói rendes közgyűlését f. évi június hó 11-én Ökörmezőn tartotta. A gyűlést megelőző sze­misén a két­ tagokon kívül megjelentek a helybeli intelli­gencia képviseletében Tivadar István és Majoros István szolgabírók, valamint a hívek közül is igen sokan. A megjelentek áhítatát nagyban emelte a helybeli gkath. iskola növendékeinek két szólamu harmoniális éneke. Szt. mise végeztével a megjelentek a gkath. iskola ter­mébe vonultak, hol a gyakorlati tanítás után, melyet Bokotey Dénes helybeli gkath. tanító »Az égtájak meg­ismertetéséről« a III. oszt. tartott, Rutkay Gyula kér. esperes, sz. széki ülnök szép szavakban lelkesítette a kör tagjait arra, hogy nemes hivatásukat igyekezzenek lelki­­ismeretesen betölteni. Továbbá felkérte a tanítókat, hogy az Ungvári létesítendő tanítói fi- és leányárvaházakkal szemben magukra vállalt kötelezettségüknek iparkodjanak eleget tenni. Végül elismerését nyilvánította úgy a maga, valamint jelen levő paptársai nevében Bokotey Dénes tanítónak úgy mint a tanítása, valamint tanítványai­nak szép karéneke felett. Ezek után a lelkészek átvo­nultak a parochiára, a tanítók pedig folytatták gyűlésü­ket Dokotey Dénes kori elnök elnöklete alatt az iskolá­ban. Kalabiska Miklós k.-horbi k.-tanító felolvasta »Milyen előgyakorlatok szükségesek az irás-olvasás tanításához« című értekezését. Egyik fontos tárgya volt a gyűlésnek Bokotey Dénes azon indítványának elfogadása, hogy a­mennyiben a tanítói fizetést rendező törvény a feleke­zeti tanítókat figyelmen kívül hagyja s mintegy leala­csonyítja azzal, hogy egyedül az állami tanítók fizetés­­javításáról gondoskodik, kérvény intéztessék a megyés püspök úr Őexcel­len bájához, hogy a magas kormány előtt legyen szószólója a felekezeti tanítóknak s hasson oda, hogy a felekezeti tanítók, — mint az államiakkal egyforma minősítéssel bírók —ugyan oly fizetést kapjanak, mint az állami tanítók. A gyűlés az elnök éltetésével ért véget. A nagymélt. vall.- és közokt. m. kir. miniszter Filimon Bazil sárköz-újlaki kt. fizetéskiegészitését s Izay Cyrill medvegyóci kt. I. évötödös korpótlékát folyósította. Kimutatás V. azon összegekről, melyek a munkács-é. megyei kántor­­tanítói fíárvák tápintézeti alapjának javára az e. m. kántor-tanitók részéről i. é. május és junius hónapokban az alapítványi pénztárba befolytak. Május 20. Jaczkó János sztankóczi kt. 21 kor. Jun. 27. Orosz Mihály tolcsvai kt. 42 kor. Junius 27. Juhász János szerencsi kt. 21 kor. Junius 27. Orosz Pál nyir­lugosi kt. 21 kor. Összesen 105 kor. Kimutatás XVII. azon összegekről, melyek a munkács-e. m. kántor-ta­nítói leányárvaház alapjának javára az e. m. ktani­­tók részéről a f. é. május és junius hónapokban az alapítványi pénztárba befolytak. Május 7. Varga György nyíregyházai ktanitó 10 kor. Jun. 1. Csobay Lajos k.-semjéni segéd kt. 21 kor. Jun. 15. Tigyir Tivadar árdánházai kt. 21 kor. Jun. 15. Péntek András ungvár-czeholnyai kt. 21 kt. Junius 26. Ilmát János székesegyházi kt. 5 kor. Jul. 3. Choma Já­nos kis-zalacskai tanító 21 kor. Összesen 99 kor. Kelt Ungvárt, 1903. július 5-én. Volosin Ágoston, tanítóképző tanár, a kt. közp. választmány jegyzője. (Folyt. köv.)

Next