Görög katholikus szemle, 1904. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

' Qj£Í­Ungvár, 1904. január hó 3.­1. szám. Ötödik évfolyam. X'a E1X E"1 ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre .... 8 kor. Fél évre.................4 kor. Negyedévre .... 2 kor. Kántor-tanitóknak egész évre ... 4 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Hirdetmények s az előfizetési dijak a kiadóhivatal címére küldendők. is eÜ talp ----■■■ --------| i|b] SZERKESZTŐSÉGI IRODA: Ungvár, Káptalan­ utca 8. sz. KIADÓHIVATAL: Az „Unió Részvénytársaság" könyvnyomdája Ungvárt, (a várban.) it is Karácsonyi főpásztori körlevél. Krisztusban kedvelt Fiaim! Közeledik a keresztény világ, a keresz­tény családok legörvendetesebb napja, az isteni Megváltó születésének lélekemelő ünnepe. A világ évezredeken át epedve várta e napot, ezer és millió sóhaj szállt az ég felé az igazak ajká­ról : »Egek harmatozzatok onnan fölülről, a fellegek csöpögjék az igazat, nyíljék meg a föld és teremje az Üdvözítőt.« Izaiás 45., 8. És midőn eljött az idők telje és meg­született a várva-várt Üdvözítő Juda Betlehe­mében,­­ az ég a földdel, az angyalok az em­berekkel együtt ünnepeltek. Hogy pedig ezen, az egész világot átölelő örömünnepnek megvolt a maga oka, ezt igazolja azon világra szóló ese­mény, hogy azon isteni kisded, kit ujjongó lé­lekkel, lángoló szívvel és porba hulló alázattal imádunk ott, a szegényekénél szegényebb böl­csőjében, — átalakította, Istenhez visszave­zette, kereszténynyé tette a világot. Ide­s­tova kétezer éve már a megváltás nagy művének. — Az a lángbuzgalom, az a szeretet, a tökélyre való törekvés, a hitnek, ha kell, az élet felál­dozásával való megvallása a keresztények kö­zött az idők menetében lanyhulni kezdett. A társadalmi, a családi, a földi élet és annak nehézségei az embert annyira lekötötték, annyira elvonták az égiektől, természetfölötti rendeltetésétől, hogy minden gondolkozó hivő belátja, mikép ezen állapoton múlhatatlanul se­­gítni kell. Dicsőségesen uralkodó Pápánk, X. Pius . Szentsége e tekintetben erősen világító szövétne­­ket gyújtott meg a keresztény katholiku­s vi­lághoz intézett első apostoli encyclicájában, mely­ben rámutatva a lanyhaságra, a hithidegségre, az Istentől való elszakadásra, sőt Isten nevének megtagadására, mi több a gonosz szellemtől eredő önistenítésre és mindezek veszélyes kö­vetkezményeire,­­ egyszersmind biztos gyógy­szert ír elő számunkra, amely nem más, mint az, hogy az emberiség újuljon meg Krisztusban! De miben áll e megújulás? „Nem másban, mondja Szentséges Atyánk, mint abban, hogy az embereket az Isten iránt való engedelmességhez visszavezessük, hogy ismét elismerjék Krisztus uralmát. Az utat, melyen Krisztushoz visszatérhe­tünk, aranyszáju sz. János ezen szavakkal jelöli meg: »Reményed az Egyház, üdvösséged az Egyház, menedéked az Egyház.« Az Egyház az, mely bennünket Krisztussal egybekapcsol, Krisz­tus pedig Istennel. De hogy e szent kapocs Isten és az emberek között újból létesülhessen,­­ szükséges, hogy az emberekből az önistení­­tés nagy és utálatos bűnét kiirtsuk; minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy az evan­géliumi törvények és tanácsok visszanyerjék régi méltóságukat az emberek szivében; — hogy tiszteljék a házasság szentségét, szivü­kön viseljék a gyermekeknek keresztény szel­lemben való nevelését és oktatását; — hir­detnünk és hangoztatnunk kell az Egyháznak a földi javak birtoklására és használatára s a közhivatalt viselő egyének kötelességeire vo­natkozó tanításait; — végül helyre kell állíta­nunk a keresztény erkölcstan alapelvei szerint a társadalom különböző rétegei között a békét­ és az egyetértést . . . A lelkek üdve és Isten dicsősége vezérelje a lelkipásztor működését! »Nagy az én szomorúsá­gom és szivemben folytonos a fájdalom,« mivel látom, hogy korunkra is ráillik Jeremiásnak ezen siralma: «Kenyeret kérnek a kisdedek és nincs, ki szegne nekik.« Mert kevesen vannak, a kik Krisztus magasztos példája nyomán kö­vetnék a próféta utasítását: «Az Úr lelke föl­ként engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, meggyógyítsam a töredelmes szi­­vüeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és lá­tást a vakoknak«. Luk. 4, 18. Pedig ki tagadhatja, hogy nagyon sokan vannak a világon, a­kik Krisztustól, az Ő egy­házától és evangéliumától, nem annyira lelkek romlottsága, mint inkább tudatlanságuk miatt fordultak el. »Elmenvén, tehát, tanítsatok minden nem­zeteket«. Tanítástokat a szeretet vezérelje. Krisztus Urunk magasztos példája lebegjen előttetek, a ki igy szólt: »Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztak és terhelve vagytok, és­ én meg­nyugtatlak titeket:« Máté 11, 28. és a ki az elfáradtak és megterheltek alatt azokat értette, kiket a bűn, vagy a tévely fogva tart. Szerete­tünk legyen tűrő és kegyes, — ölelje át még azokat is, a kik ellenséges indulattal viseltetnek irántunk, vagy üldöznek bennünket. Nem oly rossz minden ember, mint aminőnek látszik, vagy magát tenni véli; sokat a szokás, az előíté­let, a rossz tanácsok, rossz példák, vagy az ál­­szemérem vitt át a gonoszok táborába. De a keresztény szeretet lángja áttör lelkek sötétségén és Isten világosságát és békéjét deríti föl szí­vükben ! Nagyban előmozdítja a hit világosságának terjesztését és a tévelygők megtérítését a jó példaadás is. Azért úgy katholikus körökbe, mint egyéb vallásos egyesületekbe csoportosulva, valamint egyenként is az életben, jó cselekede­tek által gyümölcsöztetve a hitet, minden ke­resztény katholikus embernek közre kell mű­ködnie a hit világosságának terjesztésén. Ha a városokban és a falvakban az em­berek Isten parancsait híven fogják teljesíteni, ha mindent, a­mi­t előtte szent, tiszteletben fognak tartani, ha a szentségekkel gyakorta fognak élni, m­ós akkor könnyen fog teljesülni he vagyunk, hogy Krisztusban minden meg­újuljon. És ezzel nemcsak örök üdvösségün­ket, de a társadalom, a haza javát is elő fog­juk mozdítani. Mert ekkor a társadalom vezetői és mindazok, a­kik a földi javakban bővelked­nek, szeretettől vezéreltetve, segítségökre lesznek a szegényeknek, — ezek pedig nyugodtabban és nagyobb türelemmel fogják viselni nehéz helyzetüket; — a haza polgárait nem a szen­vedélyek, hanem a törvények fogják irányítani; — a királyokat és az államfőket, kiknek hatalma Istentől vagyon, tisztelet és szeretet fogja kör­nyezni.“ * * * Szentséges Atyánknak mély bölcseségtől és nagy szivjóságtól áthatott tanításait főkép ne­künk a magyar állam polgárainak van okunk a legkomolyabban megfontolni és követni. Krisztus vallása vezette be ugyanis a magyar nemzetet a kulturális államok sorába. Az Árpádháznak egyik kimagasló alakja, szent István mintegy isteni sugallat által vezé­reltetve, a magyar nemzetet a keresztény hitre térítette, a magyar állam szervezetét keresztény alapokra helyezte, — és egy szent pápa, aki éles látásával a messze jövőbe betekintve, vilá­gosan látta, hogy egy hatalmas magyar állam fennállása egész Európára nézve mily nagy fon­tosságú, — a fejedelemnek királyi koronát küld és őt vallásos buzgósága és áldásos tevé­kenysége elismeréséül apostoli czímmel ru­házza fel. Itt kezdődik a magyar nemzetnek tulajdon­­képeni európai szereplése, amidőn apostoli királya egész odaadással oda törekszik, hogy e hazában megerősítse a keresztény kath. hitet és ezzel a jó erkölcsöket, hogy ezek talaján fejlődjék és felvirágozzék a tudomány, a nemzet anyagi jó­léte, az ipar és művészet. Ezen üdvös eszmék behatása alatt a nem­zet közérzületébe átment azon meggyőződés, hogy a magyar apostoli király személye szent és sérthetetlen — és hogy annak minden igaz magyar törhetetlen hűséggel és alattvalói hódo­lattal tartozik. Az apostoli király személye iránt köteles hűséggel és hódolattal együtt kitörölhetetlenül be lett oltva a magyar nemzet szívébe a haza szeretete is. Ennek épségben való fentartásáért és javáért a nemzet vért és életet áldozott minden időben, a­mikor azok veszélyben forogtak. Íme, a magyar állam megalakulásának első napjaitól kezdve egész korunkig folytonosan ki­domborodni látjuk az Isten, a király és a haza iránt való hűséget és szeretetek Ezek az eredeti ősmagyar erények­ Isten kegyelme és ezen erények gyakorlása mentette meg és tartotta fenn a hazát ezer éven át annyi veszély, annyi vihar között, amelyek nálunk sokkal hatalmasabb nemzeteket is ké­pesek lettek volna megsemmisíteni. * Merítsünk azért tanulságot a múlt történe­téből és kövessük azt! Használjátok föl Krisztusban kedvelt Fiaim! a Megváltó születésének örvendetes ünnepét, hogy híveiteket egyházunk látható fejének, a pápa Ő Szentsége szándékának teljesítésére a leglelkesebben felhívjátok. Újuljon meg hivő népünk, újuljon meg nemzetünk Krisztusban az Ő születésének ün­nepén ! Valamint egyeseknek, úgy a nemzeteknek üdve, vagy romlása azon fordul meg: várjon Isten czélját szolgálják-e, avagy Tőle elfordulnak. És azért rendesen, midőn hűséges buz­galommal ragaszkodnak Istenhez, ttjuk termé­szetszerűleg boldogságra vezet; midőn ellenben Tőle elpártolnak, közönségesen aláhanyatlanak. Az idők jele óva inti nemzetünket, hogy térjen vissza ősei vallásosságához, ősei erényei­nek gyakorlásához. A kereszt jelében lettek lerakva államunk alapkövei, a kereszt legyen vezérlő csillaga az új ezredévben is nemzetünknek ,­­ mert ezer év tanulsága hirdeti, hogy a nemzet fennállásának, egészséges fejlődésének és országunk erősségé­nek leghathatósabb biztosítékát a vallás erkölcsi alap képezi. ~ ^*\v*,>*

Next