Görög katholikus szemle, 1905. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-01 / 1. szám

2. oldal. népét nálunk és gyakran állítják szembe egyházunkkal latin egyház kevés ünnepeit. Pedig a történelem tanú­sága szerint a latin egyházban is megvoltak a mi mos­­taf?kj^nnePe*nl^'ffiínt decretalisak (festa fori), így hogy egy el^átötl*H példát hozzak fel a magyar egyházból : szent István szent Györgyöt Magyarország védőszentjévé választotta, szent László pedig törvénykönyvbe iktatta tiszteletét és napja országos ünnepnap volt. Ma pedig a görög egyház ünnepli szt. György ünnepét dec­­retalisan, a latin nem, és igy vagyunk sok ünneppel. Ugyanezt bizonyítja dr. Aschenbrier. Egyházjogtaná­ban. 78. §. 282-agy midőn mondja: Clemens XV. et Be­­nedictus XIV. sustulerunt plura festa in Hungaria et inde orta resunia IV. temporum (kántorböjtök) et ad­­ventus loco vigiliarum festorum sublaterma.« Ezen advent nem egyforma hosszúságú az egyes rítusoknál, így a latin és h­ald egyházban 4 vasárnap , a görögöknél és koptoknál az adventi idő november 15. (28)-án kezdődik a böjttel egyetemben, de a lyturgikus karácsony előtti előünneplés a görög egyházban tulaj­donképen karácsony előtti második vasárnap vagyis az ősatyák vasárnapjával (Dominica Protopatrum) kezdődik és folytatódik a karácsony előtti első vasárnappal vagyis az ó­szövetségi szent atyák vasárnapjával (Dom. St. Pat­­rum ret. foed.) Eme két ünnepi vasárnapnak a jelentőségét aka­rom én fejtegetni e sorokban a tudós Nilles nyomán. Ezen időszak előkészít bennünket Jézus születésére (adventus), így már természeténél fogva a remény, a sóvárgás, epekedés, fohászkodás és várakozás ideje és örvendetes várakozás ideje a mi gyors üdvösségünk után. Ezen öröm és boldog várakozás sajátságos signa­­turája az egyházi év ezen részének. Ezen jellemző vo­nás lép előtérbe ezen időszaki ünnepeknek officiumai­­ban is, minden rítusban és így nálunk is. A görög li­­turgia mint mindég, úgy itt is e napokban telve van gazdagon, szép, megható és fenséges hasonlatokkal, ké­pekkel, typusokkal, prototypusokkal az ó-szövetségből merítve, hogy bennünket méltó ünnepi hangulatba he­lyezzen. Az ősatyák vasárnapján emlékét üljük ősszüleink­­nek és a pátriárkáknak, így tehát Ádám, Éva, Ábra­hám, Izsák, Jakab­nak az emlékünnepe e nap. Az ó-szövetségi szentatyák vasárnapján pedig ün­nepeljük emlékét az összes ó-szövetségi igaz férfiaknak és nőknek, kik elődjei és előképei voltak Jézusnak, úgy­szintén e napon van emlékünnepe az összes ó-szövet­ségi prófétáknak és próféta nőknek. Ezen két ünnepi vasárnapnak liturgikus jelentősé­gét Nilles háromféleképen magyarázza : a) Az ó­szövetségi ősatyák, kik Istentől voltak ki­választva Jézus előképéül, azért ünnepeltetnek közvet­lenül karácsony előtt, mert ők azon sok hajnali csil­lagok, kik meg vannak a sok ígéret által világosítva, a még elfedett (beburkolt) igazságosság Napjától és ezért kell nektek előre jelezni a világnak e Nap fölkeltét. Miként sok fényes csillagnak, úgy kell előmenni az ó­­szövetségi szt. Atyáknak az igazságosság Napja előtt, a Kinek a Szűz méhéből kell föltűnnie e napokban. B) Másodszor kifejezi gkath. egyházunk e két ünnepi vasárnapja által azon nagy és mélységes hálánkat az isteni Gondviselés iránt Jézus születéséért, melyre az állat kötelez minket, hogy emlékünkben felidézi azon szomorú időket, melyekben éltek az ó-szövetségi ős­atyák és szentatyák, azon 4000—5000 esztendőt Jézus I eljövetele előtt, melyben az emberiség az ördög rab­szolgaságában, a bűnben, a sötétségben, a halál árnyé­kában járt. És ezen szomorú és sötét időben ezen ős és szent atyák mint magasan álló világitó tornyok emekedik­ek ki és mutatják az élet háborgó tengerén a helyes­­itat, mely itt bevezet az üdvösség kikötőjébe és hozzávezet minket örvendetes várakozásunk tárgyához és okához és bevilágít e világitó tornyok fénye az élet és világ sötétségébe. ■f) Harmadszor misztikusan is lehet ezen két va­sárnapot magyarázni, a menyiben ezen két ünnepi va­sárnap officium­aiban az ős és szent atyák előttünk feltűnnek, mint a mi valódi segítőink (patronusaink) azon harcban, melyet vívunk üdvösségünk ellenségeivel. Görög nyelven neveztettnek ezen ős és szent atyák aksi-ta'. (alipti) szóval. Tudvalévő dolog ugyanis, hogy alipláknak nevez­ték azon segítőket a klaszszikus népek, kik a gladiáto­rokat a circusi küzdelem előtt bekenték és adtak nekik mindenféle oktatást a bajvíváshoz. Hitük, reményük és várakozásuk által a megígért Messiás után az ó­szövet­ségi ős és szent atyák ránk nézve valódi (ariplák) se­gítők, ők minekünk valódi mennyei segítőnek az erény útján, a­kik úgy saját példájukkal, mint pedig saját tá­mlásukkal buzdítanak bennünket a Megváltó örvendetes és állhatatos várására, megkennek bennünket lelki ellen­ségünk ellen vívandó harcra, melyet üdvösségünk aré­náján kell megvívni, végül megörvendeztetnek bennün­ket szabadulásunkkal. »Oh ti fénylő hajnali csillagok, világosítsátok meg nekünk az utat a betlehemi jászolig! Oh ti élő világító tornyok, adjátok nekem megismerni és meglátni azon jeleket, melyekkel el tudnék én iga­zodni veszedelmes utamban a biztos kikötőbe. Oh ti mennyei segítők (alipták) kenjetek (erősítsetek) meg bennünket erős segítségetekkel a lelki harcra !« így ta­nítja a keleti egyház e napokon gyermekeit imádkozni és sóhajtozni ! Ezen időszak egyházunkban telve van örömmel és reménnyel a Megváltó eljövetele, illetve születése fölött, de telve van félelem és remegéssel Jézus második eljö­vetele iránt az utolsó ítéleten. Öröm és félelem e na­pokban vegyesen avagy összekapcsolva fordulnak elő, így pl. az ősatyák vasárnapjának evangéliuma azt mondja : »Egy sem vesz részt azon meghívott férfiak közül vacsorámban«, a­kik nem fogadták el a meghí­vást, és ezen evangélium olvasása által arra tanít ben­nünket egyházunk, hogy mi karácsonykor Istennek Egy­szülött Fiát, örömmel fogadjuk és éljünk úgy, hogy Őt második eljövetele alkalmával félelem és remegés nél­kül fogadhassuk, hogy midőn megjelenik Krisztus a mi életünk, akkor mi is jelenjünk meg vele dicsőségben, miként mondja az ősatyák vasárnapjának misei apostola. Ezen időszakban megemlékezik egyházunk nem­csak Jézus születéséről és az attól folyó jótétemények­ről, vagyis az üdvösség kezdetéről hálával és örömmel eltelve e miatt, — de istenes félelem és hittel gondo­lunk egyszersmind Krisztus második eljövetelére az utolsó ítéletre is. Azaz a­ prycsksta rije parojpiac, kezdete és befejezése az üdvösségnek, azért olvassuk ezt az ó-szö­­vetségi szentatyák vasárnapjának apostolában. Azért annyi tanúbizonysággal bírva, tegyük félre a gőgöt és mindenféle bűnt és türelemmel fussunk a ránk várakozó küzdelemre, nézvén Jézusra hitünk kezdőjére és befejezőjére. íme ily magasztos jelentősége van e két vasárnapnak egyházunkban ! • Végül még azt jegyzem meg, hogy a kit érdekelne, minő jelentősége van az adventnek a külömböző rítu­sokban, mint pl. kopt, syr, antiochiai, örmény, malabar stb. egyházban, az olvassa el Nolles-nek Zeitschrift für katholische Theologie 1896. 4. évfolyamában megjelent értekezését. Nilles máskülönbben sok ünnepünket igen szépen és találóan magyarázza meg, igy pl. nem régen olvastam, a »prepolovenianak« (mesopentekossé) igen sikerült értelmezését Nillestől, és ezt azaz bátoridltam e helyütt felemlíteni, hogy felhívjam az érddődők figyelmét a lyturgikának e nálunk parlagén heverigára is. Adja Isten, hogy minél hamarább és menny több mivelője akadjon e tudománynak is egyházmegükben és akkor meg fogjuk tökéletesen érteni egyházi iptá­­runknak berendezését és egyes ünnepeinknek jelzését és ez meg fogja teremteni bennünk a görög rítus ere­­detét és egyházunk megbecsülését. Nem fogjuk szél­neni magunkat ünnepeink nagy számával, avagy s.'tar­­tásbeli szokásainkkal a más szertartásbeliek eh de egyszersmind nem fogjuk rítusunkat megtömni Imi idegenszerűségekkel és toldásokkal, mert különösn ál­lanak ezen újításokra a görög rítusban Krisztusnaklik II. fejezetében mondott szavai: »Senki sem utal posztófoltot ócska ruhára, mert külömben az uj fsel­válik az ócskától, és a szakadás nagyobb resze És senki sem tölt uj bort a tömlőkbe, mert különít a bor szétszakasztja a tömlőket, és a bor kifoly a tömlők elromlanak.« Márk. II. 21—22. Musztyánovits ki magát s visszahúzódott egy dupla ajtóval ellátott kicsi oldal szobába. Többször megkisérlették hogy az elpártoltat vissza­hozzák, de ő mindannyiszor röviden és ridegen vissza­utasította a hívást. Hazamehetett volna, de iszonyattal gondolt arra a sok üres szobára. — Nem! Akkor in­kább már itt töltöm az időt, ahol egy kicsi zugban ülhetek és a­hol legalább nem oly halotti csöndes minden. Friczi pincér benyitott és egy üveget tett az asztalra, mely mellett keresztbe font karokkal ült Mertens. . . . ‘ Greiner fiatal felesége ma reggel ismét egy fiúnak adott életet. Bizonyára ők is gyötrelmes Silveszter­­estét töltenek. Legalább sigítettem volna rajtuk ... de az év utolsó napján mint szegény bűnös odamenni, egy megbocsáthatatlan ostobaságot beismerni, igen és a végén még egy egész áradat jogos szemrehányást végig­hallgatni ... ah! bach! Erre lesz majd később is idő és végre — könyvelő van elég. De Istenem! jól meg kell még azt is gondolni, hogy Greinert egyáltalában visszahelyezzük régi állásába . . . Valaki hirtelen belépett. Dr. Braun volt, sápadt arccal, egészen kikelve magából. — Az Istenért Péter! Az a szegény ember főbe lőtte magát. — Melyik szegény ember ? — No hát Greiner. Ezelőtt egy órával történt. Rögtön hivattak, de már csak a halált konstatálhattam. — Meglőtte magát? És várjon miért? — Mit tudom én miért. Bizonyára azért, hogy az állását elvesztette ... De micsoda hibát is követhetett el az a szerencsétlen? — Semmit, épen semmit. Ő engem mindig híven szolgált! — válaszolta Mertens. — És mégis oly hirtelen elbocsátottad. — Úgy van kedves barátom ... de ez elbocsá­táshoz egy roppant nagy tévedés fűződik. Én azt gon­doltam, hogy Greiner meglopott. — Akkor bizonyára meg is történt . . .­­— Nem, nem! Itt van az eltűnt pénztárca egész tartalmával. Megtaláltam. — Mikor? — Ma reggel. — És nem hoztad senkinek tudomásáral. — Nem, én azt hittem, azt gondoltam . . . — Mit hittél, mit gondoltál ? — Azt, hogy van idő holnap, vagy holnap után is . . . Akkor akartam hivatni. Te érteni fogsz engem. Egy ember, a­ki tulajdonosa és igazgatója egy nagy és híres áruháznak, nem árulhatja el oly könnyen, hogy tévedett. — Ah­ogy? — Azt akartam neki mondani. Kedves Greiner, én önt gyanúsítottam, de alapos meggondolás után visszahelyezem régi állásába . . . Pár nap múlva elő­került volna a pénztárca is. Érted? No ez valódi önző gondolkozásmód. De nagyon elszámítottad magad. A mély becsületsértést, az igazság­talan vádat vissza nem vontad. — Vissza akartam vonni . . . — De sokáig vártál vele és szegény Greiner reménytelenül, kétségbeesve múlt ki a világból. Látod, ez egy olyan adósság, a mely lelkedet örökké fogja nyomni és milliókkal sem válthatod meg magad tőle. Mertens támolyogva fölemelkedett s maga sem tudta, mint történt, de a következő pillanatban az utcán volt. Mily különösen világította be a hold az egész várost. És a­mint fénye az ablaktáblákon visszatükrö­ződött, egy merev sápadt arcot látott megtört és mégis végtelenül szemrehányó szemekkel a tovasikló holdfényben. (Vége köv.) gidrei katholikus szemle 1905. jatté­r h. 1. . EGYHÁZI HÍREK. Lelkészi kinevezés. Sztankaninecz­yula olt papneveldei aligazgató kineveztetett Rakaszi lelkésül. Kinevezés a szatmári egyházmegyén. Miz­­sényi Gyula szatmári megyés püspök ur Őnagnés­óéta Adamkovich Jenő nagybereznai és Blank­­Ja­vinnai plébánost szentszéki ülnökökké nevezi ki. TANUGY. Szegény gyermekek karácsonyi Ki tudja felfogni azt az érzést, a mel eltölt, szülő szivét, mikor látja, hogy tanulni vágyó gennel alig tudja iskolába küldeni, mert nem képesít még legszegényebben sem felruházni, ki tudja felfali azt érzést, a­mely eltölti a jó gyermek szivét, iscor rá az a fölött siró szülőt, hogy neki Karácsony örömü népén sem tud ruhát adni, pedig a nélkül tani a b­­első előadásra sem fog elmehetni? Elgondolni talán mindnyájan tudjuk,­­ felfog! átérezni bizonyra csak az tudja, a­ki hasobb érzése­ken már átment. Elgondolni tudjuk, hisz csak rá kell neni várj­sunk szegény iskolásaira, s mindjárt megvillaz agyúul­ban ennek az érzéknek a gondolata. Roppant szegénység van itt az alsóbb ríp közt különösen a görög­­katholikusok közt. Nem s tudón hogy él, nem is tudom elgondolni, hogy holan h-h!A nek szivek, a kik nem akarják ezt a népe, fölemel, nem akarnak rajta segíteni, ott, a­hol csak an a sok résre szükség és úgy, a­hogy csak lehet.­­ Bizonyára ennek átértésével vette kezbe székig egyházi élő szt. Rózsafüzér Társulatunk a. szegény ügyet s elhatározta, hogy a, szegény gkad. iskolas gyermekek javára gyűjtést rendez a maga lvelében .■ támogatói közt s úgy, a mint leírja, fölruháza a télét is úgy­szólván ruhátlan szegény tanulókat. Gyűjtését Isten áldása kísérte, a mennyien a kiö­vetkező szép eredményről számolhatunk be.­­ Gyűjtöttek : Összesen : 329 K 8. Azaz : háromszázhuszonkilencz korona 86 r. Az egyes gyüjtőiveken adakoztak: (a cimcka­­i gyásával). Duresák Dezsőné úrnő gyüjtőivén : Durcsák ILé I 1 kor., V. 60 f., N. N. 40 f., Chira Emilia 60 f.v. I Nagy Istvánná 1 kor., Baracskay Imréné 1 kor.­ I vajda Jánosné 1 kor., Pillinger Istvánná 40 f., if- I­lánszky Ferenczné 1 kor., Komlóssy Jánosné 1 ko- I­povics Miklósné 4 kor., Laurisin Olga 50 f., N. N. I X. Y. 20 f., Bacsinszky Olga 20 f., X. X. 10 f.,. 3 10 f., Ortutay Magda 10 f., Király Margit 10 f.. 1 40 f., I. I. 1 kor. 40 f., M. 20 f., Rohály Ján I kor., Platkó Jánosné 40 f., Lengyel Jánosné 40 f. I­sen 17 kor. 30 fillér. t| Melles Gyuláné úrnő gyüjtőivén : Melles C 1 Fejér Emmanuel, Sztankaninecz Gyula 2—2 kor. t—1­50 fill., Dr. Mikita Sándor, Somlyay Mihály 2 11 Hadfy, Jaczkovics Anna 1 — 1 kor., Ifj. Gébé­­r I István, Dudics Béla, Turjay János 2—2 kor., Jac­a­b Mihály 1 kor., Sereghy Bella 50 f., »S« Isten : I 2 kor., Papp Antal 3 kor., Slepkovszky János I N. N. 60 f., Lázár Béla 1 kor., M. M., Isten I .'1 Kiss Aranka, Matyaczkó Julit­a 20—20 fill., Cs­­vl­lovics Józsefné 30 fill., Kopcsay Irén és Margi­t 1 X. Y. 1 kor. 10 fill., Idnálné 40 fill., N. N. 60 fil­len 37 kor. 1. Durcsák Dezsőné úrnő . . . 17— 30 f. 2. Melles Gyuláné „ ... 37,, — 3. Roskovics Emmánuelné „ ... 33„ — „ 4. Vaszócsik Emma „ ... 27 „ 30 „ , 5­ .Özv. Jaczkovics Jánosné „ . . . 10„ —1 6. Hacskajló Ilona „ ... 11 „ —■'4 7. Volosin Ágostonná „ . . . 1£„ 8. Duliskovihs Elekné „ ... 12 j, "4 „ 9. Koflanovics Helén „ ... 14 „­­ „ 10. Gserszky Olga „ ... 28 „ 4„ 11. Valkovszky Kornélia „ . . . 21 „ 4„ 12. Az imatársulat pénztárából . . . 100 .

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék